A karma

A karma törvénye

A múlt tettei és az aktuális sors lefolyása között ok-okozati összefüggés van: ezt nevezzük karmának. A karma a kiegyenlítõdés törvénye, gondoskodik arról, hogy az ember ugyanazzal a problématípussal mindaddig konfrontálódjék, amíg cselekedeteivel meg nem váltja problémásságától, s önmagát alá nem rendeli a törvényszerûnek. Ezért minden tett, sõt minden gondolat halhatatlan és kitörölhetetlen. Minden tett és minden gondolat arra vár ugyanis, hogy egy ellentétes mozdulat kompenzálja.
A karma törvénye azt követeli az embertõl, hogy sorsáért viselje a teljes felelõsséget - ez az a lépés, amelyet korunk embere nem akar megtenni. Teljesen érthetõ az a széles körû elhárítás, amelyet a reinkarnációval kapcsolatban tapasztalunk: mi, emberek sok fáradsággal és csinnadrattával összeeszkábáltuk azokat a végre tökéletesnek tûnõ elméleteket, amelyek megszabadítanak a felelõsségtõl, s a bûnösséget a társadalomra, a betegségkeltõ anyagokra vagy a gonosz véletlenre vetíthetjük. Világos, hogy felháborodást szül, ha leleplezzük az emberi ravaszság e rafinált elméleteit, ha öncsalásnak nevezzük õket - mert ha összedõlnek, a vétkest ismét csak önmagunkban kereshetjük.
Ezek a mai elméleti modellek teoretikusan kiválóan funkcionálnak - azt pedig, hogy a gyakorlatban csõdöt mondanak, a haladásba vetett pozitivisztikus hiszékenység ügyesen eltussolja. Ha viszont az ember elkezd õszinte lenni önmagával - s az õszinteségnek ez a legnehezebb formája-, rá kell jönnie, hogy a dolgok értelme csak úgy ismerhetõ fel, ha mindazért, ami történik vele, amit átél, õ vállalja a teljes felelõsséget. A felelõsség elválaszthatatlan a dolgok értelmétõl - kölcsönösen feltételezik egymást.
Korunkban az emberek többsége szenved attól, hogy a dolgok elvesztették értelmüket, pedig ez csak azért van, mert szabadulni próbálnak a felelõsségtõl. Aki a dolgok értelmét keresi, legelõször is a bûnbe ütközik. Aki a bûnt elfogadja, annak a dolgok értelme megnyilatkozik.
A halál és a testi élet állandó váltakozása az éjszaka-nappal ritmus felnagyítása. Amikor reggel felébredünk, hogy nekikezdjünk az új napnak, akkor ez a nap még egészen tisztán áll elõttünk, mi döntjük el, mire használjuk, hogyan alakítjuk - mit élünk át a nap folyamán. Másrészrõl viszont az új nap lezajlását szükségképpen meghatározza az, amit az elõzõ napokon tettünk és átéltünk. Ha valaki az utóbbi idõben mindenkivel konfliktusba került a környezetében, vagy jelentõs adósságot csinált, esetleg testét, lelkét elhanyagolta, akkor ez befolyásolni fogja az új napot, bár a nap önmagában korlátlan lehetõségeket hordoz. Nehéz felfognunk, hogy minden új nap a múlt okozati hatása, befolyása alatt áll, ugyanakkor azonban új, kihasználatlan lehetõségekben is gazdag - ráadásul analóg módon így kell gondolkodnunk minden "új élet" esetében is. Bizonyos, hogy minden új élet új esély, amely a lehetõségek tömegét kínálja, egyszersmind azonban az eddigi reinkarnációs lánc következménye is, amely eddigi problémáinkat, elkövetett hibáinkat, illetve tapasztalatainkat, felismeréseinket tükrözi. Egyetlen új nap kezdetén sem tehetjük meg nem történtté addigi tetteinket, gondolatainkat és cselekedeteinket, egy új inkarnációban sem semmisíthetjük meg múltunkat, ugyanazt kell tovább szõnünk, amit addig szõttünk.
(Thorwald Dethlefsen)

Életfeladatunk: a karma

Az újjászületés elõtt az entitás (lélek) megválasztja a következõ életében elvégzendõ feladatokat, melyek fejlõdését szolgálják. A reinkarnációba vetett hit szerint az életfeladatainkat, és a fejlõdésünket szolgáló körülményeket magunk választjuk meg. Ezért lehetséges, hogy egyes emberek rosszabb sorssal rendelkeznek (rossz házasságban, vagy rossz anyagi körülmények között élnek), s ez mégis fejlõdésüket szolgálja.
A kibírhatatlan, intrikus munkatársaink nem feltétlenül jelentenek rosszat, a hasonló környezet türelemre tanít. A családi problémák megtanítanak az összetartásra, a környezetünkben élõ ránk szoruló emberektõl pedig segítõkészséget tanulhatunk. A legkisebb események is fejlõdésünket szolgálják, melynek talán nem ebben az életben vesszük hasznát.
Az ezoterika szerint több, különbözõ karmát különböztetünk meg. Létezik egyéni-, csoportos- és kozmikus karma. Cselekvéseink hatással vannak karmánkra, mely könnyen ellenünk fordulhat. Ha rosszat cselekszünk egy embertársunkkal szemben, azt késõbb törlesztenünk kell.
A reinkarnáció rendszere is az Istenhiten alapszik. Lényege az igazságosság és az egyensúly fenntartása. Ha ebben az életben elkövetünk egy rossz cselekedetet, talán következõ életünkben ez velünk történik meg. Az egyéni karma saját sorsunk, melyhez azonban mások sorsa (családtagok, barátok, ismerõsök) is kapcsolódik. Ha egy családtagunk karmája az, hogy magánéleti problémákkal küzd, az kihat a mi sorsunkra is, mi is tanulhatunk belõle.

