A boldogságról

.


Boldogság

A boldogság nem oda szokott jönni, ahol már sok keserûség és szomorúság gyûlt fel, hanem inkább oda, ahol van már belõle. A mesékben gyakori, hogy szegény sorsú emberek, akik sokat szenvedtek, hirtelen boldogak lesznek, de az életben nem nagyon. A boldogságért sokat kell tenni. Meg kell adni magadnak a lehetõséget, hogy tényleg azt csináld, amit szeretnél. De ehhez kell pár dolog, amit nem biztos, hogy magadtól megteszel

1. Tudd, hogy mit akarsz!
Egyszerûnek tûnik, és mégsem az. Nagyon sok olyan helyzet adódik az életben, amikor nehéz eldönteni, mi lenne a jó nekünk. Belevágjak-e ebbe a projektbe vagy ne? Illik hozzám a partnerem? Felvegyek hitelt az új lakásra, vagy inkább várjak még és spóroljak?

Elõfordul, hogy nagyon akarsz valamit, amirõl késõbb kiderül, hogy nem is tesz boldoggá. Tegyük fel, mindenáron programozó akarsz lenni. Rengeteget dolgozol érte, és nagy nehezen el is éred a célodat. Aztán elhelyezkedsz dolgozni, és rájössz, hogy nem élvezed. Egyáltalán nem szereted, amit csinálsz, pedig nagyon akartad. Hogy lehet?

Vagy halálosan szerelmes vagy valakibe, és minden vágyad, hogy meghódítsd. Sok idõt, energiát, érzelmet teszel bele, és el is éred a célodat. Sok-sok küzdelem után megszerzed õt, s eleinte nagyon boldog vagy. Aztán szép lassan, ahogy telik az idõ, rájössz, hogy mégsem illetek össze úgy, ahogy gondoltad. Csalódottan fedezed fel, hogy a másik nem olyan, mint hitted, és az egész nem érte meg a sok fáradságot.
Ha mûvészi hajlamú vagy, nem kezdesz programozást tanulni például. A szerelemmel kicsit más a helyzet, mert azt nem irányíthatjuk, de ha jól ismered a másikat is és önmagadat is, akkor több esélyed van ezen a téren is jó döntést hozni. S ha egy idõ után mégis úgy érzed, nem érte meg, mert nem vagy boldog, akkor tudnod kell, hogy nem szégyen váltani.

2. Merj váltani, ha valamit már nem szeretsz!
A megszokásokba könnyû beleragadni. Egy munkahelyen, ahol nem érzed jól magad, egy kapcsolatban, ami már nem mûködik. Az emberi természetnek része, hogy biztonságra törekszik. Sokan inkább a biztos rosszat választják, mint a bizonytalant. Ha a változás csak rajtuk áll, folyton elnapolják, halogatják, mert nehéz szembenézni a bizonytalannal.

Minél hosszabb idõt töltesz egy élethelyzetben, annál nehezebb kitörni belõle. Pedig a változásra már csak a lelki egyensúlyunk miatt is szükségünk van. Azt mondják, három év után váltani kell a munkahelyed, mert annyi idõ alatt megszokod, megunod, motiválatlanná válsz. Három év. Nem olyan hosszú idõ, ugye?

A párkapcsolat terén az a három év kettõ. Átlagban két év alatt hûl ki az eleinte tomboló szerelem. Ez nem jelenti, hogy megutálod a másikat, vagy már nem jó vele lenni. De ami eleinte izgalmat és boldogságot hozott az életedbe, az megszokottá és szürkévé válik. Ez teljesen normális folyamat. A szerelemnek is az a sorsa, hogy egyszer véget érjen, mint minden egyéb. Attól még szeretheted a másikat, egy nyugodtabb, csendesebb, meghittebb fajta szeretettel, de az már nem ugyanaz. És könnyen lehet, hogy jön valaki, aki a szívedet újra lángra lobbantja. Mit tegyél? Válts vagy maradj a megszokottban?



