A boldogságról

Elõzõ folytatása


Ha valóban Boldog akarsz lenni, el kell szakadnod attól az egoista tévhittõl, hogy a boldogsághoz indok kell. Ez egy hatalmas csapda: amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod, hogy megszerezd; így a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni. Ha meg megszerzed a boldogságod vélt tárgyát, akkor meg minden pillanatban attól fogsz félni, hogy elveszted; a nagy félelemben megint elfelejtesz boldog lenni. Ám a boldogsághoz nem kell semmi, nem kell hozzá indok. Csak az ego, az elme keresi az indokokat, mert képtelen felfogni az Élet ellentmondásokkal teli teljességét, tökéletességét. Az elmét az ok-okozati összefüggések létrehozása élteti, de mindez csak illúzió: amikor boldog vagy, arra alapvetõen nincs indokod. Amikor igazán boldog vagy, amikor fekszel a tengerparton és napozol, amikor fáradtan hazaérsz, és jólesõ sóhajjal belezuhansz az ágyba, amikor csak öleled a szerelmedet és nem gondolsz semmire; amikor valóban Boldog vagy, akkor eltûnnek az indokok. Sõt, még te is eltûnsz: amikor te magad vagy a Boldogság, akkor az egod, az elméd megszûnik! Ekkor csak vagy, s ez maga a Boldogság. S hogy miért vagy boldog, amikor nincs rá semmi okod, hogy boldog legyél? Mindenért és semmiért.

A boldogságnak azért nincs oka, mert a létezés alapállapota maga a Boldogság, a Lét maga a boldogság. Nézz szét magad körül! Ha egy tisztább pillanatodban befogadod a körülötted létezõ Életet, megtapasztalhatod, hogy a természet alapvetõen boldog, hogy létezik! Létezik, így hát boldog. A természetnek nincs kacsalábon forgó palotája a Riviérán, mégis boldog, mégis boldogságot áraszt magából. Most persze mondhatod, hogy azért vagy te ember, azért vagy te több egy növénynél vagy egy állatnál, hogy neked több minden okozzon örömöt, mint egy fának vagy egy rókának; S igazad is van. Te ember vagy, neked a tudatod teremtõ ereje - maga a teremtés - olyan örömöt adhat, amelyet egyetlen más létformának sem ezen a bolygón. De ha az elméddel elveszed önmagad elõl azt a lehetõséget, hogy boldogságot adjon neked a teremtés; ha az egoddal még azt az ok nélküli Boldogságot is elveszed magadtól, amelyet egy róka vagy egy tölgyfa át tud élni, akkor az emberséged semmivel sem emel a növények vagy az állatok, semmivel sem emel a kövek vagy a föld fölé. Sõt, akkor egyenesen szerencsétlenebbé tetted magad a "halott" anyagnál.

Úgyhogy a létezés alapállapota a Boldogság. Ezért nincs szükség semmi okra. Ha csak tudsz önmagad lenni, ha csak tudsz létezni, akkor átérzed a Boldogságot. Ha pedig képes vagy azért boldog lenni, mert vagy; minden ok, minden magyarázat és elvárás nélkül, akkor te magad leszel a Boldogság. Hogy ezt megtapasztalhasd, meg kell értened, hogy az örökkön változó Boldogsághoz vezetõ út a Jelen. Ha a jelenben élsz, akkor boldog vagy; mert a boldogtalanság csak a múltban vagy a jövõben létezik. Amikor gyötör egy régi emlék, akkor a múltad miatt vagy szomorú, amikor épp a holnapi vizsgád miatt gyötrõdsz, akkor a jövõd tesz boldogtalanná. De ha átélsz egyetlen pillanatot a jelenben, akkor rá fogsz döbbenni, hogy a jelenben nincs szomorúság, nincs gyötrõdés: ha megtanulsz önmagadra figyelni, akkor önmagadban felfedezheted a Boldogságot.

