A boldogságról

TÖREKEDJ A BOLDOGSÁGRA

Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette, és emlékezz arra a békére, ami létezhet a csöndben. Elidegenedés nélkül, élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel. Mondd ki finoman és világosan az igazságot; és hallgass meg másokat, még az egyszerû és tudatlan lelkeket is; nekik is megvan a saját történetük. Ne hasonlítsd magad senkihez; ezzel kockáztatod, hogy léhává és hivalkodóvá válsz.

Mindig vannak nagyobbak és kisebbek, mint Te. Örvendj a terveidnek ugyanúgy, mint a teljesítményeidnek! Törõdj a hivatásoddal, mégha mégoly szerény is; ez egy igazi érték az idõk változó virágzásában!
Légy óvatos a Veled történtekkel kapcsolatban, hiszen a világ tele van csalásokkal. De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierõt illeti, mert ez létezik. Sok egyén keresi a nagy ideálokat; és mindenütt az élet hõsiességgel van tele. Légy önmagad!
Különösen ne színleld a barátságot.

Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az szemben minden terméketlenségével és kiábrándulásával ugyanolyan örök, mint a fû. Vedd szívesen az évek tanúságait, emelt fõvel lemondva a fiatalságodról. Szilárdítsd meg a lélek azon képességét, hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben.
De ne bosszantsd magad agyrémekkel. Sok félelem születik fáradtság és magány miatt. Egy egészséges fegyelmen túl, légy jó magadhoz. Te a Világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé, mint a fák és a csillagok: jogod van itt lenni. És hogy Neked világos vagy nem, a Világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell. Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla, és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek, õrizd meg az élet hangos zûrzavarában a békét a lelkedben. Minden álnokságával, unalmas gondjaival és összetört álmaival a világ mégis szép. Figyelj. Törekedj a boldogságra.
(Kahlil Gibran: A próféta)

A. J. Christian:
A Teljesség Illata
Részlet :


Megesik, hogy csak kívülrõl figyeled az életed. Elõfordul, hogy nem tudsz belefeledkezni a pillanatokba, mert az elméd mindig a"felszínen" tart. S noha ennek az állapotnak van egy mesterséges tisztasága - ha nem merülsz a tenger mélyére, nem fulladsz meg -, a titkok nagy része az óceánban terül el... Ráadásul az élet is a mélységben és a hullámokban keletkezett.

Az emberi életnek alapvetõen három aspektusa van. Az elsõ az öntudatlan forma. Ez a létezés voltaképp nem más, mint az idegek, a hús és az anyag játéka. A nagy zabálás vagy a böjtölés, a nagy üzekedés vagy a cölibátus, a nagy nemtörõdömség vagy a szellemi útkeresés..bármit is élsz, a nagy hazugságok korszaka ez. S nem az életed az illúzió, hanem te, mert ekkor az ember még nem, csak a matéria és a törvényei élnek - embernek nem születhetsz, azzá csak válhatsz. A legtöbben sosem válnak emberré, mert egész életükben csak a szükségleteik, a kényszer irányítja õket. Amikor valaki erre rájön, kikerül az anyagi életbõl, és a második típusú életet kezdi el élni. A figyelõét.
S noha ez az állapot a szabadság kapuja, általában csak problémákat vet fel mindaddig, amíg el nem éred a harmadik állapotot, a tudatos megélést. Figyelõ emberként azért szenvedsz, mert nem találod a helyed. Értetlenül szemléled az embereket, nem tudsz beilleszkedni a társadalomba, ráadásul nem tudod megélni önmagad sem; kikerülsz a mindenki által használt színpadról, de nem találod a sajátodat.

