A pozitív karma
Ha karmáról hallunk, általában negatív karma jut eszünkbe, a büntetés, múltbeli adósságaink törlesztése. A dolog annyiban igaz, hogy minden tettünkért el kell viselnünk a fájdalmas következményeket, akár több életen át is, de ez fordítottan is mûködik, a jó cselekedeteink is meghozzák gyümölcsüket.
Bizonyára mindenki ismer olyan embert, aki egész életében szerencsés volt. Ezt népiesen úgy mondják, hogy szerencsés csillagzat alatt született, s ebben van is valami, hiszen a bolygóállás születésünk pillanatában meghatározó. Viszont születésünk idõpontja és helye elõzõ életünkbõl, tetteinkbõl következik, tehát mikor a világra jövünk, azzal vállaljuk az adott család, nemzetiség adta lehetõségeket. Feltevõdik a kérdés, hogyan lehet olyan karmát formálni, hogy az eljövendõ életünkben jó helyre reinkarnálódjunk.
A keleti mesterek szerint meg kell szabadulnunk a polaritástól és a vágyak csapdájától. Õk nem törekednek arra, hogy szerencsésnek szülessenek újra, ellenkezõleg, arra törekszenek, hogy minden vágyukat kioltva kilépjenek az élet és halál körforgásából.
Ezt figyelembe véve a pozitív dolgok véghezvitele és azokhoz a feltétlen ragaszkodás az, ami létrehozza a jó karmát. Ennek gyümölcse esetleg egy új testet öltéskor fog beérni, amikor is, pl. jómódú, rendezett családba születik az illetõ, mindent megkap, és nagy szeretetnek örvend. Amibe belefog, az általában sikeres és ezzel kivívja környezete irigységét.
A nagy spirituális mesterek azonban tisztán látják, hogy ez csupán egy jutalomélet lesz, s ezzel is számot kell adni valamikor. Úgy lehet ezt elképzelni, mint amikor egy évi kemény munka után az összegyûjtött pénzünkbõl elmegyünk nyaralni egy egzotikus helyre. Míg a pénzünk tart, minden jó és szép, de ha egy hónap múlva elfogy, tetszik, nem tetszik, vissza kell mennünk régi helyünkre, a munkánkhoz, és húzhatjuk megint az igát. Pozitív karmánk gyümölcse így, lehet bármilyen nagy, elfogy egyszer, és akkor sorsunk csak rosszabbra fordulhat.
Az embereknek általában vegyes karmája van, hisz életünk során teszünk jó és rossz dolgokat egyaránt. Szellemi fejlõdésünk szempontjából az a fontos, hogyan reagálunk a velünk történtekre, hogy viszonyulunk a nézeteltérésekhez és a sikerekhez egyaránt. A túlnyomórészt pozitív karmát felhalmozó személy jó sorsára háromféleképpen válaszolhat:
I. Élvezi az életet, szórakozik, különösebb rosszat nem tesz, egyszerûen csak üdül. Nem törekszik embertársai megsegítésére és lehetõségeit sem hasznosítja valamely pozitív cél érdekében. Passzívan viszonyul sorsához, csak sodródik elõre, míg lejár jó karmája és akkor kezd mindent elölrõl.
II. Jó helyzetét kihasználva hatalomra tör, mindenkit alárendel saját akaratának, kisebbfajta diktátor válik belõle. Mivel nincs benne szeretet és emberség, legázolja embertársait, nagy szenvedéseket okozva ez által. Erre mondják népiesen "Annyi rosszat tett, hogy nem veri meg az Isten?". Nos, a megverés nem marad el, a kérdés csupán az, hogy mikor. Ha sok pozitívumot gyûjtött össze elõzõ életeibõl, akkor sokáig folytathatja piszkos játékát, mert még van tartaléka. Itt az átmenet nem egyszerre történik, hanem fokozatosan.
A bumeráng effektus miatt már kezdi visszakapni a pofonokat, de még mindig hat a jó karmája is ezért a környezete számára még mindig mázlista. Az õ esete sokkal súlyosabb, mint az elõzõ eset, mert a jó karma megszûnésekor már össze van gyûjtve neki egy csomó rossz karma, tehát ezután nagyon rossz helyzetbe kerül.
Ez a folyamat akár több életen keresztül is elhúzódik, ami hétköznapi tudatunkkal nem lemérhetõ.
III. Ebben az esetben a szerencsés alany a tudatosság magasabb fokára jut el, rájön arra, hogy a jólét múlandó, és ezt a rövid idõszakot ajánlatos kihasználnia.
Egyrészt jó karmájához igyekszik mostani cselekedeteivel valamit még hozzátenni, másrészt elkezd spirituális életet élni. Nem a világi javak halmozása és nem a pozíciók fontosak számára, hanem a tudatának fejlesztése. Sajnos, ez a fajta ember ritka, a tapasztalat azt mutatja, hogy aki jómódú és sikeres, akinek az élet megadott mindent, nem igazán foglalkozik lelki dolgokkal, vallással, mert erre neki nincs "szüksége". El van telve magával, és úgy gondolja, hogy ez mindig így lesz. Sok esetben a tragédiák, a nagy megpróbáltatások azok, amelyek rávezetnek arra, hogy lelkünk is van, és mozgató rugói szellemi fejlõdésünknek.
Ebben a megvilágításban a jó nem biztos, hogy mindig jó, a rossz nem mindig rossz, és fordítva. Bármi történik is velünk, az azért van, hogy tanuljunk, fejlõdjünk, és jussunk el a megismerés magas fokára.
(Péter István )
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Téma zárolva.