Történetek

A sánta kiskutya

"Egy kutyatenyésztõ hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklõdõk csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterû kutyák kölykeirõl volt szó.
Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyûjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem õket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom õket -válaszolta a tenyésztõ.

Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal, csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza elõzgették egymást.
De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból.
Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.
Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:

- Õt kérem!
- Ó, aranyos tõled, de õ nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem õt választod - reagált rá a tenyésztõ.
Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig.
A tenyésztõ döbbenten látta, hogy lábprotézisa van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértõ társra, aki együtt tud érezni velem! - fakadt ki magából a kisfiú.
Végül a tenyésztõ megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.
- Mennyit kell fizetnem, bácsi? - kérdezte kíváncsian a kisfiú.
- Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, légy vele boldog!
(ismeretlen)

A fa

Történt egyszer, hogy egy férfi a háza építésével megbízott egy mesterembert.
A munka szépen haladt, a mester valóban ügyesen dolgozott, a ház épült-szépült. Az egyik nap váratlan nehézségek léptek fel. A mesterembernek minden aznapra jött össze. Az autó amivel érkezett defektes lett, majd
valami hiba miatt nem indult el, majd munka közben áramszünet volt, aztán pedig még az esõ is eleredt.
Ezek után a háztulajdonos hazavitte a mesterembert.

Amikor megérkeztek, a mesterember behívta a férfit, hogy bemutassa neki a családját. A bejárati ajtó elõtt állt egy kis fa, s amikor elhaladtak mellette, a mesterember megállt pár pillanatra, s mindkét kezével megérintette az ágak hegyét. Ezután tovább mentek. A mester kinyitotta az ajtót, és sugárzó arccal, mosolyogva belépett, megölelte két kisgyermekét és megcsókolta feleségét. Végül a vendéglátás után kikísérte "alkalmi söfõrét"
az autóhoz. Amikor elhaladtak a kis fa mellett, a férfi kíváncsian megkérdezte, hogy mi volt az elõbbi "szertartás" amint az imént látott.

- Á, igen. Ez valóban egy sajátos szertartás. - válaszolt mosolyogva.
- Ez a kis fa a probléma-fám! - folytatta

- Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom elkerülni munka közben a problémákat, de egy valami biztos, ezek a gondok nem tartoznak az
otthonomra, a feleségemre és a két gyermekemre. Így hát minden este, mielõtt belépek a házamba, felakasztom erre a fára a problémáimat. Aztán reggel, újra fölveszem õket. S amikor kijövök reggel, és ismét fölveszem, már közel sem emlékszem olyan sok bajra, mint amennyit az elõzõ este felakasztottam..."
(szerzõje ismeretlen)

Elgondolkodtató

Egyszer egy jól keresõ apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerû falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz errõl az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebbõl?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, õk meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.
(ismeretlen)

Haldokló gyülekezet

Egyszer egy templom életében nehéz idõk következtek be. Ugyanis összesen csak 5 emberbõl állt a gyülekezet. A pásztor és négy másik ember akik 60 év körüliek voltak.
A közeli hegyekben élt egy visszavonult püspök. Egy napon a pásztor elhatározta, hogy elmegy a püspökhöz és meglátogatja, hátha tud valamiféle tanáccsal szolgálni, hogy hogyan lehetne a gyülekezet létszámát megnövelni.
Órák hosszat beszélgettek, de amikor a pásztor tanácsot kért, a püspök csak ennyit válaszolt:
"Sajnálom, de nem tudok tanácsot adni ez ügyben. Az egyetlen dolog amit mondhatok, hogy valaki közületek a Messiás!"
A pásztor visszament a gyülekezetbe és elmesélte, hogy mi történt. A tagok hónapokig fontolgatták, latolgatták amit a püspök mondott. "Valaki közületek a Messiás!" elmélkedtek a kijelentésen. Ahogy jobban belegondoltak a kijelentésbe, egyszer csak elkezdtek egymás felé tisztelettel, odafigyeléssel és nagy szeretettel fordulni, mivel senki sem tudhatta, hogy melyikük a Messiás.
Az idõ múlásával, egy-két látogató betévedt a templomba és megjegyezték, hogy mennyire szeretetteljes, békességes, barátságos és meghitt kapcsolat uralkodik az 5 gyülekezeti tag között. Ennek hatására újból visszatértek a templomba, majd hozták barátaikat is és õk is hozták a barátaikat. Így végül évek folyamán a kis gyülekezet egy gyorsan növekvõ gyülekezetté alakult és ugyanúgy megmaradt az az odafigyelés és szeretet a tagok között...
(ismeretlen szerzõ

A válasz

Egy szentéletû ember a városban sétálgatva találkozott egy rosszul öltözött, ápolatlan lánnyal, aki alamizsnát kért.
- Uram - fordult Istenhez -, hogyan engedheted meg ezt? Tegyél már valamit!
Az esti hírekben a TV éhezõ és megcsonkított gyermekek szomorú sorsáról számolt be.
- Uram, hogyan engedheted meg mindezt? - kérdezte ismét. - Tegyél már valamit!
Az éjszaka folyamán álmában szólt hozzá az Úr.
- Már tettem valamit. Megteremtettelek téged.

A ceruza története


A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban
megkérdezte tõle:
- Olyan mesét irsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló
történetet irsz?
Nagyapja, félbe hagyta az írást, és mosolyogva ezt mondta unokájának:
- Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok.
Szeretném, ha ilyen lennél te is, amikor megnõsz.
A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott
rajta.
- De ez olyan, mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!
- Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van,
amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében
békében fog élni a világgal.

Elsõ érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha nem feledd, hogy létezik, egy
lépteinket vezetõ Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük, és Õ vezet mindig
kívánsága szerint minket.

A második érték: Idõnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a
ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz.
Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.

A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy
kitörüljük azt, ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot,
nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az
igaz/egyenes úton.

A negyedik érték: A ceruzának nem a fája vagy külsõ formája a fontos, hanem
a benne lévõ grafit. Ugyanígy gondozd azt, ami benned történik.

És végül, az ötödik érték: mindig nyomot hagy.
Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni,
ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani.
(Paulo Coelho)