Versek

Kívánságom

A jó Isten tán nékem is meghallja
Egek felé kiáltó hangomat,
Midõn Teérted fordulok Hozzája.
Hiszen nem kérek Tõle én sokat:
Kérésem csupán egy rövidke mondat
És minden, minden belefér:
Az élet szürke, csapkodó sarában
Lelked maradjon mindig hófehér!
(Dsida Jenõ)

TANULJ

/õsi norvég vers/

Tanuld meg a víztõl követni utadat,
Tanuld meg a tûztõl: mindbõl hamu marad.
Tanulj az árnyéktól õrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.

Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellõtõl, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.

Tanuld a féregtõl: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.

Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az idõt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erõd.

Tanulj a tücsöktõl: ha magad vagy zenélj,
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitõl ne félj.
Belátást a sastól s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.

Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint õ,
Mindentõl tanuljál, mert minden veszendõ.

Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson mi meghal,
s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!

Tanács


Ma még tiéd körülötted minden.
Adhatsz belõle. Adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedbõl minden földi kincs.
És nem lesz többé tiéd semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár...
Mit maga köré épített egy élet,
Nem több mint összeomló kártyavár.
Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú.
Vigaszt hoz szavad zengõ muzsikája,
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.
Hajolj hát hozzá, amíg beszélhetsz,
Harmatként hulljon szeretõ szavad:
Mert jön egy nap, hogy elnémul ajkad,
És soha többé nem fakad.
Ma kezed még erõs, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget.
Ma letörölhetsz verejtéket, könnyet.
Oh, most segíts, ha teheted.
Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy hogy õsz lesz, tél, vagy kora nyár,
Mert nincs több idõd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg soha többé már.
De ma még tiéd körülötted minden.
És adhatsz, adj hát annak, kinek nincs.
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedbõl minden földi kincs.
Csak az lesz tiéd, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér.
A tett, a szó, mit szeretetbõl adtál,
Véled marad, s örökre elkísér.
(Túróczy Zoltán)

Vigyázzatok, õrizzetek engem
(Kalina Valéria)

Meleg fényekkel simogassatok,
Ha fázik a lelkem Õrangyalok,
Bölcsességgel vigyázzatok engem,
Ha dühöng és háborog a lelkem!

A lépéseimben segítsetek,
És tévutakra ne engedjetek.
Kedves barátaim, tiszta lelkek,
Jó munkátokat köszönöm nektek.

A szeretetben erõsítsetek,
Védjetek meg a gonosztól engem
Kívül és belül a szellememben.

Amíg élek, mindig õrizzetek,
Éjjelen és nappal szeressetek,
Istenhez vigyétek lelkemet,
Ha majd a sorsom beteljesedett!

IMÁDSÁG A GYÛLÖLKÖDÕKÉRT

Én Jézusom, te nem gyûlölted õket,
A gyûlölködõket és köpködõket.
Szeretted ezt a szomorú világot,
S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet,
És hogy fölöttünk csak az Úr ítélhet.
Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsátást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.
Ma is elégszer hallod a magasban
A gyûlölet hangját, mely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg,
S a szeretet szavát feszítené meg.
Én Jézusom, most is csak szánd meg õket,
A gyûlölködõket és a köpködõket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.
(Juhász Gyula)

Te adtál mindent

Te adtál mindent, és én mindig csak kértem,
Jót is, rosszat is, most már mindent megértem!
Hálát oly ritkán adtam, magam maradtam,
De kezedet nyújtottad s én megragadtam!

Velem vagy mindig, ezt már biztosan érzem,
Te vezettél engem, idõben és térben;
Te vagy a Szeretet és Te vagy az öröm,
Hálatelt szívvel az életem köszönöm!

Háborgó szívemre Te voltál a béke,
És ha majd eljön ez életemnek vége,
Boldogan megyek Hozzád, mert Te vagy minden:
Az Élet, Út, Igazság, Szeretet. Isten!
(Kalina Valéria)