Az Élet....

Az élet értelme

Egy fiatal fiú megkérdezte az öreg lelkészt: mi az élet értelme?
A lelkész kezébe adott egy kosarat ezzel:
- Eredj a folyóhoz, és hozz nekem vizet.
A fiú engedelmesen megmerítette a kosarát, s jött vissza, de persze közben minden víz kifolyt a kosárból.
- Eredj másodszor is, hozz vizet...
- Atyám, hiába járok, mindig üres marad a kosár - panaszkodott a fiú.
- Igazad van, mondta az öreg, de nézd meg: milyen tiszta lett a kosár!
Ez az emberi többletünk: miközben az Úrra nézve engedelmesen járjuk a néha üresnek látott útjainkat, tapossuk a semmit sem cséplõ taposómalmokat, végezzük az unalmas ismétlõdõ rutin munkákat, aközben emberré leszünk, megtisztulunk!
(ismeretlen

Az Élet könyve

Van egy könyv egy nagy teremben, az életkönyve ez,
sok-sok kép van benne, s millió fejezet,
mely leírja az emberek életét, megmutatja mennyit érünk,
benne van, a születésünk, s az hogy meddig élünk.
Leírja szomorúságunkat, vágyainkat, örömünk,
megmondja, hogy ki lesz gazadag, s ki lesz szegény közülünk.

Vérbõl vannak a betûi, nem egy színes költemény,
hisz az is benne van, hogy az élet milyen kõkemény,
kegyetlen és visszataszító történetek sora,
rablók, gyilkosok és elmebetegek kora.

Egyik este arra jártam, s én is fellapoztam,
sok mindent megértettem, amit eddig nem is tudtam
Ráébredtem arra, hogy az élet nem csak játék és mese,
mert szomorú volt a könyv, bánattal volt tele.

Hátat fordítottam hát s el akartam indulni,
de zajt hallottam, s muszáj voltam megfordulni.
Kinyílt a könyv s egy sötét oldalt láttam,
egyre világosabb lett, amint fölé álltam.

Elolvastam lapjait, s megtöröltem arcomat,
egy képet láttam magamról, s mellette a sorsomat.
(ismeretlen szerzõ)

Az Életedet Te írod

Az életed célja az, amit hiszel. Küldetésedet te magad szabod ki, saját magadnak. Életed pedig az lesz, amivé teszed, és soha senkinek nem lesz joga ítélkezni feletted.
A saját tábládhoz tartozó palavesszõ a te kezedben van. Ha a múltban csupa ostobasággal írtad tele a tábládat, töröld le szépen. Törölj ki minden emléket, amely nem szolgálja jelenlegi életed. Légy hálás, azért, hogy idáig eljutottál, és kezdd újra!
Már itt a tiszta tábla, az újrakezdés elõtt.
Kezd hát újra!
Itt és Most!
Találd meg örömödet az életben, és légy boldog. Isten arra teremtett, hogy megéld az élet örömét. Csak olyan dolgokat csinálj, amelyek örömmel töltenek el. Csináld azt amit szeretsz... ez a legegyszerûbb módja, hogy átéld az öröm érzését.
Tedd fel magadba a kérdést: Miben lelem örömöm?
Ha megtalálod a választ, és átadod magad annak a bizonyos tevékenységnek, a vonzás törvénye lavinaként zúdítja majd rád, az örömteli embereket, körülményeket, eseményeket, és mindezt azért, mert magad is az öröm frekvenciáján rezegsz. Minden , ami örömmel tölt el , újabb jó dolgokat vonz majd életedbe.
Bármerre is indulsz, jól döntesz. Ez a választás szabadsága. A te táncodat, senki más nem táncolhatja, a te dalodat, senki más nem énekelheti, a te történetedet, senki más nem írhatja meg.
A Föld neked forog. Az óceánok neked áradnak és apadnak. A madarak neked énekelnek.
Minden gyönyörûség, amit látsz, minden csoda, amit megtapasztalsz, érted, neked van.
Nézz körül! Ebbõl az egészbõl semmisem létezne, ha te nem lennél.
Ne feledd, életed tábláját, Te írod tele, méghozzá azzal amivel akarod!
(ismeretlen szerzõ)