3. Legyél te a legfontosabb!
Ne gondold, hogy önzés, ha saját magadat teszed az elsõ helyre. Ha te nem vagy boldog, akkor a környezetedben élõk is boldogtalanok lesznek.
Ugyanis nem figyelünk magunkra. Nem törekszünk arra, hogy jobb legyen az életünk. Másokkal törõdünk, vagy olyan dolgokkal, amik valójában nem fontosak. Tesszük mindezt talán rosszul értelmezett kötelességtudatból, tesszük mártíromságból, tesszük hanyagságból. Pedig saját magadért te vagy a felelõs! A világ, a másik ember mindig fontosabb, mint te vagy? Akkor a végén azon kapod magad, hogy se neked, se annak a másiknak nem alakulnak jól a dolgok.

4. A legjobb barátod te vagy
Mit jelent ez? Senki más nem tud neked olyan biztatást, megerõsítést, motivációt adni, mint te saját magadnak! És ugyanígy, senki sem tud úgy elkeseríteni, megbántani, feldúlni, mint te saját magad a gondolataiddal. Rengeteg múlik azon, hogy milyen viszonyban vagy magaddal. Jó véleménnyel vagy magadról? Biztatod, segíted, támogatod önmagad, vagy folyton lehurrogod, lebénázod, visszaveted?
Ha görnyedten jársz az utcán, és senkinek érzed magad, akkor mások is semmibe fognak venni. Ha kihúzod magad, és büszkén lépkedsz, azt fogják gondolni, nyilván okod van rá, s úgy is néznek rád. Ha úgy érzed, nincs mire felvágnod, akkor is légy büszke! Mert különleges és egyedi vagy, és ez már ok, hogy nagyra tartsd magad. Senki se ítélkezhet feletted, senki se mondhatja, hogy kevesebbet érsz, mint más. Amikor úgy érzed, semmibe vesznek, valójában te veszed magadat semmibe. Te ítélkeztél önmagad felett, és döntötted el magadról, hogy nem érsz semmit se. Nem érdemled a tiszteletet. Ezen változtatnod kell!

5. Ne a látszatot óvd, hanem nézz tükörbe!
Van, hogy még igyekszel fenntartani a látszatot, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, holott érzed, hogy belül már rothad az életed. Nem akarod, hogy mások megneszeljék, ez természetes. De a színjátékkal, a maszkokkal akkor is vigyáznod kell! Nehogy el hidd a saját hazugságodat! Inkább nézz tükörbe, légy õszinte! Ne csapd be magad, hanem nézz szembe az igazsággal!

Elrontottál valamit? Nem úgy alakult, ahogy szeretted volna? Hibázni emberi dolog. Miért ne engedhetnéd meg magadnak te is? És mire jó, ha a világnak a tökéletesség álcáját mutatod? Nem fognak sokkal jobban szeretni, ha felvállalod, hogy te is emberbõl vagy? Még te is tévedsz néha. Még neked is lehet gyenge pillanatod. Engedd meg magadnak a válságot is, engedd meg magadnak a könnyeket is! Ne hazudd le, ha bajban vagy! Hiszen ilyenkor derül ki, kik az igazi barátaid. Ilyenkor fedezed fel, hogy a világ nem a tökéletességedért szeretett. Vannak olyan értékeid, amik akkor is megmaradnak, ha elhibázod az életed. Nem kell mindig mindent jól csinálni, viszont õszintének kell lenni magunkkal. Ha boldogságra vágysz, az õszinteségre kell ügyelned, nem a látszatra.

forrás: Fehér Jázmin facebook.

(Karsay István hirlevelében kaptam)

.


A jelenlét boldogsága
(Hogy érzed magad most?)



Ha visszaemlékezel az életedre, akkor láthatod, hogy csak azokban a pillanatokban voltál felhõtlenül boldog, akkor érezted magad jól a bõrödben, ha jelen voltál s élvezted a létezést.

