Történetek

Jön a víz

Egy nap hatalmas esõzések következtében kiöntött a falu mellett kanyargó folyó. Az emberek ijedten csomagolták össze holmijukat, s ki tutajon, ki csónakban próbált menekülni. Az áradás egyre nõtt, már minden víz alatt volt, csak a háztetõk s a fák koronái látszottak ki.
Három csónakos evezett a távoli part felé, amikor egy hatalmas hullám mindnyájuk ladikját felborította. Kiváló úszó hírében álltak, mégis úgy tûnt, csak egyikük képes fennmaradni a víz színén.
Ti vagytok a legjobb úszók a faluban, hogyhogy nem birtok fennmaradni? - kiáltott társainak.
Az arannyal teli zsákot rákötöttem a hátamra, nagyon súlyos, de nem tudok megválni tõle, mit sem ér az életem nélküle! - hörögte az elsõ.
- Egy vasládikóban õrzöm a nemesi levelem és a diplomáimat, ha elvesznek, hogyan bizonyítom elõkelõ mivoltomat? Meg kell mentenem mindenáron! - kiáltott a másik, s egyre fáradtabbnak látszott.
Aki teher nélkül, könnyedén szelte a habokat, hamarosan partot ért, onnét kiáltott vissza:

- Kérlek benneteket, dobjátok el terheteket, s megmenekültök!

De nem hallgattak rá...

Az anyagi lét mulandó értékeihez ragaszkodót megfojtják "kincsei", s nem lesz képes átszelni az élet tengerét.
Az önbecsapásnak nincsen határa.
(Elias Canetti)

Sok múlik egy mosolyon

Egyszer egy pap New York Bowery nevû részén járt, ahol sok a hajléktalan.
Három barátjával épp a komp felé igyekezett. Útközben láttak egy rongyokba öltözött embert a járdán ülni. Nagyon piszkos volt, és szemmel láthatóan depressziós. Amikor atekintete összetalálkozott a papéval, intett neki,
hogy menjen oda hozzá. A pap meghatottan elindult felé. A barátai azonban gyorsan rászóltak: ,,Csak nem mész oda ahhoz a csavargóhoz?!" A pap elengedte a füle mellett barátai figyelmeztetését, és odalépett a hajléktalanhoz. Pár szót váltott vele. Aztán rámosolygott és indult a komphoz.
Amint a beszállásra várakoztak, a hajléktalan futva odajött hozzá, és zokogott, mint egy gyerek. Elõhúzott egy fegyvert, és azt mondta: "Atyám, ma reggel, mielõtt találkoztunk, arra készültem, hogy befordulok egy sikátorba, és szétloccsantom a fejemet. Amikor ön felbukkant, intettem és ön odajött. Válaszolt a hívásomra és a könyörgésemre. Aztán úgy beszélt velem, ahogy azzal beszélnek, akit szeretnek, de nem ez tartott vissza attól, amit terveztem. Távozóban a szemembe nézett, és rám mosolygott. Hét év óta ez volt az elsõ jele az emberi szeretetnek, ami felém irányult, és el akartam mondani, hogy a mosolya visszaadta ma az életemet." Aztán beszélgettek még egy kicsit kettesben, a pap megtudta, hogy ez az ember valamikor orvos volt a John Hopkins Kórházban. A pap megáldotta, majd folytatta útját.

Késõbb a pap elment a kórházba, és kérdezõsködött a férfi felõl. Különbözõ orvosoknak és nõvéreknek említette meg az illetõ nevét, és azt mondták, hogy tényleg orvos volt itt, de valami probléma miatt távozott. Senki sem tudta megmondani, hogy hol tudná megtalálni.

Három évvel késõbb csörög a telefon, és egy kellemes hang üdvözli a papot.
"Halló, itt Dr. Lawson. Emlékszik még rám? A kikötõben találkoztunk. Ismét itt vagyok a kórházban. Csak azt akartam mondani, hogy milyen sok múlik egy mosolyon - néha minden egy mosolyon múlik."
(ismeretlen szerzõ)

