Mit vállal fel a lélek a leszületése elõtt
Biztosan sokan hallottatok már arról, hogy a lélek a leszületése elõtt, hol tartózkodik. Sokan vitatják, mások meg elfogadják azokat az információkat, melyek arról szólnak, hogy a lelkek a leszületés elõtt a köztes létben tartózkodnak.
Ez az a hely, ahol a léleknek van ideje eltöprengenie azon, hogy az elõzõ inkarnációban mit és hogyan oldott meg. Mivel ezen a helyen nem létezik tér és idõ, így szinte végtelen lehet a mai ember számára a lélek ott töltött idõszaka.
Azonos szinten lévõ lelkek azonos helyen tartózkodnak a köztes létben. Ott számot adnak maguknak a földön, vagy más bolygón történt felvállalásaikról. Elemzik a megoldott és a megoldatlan feladataikat. Egyesével újra és újra felidézik magukban azokat az eseményeket, melyekkel szembetalálkoztak az elmúlt életeik során. Figyelemmel kísérik mi történt, és hogyan oldották meg, vagy sem a feladatokat. A megoldatlan feladatokat újra átnézik, elemzik, hol hibáztak, és mint információt, elteszik a következõ leszületésük idejére.
Az, hogy ez mikor következik be, annak nagyon sok összetevõje van. Azokkal a lelkekkel, akikkel körül vannak véve, folyamatos kapcsolatban vannak. Kiválasztják azokat, akikkel a következõ inkarnációban együtt szeretnének fejlõdni. Maguk választják ki a szüleiket és azoknak a lelkeknek a csoportjait, akikkel a leszületés után a karma beteljesítésén fognak dolgozni.
Sokat kell munkálkodniuk azon, hogy minden egyes lélekkel, akivel kapcsolatban lesznek, felvegyék a kapcsolatot és egyeztessék az elképzeléseiket. Mindent pontosan megterveznek, hogy kivel és mikor fognak találkozni az életük során. Így nem lehetnek véletlenek azok a találkozások, amiken keresztül megyünk.
Bár a lélek tudja, mikor és mi fog történni vele, maga az ember ezzel nincs tisztában. Így fordulhatnak elõ olyan helyzetek, melyekre látszólag nincs magyarázat.
Korábban sosem látott emberekkel kerülünk kapcsolatba. Ezek a találkozások lehetnek számunkra akár jó, vagy rossz végkimenetelûek. Ha egy ilyen találkozás jó, akkor szinte nem is veszünk róla tudomást. Ha viszont rosszul éljük meg, akkor rögtön jön a válasz, hogy én milyen szerencsétlen vagyok.
Így fordulhat elõ az, amikor az ember felteszi magának a kérdéseket, miért pont velem történik ez vagy az, miért büntet engem az Isten? Lehet, sokan nem tudják, de Isten senkit sem büntet. Õ jóságos és türelmes. Minden léleknek megadja a lehetõséget arra, hogy folyamatosan dolgozzon a karmáján és kijavítsa a hibáit. Ha idõnként ,,el is bukik” egy inkarnáció során, újabb lehetõséget kap arra, hogy kijavítsa azt. Ebbõl a megközelítésbõl nézve már nem is olyan rossz a kép, mint gondolnánk.
Ha minden összeállt, akkor következhet a leszületés pillanata. Itt is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a fogantatás pillanatára teszik a lélek leszületését, vannak, akik késõbbre. Ezen most itt kár lenne vitatkozni.
A lényeg az, hogy ha a lélek már benne van a felvállalásában és az édesanyja hasában tartózkodik, nagyon sok feladat hárul rá. A külsõ események hatására folyamatosan kapja az információkat. Ezeken õ ekkor már elkezd dolgozni. Sokszor elõfordul, hogy a lélek megijed az elõtte álló feladatoktól, és úgy dönt, mégsem vállalja a testöltést.
Ilyenkor fordulhat az elõ, hogy a gyermek, aki már útban van a földi megtapasztalások felé, idõ elõtt elhagyja a biztonságot jelentõ anyaméhet, és halva születik. Igaz, a halva születésnek vannak más lelki tényezõi is, de azok nem a lélekkel, hanem a szülõvel hozhatóak összefüggésbe.
folytatása a következõ lapon
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Téma zárolva.