Az Élet....

Osho
Az Élet vonata


Az Élet olyan, mint egy vonatutazás...
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál. Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikrõl azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel. Sajnos a valóság más... Õk kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.

Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra. Õk a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket. Néhányan, azok közül akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon. Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után...
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre õket...
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük õket, átverekedhetjük magunkat az õ kocsijukba. De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levõ hely már foglalt...

Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással... és visszafordulni soha sem lehet. Tegyük tehát a lehetõ legjobbá utazásunkat! Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait... Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedõkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre. Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak, s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet. Úgy érzem, vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból... Azt hiszem, igen. Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom õket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik... Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.

Barátaim, tegyünk úgy hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást! Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok: Jó utazást!

Örülj az Életnek

"Örülj az életnek mosolyogj sokat,
találd meg a boldogsághoz vezetõ utat.
Ha sírni kell akkor is csak neves,
ne gyûlölj soha ,mindig csak szeres !"
(ismeretlen szerzõ)

Az Élet pillanatai

"Az élet tele van apró pillanatokkal.
Szebbnél szebb apró virágokkal.
Sokak számára jelentéktelenek tûnnek,
De mi, akik szeretünk, másképp látjuk õket.
Nekünk az egész életet jelentik,
S nélkülük nem tudunk boldogok, lenni.
Víz nélkül a virágok sem élhetnek,
Pillanatok nélkül a mi életünk sem létezhet.
Az égen a csillag ezer s ezerszámú,
Pillanatból is legalább ennyit látunk.
Apró, kis pici porszemek az életben,
Mégis óriási kövek a szívünkben.
Ott születnek, ott halnak meg a szívben,
Milliónyi emlék kereszttûzében.
Száz szó mellett ott csücsülnek,
S szívünkbõl ki nem ürülnek!"
(ismeretlen)

Csak az Igazságot ismerem


Mi a te alapvetõ tanításod a tanítványaid számára?

Úgy tûnik te teljesen idegen vagy itt.
Máskülönben ilyen kérdés fel sem merülhetne.
Mert nekem nincs semmiféle tanításom. Én egyáltalán nem vagyok tanító.

Én nem tanítok nektek semmit.

A tanítás információ közlést jelent. A tanítás alapvetõen sulykolást jelent .
Bizonyos hitek meggyõzõdések átadását elmédnek egy bizonyos ideológiára való kondicionálását. Én minden ideológia ellen vagyok.
Mindenféle doktrína ellen vagyok, mert ezek mind csak az elmédet erõsítik segítik.
Az én munkám abból áll, hogy segítsek neked túljutni az elmén.
Senki nem várja el tõled, hogy tanulj itt valamit, sõt inkább felejts el mindent.
Szabadulj meg a beidegzõdésektõl, és én nem kondicionálnak újra.
Ez az amit a keresztények, hinduk, mohamedánok és minden más vallások tesznek.
Ha egy hindu keresztény szeretne lenni két dolgon kell átesnie
Az egyik hogy megszabadítják a hindu beidegzõdésektõl
Másodszor pedig újrakondicionálják kereszténynek.
De csak a beidgzõdések változnak semmi más. Az öltözéked lecserélõdik, de a tudatod ugyan az. marad.
A tudatot csak akkor tapasztalhatod meg ha elhagyod a beidegzõdéseket, és nem is kapsz helyettük újakat, amikor magadra maradsz, teljesen ártatlanul.
Én ezt tisztaságnak nevezem.
Ez a lényege Kusan taójának. Kusannak ezeket a szutráit úgy hívják, a klasszikus tisztaság.
A taonak nincsenek doktrínái, nincsenek tanításai, csak az elme teljes ürességében hisz,
a semmiségben.
Amikor tökéletesen ki vagy üresedve, kapcsolatba kerülsz azzal ami túl van mindenen és a túl ez az új dimenzió nem azt jelenti, hogy valahol messze,
csak a te elméd annyira tele van szeméttel, limlomokkal hogy nem marad semmi hely ennek az új dimenziónak.
Ez olyan mint egy agyonzsúfolt szoba, dobáld ki a bútorokat elõre.
Ekkor elõször is a szoba kiürül semmi bútor nem marad benne, másodszor pedig a szoba megtelik ürességgel , behatol az ég, behatol a fény.
A szoba sokkal tágasabbá válik.
Ez történik veled amikor lényed megszabadul a beidegzõdésektõl, amikor magadra maradsz.

