Versek

.



Szívedbõl szólj...



Szívedbõl szólj, s másoknak küldd el azt,

Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt,

Segítsd fel azt, ki elõtted lent hever,

Ápold a lelkét, mert többet érdemel.



Ha megbántanak, - porold le lelkedet!

Ne õrízgesd a vélt sérelmeket.

Gyarlók vagyunk, s már túl érzékenyek.

(Szótüskék szúrják az érzõ lelkeket.)



Ha így teszel, lelked is felderül,

A békesség madara a válladra ül.

Szívedet boldog nyugalom járja át,

És ezt az érzést másoknak add tovább!

(Aranyosi Ervin)

.


A SZERETET..

Milyen egyszerû de hatalmas szó, szeretet,
Melyrõl költõk írtak szép verseket.
Szeretni tudni nagyon nagy dolog,
Mert elfedezi az oly sok és nagy bánatot.

Elfedi a csúfos szegénységet,
Gátat vet az öntelt büszkeségnek.
Nem rója fel a gonoszt senkinek,
Segít hordozni a fájó nehéz terheket.

A szeretet tartja õssze a világot,
Mégis õ az aki szerzi a barátot.
A szeretetet csak az nem ismeri,
Aki a gonoszt, azaz a sátánt szereti.

Pedig meghallani õt olyan egyszerü,
Ahol jelen van ott van boldogság és derü.
Letörli az arcról a fájó könnyeket,
Keserüség helyett szerez boldog perceket.

Errõl tanít isten szent Ígéje,
Általa van a szívnek boldog békéje.
(ismeretlen szerzõ)

.

Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedezõ patak,
elõfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idõvel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

(ismeretlen szerzõ )


albar.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=233081

.
Ha meggyötör az élet...


Ha meggyötör az élet,
És azt hiszed, nincs tovább,
Tanuld meg feledni a rosszat,
És mindenáron lépj tovább.


Ha azt érzed, kitépték a szíved,
És nem érted, mi történik veled,
Ne hullajts több könnyet értük,
Ne sírj, csak éld a saját életed.


Mondják az élet egyszer, majd
Még kárpótol Téged mindenért,
Felejts el hát minden rosszat,
S ezek után élj a holnapért!


Bocsáss meg, nem tehetsz mást,
Fogadd el, hogy az élet ilyen,
Ne törõdj senkivel sem ezután,
Éld az életed, legyen az bármilyen.
(szerzõje ismeretlen)

.

.

Alap

Rakhatod a téglát egymásra,
tetõt emelhetsz, szépet, nagyot,
de ez hasztalan, ha alája
nem tettél egy szilárd alapot.

Higgy, tanulj, vagy ûzzél álmokat,
fess ábrándokból délibábot,
alap nélkül széthull légvárad
és összeomlik kis világod.

Ezért építs a jó alapra,
Jézusra, ki mindent alkotott,
s ha zúg a hab, a lét vihara,
nem ér téged, csak az Alapot.
(Moldován Vilmos)

.



Elég

Oly sokszor erõt vesz rajtam a csüggedés
Nem érzek mást, csak azt, hogy nehéz, nehéz, nehéz
Már-már azt hiszem elhagytál, s nem gondolsz velem,
Mikor hirtelen elém állsz Istenem

"Itt vagyok. Mit akarsz, hogy cselekedjem veled ?
Gyermekem ! Tárd ki elõttem a szíved."

Hangod simogat,
Örömbe ringat,
Megszûnik minden gondolat,
Nem kérek semmit - elég, ha vagy.
(szerzõje ismeretlen)