A megoldás egyszerû: folytatnod kell a szemlélõdést, ám el kell kezdened élni. Hagynod kell, hogy a vágyaid vagy a kíváncsiságod belemerítsen az életbe, ám közben figyelned kell magad. Nem az embereket, nem a világot, hanem önmagad. Ha ezt megteszed, egyszer csak megéled azt, aki vagy: nem lesz szükséged az életre - ám örömmel fogod élni -, mert végig tudni, érezni fogod önmagad. A Valódi életet.
A létezés harmadik fázisa a tudatos öntudatlanság. Amikor nem is gondolsz magadra, mégis megéled az életet. Amikor nem érzel semmit, mert magad vagy az érzelem. Azért nevezik tudatos öntudatlanságnak, hogy az ellentmondással feloldják a tudatos életrõl alkotott elképzeléseidet. A létezésnek ez a formája nem érthetõ meg, ennek ellenére - vagy épp ezért - sokaknak sikerült megélni...
Tudom, hogy ez így, elsõ olvasásra misztikusan hangzik, de a valóságot az összetettsége miatt átadni nem, csak tükrözni lehet. Csak éreztetni az illatát, és hagyni, hogy benned is kiváltsa azt, amit kell. Sokan kérdezik tõlem, hogyan tudok mindig, minden ok nélkül boldog lenni. Hát így. Mert amikor csak ülök a székben, akkor is élem önmagam, amikor épp szomorú vagyok, akkor is élem önmagam. Amikor csak figyelem az életet, amikor csak élem az életet, tudok magamról. Boldogságod titka az, ha nem csak messzirõl figyeled a létezést, vagy nem csak élsz öntudatlanul, hanem a kettõt egyszerre teszed. Ha megéled mindezt, megtapasztalod az élet következõ, negyedik fázisát is. Aztán még egyet, majd még egyet... s egyszer csak megéled, hogy ott vagy, ahol voltál, s noha mindig is ott voltál, valójában sosem.

Vakáció

Az embereknek szárnyakat ad, akik aztán messzire repülnek. El a munka kényszerébõl, el a mindennapok taposómalmából, a kimerítõ életbõl...
Vakáció: lehetõség arra, hogy meghalljuk a csöndet, a természet halk, csodálatos hangjait: azt, amit a szél az erdõ fáinak suttog, azt, hogy miért zümmögnek rendületlenül a méhek, és hogy dalaikban mirõl énekelnek a pacsirták. Ha ezen az úton járunk, akkor egy olyan érzéssel találkozhatunk, amely a városok zajában és a mindennapok zûrzavarában elveszik: találkozunk magával a boldogsággal.

Aki a csend szavára hallgat, az lelke mélyén egy titokzatos hangot fog hallani, egy idegen, de mégis bizalmas, egy halk, de mégis beható hangot.

Vakáció: figyelj a csöndre, és juss el magadhoz!

Az út, amelyet meg kell tenned, nem lesz hosszú: ez a távolság lényed külsõ burka és bensõ világod, a szíved között van. Ha ott nem a béke honol, akkor sehol a nagyvilágban, töltsd a vakációd bárhol, nem leled meg az örömet. Ha viszont szívedet béke tölti el, mehetsz oda, ahová csak akarsz: nyaralásod csodálatos lesz. Még akkor is, ha otthon maradsz.
(Phil Bosmans - Ulrich Schütz : Minden szívnek otthon kell)

"Boldogok a tiszta szívûek, mert õk meglátják az Istent" (Mt 5,.


Tisztaságra, fõként szívünk tisztaságára kell törekednünk. Ha belülrõl a Szent Szellem és az Ige tisztít meg bennünket, akkor a megszentelõdés és az engedelmesség által kívülrõl is tiszták leszünk. Szoros kapcsolat van a szív hajlandósága és a megtérés között: ha azt
szeretjük, ami rossz, nem érthetjük meg a jót. Ha a szívünk szennyes, szemünk is homályos lesz. Hogyan láthatnák meg a Szent Istent azok, akik a tisztátalan dolgokat szeretik?
Mekkora kiváltság, hogy már itt is megláthatjuk Istent! Ha csak egy
pillantást is vethetünk rá, az már a mennyország a földön! A tiszta
szívûek Krisztus Jézusban látják az Atyát. Látjuk Õt, igazságát, szeretetét, szándékát, felségét, szövetségét, valóban Õt magát látjuk a Krisztusban. De mindezt csak olyan mértékben fogjuk fel, amilyen
mértékben távol tartjuk a bûnt szívünktõl. Csak akik igazán kegyesen akarnak élni, azok mondhatják: "Szemem állandóan az Úrra néz" (Zsolt 25,15). csak akkor teljesedhet be a mi életünkben is, ha megtisztítjuk magunkat minden vétektõl. Akkor "olyannak fogjuk látni Õt, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát" (1Jn 3,3). Az Atyánkkal megtapasztalt közösség gyönyörûsége és a mennyei színrõl-színre látás reménysége sarkalljon bennünket arra, hogy tartsuk tisztána szívünket és az életünket. Urunk, adj nekünk tiszta szívet, hogy
megláthassunk téged!