Én egyáltalán nem akarok nektek semmit sem tanítani.

Én nem akarom hogy higgy Istenben.
Mi szükség van arra, hogy higgy Istenben amikor az istent meg is tapasztalhatod, akkor miért hinnél benne.
A hit csak egy szegényes pótlék
Ha van igazi virágod, akkor miért választanád a mûvirágot?
Ha valódi rózsák nõhetnek a kertedben, akkor miért ragaszkodnál a mesterségeshez a mûanyaghoz?
Minden hit mesterséges.
Én azt szeretném, ha ti tudnátok, nem pedig hinnétek, azt szeretném ha látók lennétek nem pedig hinduk, nem pedig keresztények nem buddhisták.
Igen. azt szeretném ha te egy buddha lennél , egy felébredett lény azt szeretném hogy krisztus legyél nem pedig keresztény.
A különbség óriási!
Frederich Niche gyakran mondta, hogy az elsõ és utolsó keresztény 2000 éve halt meg a keresztfán.
Had ismételjem én is:
Az elsõ és egyben az utolsó keresztény.
Maga Fridrich Niche egy õrült volt. De néha az õrültek olyan éleslátással rendelkeznek amibõl az úgynevezett egészséges emberek sosem részesülnek
Nichének rengetek ilyen jó meglátása volt. Ez az egyik legfontosabb megállapítása amit valaha tett.
(Osho)
Légy te magad a krisztus, legyen a koronád isten megtapasztalása én nem tanítok fogalmakat Istenrõl, mert minden tanítás valamirõl szól. A valamirõl pedig azt jelenti, hogy valami körül.
Az összes tanítás errõl, vagy arról, valamit körüljár, körbe körbe...
Ezektõl tudóssá válhatsz de tudóvá nem.
Nekem nincs semmiféle tanításom amit taníthatnék, én csak az igazságot ismerem, de azt nem lehet tanítani az igazságot csak fölfogni lehet, de soha nem lehet megtanulni ez az egész értelme a szaccangnak .
Egy mesterrel való közösségnek ez az egész lényege.
A szanyásznak is, hogy összhangban légy velem.
Az igazságot nem lehet szavakkal átadni.
A szavak csak az elmének szólnak, az egyik elmétõl a másikig.
Amit neked mondok az az elmétõl a másik elméhez szól.
De sokkal fontosabb az amit nem mondok.
Figyelj oda a hallgatásomra, a csöndemre, a szünetekre, a szünetekre a szavak között, figyeld a szüneteket.

Amikor összhangban vagy velem mély harmóniában, akkor felhagysz az állandó harccal, nincs ellenállás nincs konfliktus nincs vita hiszen nincs is szükség semmiféle vitára, mert én nem próbállak meggyõzni semmirõl , nem próbállak rábeszélni arra, hogy a követõm légy hogy utánoz, az én erõfeszítésem teljesen másra irányul.
Egy bensõséges kapcsolatra, nem pedig kommunikációra.
Amikor két szív együtt dobog egyfajta szinkronicitásba, amikor kéz a kézben együtt táncolnak mély szerelmetes ölelésben, akkor valami átsugárzik, valami átszökken egyik szívbõl a másikba.
Az olyan mint amikor egy égõ gyertyát egy másik mellé teszed. Amelyik ég amikor nagyon közel teszed a másikhoz akkor a láng hirtelen átugrik.
Az égõ gyertya ezzel nem veszít semmit , de a másik végtelenül sokat nyer.

Nekem nincs tanításom

Én nem adok semmiféle alapelvet a szonyászaimnak.
Azt akarom hogy egyéniségek legyenek.
Nem akarom hogy fénymásolatok legyenek, szeretném, hogy önmaguk legyenek
A valódi hiteles önmaguk
Minden vágyam az hogy az egyedit hozzam létre benned, nem pedig a kollektív értelmet.
A keresztények a kollektív elmére törekszenek, a mohamedánok egy másik közösséget, a hinduk egy harmadikat és így tovább
Én nem bízok a kollektív értelemben.
Én az egyéniségben bízok.
Én individualista vagyok.
Az egyéniséget tartom a legnagyobb értéknek, az egyéniségnél nincs semmi becsesebb.
A baulmiszitkusnak csandidasznak van egy gyönyörû mondása:
A legmagasabb igazság az egyéniség. Az egyedi ember.. Ennél nincs magasabb.