Gyermek szemmel Ádám és Éva bûnbeesése

Kisfiam ismerkedik a Biblia igazságaival, sokat kérdezgetett esténként.
Kissé megüti a gondolat, hogy Ádám és Éva bûne miatt minden ember bûnben születik.
- Én biztosan jobban vigyáztam volna! - fogadkozik erõsen.
- Tegyünk egy próbát! - javasoltam szelíden mosolyogva. - Isten csak egyetlen fát tiltott el Ádámtól és Évától. Mostantól te sem játszhatsz a számítógépen.
Minden más játékot korlátlanul használhatsz, csak ezt az egyet nem.
Rendben? - lelkesen beleegyezik.
Valóban napokig a gép közelébe se megy.
De ahogy múlnak a napok, úgy erõsödik a kísértés. Egy reggel lehajtott fejjel jön.
- Már megértem Ádámot. Most, hogy nem szabad a gépen játszani, mindig azt szeretném tenni. Látom már, hogy én sem tudtam volna erõsebb lenni...
(szerzõje ismeretlen)

A mérleg

A jómódú gazda, és a szegényember üzletet kötött. A gazda minden héten ad
két kiló túrót a szegényembernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyüjtött mézet ad.
Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni amit kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte - hát csak másfél kiló volt!

Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy
becsapta õt.
A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt:
- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyõs mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem.
Így hát amikor megkaptam tõled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyõjére, és a másik serpenyõbe kimértem az azonos súlyú mézet.

A fiatalember és az angyal

Él egy régi történet egy fiatalemberrõl, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetõség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörû
nõt vegyen feleségül.

Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg.
Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelõtt meglátogatta álmában, és felelõsségre vonta:
-Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörû feleséget.
Egész életemben vártam, de nem történt semmi.

Én neked nem ígértem ezt - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a lehetõségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetõségekkel.

Az ember megdöbbent. El sem tudom képzelni, mirõl beszélsz! - mondta.

Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? - kérdezte az angyal.
Az ember bólintott.
Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektõl, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken.

És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dõlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetõséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélõket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.
Az ember szégyenkezve bólintott.
Ez egy hatalmas lehetõség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged. - mondta az angyal.

És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nõre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nõre sem, akikkel korábban, vagy késõbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan
emberhez mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.
Az ember újra bólintott, de már sírt.

Igen barátom, - mondta az angyal - õ a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.

Hasonló lehetõségek mindannyiunknak adódnak az életében, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan,mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetõségekkel.

Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, mi nem beszélünk az érzéseinkrõl, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük.

De még nincs veszve semmi. Még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az elõttünk álló lehetõségeket! Elkezdhetünk létrehozni lehetõségeket saját magunk számára!
(ismeretlen szerzõ)

TANULSÁG AZ ELÍRT E-MAIL CÍMRÕL

Egy minneapolisi házaspár eldöntötte, hogy Floridába megy felmelegedni egy különösen fagyos télen. Úgy tervezték, hogy ugyanabban a hotelben szállnak meg, ahol a mézesheteiket töltötték 20 évvel azelõtt.
Mozgalmas programjuk miatt nehéz volt összeegyeztetni az utazási idõpontot, ezért a férj pénteken, a feleség pedig a következõ napon repült Minneapolisból Floridába.

A férj bejelentkezett a hotelbe, ahol a hotelszobában egy számítógép is volt, nem úgy mint évekkel azelõtt, és eldöntötte, hogy küld egy e-mailt feleségének. Véletlenül azonban kihagyott az e-mail címbõl egy betût, s anélkül, hogy észrevette volna a tévedést, elküldte a levelet a rossz címre.
Közben ... valahol Houstonban ... egy özvegy épp a férje temetésérõl érkezett haza, akit az Úr hazahívott az o dicsõségébe, egy szívinfarktus után. Az özvegy elhatározta, hogy megnézi a barátoktól és rokonoktól
érkezett e-maileket. Miután elolvasta az üzenetet, visított és elájult. Fia berohant a szobába, édesanyját a földön találta, majd felpillantott a képernyõn található szövegre:
Szeretõ feleségemnek
Idõpont: 2005 okt.13, péntek
Tárgy: megérkeztem!
Drága szerelmem!
Tudom, meg vagy lepõdve, hogy üzenetet kapsz tõlem. Már számítógépük is van az ittenieknek és lehet szeretteinknek e-mailt küldeni.

Épp most érkeztem meg és jelentkeztem be. Minden elõ van készítve a holnapi érkezésedre és már nagyon várom, hogy találkozzunk.

Remélem, hogy az utazásod olyan csendes lesz, mint az enyém.

Ui.: Tényleg nagyon meleg van idelent!!!