Versek

Moldován Vilmos: Alap

Rakhatod a téglát egymásra,
tetõt emelhetsz, szépet, nagyot,
de ez hasztalan, ha alája
nem tettél egy szilárd alapot.

Higgy, tanulj, vagy ûzzél álmokat,
fess ábrándokból délibábot,
alap nélkül széthull légvárad
és összeomlik kis világod.

Ezért építs a jó alapra,
Jézusra, ki mindent alkotott,
s ha zúg a hab, a lét vihara,
nem ér téged, csak az Alapot.

Áldj meg engem Uram
(Kalina Valéria)


Áldj meg engem Uram, amivel megáldhatsz!
Ismersz engem, tudom, valóságban láthatsz.
Ismered bûneim, s mire vagyok képes,
Áldj meg én Istenem, mert az erõm véges!

Áldj meg engem uram, adj világosságot
És erõt, hogy bírjam látni a világot!
Áldd meg életemet örök tiszta fénnyel,
És nehéz sorsomat éltetõ reménnyel!

Áldj meg engem Uram, minden jóval, széppel,
Tiszta szeretettel, igaz emberséggel!
Áldásodat kérem mindazon lelkekre,
Akik tanítottak igaz szeretetre!

Áldj meg Uram, hogy én is áldhassak,
Hogy e sötét térben még világíthassak!
Áldd meg utamat, hogy célomat elérjem,
Földi utam végén, lelkem Hozzád térjen!

Áldj meg engem Jézus és vezessél engem,
A Te utjaidon járjon az én lelkem!
Mutassad meg nékem gyönyörû világod,
Hadd legyek tenéked ragyogó virágod!

Tanits meg Uram...


Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívembõl, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.

Taníts meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni, elõre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot...

Taníts még nekem egyszerûséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!

Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Útra kelõktõl, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Erõsebb szenved, okosabb enged...

Taníts meg engem szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Segítõ erõ legyen kezemben!

Taníts még engem, hogyan lehessen,
Új reményt adni csüggedésemben!
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni, hajlani jóra.

Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hû szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra!
(Szuhanics Albert forrás: poet.hu)

Pótvizsga szeretetbõl

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetbõl pótvizsgáztam.
Tanítóm elõtt remegve álltam...
Az elsõ vizsgán én megbuktam.
A tételt bár kívülrõl tudtam,
De a gyakorlatban elõre alig jutottam.

Szeretem én, ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségem?
Aki megrágalmaz, kinevet,
Ad mindenféle csúfnevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni! Nem!
És ezt húztam ki a tételen,
,,Hogy az ellenségemet is szeressem!"
Szereted-e? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom, hiába próbálom!

Szelíden monda, de erélyesen:
- - Pótvizsgára mész, és ha mégsem
Tanulod, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel,
A legtöbben ebben buknak el,
Mert, aki bánt is, szeretnünk kell!

De Mesterem tovább tanított,
Különórára magához hívott,
Szeretetével sokat kivívott!
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit terem a szeretet,
Eltûri a kereszt-szegeket.

Eltûri a gúnyt, a gyalázatot,
Töviskoszorút, s nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét a szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belõle.
Ott volt az ellenségem is.
Gúnyos megjegyzést kaptam tõle,
De szeretettel feleltem,
S e szeretettel õt megnyertem...
És a pótvizsgán átmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek,
Vannak "szeretet-egyetemek",
Magasak, s mégsem elérhetetlenek!
Mert más tudományt sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok.
Ha szeretet nincs bennem:
semmi vagyok.

Ha meggyötör az élet...

Ha meggyötör az élet,
És azt hiszed, nincs tovább,
Tanuld meg feledni a rosszat,
És mindenáron lépj tovább.


Ha azt érzed, kitépték a szíved,
És nem érted, mi történik veled,
Ne hullajts több könnyet értük,
Ne sírj, csak éld a saját életed.


Mondják az élet egyszer, majd
Még kárpótol Téged mindenért,
Felejts el hát minden rosszat,
S ezek után élj a holnapért!



Bocsáss meg, nem tehetsz mást,
Fogadd el, hogy az élet ilyen,
Ne törõdj senkivel sem ezután,
Éld az életed, legyen az bármilyen.
(szerzõje ismeretlen)

Alap

Rakhatod a téglát egymásra,
tetõt emelhetsz, szépet, nagyot,
de ez hasztalan, ha alája
nem tettél egy szilárd alapot.

Higgy, tanulj, vagy ûzzél álmokat,
fess ábrándokból délibábot,
alap nélkül széthull légvárad
és összeomlik kis világod.

Ezért építs a jó alapra,
Jézusra, ki mindent alkotott,
s ha zúg a hab, a lét vihara,
nem ér téged, csak az Alapot.
(Moldován Vilmos)