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok néktek" (Mt 11,28).
A megváltottak nyugalmat találnak Krisztusban. Akik még nem fogadták
el Krisztust Megváltójuknak, nyugalmat találnak, amint Hozzá mennek, mert Õ ígéri, hogy "megnyugvást ad". Ajándéka teljesen ingyenes, fogadjuk el örömmel, amit Õ örömmel ad. Nem kell megvásárolnunk, sem kölcsönbe vennünk: ajándék, fogadjuk el! Agyonfáraszt bennünket a becsvágy, kapzsiság, gyönyörhajhászás vagy a sok gond? Õ mindezek bilincseitõl meg akar szabadítani, és nyugalmat kínál nekünk. "Meg vagyunk terhelve", méghozzá súlyosan a bûnnel, félelemmel, gondokkal,
lelkiismeret-furdalással,halálfélelemmel? Ha Hozzá megyünk, Õ mindezt leveszi rólunk. Azért hordozta el bûneink nyomasztó terhét, hogy nekünk ne kelljen többé hordozni azt. Õ saját maga lett a nagy teher hordozó, hogy mindazoknak, akik súlyos terheket hordoznak, ne kelljen tovább görnyedni a hatalmas súly alatt. Jézus Krisztus nyugalmat ad. Ez valóság! Hiszed ezt? Kipróbálod?
Most azonnal? Jöjj az Úr Jézushoz úgy, hogy adj fel minden más reménységet, csak rá gondolj, higgyél annak, amit Isten róla mond, és bízd rá magad mindenben. Ha így jössz Hozzá, mélységes lesz az a
nyugalom, amit Tõle kapsz, biztos, szent és örökké tartó. Olyan nyugalom, amely elér a mennyekig, és ezt Õ már ma megadja mindazoknak, akik Hozzá jönnek.

Forrás:C. H. Spurgeon
Isten ígéreteinek tárháza

Örülj!

Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak! A zöld lombos erdõnek, a viruló mezõnek.
Örülj a hasadó hajnalnak, Éjben az égen ragyogó csillagnak! A szép napra ébredõ reggelnek.
A neked köszönõ embernek. S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak. A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak. Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet. Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is, tárd ki szívedet! Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az õsznek, a tavasznak, a fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak! Nyáron a rekkenõ melegnek. Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar, Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak, A felröppenõ sok-sok galambnak! A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak! Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törõdhetsz! Lásd meg mások örömét,
Örülj, ha bárkit öröm ér! Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog, akik örülni tudnak, azok boldogok. Te is az lehetsz, ha akarod.
(ismeretlen szerzõ)

BOLDOGSÁG


Magáról a Boldogságról nem lehet beszélni, nem lehet írni. Ha valóban Boldog akarsz lenni, el kell szakadnod attól az egoista tévhittõl, hogy a boldogsághoz indok kell. ;Miért nem vagyok boldog? Hogyan lehetnék boldog?; kérded a tanítót, gurut vagy a pszichológust. Az ember az idõk kezdete óta keresi a választ, ám érdekes, azt, hogy: ;Miképp lehetnék boldogtalan?;- sosem kérdezed. Erre a kérdésre ismered a választ, a boldogtalanság átélése tökéletesen megy.
Az örömöt csak átélni, megélni lehet; az elmélkedésre csak akkor kerül sor, ha az ember már kiesett a boldogság örök harmóniájából. S most az örök szót szó szerint kell értelmezni: létezik az örök boldogság, sõt, alapvetõen csak az örök boldogság létezik! Természetesen most még csak legyinthetsz, vagy épp elfogadón bólogathatsz, de akár hiszed, akár nem, az állandó változásban állandó Boldogság élhetõ át. Alapvetõen két ok tart távol tõle: egyik a neveltetésed, a másik a neveltetésednek köszönhetõen megszületett elméd, egod. De ha hagyod, hogy az elméd, s az egod kényszerítõ ereje nélkül létezz, egyszerûen Boldoggá válsz, mindenféle erõlködés, szándék és ok nélkül. Szerintem megéri megpróbálni;

