Történetek

.


Egy szegény ember egyszer megkérdezte Buddhától.



"Miért vagyok én ilyen szegény?"

Buddha így válaszolt:

"Nem tanultál meg adni."
A szegény ember tanácstalanul széttárta karjait:
"De ha egyszer semmim sincs.."

Buddha így felelt:

"Van néhány dolog:

Arc, mely mosolyt adhat.
Száj, mely dicsérhet és vigasztalhat másokat.
Szív, mely kinyílhat mások felé.
Szemek, melyek jósággal nézhetnek másokra."
Fülek, melyek meghallgathatnak másokat"
karok, melyek átölelhetnek másokat..


forrás: deluxe.cafeblog.hu/2016/07/02/egy-szegen...gkerdezte-buddhatol/

.


Igazság-hamisság - történet



"Igazság és Hamisság együtt mentek fürdeni.
A Hamisság elõbb jött ki a vízbõl, ellopta az Igazság ruháját, magára vette, a sajátját meg ott hagyta a parton.

Szegény Igazság nagyon elszomorodott, amikor nem lelte a holmiját, de így szólt magában: "Inkább járok mezítelenül egész hátralevõ életemben, semhogy magamra vegyem a Hamisság köntösét."

Azóta mezítelen az Igazság, a Hamisság meg mind a mai napig az Igazság köntösében jár-kel az emberek között."

(ismeretlen)

.
Óra...


Egy apa, mielõtt meghalt, ezt mondta a fiának:

"Ez az óra több mint 200 éves, és még a nagyapád adta nekem. De mielõtt neked adom, kérlek, menj el vele az óráshoz, és kérdezd meg tõle, hogy ha eladnám neki, mennyit adna érte?"
A fiú elment, majd visszajött és ezt mondta: "Az órás 5 dollárt ajánlott, mivel régi, ócska."

Az apa azt mondta: "Most menj el a kávézóba, és ott kérdezd meg!"
Kisvártatva visszatért: "Ott is 5 dollárt ajánlottak érte, édesapám."

Az apa ezután ezt kérte: "Most menj el a múzeumba, és kérdezd csak meg ott!"
A fiú elment, majd visszajött, és ámulva újságolta a hírt: "Apa, egymillió dollárt kínáltak érte!"

"Szeretném, ha tudnád, fiam, hogy csak a megfelelõ helyen fognak a megfelelõ mértékben értékelni! Ha nem a megfelelõ helyen vagy, ne legyél mérges azért, mert nem értékelnek. Azok, akik tudják, mennyit érsz, értékelni fognak. Ne maradj olyan helyen, ahol senki sem látja meg a benned lévõ kincseket! Mindig tudjad, hogy nagyon értékes vagy!"


www.facebook.com/Lelk%C3%BCnk-%C3%A9bred...jai-134780766587364/

.


Történet - elgondolkodtató


"Volt egyszer egy lány, aki születésétõl fogva vak volt, ezért utálta az egész világot és mindenkit benne, kivéve a barátját. Õ mindig ott volt vele, segített neki és biztatta.

Egy nap végre találtak donort, aki felajánlotta a szemeit. A lány nagyon örült neki. A barátja megkérdezte tõle, ha látni fog hozzá megy-e feleségül? A lány igent mondott. Az operáció sikerült. Mikor a lány kinyitotta a szemeit a barátját látta, de õ is vak volt.

A fiú megkérdezte, hogy most már akkor hozzá megy-e!? A lány elutasította.

Pár napon belül a lány kapott egy levelet, amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörû átélt pillanatot. A levél végén állt egy mondat: Vigyázz kérlek a szemeimre!"



egycseppidezet.webnode.hu/idezetek/elgondolkoztato/

.


Egy anya párbeszéde Istennel: csodálatos példázat


A példázat szerint egy alkalommal egy nõ jelent meg Isten színe elõtt. A háta meggörnyedt a nehéz zsák súlya alatt, amit a vállán cipelt.

- Fáradt vagy? - kérdezte aggódva az Úr. - Leveszem a hátadról a terhet, ülj le, és pihenj meg.

- Köszönöm, de nem maradhatok sokáig. Csak kérni akarok tõled valamit, aztán már indulok is. Félek, hogy történik valami, amíg távol vagyok, azt pedig soha nem bocsátanám meg magamnak.

- Mit nem tudnál megbocsátani magadnak?

- Ha történne valami a gyerekemmel. Éppen ezért jöttem. Istenem, kérlek vigyázz rá, óvd meg õt!

- Hiszen mindig ezt teszem. - felelte az Úr. - Adtam rá valami okot, hogy megkérdõjelezd a gondoskodásomat?

- Nem, de annyi veszély, annyi rossz befolyás létezik a világon, a fiam pedig abban a korban van, amikor mindent ki akar próbálni, mindenhová el akar jutni, meg akarja valósítani önmagát. Félek, hogy rossz útra tér, megsérül és szenvedni fog.

- Nos, akkor legközelebb majd óvatosabb lesz, mert a saját bõrén tapasztalja meg, mit jelent a szenvedés. - mondta az Úr. - Ez nagyon jó tapasztalat! Miért nem akarod hagyni, hogy tanuljon?

- Mert meg akarom védeni minden fájdalomtól! - kiáltott fel dühösen az édesanya. - Látod, Uram, mindig magamnál tartok egy zsák szalmát, hogy elhinthessem az útjában, ahol eleshetne.

- És most azt akarod, hogy én is minden oldalról szalmával vegyem körül? Rendben van, nézz csak ide! - azzal az Úr széthintett egy halom szalmát a világban.

A nõ látta, hogy a fia próbál átjutni az elõtte tornyosuló szalmán, de mindhiába. A fiú teljes erejébõl próbált kitörni a körbõl, elesett, és dühös lett. Végül szert tett egy doboz gyufára, és felgyújtotta a szalmát. Az lángra lobbant, és mindent beborított a füst.

- Fiam! - kiáltott fel a nõ. - Megmentelek!

- Még több szalmát akarsz hinteni a tûzre? - kérdezte az Úr. - Jegyezd meg: minél több szalmát hintenek a szülõk a gyerekeik elé, hogy megóvják õket, annál erõsebb a vágy a gyerekben, hogy kiszabaduljon ebbõl a védõburokból. És ha ez nem sikerül neki, akkor elkezdi felégetni a saját életét. Nem tudja, mit jelent a fájdalom, sem a választás szabadsága. Te azt hiszed, hogy ez csak egy zsák szalma, de igazából a zsák tele van problémákkal. Benne van minden félelmed, minden bizonytalanságod. Mindaz, amiért aggódsz, szépen lassan növekszik, és egyre erõsebb lesz, mert te energiával eteted. Ezért olyan nehéz a terhed, és ezért olyan görnyedt a hátad.

- Azt akarod mondani, hogy nem kell védelmeznem a fiamat, Uram?

- Védelmezd õt, amennyire szükséges! De nem kell folyton aggódnod és nyugtalankodnod. Mert én is törõdök vele, és vigyázok rá. Hagyd, hogy én is végezhessem a munkámat. Ne akadályozz meg ebben. És értsd meg, hogy minden a hiten múlik!


filantropikum.com/egy-anya-parbeszede-is...csodalatos-peldazat/

.

Délután a parkban


Volt egyszer egy kisfiú, aki találkozni akart Istennel. Tudta, hogy hosszú az út odáig, úgyhogy bepakolt a táskájába egy csomag csokis kekszet, egy nagy üveg kólát és nekivágott. Három háztömbbel odébb találkozott egy öreg nénivel. A néni a parkban ült és a galambokat figyelte. A fiú letelepedett mellé, és kinyitotta a táskáját. Inni akart egyet, amikor gondolta, hogy a néni biztosan éhes, megkínálta csokis keksszel. A néni hálásan elfogadta, és rámosolygott. Olyan kedves volt a mosolya, hogy a kisfiú ismét látni akarta, ezért megkínálta kólával is. A néni megint rámosolygott. A kisfiú nagyon boldog lett!

Egész délután ott ültek, majszoltak és mosolyogtak, de egy szót sem szóltak .Miután besötétedett, a kisfiú rájött, hogy álmos, ezért felállt, hogy haza menjen .Pár lépés után megfordult, visszaszaladt, és megölelte a nénit. Amaz válaszul minden eddiginél szebben mosolygott. Amikor nem sokkal késõbb benyitott a lakásukba, édesanyja meglepõdött örömteli arckifejezésén.
Mit csináltál ma délután, ami ilyen boldoggá tett? - kérdezte tõle.
Istennel ebédeltem. - válaszolta, de mielõtt az anyja újra megszólalhatott volna, hozzátette: Képzeld, olyan szépen mosolygott, hogy olyat még sohasem láttam!
Közben az idõs néni szintén békességet sugárzó arccal tért haza.
A fia megdöbbenve tudakolta:

Hol jártál mama, hogy ennyire boldog vagy?
Csokis kekszet ettem a parkban Istennel. - felelte, de mielõtt a fia bármit is szólhatott volna, így folytatta: Tudod, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatal!

(szerzõje ismeretlen)