Van egy õsi, vallásos adoma, ami szerint Isten minden pillanatban meghív téged hozzá: "'Jer és légy velem, légy velem itt és most a mennyek országában!" De te soha nem vagy jelen, hanem a fejedben veszel el, múltbéli történeteidben kószálsz vagy a jövõrõl álmodozol, s nem hallod meg a most, az éppen most elhangzó hívó szót: "Jer`, légy velem, légy itt és most!"

Gyakorold minél többször, vizsgáld meg rendszeresen, hogy miként viszonyulsz a jelen pillanathoz? El tudod fogadni olyannak, amilyen? Magadba tudod fogadni olyanként a most levõ valóságot, mint amilyen? Vagy pedig elutasítod, mert a jelen pillanat nem teljesen olyan, mint amilyennek lennie kellene? El tudod teljesen fogadni azt, ami most van?

Valahányszor nem érzed jól magad, vedd észre, hogy ez azért van, mert valami nem tetszik neked, elutasítod a valóságot, s ezzel görcsösen ellenállsz annak, ami van.

Ez a görcsös ellenállás, az egó az, ami megkeseríti az életedet. Ha nincsen semmilyen ellenérzésed, hanem teljesen beleengeded magad a jelen pillanatba, ha benne élsz, akkor megváltozik nemcsak a hangulatod, hanem önmagad érzékelése is. Kristálytisztán tudod és érzed, hogy itt vagy, jelen vagy, s élvezed a létezés örömét.


Tehát: Ha visszaemlékezel az életedre, akkor láthatod, hogy csak azokban a pillanatokban voltál felhõtlenül boldog, ha jelen voltál s élvezted a létezést.

Talán valami régi terved sikerült és te megnyugodva felsóhajtottál: "Vége! Sikerült!". Megkönnyebbültél, s az öröm hullámai járták át a testedet, és élvezted, hogy élsz. A nap sugarai téged simogattak, a madarak neked daloltak, magadba szívtad az ételek illatát és ízét, s örömmel részt vettél egy játék izgalmaiban - élvezted minden pillanatát a létezésednek. Nem gondolkodtál róla, hanem átadtad magad az életnek, és maradéktalanul élvezted. Ilyenkor elégedett és boldog voltál, stressz nélkül, mély, belsõ nyugalomban.

Vedd észre, most: Jelen vagy, létezel és élvezd a létezést!


Gyakran megkérdezheted önmagadtól: elfogadom a mostot olyannak, amilyen? Ha észreveszed, hogy bármiképpen ellenállsz annak, ami most van, ebben a tudomásul vételben jelen van a tudatosság is: "Nem voltam jelen, mert elutasítottam a valóságot, ami nem tetszett nekem." S ahogy ezt a "nem-jelenlétet" felismerted, úgy ismét jelenlevõvé váltál. Nem voltál jelen, de újra itt és most jelen vagy, tudod és érzed, hogy jelen vagy.

Néha adódhatnak olyan élethelyzetek, amelyeket semmiképpen sem tudsz elfogadni: "Ezt egyszerûen nem tudom elfogadni! Ennek nem szabadna így történnie". Ha úgy érzed, hogy a most pillanata nem olyan, mint amilyennek kellene lennie, ha számodra elfogadhatatlan az a helyzet, amiben vagy, akkor oldd meg! Ha nem tudsz benne élni, ha nem tudod számodra is elfogadható módon megoldani a szituációt, akkor lépj ki belõle!

A lényeg: változtass valamit, hogy megint otthon érezhesd magad az életedben!

Ha kizárólagosan csak a jelen pillanatra fókuszál a figyelmed, akkor éber vagy, tudatos vagy, tudod, hogy mi történik benned és körülötted. Ha valami vészhelyzet támad, könnyen észreveszed, s ha probléma merül fel, akkor meglátod a pillanat teljességében azt a megoldást, "ami adja magát".