Ennél semmi nincs ami értékesebb lenne. Az egyén soha nem lehet eszköze semminek sem kommunizmusnak, sem buddhizmusnak sem fasizmusnak.
Több ezer éven át az embereket úgy kezelték, mint eszközöket. Valamiféle cél elérésére. Bármilyen hülye cél elég volt, hogy egyének millióit feláldozzák
Én nem akarok feláldozni egy egyént sem, mert az egyénnél nincs magasabb rendû.
Az én nagyrabecsülésem az egyén felé abszolúte, feltétel nélküli.
Az egyén csak önmagának lehet eszköze.
Én abban akarok segíteni neked, abban támogatlak, hogy önmagad lehess.

Azt kérdezed mi a te alapvetõ tanításod

Van valami alapvetõ, de az nem tanítás.
Az az én szeretetem nem pedig az ideológiám.
Az az én megittasultságom amit szeretnék átadni nektek.
Egy szikra
Amivel a lelketeket szeretném felgyújtani.
Egy tûz

Eegy derviss egy katolikus pap és egy racsnis szanyászin
találkoznak egy pályaudvaron és összeülnek, hogy a vallásról beszélgessenek.
Azt mondja a delvis:
Mi szufik mi vagyunk az élõ erõ az iszlámban mi vagyunk a nektár ami zölden tartja a fát, mi vagyunk akik állandóan friss energiát pumpálunk a régi tradíciókba.
De természetesen mivel az iszlám egy nagyon konzervatív vallás nekünk az új bort a régi palackokba kell töltenünk, hogy elfogadják.
A pap aki egy amerikai jezsuita volt azt mondta:
Teljesen meg tudom érteni.
Mi jezsuiták pedig mi vagyunk a lendületes erõ a keresztény egyházban. Mi vagyunk azok akik intellektuális formában öntjük, akik naprakészen tartjuk a vallást a mai gyorsan változó világban.
Természetesen a mi urunk tanítása mindig örök érvényû, de nekünk új formát kell adnunk az egyháznak, hogy megfeleljen a modern elvárásoknak Ezért úgy is mondhatod , hogy az Óbort új palackba töltöttük hogy ízletesebb legyen.
A szanjaszin csöndben maradt. Míg a derbizs oldalba nem lökte: -
Na És mi van veled kedves barátom és ezzel a te guruddal
A szanyászin csak úgy mellékesen odavetette:
Ó mi csak megisszuk a bort és aztán összetörjük a palackot.
(forrás:

.


Az élet szép ajándékai



- Olyan szépen beszéltél a szeretetrõl, hogy Apollón üzenetét hallottam ki szavaidból. A betegeket meggyógyítod, aki szomorú, azt megvigasztalod, lecsöndesíted a háborgó tengert - a Nap és fény Istenének küldötte vagy.
Azt válaszoltam:
- Igazad van.
Ekkor a tömegbõl elõlépett egy másik ember, és õ is megszólított:
- Olyan sok ostobaságot hordtál össze a megértésrõl és megbocsátásról, Hermész sem érvelhetett ügyesebben nálad, hogy feljusson Olümposz hegyére. A szemfényvesztõk Istenének küldötte vagy.
Azt válaszoltam:
- Igazad van.
Ekkor odalépett hozzám a harmadik ember, és értetlenül nézett rám:
- Hogy van ez? Nem lehet mindkettõjüknek igaza... Mondd meg, melyiknek adsz igazat!
- Nekik is igazuk van, és neked is, aki mondod, hogy nem lehet kettõnek egyszerre igaza. Bármit mondanak rólam, magukról mondják. Hogyan is ismerhetnének engem, amikor még magukat sem ismerik? - válaszoltam."

(Tatiosz)

.

Az Élet értékes oldala c. film 20 perces