Az, hogy a boldogtalanság az ember alapállapotává vált, elsõsorban a nevelésnek köszönhetõ. Amikor egy gyermek megszületik, minden idegszálával a környezetét lesi: lénye tiszta mezejére, a külvilágból eltanult minták építik fel személyiségét. Mikor egy gyermek békésen gyönyörködik az életben, vagy épp boldogan elmerül a játékai között, a kutya sem törõdik vele, sõt, a szülei örülnek, hogy csend van végre, s megnézhetik a tévében a meccset, vagy az aktuális szappanopera következõ részét. Ha a gyerkõc hangosan kacagva boldog, még rá is ordítanak, meg is büntetik, mert hát nem hallják, mit sugároz nekik a Doboz. Ám amint beteg lesz, azonnal szeretetteljesen fordulnak felé, azonnal kitüntetik figyelmükkel. A gyermek rájön, hogy csak akkor kapja meg azt a figyelmet, amit szeretne, csak akkor lesz "jó" gyerek, csak akkor kap szeretetet az ordítás helyett, ha beteg, ha szomorú. Így válik hát egy ember személyiségének alapjává, a létezése alapállapotává a boldogtalanság;

Ha most a szüleid nyakába akarod varrni a saját boldogtalanságod, akkor sosem fogsz megszabadulni a beléd nevelt elvektõl, s az egész életed a görcsös örömhajhászásra fog elmenni. Már csak azért se hibáztasd a szüleidet, mert beléjük is azt nevelték, hogy a boldogtalanság erény. Ráadásul a megoldás kulcsa nem a felelõs keresése, hanem a folyamat tudatossá tétele. Mert ha tudatára ébredsz a neveltetésed ezen átkára, esélyt kapsz a szabad életre, esélyt a boldogságra. Ne maradj egy beprogramozott számítógép: ha vágysz a boldogságra, akkor lépj túl a beléd nevelt programon. Megteheted, ha akarod. Mindent megtehetsz.

A második oka annak, hogy a boldogtalanság a természeteddé vált, az elme, az ego. Figyeld csak meg, amikor egy ismerõsöd boldogtalan, egybõl felé fordulsz, s elönt egyfajta meleg együttérzés. Az emberek azt hiszik, hogy ilyenkor szeretik a másikat, de ha õszintén képes vagy megfigyelni magad ebben a pillanatban, akkor észreveheted, hogy amit érzel, az nem szeretet. Ezzel a látványos odafordulással csak játszod azt a megértõ, figyelmes szerepet, amelyet a társadalom elvár tõled ; a benned megjelenõ melegség pedig a sajnálat. Ám a sajnálatot az ego összehasonlító képessége szüli: ha valaki nálad rosszabbul érzi magát, akkor az egod elhiteti veled, hogy te több vagy egy szenvedõ embernél. Minderrõl nem tehetsz; de arról már igen, ha tudsz a folyamatról, s hagyod, hogy továbbra is így legyen.

Ha õszintén szembe mersz nézni magaddal, akkor megfigyelheted, hogy ha valaki fennhangon megéli a boldogságot, ha valaki szemmel látható ok nélkül nevet, énekel vagy épp vigadozik, általában nem érzed jól magad. Míg a boldogtalan emberrel azonnal tudsz azonosulni, a boldogság körtáncába ritkán tudsz bekapcsolódni, mert az egod azonnal elkezd okokat keresni a másik boldogságára. "Miért boldog ez?-" gyötröd magad a kérdéssel. S amikor találsz egy logikus magyarázatot; nyert a lottón, vett egy új autót, talált magának egy gyönyörû nõt vagy egy jóképû férfit, stb. ; akkor azonnal megszólal a fejedben: "Miért pont õ? Miért pont neki van, nekem miért nincs?"
Természetesen a legtöbb ember megpróbál tenni a boldogtalanság ellen, s jól akarja érezni magát. Ám az ego tudatossága nem képes túllépni önmaga árnyékán: ha jól akarod érezni magad, akkor az egod csapdájában vagy. Ez csak egy elme-trükk a boldogtalanság eltakarására: amíg iszol, vagy épp kábítószerezel, amíg a megalázott beosztottjaid szenvedésébõl merített hatalommámorban kéjelegsz, vagy amíg a fõnöködbõl kihízelgett elismeréseken örömködsz, amíg verekszel vagy a focimeccset nézed, addig csak eltakarod magad elõl a boldogtalanságodat. De ezzel csak elmenekülsz a boldogtalanság elõl: mindennel foglalkozol; munkamániás leszel, állandóan eszel, iszol, kéjelegsz, stb. ; csakhogy ne kelljen szembenézned magaddal, ne kelljen szembenézned a benned tomboló sötét fellegekkel. Pedig ha egy kicsit a mélyére néznél önmagadnak, mélyére néznél a Létnek, akkor megtalálhatnád a valódi Boldogságot.

Folytatódik: