Az Élet....

Társasjáték

Játék neve: Élet

Mindannyian ismerjük többé kevésbé szeretjük
Sokféleképpen játszhatjuk.
Lehet szellemi, fizikai, tudatos, tudattalan, érzéki vagy érzéketlen.
Mozoghatsz benne egy síkon, és ûzheted több síkon.
Megnyerheted, de el is vesztheted
Akárhogy teszel, még tart mindig játszanod kell.
Ez egy társasjáték és ez egyedül nem megy.
Megpróbálhatod. Léphetsz más helyett, róhatod a köreidet egyedül.
Vagy beállsz a sorba, és te is egy leszel a sok közül.
Választhatsz, de akármit teszel a te választásod lesz
Játszhatod tisztán, csalva, vagy megcsalatva.
De ismerned kell a játékszabályokat.
Ez a játék egyszer mindenkinek véget ér.
A vég a cél, a cél a vég.
(szerzõje ismeretlen)

Életünk minden történése


1. Életünk minden történése, eseménye lehetõséget nyújt a bennünk folyamatosan jelenlévõ teljesség felismerésére, megélésére.
2. Ha nem jön létre a felismerés, akkor is elõbbre visz. Tanít. Ha nem okultunk, megismétlõdik. Minden, ami körülöttünk történik egy-egy lépés önmagunk, a teljesség felé.
3. Az emberi találkozások kiemelt fontosságú üzenetek az életünkben.
4. Minden ember, akivel találkozom, tükör, amelyben megpillanthatom addig nem ismert arcomat.
5. A számomra ismeretlen vonásaim azok az emberi magatartásformák, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudok elviselni a másik emberben. Minden, ami zavar a másikban, az a bennem fel nem ismert, tudomásul nem vett, letagadott személyiség jellemzõm. Vakok vagyunk önmagunk rossz" tulajdonságaira.
6. Ha bármiért is elítélek másokat, magamat ítélem meg. Az, amiért elítélem õket, bennem is jelenlévõ és intenzíven, tudattalanul ható erõ.
7. Amikor a másik számomra elviselhetetlen tulajdonságait elfogadom, akkor fogadtam el magamban az eddig fel nem ismert és elutasított tulajdonságaimat. Ettõl kezdve már nem az irányít engem, hanem én irányítom azt.
8. Egy kapcsolatban csak az tekinti tulajdonának a másikat, aki nem adta oda magát a másiknak. Az alapállása nem az én a tied vagyok", hanem te az enyém vagy". Másképpen kifejezve: nem szereti a másikat.
9. Egy kapcsolatban, aki a dominanciára törekszik, azaz felül akar kerekedni a másikon, irányítani akarja õt, az a saját gyengeségérõl, mélyen rejlõ önbizalomhiányáról tesz tanúságot. Aki valóban erõs, az nem törekszik irányításra, mert úgyis õ irányít, ami annyit jelent, hogy õrködik mindkettõjük szabadságán.
10. A párkapcsolatban nincs olyan, hogy megengedem" a másiknak, hogy ezt és ezt tegye. Ahol engedélyt ad az egyik fél a másiknak, az nem párkapcsolat, nem önkéntes, mellérendelõ viszony, hanem úr és szolga viszony, amiben lehet élni, de nem érdemes.
11. Életünkben minden kényszer látszólagos. Nekünk embereknek sohasem kell semmit sem megtennünk. Szabadságunk lehetõvé teszi, hogy akár az életünk árán is ellenálljunk a kényszernek.
12. A szabadság felé megtett elsõ lépés, hogy nem tesszük meg azt, amit nem akarunk megtenni.
(Biegelbauer Pál)

Az Élet Bankja...

Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, és a nyereményed az, hogy a bank minden reggel 86 400 forintos számlát nyit a nevedre. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai, pontosabban két alapszabály van:
1. Az elsõ szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tõled, csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára, csak elkölteni lehet...
De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra szóló 86 400 forinttal.
2. A második szabály, hogy a bank elõzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a kis játéknak, akármelyik pillanatban közölheti, hogy kész, ennyi volt, a számlát lezárják, és nem lesz folytatása.

A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben?

Elgondolkodtál?!

Minden reggel, alighogy felébredsz, kapsz 86 400 forintot, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a fel nem használt összeget este, amikor lefekvéshez készülsz, visszaveszik Tõled.
Csakhogy ez a mennyei mannaesõ vagy játék - ahogy tetszik, bármikor véget érhet.

Érted?!

A kérdés, hogy mit tennél, ha ilyen ajándékban lenne részed?
- Elköltenéd, az utolsó fillérig?
- Önmagadra?
- Azokra, akiket szeretsz?
- Idegenekre?

Hát úgy gondold át, hogy ez a varázsbank igenis létezik! És Te minden reggel ébredéskor megkapod a magad ajándékát! Igen! És ezt a varázsbankot úgy hívják: idõ. A múló másodpercek bõségszaruja!
Minden reggel, ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra, a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel elölrõl kezdõdik, ismét kiutaltak részünkre 86400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok
megkerülhetetlenek: a bank minden elõzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat - az élet akármelyik pillanatban véget érhet.

folytatása a következõben

folytatása az elõzõnek


A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86 400 másodpercünkkel?

- Ha meg akarod érteni, mit jelent egyévnyi élet, kérdezz meg egy diákot, aki elszúrta az év végi vizsgáját.
- Az egyhavi életrõl kérdezd az anyát, aki koraszülött gyermeket hozott a világra, és várja, mikor hagyhatja el a baba az inkubátort, hogy épen-egészségesen a karjába szoríthassa.
- Ha az egyheti élet érdekel, fordulj a munkáshoz, aki gyárban vagy bányában dolgozik, hogy eltarthassa a családját.
- Az egy napról faggass ki két szerelmest, akik epekedve várják, hogy viszontlássák egymást.
- Hogy mit jelent egy óra, elmondja Neked a klausztrofóbiás, aki beszorult a felvonóba.
- A másodperc megértéséhez nézd meg azt az embert, aki hajszál híján úszott meg egy autóbalesetet.
- És a másodperc ezredrészének jelentõségét elmagyarázza Neked az a sportoló, aki ezüstérmet nyert az olimpián, holott egész életében az aranyéremért edzett.

AZ ÉLET VARÁZSLATOS DOLOG!
HASZNÁLJ KI MINDEN MÁSODPERCET, AMI MEGMARAD NEKED!

Minden pillanat kincs, ami a tiéd. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted.
És emlékezz, hogy az idõ senkire sem vár.
- A Tegnap történelem.
- A Holnap rejtelem.
- A Ma ajándék.
(szerzõje ismeretlen)

ÉLET -KÉP

A városban jártam ma... érdekes élmény volt. A troli késett fél órát, a várakozók forrongtak. Mikor befutott végre egy troli, nem indult rögtön, várakozott. Beérte másik kettõ, üres troli. A várakozók között egy idõsebb hölgy fûnek-fának ontotta felháborodását, alig várta, hogy kinyíljon a troli ajtaja és leteremthesse a troli vezetõjét is. A sofõr kétségbeesetten védekezett, hogy õt a központ irányítja, de az idõs hölgy csak ontotta magából az indulatot és elérte, hogy a sofõrt is kihozza a sodrából.

Ekkor a sofõr kihangosítva, leteremtte a központban üldögélõ diszpécsert, aki kétségbeesetten szabadkozott, hogy nem tehet a dugókról, arról, hogy egy villamos elállta a keresztezõdést, õ csak a dolgát végzi, lehetõségeihez mérten... és az indulatok csak gyûrûztek tovább...
A városban tombolt a dugó, az emberek türelmetlenül káromkodtak, mutogattak, dudáltak... és ez csak a reggel. A nap kezdete... Egyetlen mosolygó embert sem láttam az utcákon, pedig sokáig tekeregtek...
Ki vethet véget ennek az ingerültségnek, ennek a gyûlölködésnek, egymás "rugdosásának", ennek a rengeteg félelemnek, ami mindezt kiváltja, ennek a rengeteg szeretet vágynak, ami bölcsesség nélkül agresszióba, ingerültségbe, elkeseredettségbe, figyelmetlenségbe, türelmetlenségbe csap át? Ki, ha nem mi, magunk? Aki nem érti meg mi áll minden történés mögött, akiben nem épül ki a megértés, a tolerancia.. az csak hömpölyög a felkavaró energiahullámokkal és egyik szájból a másikba csapnak át az indulatok teret hódítva az egész világ felett.
Az érdektelenség leforrázzó, "ha nekem nem jó, másnak miért legyen az?" attitüd egyre bátrabban visít bele a kellemes dallamokba és az ember önkéntelenül is betapasztja a fülét ne kelljen hallania - s közben egymás belsõ segélykiáltását sem halljuk, már semmit sem hallunk, csak a giccses médiahúzásokat, az alattomos, csöpögõ érdek "szeretlek"- eket... átöleljük egymást és közben hallelúját üvöltünk annak reményében, hogy Isten megsegít. Üvöltünk, mintha végtelen távolságba kellene eljutnia a hangunknak - pedig Isten ott lakozik bennünk és néma mosolyunkat hamarabb megértené. De mosolyogni nem tudunk... a mosolyunk hiánya = a hit hiánya.

Nem merjük elhinni, hogy anélkül is felfigyelhet ránk valaki, hogy beleüvöltünk az arcába, nem merjük élvezni egymás társaságát, nehogy valamivel megbántsanak. Nem merünk arról beszélni, ami igazán érdekel bennünket, mert azzal kiadnánk magunkat ... inkább "elbújunk", inkább magányosan nyalogatjuk a "sebeinket" és abból merítünk erõt, hogy mást is jól "megrugdostak", vagy épp mi "rugdosunk meg másokat"... Életkép - életképtelen életöröm - képtelen élet.
(tudatoslét)

Az élet célja

Életed célja az, amit annak hiszel. Küldetésedet te szabod ki saját magadnak. Életed pedig az lesz, amivé teszed, és soha, senkinek nem lesz joga ítélkezni feletted.

Ha szeretünk megkockáztatjuk, hogy nem fognak viszontszeretni.
Ha remélünk, megkockáztatjuk a csalódást.
Mégis vállalnunk kell a kockázatot, mert az életben az a legnagyobb kockázat, ha nem kockáztatunk.
Aki nem kockáztat, az nem tesz semmit, és nem lát semmit, annak nincs semmije és õ maga is egy semmi, mert nem tanul, nem érez, nem változik, nem fejlõdik és nem él!
(szerzõje ismeretlen)