Versek

Eléd megyek Uram...

Eléd megyek Uram, ha reggel felébredek,
Köszönöm Néked Atyám, hogy Benned élhetek.
Téged áld a szívem és Hozzád visz a hitem,
Hozzád visz minden utam, Tied az életem.

Köszönök minden napot, az órát, a perceket,
Köszönök mindent Neked, köszönöm az életet.
Köszönöm azt is, Uram, hogy gondod van én reám,
Köszönöm azt, hogy szeretsz, hogy Te vagy az én Atyám!

Téged látlak Uram, a reggeli harmatban,
Mikor a hajnal hasad, a felkelõ nap alatt.
Ott vagy hol, az erdõ és ott, hol nyílik virág.
Rólad beszél a felhõ, az áldott napsugár.

Ott vagy, hol tengernek vizét hajtja a szél,
Tajtékzó habja kúszva, sietve partot ér.
Látlak, mikor este ragyognak a csillagok,
Hatalmadról beszélnek a holdak és napok.
(szerzõje ismeretlen)

.


Kérdéseim
(Kalina Valéria)

Hová jutunk, hová leszünk,
A tudat, az emberi lélek,
Ha egyszer bevégeztetett
A sors, a gondolat, az élet?!

Elhagyjuk a földet végül,
És itt marad porladó testünk,
Itt marad jóság, gonoszság, s
Minden, amit nagyon szerettünk!

Vagy itt maradunk a földön,
Lelkünk sóhajtva száll a széllel,
Viharral, tombolva, sírva,
Fehérré dermedve a téllel!

Vagy keresünk másik létet
Az ûrben repülve, bolyongva,
Keresve évmilliókig,
Csillagsugarakká omolva!

Hová lesz lelkünk Istenem
És mindaz, amit megtanultunk,
Hová lesz értés és szellem?
Mire volt jó, keserves múltunk!

.




Isten temploma


Nem attól lesz egy ház az én házammá,
Hogy benne rólam hangzik sok beszéd,
Ének, zene vagy vers dicsérget engem,
Dicsérve vendégem szívét, eszét.

Enyémmé akkor lesz és otthonommá,
Ha benne mindig szívesen lakom,
Szeretteim háláját nem szavakban,
Nekem szolgáló tettekben kapom.

Isten háza is akkor lesz e hajlék,
Ha benne Õ szívesen van jelen!
S hálám gyümölcse sem csupán szavakban,
De Õt szolgáló tettekben terem.

Ám van Urunknak ennél véglegesebb,
Mégis közelben lévõ otthona,
Amelyben ettõl távol is velem van,
Ha szívem lesz állandó temploma.
(Balogh Miklós )

.

A barát


"Azt kérded ki az igazi, ki a valódi barát?
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.

Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elûzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod õt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.

Kinek nem számít mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát, kivel ha beszélhetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ.
Az, az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz, s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.

Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod, kinek barátságát minden körülmény közt vállalod."
(szerzõje ismeretlen a számomra)

Aranyosi Ervin: Érints meg!

Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülõm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyû álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélõ érintésed álomba ringató!

Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelõ karod!
Magam felnõttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!

Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.

Felnõtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülõi ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni, múltat jövõt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.

Érints meg még! - ezt kérem - idõs szülõd vagyok.
Erõs karodra vágyom, mielõtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erõt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redõt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.

.

Üzenet a Mennybõl


Te üzentél nékem, egy csodás dallamot,
Mit repesõ szívvel, élõn hallgatok,
Benne érzem azt a végtelen szerelmet,
Amellyel engem Istenem, megteremtett!

Angyalokkal küldted, e szép zenét nekem
Melyben él a lelkem, szívem, énekem,
Mélyen megérintett a szépség és boldogság,
Szeretetet küldött a fényes mennyország!

Köszönöm Testvérek e csodás dallamot,
Velem keringõznek a boldog Angyalok,
Sebzett szívre vígaz és tiszta, szép öröm,
A szeretet dallamát, szívbõl köszönöm!
(Kalina Valéria)