A pozitív karma

Ha karmáról hallunk, általában negatív karma jut eszünkbe, a büntetés, múltbeli adósságaink törlesztése. A dolog annyiban igaz, hogy minden tettünkért el kell viselnünk a fájdalmas következményeket, akár több életen át is, de ez fordítottan is mûködik, a jó cselekedeteink is meghozzák gyümölcsüket.

Bizonyára mindenki ismer olyan embert, aki egész életében szerencsés volt. Ezt népiesen úgy mondják, hogy szerencsés csillagzat alatt született, s ebben van is valami, hiszen a bolygóállás születésünk pillanatában meghatározó. Viszont születésünk idõpontja és helye elõzõ életünkbõl, tetteinkbõl következik, tehát mikor a világra jövünk, azzal vállaljuk az adott család, nemzetiség adta lehetõségeket. Feltevõdik a kérdés, hogyan lehet olyan karmát formálni, hogy az eljövendõ életünkben jó helyre reinkarnálódjunk.

A keleti mesterek szerint meg kell szabadulnunk a polaritástól és a vágyak csapdájától. Õk nem törekednek arra, hogy szerencsésnek szülessenek újra, ellenkezõleg, arra törekszenek, hogy minden vágyukat kioltva kilépjenek az élet és halál körforgásából.

Ezt figyelembe véve a pozitív dolgok véghezvitele és azokhoz a feltétlen ragaszkodás az, ami létrehozza a jó karmát. Ennek gyümölcse esetleg egy új testet öltéskor fog beérni, amikor is, pl. jómódú, rendezett családba születik az illetõ, mindent megkap, és nagy szeretetnek örvend. Amibe belefog, az általában sikeres és ezzel kivívja környezete irigységét.

A nagy spirituális mesterek azonban tisztán látják, hogy ez csupán egy jutalomélet lesz, s ezzel is számot kell adni valamikor. Úgy lehet ezt elképzelni, mint amikor egy évi kemény munka után az összegyûjtött pénzünkbõl elmegyünk nyaralni egy egzotikus helyre. Míg a pénzünk tart, minden jó és szép, de ha egy hónap múlva elfogy, tetszik, nem tetszik, vissza kell mennünk régi helyünkre, a munkánkhoz, és húzhatjuk megint az igát. Pozitív karmánk gyümölcse így, lehet bármilyen nagy, elfogy egyszer, és akkor sorsunk csak rosszabbra fordulhat.

Az embereknek általában vegyes karmája van, hisz életünk során teszünk jó és rossz dolgokat egyaránt. Szellemi fejlõdésünk szempontjából az a fontos, hogyan reagálunk a velünk történtekre, hogy viszonyulunk a nézeteltérésekhez és a sikerekhez egyaránt. A túlnyomórészt pozitív karmát felhalmozó személy jó sorsára háromféleképpen válaszolhat:

I. Élvezi az életet, szórakozik, különösebb rosszat nem tesz, egyszerûen csak üdül. Nem törekszik embertársai megsegítésére és lehetõségeit sem hasznosítja valamely pozitív cél érdekében. Passzívan viszonyul sorsához, csak sodródik elõre, míg lejár jó karmája és akkor kezd mindent elölrõl.

II. Jó helyzetét kihasználva hatalomra tör, mindenkit alárendel saját akaratának, kisebbfajta diktátor válik belõle. Mivel nincs benne szeretet és emberség, legázolja embertársait, nagy szenvedéseket okozva ez által. Erre mondják népiesen "Annyi rosszat tett, hogy nem veri meg az Isten?". Nos, a megverés nem marad el, a kérdés csupán az, hogy mikor. Ha sok pozitívumot gyûjtött össze elõzõ életeibõl, akkor sokáig folytathatja piszkos játékát, mert még van tartaléka. Itt az átmenet nem egyszerre történik, hanem fokozatosan.
A bumeráng effektus miatt már kezdi visszakapni a pofonokat, de még mindig hat a jó karmája is ezért a környezete számára még mindig mázlista. Az õ esete sokkal súlyosabb, mint az elõzõ eset, mert a jó karma megszûnésekor már össze van gyûjtve neki egy csomó rossz karma, tehát ezután nagyon rossz helyzetbe kerül.
Ez a folyamat akár több életen keresztül is elhúzódik, ami hétköznapi tudatunkkal nem lemérhetõ.