Élet értékérõl

Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulnak.
Egy kicsit szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem.
Ember vagy, ember módra , és az emberek közt kell élned.
Ember módra élsz, ha igazságosan élsz.
Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek.
Ha megkísérled- feltûnés és hiú szerep nélkül- segítni az embereket.
Néha csak azzal , hogy nem hallgatod el, az egyszerû igazságokat.
Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, amikor mindenki más kiabál: "Igen, igen"
Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hõsiesség, mint alkalmilag, hangosan és mell veregetve tiltakozni ellene.
Csak akkor lehetsz nyugodt, ha mindennap, minden öntudatoddal az igazságot szolgálod.
Néha nagyon egyszerû és kicsinyes az igazság.
De Te ne válogass !
Ennyi az élet értéke!
(Márai S.)

Ha meggyötör az Élet

Ha meggyötör az élet,
És azt hiszed, nincs tovább,
Tanuld meg feledni a rosszat,
És mindenáron lépj tovább.


Ha azt érzed, kitépték a szíved,
És nem érted, mi történik veled,
Ne hullajts több könnyet értük,
Ne sírj, csak éld a saját életed.


Mondják az élet egyszer, majd
Még kárpótol Téged mindenért,
Felejts el hát minden rosszat,
S ezek után élj a holnapért!


Bocsáss meg, nem tehetsz mást,
Fogadd el, hogy az élet ilyen,
Ne törõdj senkivel sem ezután,
Éld az életed, legyen az bármilyen.
(Pázmán Krisztina)

Éld az életed - teljesen
(régebbi Elixírbõl vett cikk)

Ha ma megtudnád az orvosodtól, hogy ez lesz életed utolsó éve, vagyis csak egy éved van hátra, mit csinálnál?
Nos, miért várnánk egy végzetes betegségre, egy diagnózisra ahhoz, hogy végre eszünkbe jusson, hogy teljes életet éljünk?

Micsoda szörnyû pazarlás! Micsoda szívszaggató lelki szegénység, hogy soha nem értékeltük igazán, soha nem méltányoltuk teljesen, soha nem fejeztük ki mély hálánkat azért, hogy élünk! Ünnepelnünk kellene naponta, hogy milyen csoda az élet és az, hogy kihívásaival, megoldásra váró feladataival, fejlõdéseivel egy idõre kölcsönbe adatott nekünk, csak azért, hogy egy kis ideig tisztelettel, elbûvölve, köszönettel, ámulattal használhassuk, élvezhessük, kipróbálhassuk! De mit teszünk ezzel a csodával? Elherdáljuk, nem értékeljük, elégedetlenkedünk, panaszkodunk, reklamálunk, rongáljuk, eldobjuk...

Azt ajánlom, ne várjuk meg azt a végzetes pillanatot, amikor valaki azt mondja nekünk: "Csak egy pár hónapja van már hátra, készítsen egy végrendeletet és rendezze el dolgait". Az már egy kicsit késõ. Sokkal célszerûbb lenne most élvezni és tiszteletben tartani az élet csodáját, a jelenben élni, és azt olyannak elfogadni amilyen, illetve olyannak, amilyenné napról-napra mi alakítjuk.

Szóval ne halogassunk semmit, az örömet, az életet, a fejlõdést, a boldogságot. Az utóbbi nem abból áll, amit pénzzel meg tudunk vásárolni, hanem abból, hogy érezzük, tapasztaljuk önmagunk átalakulását azzá a jóindulatú, szeretetteljes, segítõkész és egyre bölcsebb, egyre harmonikusabb, csodálatos személlyé, amilyennek eredetileg születtünk, és melynek kifejlesztése az életfeladatunk.
Az emberiség nagy része úgy él, hogy majdnem soha sem kóstolja meg valódi életét, a mély, igazi érzéseket, a spontán lelkesedést, mások iránti empátiát, hanem csak azt, ami agya, ítéletei, illetve elõítéletei, véleménye, elképzelése, elvárása, intellektuális "magyarázatai", elemzései szûrõin át már megszûrt.
(ismeretlen szerzõ)