Most persze mondhatod, hogy mit ér a boldogság, ha nem oszthatod meg másokkal. Az ego általában ezt az érzést használja, hogy eltérítsen téged a tudatodtól, hogy továbbra is irányítsa lépteid. Az ego, a társadalom elvárja tõled, hogy "adj". S te eljátszod ezt a szerepet, pedig nincs is mit adnod; Ám ha ok nélkül vagy boldog, ha te magad vagy a Boldogság, akkor azt nem tudod magadban tartani. Ekkor már nem kell görcsösen törekedned az adásra: ha benned felkel a nap, nem tudod a fényét másokkal nem meg osztani. Oly ragyogó, oly gyönyörteli lesz a benned felfakadó valódi Öröm, hogy ok nélkül osztod majd meg mindenkivel. Ez az a szeretet, ez az a korlátlan elfogadás, amelyet a legtöbb vallásos, ezoterikus ember görcsösen keres. S ezt akarattal nem lehet elérni, ám ha te magad vagy a boldogság, akkor valóban képes leszel átélni, akkor már valóban képes leszel adni. Megnyílsz mindennek s mindenkinek - s ahogy nem akarsz a beléd nevelt elvek által rángatva szeretetet és boldogságot adni, szeretetet s boldogságot fogsz adni mindenkinek. Egyszerûen nem tudsz majd mást, csak:

Boldog lenni, és boldogságot adni.

forrás: Szantál Portál

Hamvas Béla: Oszd meg, amid van!

A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte, amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.
Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétõl napnyugtáig élhettek elíziumi életet.
- Az elsõ bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;
- A második elméjében megzavarodott;
- A harmadik az élményt magába zárta, õrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.
- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.
A szenvedés körébõl mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud, és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert, aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.
A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni eleget.
A harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja, és önmagának tartja meg, és nem ad belõle másnak...

A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot, örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erõs.
Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad belõle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belõle...
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg.
Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektõl az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amibõl másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik...
(forrás:ismeretlen)

.

Angyali üzenet



Mindennek eredendõ Õsoka a Létezés Boldogsága, melyben a Teremtés kifejezi Önmagát.
Te azért jöttél a Világra, hogy ebben az önkifejezésben részt vegyél és megleld benne saját boldogságodat.

Így életed okát is a a Boldogságban lásd, hogy kifejezhesd magad általa!
(Pusztai Orsi)

.


A BOLDOGSÁGHOZ VEZETÕ ÚT

Helyezkedj el kényelmesen és engedj el mindent, ami NEM MOST és itt van veled. Mindent, ami eddig történt, ami foglalkoztatott engedj el! Hagy menjen! Minden gondolatot, történetet érzést vagy sérelmet engedj most el! Végy egy nagy levegõt és fújd ki vele mindazt, ami nem itt és most van!
Most, hogy elengedted a múltad, elengedted a jövõd is! Ez az a pillanat, amikor változtatni tudsz berögzült szokásaidon, elvárásaidon. Meglepõen kevesen ismeritek ezt a tényt.
Ahová készültök, szabadon teremthettek bármilyen tényt és életeseményt. Akár örömöt, akár fájdalmat teremthettek. Miért vinnéd oda a sérelmeidet, miért teremtenéd azokat újra meg újra? Miért nem szabadítod fel magad? Miért nem teremtesz örömet és boldog, kellemes érzést okozó életeseményeket?

Mostantól a hatalom, a saját életeseményeid iránti HATALOM A TE KEZEDBEN VAN! Mindössze annyi történt, hogy ezt elfelejtetted. Elfelejtetted, hogy bármikor bármit választhatsz. Bármit elengedhetsz, és bármi mást megteremthetsz helyette.
Mindegy, hogy eddig mennyi sérelem ért, véget tudsz neki vetni. TUDD EZT ÉS TEDD! Tudd, hogy minden nap, minden percben választhatsz, az ÚJRATEREMTÉS és az ÚJ MEGTEREMTÉSE között!
Mondtuk már párszor, és mondjuk még ezerszer: SZABADOK VAGYTOK!

Bármit, bármilyen életeseményt szabadon megteremthettek! A korlátok, a TUDATI KORLÁTOK LEOMLOTTAK!
Már az ÚJ ENERGIÁBAN ÉLTEK, de a választásaitok még a régi energiát teremtik újra.
Engedd el mindazt, ami megtanultál, hogy nem lehet! Immár MINDENT LEHET!

