Az Élet....

Az élet szép ajándékai

- Olyan szépen beszéltél a szeretetrõl, hogy Apollón üzenetét hallottam ki szavaidból. A betegeket meggyógyítod, aki szomorú, azt megvigasztalod, lecsöndesíted a háborgó tengert - a Nap és fény Istenének küldötte vagy.
Azt válaszoltam:
- Igazad van.
Ekkor a tömegbõl elõlépett egy másik ember, és õ is megszólított:
- Olyan sok ostobaságot hordtál össze a megértésrõl és megbocsátásról, Hermész sem érvelhetett ügyesebben nálad, hogy feljusson Olümposz hegyére. A szemfényvesztõk Istenének küldötte vagy.
Azt válaszoltam:
- Igazad van.
Ekkor odalépett hozzám a harmadik ember, és értetlenül nézett rám:
- Hogy van ez? Nem lehet mindkettõjüknek igaza... Mondd meg, melyiknek adsz igazat!
- Nekik is igazuk van, és neked is, aki mondod, hogy nem lehet kettõnek egyszerre igaza. Bármit mondanak rólam, magukról mondják. Hogyan is ismerhetnének engem, amikor még magukat sem ismerik? - válaszoltam."
(Tatiosz)

Az Élet tanulsága

"Az élet nem arról szól, hogy milyen gyorsan futsz, milyen magasra tudsz ugrani. Arról szól, hogy milyen gyorsan állsz talpra."
(ismeretlen)

Tanít az Élet...

Egy idõ után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó.
És hozzászoksz, hogy emelt fõvel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnõtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd , mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idõ után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Mûveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erõs vagy.
És valóban értékes.
(Veronica A. Schoffstall)

Az Élet "útja"

A mindennapi életünkben felmerülõ sajnálatos események, amelyek megkeserítik az életünket, azok az a bizonyos "életkövek" amelyekbe ha beleütközünk, akkor bizony nagyon fájdalmas az ember számára.
Mindig amikor hasonló eseménnyel találkozunk akkor csak azt vesszük észre, hogy nagyon nehezen halad az élet szekere, mert valahogyan nem úgy történnek az életünk eseményei, ahogyan mi szeretnénk azt. Ilyenkor szokott az történni velünk, hogy elkezdünk elõre tekinteni,és akkor észrevesszük elõttünk a "fényt" vagyis felismerjük, hogy a számunkra a megoldás csak az Isten segítségén keresztül történhet.
(Imre Margit)

Köszönöm Margitka, ez most nagyon jó idõben jött:)

Kahlil Gibran : idézet


Az élet egy sziget a magány tengerében. Egy sziget, amelynek sziklái: a remények, fái: az álmok, virágai: az egyedüllét, patakjai pedig a szomjúság.
Csak saját árnyékodat látod, ha a napnak hátat fordítasz.
Minden gyöngyszem egy templom, amely fájdalomból épült egy homokszem köré.
És amikor egyikõtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy figyelmeztessen a kõre, melyben elbukott.
Igen, és azokért bukik el, akik elõtte járnak; akik gyorsabbak voltak, és lábuk biztosabb, ám a követ el nem távolították.


Az élet valóban sötétség, ha nincsen akarat, és minden akarat vak, ha nincsen tudás, és minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka, és minden munka üres, ha nincsen szeretet.
Sok tan olyan, mint az üvegablak. Rajta keresztül látjuk az Igazságot, de a Valóságtól elválaszt bennünket.
Az embernek a szelleme és a szenvedélye a kormánylapát, (...) és a tengerjáró lelkünk vitorlái. Ha valamelyik eltörik, az ember csak hánykolódni és sodródni tud, vagy még mozdulatlanul vesztegel a tenger közepén. Az értelem számára egyedül az irányítás a meghatározó erõ; és a szenvedély, amit nem tartunk kordában, olyan láng, amely saját magát pusztítja el.


Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.
A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli.
De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is.