III. Ebben az esetben a szerencsés alany a tudatosság magasabb fokára jut el, rájön arra, hogy a jólét múlandó, és ezt a rövid idõszakot ajánlatos kihasználnia.
Egyrészt jó karmájához igyekszik mostani cselekedeteivel valamit még hozzátenni, másrészt elkezd spirituális életet élni. Nem a világi javak halmozása és nem a pozíciók fontosak számára, hanem a tudatának fejlesztése. Sajnos, ez a fajta ember ritka, a tapasztalat azt mutatja, hogy aki jómódú és sikeres, akinek az élet megadott mindent, nem igazán foglalkozik lelki dolgokkal, vallással, mert erre neki nincs "szüksége". El van telve magával, és úgy gondolja, hogy ez mindig így lesz. Sok esetben a tragédiák, a nagy megpróbáltatások azok, amelyek rávezetnek arra, hogy lelkünk is van, és mozgató rugói szellemi fejlõdésünknek.

Ebben a megvilágításban a jó nem biztos, hogy mindig jó, a rossz nem mindig rossz, és fordítva. Bármi történik is velünk, az azért van, hogy tanuljunk, fejlõdjünk, és jussunk el a megismerés magas fokára.
(Péter István )

A karma törvénye

Tanulnunk kell, tetszik vagy sem. Ha nem oldjuk meg korábban vétett hibáinkat újra és újra szembe kell néznünk velük. Ha bántottunk valakit, ugyanazt a fájdalmat kell elviselnünk késõbb. Nem büntetésként, sokkal inkább egyfajta lehetõségként, leckeként kell felfognunk az eseményeket. Életeken át egymást tanítjuk, és karmikus adósságaink koloncként csüngenek nyakunkon, amíg nem látjuk tisztán az ok és okozati összefüggéseket. A folyamat lényege a tanulás, amely egyre jobban és jobban elmélyíti a két ember közötti kapcsolatot, mígnem tökéletessé válik. Ezzel egyidejûleg látásunk kitisztul és ha valóban megoldottuk feladatunkat, karmánk magától feloldódik, szellemünk magasabb szintre emelkedik.

(Ordódy Eszter)

Miért nem emlékezünk korábbi életeinkre?

Jó oka van annak, hogy tudatunk nem emlékszik elõzõ életeink történéseire. Bár mi magunk nem érzékeljük, összes elõzõ életünk tapasztalata, ismerete alkotja jelenlegi személyiségünket.
Ha tudatosan ismernénk összes elõzõ életünk történéseit, képtelenek lennénk épp ésszel felfogni és feldolgozni tudásunkat. Olykor már egyetlen életünk traumái, rossz tapasztalatai is depressziót okoznak, több száz elõzõ élet negatívumait pedig képtelenek lennénk tudatosan elfogadni.

Egy-egy életünk csupán része a hosszas, idõtlen ideig tartó fejlõdési folyamatnak. Olyan ez, akár egy színész élete; mindig más szerepet játszunk, s tanulunk hibáinkból. Ha két szerep (vagyis két élet) között nem pihenhetnénk meg, ha összes szerepünket (és nem csupán a tapasztalatokat) meg kellene jegyeznünk, azt egy idõ után nem tudnánk elviselni. Minden inkarnációban (életben) az elvégzendõ feladatokra kell koncentrálni.

A reinkarnáció elve a periodikus ismétlõdésen alapul. Egy-egy lélek addig születik újra, míg el nem éri a tökéletességet, amikor már mindent (jót és rosszat egyaránt) megtapasztalt. Az újjászületések során karmánk (életfeladatunk) határozza meg, milyen események következnek be életünkben, s mi az, amit az eseményekbõl megtanulhatunk, hogy folytathassuk fejlõdésünket.
(ismeretlen)

Karma és tanulás

Akárcsak itt, a materiális világban, a kozmikus létben is a tanulás által fejlõdünk. Míg fizikai testünk az iskolapadban, könyveket olvasva sajátítja el a tudást, addig lelkünk a minket ért események hatására fejlõdik.
Az ember néha gyermekien viselkedik, elköveti ugyanazt a hibát, mégsem tanul belõle. Az események csupán szimbolizálják azt a tulajdonságot, melyet fejlõdésünkhöz meg kell tanulnunk, ezért gyakran nem értjük meg az égi jeleket.

Vegyünk példaként egy kerékpárral közlekedõ embert. Ahányszor az úton közlekedik, mindig az egyszerûbb utat választja, megkerüli az autókat, de mindig baleset éri. Mindaddig, amíg meg nem tanulja, hogy nem járhat minden esetben az egyszerûbb úton, baleset fogja érni. Karmája addig figyelmezteti, amíg meg nem érti az üzenetet.
(forrás: elõzõ életeink titka)


folytatás a másik oldalon