Élhettek boldogan, szabadon, bõségben, békességben. Lehet idõtök, pénzetek mindenre, amit csak akartok!
Ne az eddigi élettapasztalataitokat teremtsétek újra! VÁLASZATOK MÁST! Válasszátok az életörömöt, a szabadságot, boldogságot, szeretetet, és mindent, ami csak jól esik!

Nem kell, hogy tovább cipeld a múltat! Itt és most eldobhatod és választhatsz helyette jobb és boldogabb életet. TUDOD, HOGY MEGTEHETED! A kérdés, hogy teszed-e? Választod-e nap mint nap, a jobb életérzést okozó gondolatokat, elvárásokat? Ott tartod-e a figyelmed, ahová menni szándékozol, vagy leköt a csatazaj, a külvilágból rád zúduló információ káosz?

Nehéz most az életetek, ugyanakkor végtelenül könnyû. Nehéz, mert egy civilizáció, egy gondolatstruktúra végnapjait élitek, és minden információ rátok zúdul válogatás nélkül.
Ugyanakkor végtelenül könnyû a helyzeted! Hiszen, ha tudod, hogy hova tartasz, mi a célod, hogyan szeretnél az elkövetkezõ 4-5 évben élni, máris lecsökken a választásaid száma, és a célod tudod információszûrõként használni!

Mindent BEENGEDSZ az életedbe, ami a célodhoz segít, ami annak megfelelõ rezgésû, s minden mást elengedsz! Nem kizárod, nem elutasítod, csak éppen nem fordítasz rá figyelmet, nem adsz neki energiát, így szép lassan elmúlik számodra, kikopik az életedbõl, mint élettapasztalat.
Másoknak továbbra is tapasztalatként szolgál, de neked megszûnik létezni, mint tapasztalat. Nincs vele dolgod, ezért nem adsz neki több energiát, ezért nem is fogod tapasztalni tovább! ÍGY SZABADÍTHATOD FEL AZ ÉLETED, bármi vagy bármilyen kellemetlen tapasztalat, szokás alól. ENGEDD CSAK EL!

Engedd el a sérelmed, és arra figyelj tudatosan, AZON TARTSD A FIGYELMED, AMIT AKARSZ! ÉLD ÁT, ÉREZD ÁT minél többször. LÉGY HÁLÁS ÉRTE, hogy ezt tapasztalhatod, s figyeld meg az életedet. Egyre többször EZ LESZ A TAPASZTALATOD, még egyszer csak rájössz, hogy MEGTEREMTETTED AZ ÚJ ÉLETEDET!
A BÉKE és SZERETET LEGYEN VELED!
MOST SZABADÍTHATOD FEL AZ ÉLETEDET! TUDD EZT ÉS TEDD!
atudatosteremtesmuveszete.blogspot.hu/20...aghoz-vezeto-ut.html

.


Augustinus: A boldogságról

Nem a boldog életre kívánkozik-e minden ember? Hol ismerték meg, hogy
ennyire áhítják, vágyakoznak rá? Hol
látták, hogy ennyire szeretik?
Mindenki birtokolja a boldogságot,
ám senki sem tudja, hogyan és menynyire. Mondjuk, valaki egyszerûen úgy
érzi, boldog - és õ valóban boldog.
Másvalaki a boldogság reményében,
Vágyakozásában érzi ugyanezt - õ másképpen boldog, még várakozik, és e
várakozás több boldogságot hoz számára, mint amaz embernek, ki nem is
reméli ezt a távoli, talán soha be nem
köszöntõ eszményi pillanatot.
Ki a boldog valójában? Talán nem
ragaszkodnánk e megfoghatatlan ámulathoz, ha nem õriznénk róla titkokat a
lelkünkben. Íme a neve: boldogság. De
mit jelent e szó neked s nekem? Nem a
szó csengésében találjuk-e meg örömünket? Hisz jelentése ott van az emlékeinkben.
Ha pedig ott van, talán már valamennyien lehettünk boldogok.
Ha létezne közös nyelv, amelyen megkérdezhetnénk a világ összes emberétõl, hogy
akarnak-e boldogok lenni, õk minden
habozás nélkül - hála emlékeiknek igennel válaszolnának.

.


.