Bármilyen kihívás, "probléma" bukkan fel, az magában foglalja a megoldást is " csak észre kell venned benne. S ez csak akkor lehetséges, ha jelen vagy, itt és most tudatában vagy annak, hogy vagy ; ha tudatos vagy..

(Részlet Kery Ervin: "A tudatosság kézikönyve" c. könyvébõl)

tudatossag.kery.org/2017/03/jelen-let-mo...ogy-erzed-magad.html

.


Modern boldogságok


Boldogok, akik mosolyognak és jó reggelt kívánnak azoknak, akiknek oly hosszúak magányos, álmatlan éjszakáik.
Boldogok, aki barátságos szavakkal fordulnak embertársaik felé.
Boldogok, akik nem szólnak meg másokat sem nyíltan, sem titokban.
Boldogok, akiknek éles a szemük és nem a látszat szerint ítélkeznek.
Boldogok, akiknek jó a hallásuk és meghallják embertársaik kéréseit.
Boldogok, akik segítõ kezüket mások felé nyújtják.
Boldogok, akiknek türelmes a lábuk és elkísérik a szenvedõket.
Boldogok, akik nem fukarkodnak a szavakkal és finom selymüket másokra borítják.
Boldogok, akik szeretetük hatalmával megjelenítik Jézus Krisztust, mert övék a mennyek országa.
Nem az álmok, nem a képzelet országa, hanem az itt és most születõ mennyország, amely az örök élet kezdete a Földön.

www.facebook.com/lelki.gyogyir/photos/a....724124776834/?type=1

www.amegoldas.eoldal.hu/cikkek/uj-jo-vegyes-idezetek-18.html

.



A boldogság elmélete, melyet a nagy géniusz, Albert Einstein fogalmazott meg!


Albert Einstein alapjában megváltoztatta az emberiségnek az univerzumról, a tudományokról, a természeti jelenségekrõl kialakult addigi felfogását. A fizika terén forradalmasította az egész tudományt. Napjainkban számos feltevése nyer egymás után bizonyítást.
A boldogság elmélete, melyet a nagy géniusz, Albert Einstein fogalmazott meg!


1922-ben, egy tokiói látogatása alkalmával, a hotel szórólapjának hátára írta le, az õ "boldogság elméletét", amit ott hagyott a hotel recepciósánál.

A papíron ez állt: "Egy egyszerû és békés élet több boldogságot ad, mint a folyamatos nyugtalansággal való siker hajhászása!"

Egy másik papírra pedig ezt írta: "Ahol van akarat, ott van kiút is!"

Napjainkban ezek a jegyzetek elõkerültek és 1.5 millió dollárért keltek el, egy Izraeli árverésen. Tulajdonképpen, Einstein a maga korában már mondhatni egyesítette a keleti és a nyugati filozófiát.

"Igyekszel olyan dolgokat elérni az életben, melyek a szerencsétõl függnek, miközben nem becsülöd meg azt, ami már kézzel fogható számodra!" - mondta Einstein, egy "Az élet elmúlása" elnevezésû programjában.

"Mit fürkészel folyton? Merre tartasz? Állj meg! Éld a jelenben az életedet!"

Az ezekhez hasonló kijelentései a mai napig meggyõznek bennünket az aktualitásukról!


filantropikum.com/boldogsag-elmelete-mel...ein-fogalmazott-meg/

.



Hol lakik a boldogság? - amit a boldog tud, azt a boldogtalan nem...



A boldogság tényleg messze szálló kék madár, és a boldogsághoz vezetõ utakat egymásnak tényleg tanítani kell? Vagy csak mi bujkálunk elõle és magunk szebbik éne elõl, és mi építjük magunk köré azokat a falakat, amelyeket leginkább lebontani kéne megtanulni?

A boldogság filozófiái

A boldogság, az öröm, a lét egyik legszebb élménye, egyben mégis ritka kincs, ígéret a szenvedõknek, felülemelkedett állapot, amihez utakat a vallások, a filozófiák és a lélektan tanításai kínálnak. A boldogságkeresés az ezoterikus szubkultúrában szintén központi téma, hozzá a legkülönfélébb transzcendens és önismereti receptek is rendelkezésre állnak, egymást túllicitáló boldogság-tanfolyamokat látogathatnak a boldogtalanok, a megváltás sokszor mégis elmarad.

A boldogság mûvészete

A boldogsághoz vezetõ eszközöket ugyanakkor prózaibb, ám nem kevésbé piedesztálra emelt szinten kínálja a fogyasztói társadalom üzleti gépezete, ami a lelki magasságok elérését az anyagi jólét megvalósításában láttatja. A boldogság ebben a különös látomásban egyfajta megvásárolható állapotnak tûnik, amihez pusztán az egészség és a kényelem beszerezhetõ feltételeit kell biztosítani. Bár a szegénység és a létbizonytalanság valóban lélekölõ lehet, de hogy a pénz nem a boldogság ára, azt jól tudják azok, akiknek lenne mibõl megvenni azt, amit pénzért nem lehet.

Mi hát a boldogság akkor, mi a jólét szerepe ebben, és mi az a felfogás, amit az eléréséhez nem annyira tanulni, hanem gyakorolni és a mindennapokban megélni érdemes? A boldogságnak ugyanúgy szintjei vannak, mint ahogy a dolgoknak is ideje van, az erõltetett mosolya jobbára csak álarc, ami sok helyzetben leginkább nevetséges lehet. A boldogság eufórikusabb, ragyogóbb állapotai olyanok, mint a hétköznapok között az ünnepek, a boldogság más módjaira, a pillanatok szelíd örömére való lelki készség azonban meghatároz egy életet. Mi tart vissza akkor mégis annyi szenvedõ embert a boldogulástól? Miért ûzzük ki magunkat nap, mint nap saját Édenünkbõl, mik a lelki hazatérés akadályai és mik az ezekhez kötõdõ feltételek?

A boldogság akadályai?

Válságos korunkban a boldogság mégsem divat, a fizetetlen " fizethetetlen " számlák, a megszûnõ munkahelyek és az anyagi, egzisztenciális perspektívátlanság világában miért várnánk lelki békét azoktól, akiknek a legnagyobb gondot a megélhetés jelenti? Elõrebocsátva talán azért, mert éppen a reménytelenség sötét lelkiállapotában születhet meg az a fény, amit máskor elfednek a talmi csillogások, ilyenkor rajzolódhatnak ki azok az igazi értékek, amiket korábban ellepleztek a megszokott rutinrészletek. Talán furcsa, de például a háborús idõkben legkisebb az öngyilkosságok aránya, mint ahogy az is meglepõ lehet, hogy egy szinten túl mennyire nem befolyásolja boldogságunkat az anyagi háttér és fedezet.

Pszichológiai vizsgálatok tanulsága szerint a hirtelen meggazdagodás örömei is csak ideig-óráig tartanak; - ehhez lottónyertesek sorsát követték nyomon, akik egy idõ után semmivel sem tartották boldogabbnak magukat, mint a fõnyeremény megütése elõtt. Igaz, egy alsó anyagi határ alatt a boldogságszint is érthetõen alacsony, de a döntést " hogy hogyan érezzük magunkat az adott helyzetünkben " - ilyenkor is magunk hozzuk. A fõ problémát tehát ebben az esetben is azok a lelki szokásaink jelentik, amik a rajtunk kívül álló szenvedések okán a boldogtalanság mártírját keltik életre bennünk. A körülmények áldozatának szerepe azonban nemcsak nehéz anyagi helyzetekben, de a betegségek idején is könnyen elsajátítható.

A fentebb említett kísérletekben olyan emberek boldogságszintjének alakulását is vizsgálták, akik balesetben lebénulva váltak ágyhoz vagy tolószékhez kötötté, azonban a lottónyertesekhez hasonlóan náluk is azt figyelték meg, hogy egy-két éves idõszak elteltével ugyanúgy hasonló lelki szintre állt vissza a boldogságuk foka. A betegség, akárcsak a szegénység, itt sem bizonyult meghatározó oknak, így úgy tûnik a boldogság megélésétõl más tart vissza minket. Az akadályok harmadik nagy csoportját többnyire az emberi viszonyok tökéletlenségében láthatjuk vagy tételezhetjük fel, ami a legkülönfélébb szociális helyzetekben is megfigyelhetõ.

A szeretetlenségbõl, az el nem fogadásból eredõ boldogtalanság " mint sokak szenvedésének forrása " szintén megkérdõjelezhetõ. Bár a mások szeretetére és elfogadására való törekvés ismert szocializációs igény, a lélek mélyebb szintjein az igazi boldogságot ennek épp az "ellentéte" vagyis a szeretni- és elfogadni tudás adja. A szenvedésben tartó kötõdések jobbára olyan ragaszkodások, amik a helyzet lelki gyengeségbõl adódó elodázását - vagy az adott állapot értéktelen feltételekhez fûzõdõ elfogadását - jelentik. A boldogság elérését láthatóan itt sem a "mások", vagyis a körülmények akadályozzák. Mi lehet akkor az igazi út, mit tehetünk boldogulásunkért az akadályok leküzdése után?

A boldogság mûvészete

Ennek az útnak egyszerû jelmondata lehetne; - a boldogság ingyen van, a többiért fizetni kell. Elsõre mindez talán furcsának tûnhet, hiszen minden tanulás erõfeszítés is, a befektetett "munkát" tekintve pedig az "ingyenesség" az értéktelenség allegóriája is lehetne. Mégsem az, hiszen egy magasabb életstratégia az élet végén összegez, ahol a számla az elérhetõ boldogságfokok beteljesítettségét mutatja. Az örömök aprópénzre váltása itt már a talentumok gyermeki elherdálása, ami értékest vált kevésbé értékesre. Hogy mindez érthetõbbé váljon, minderrõl olyan emberek élményeit és meggyõzõdését érdemes figyelembe venni, akik az életük "legszebb" összegzésénél voltak jelen.

A halálközeli élmények megélõi " sajátos kegyelemként " áttekinthetik életüket, mégpedig az idõ gúzsából kiszabadultan, minden pillanatukat egyszerre, egy idõben látva. Az ilyenkor megélt végtelen fényesség közelségében különös elszámolás vár rájuk, egy belsõ hang egyetlen kérdésére kell válaszolniuk, ami többnyire így szól: - Mit kezdtél az életeddel? A kérdés barátságos és szeretetteli, magam mégis tovább finomítanám nekünk, a jobbára boldogtalanoknak: - Mennyire voltál boldog? Mennyire tudtad magad, a világot elfogadni és megszeretni? Megélted-e a dolgok szépségét? Tudtál-e örülni az esõnek, a gyásznak, a születésnek, a halálnak? Tudtál-e túllépni néhai magadon?

Az igazi boldogság talán a pillanat mindenkori elfogadása lehet, a megbékélés az érzések között. Öröme a hétköznapoknak és az ünnepeknek, öröme egy pohár víznek vagy bornak, egy másik ember megváltatlan vagy megváltó pillanatának, a szónak és a csendnek, öröme a minden szeretetének, vagyis mindennek, ami létezõ. És végül öröme a tökéletlenségnek is, elfogadása magunk és mások lassú ébredésének, amit nem sújt sem szegénység sem betegség sem öregség sem halál, ahol csak az öröm és a boldogság tûzhelyét, a "kályhát" kell megtalálni, ami egyszerre az alfa és az omega, és minden tékozló fiú türelmes és hazaváró, örök otthona.

Paulinyi Tamás ( www.szintezis.info.hu )

forrás: www.astronet.hu/test-es-lelek/lelekgyogy...azt-boldogtalan-nem/

.

3 lehetõség, hogy megtaláld a boldogságot - Motivációs videó - 2 perces film