Versek

Elgondolkodtató

" Ami nekem fáj, azt mással nem teszem.
Fontos, hogy figyelj másokra!
A kezünk segélynyújtásra való,
A lábunk arra, hogy odasiessünk a bajba jutókhoz.

A szemeddel lásd meg, ha valaki vigasztalásra vár!
A füleddel halld meg, miben segíthetsz!
A beszéd különlegessége emberi adomány, használjuk magunk és mások örömére!
Mindegyikünkben van valami csoda, valami, amiben több lehet másoknál.
Ne feledd! "
(ismeretlen szerzõ)

Szeressük egymást


Szeressük egymást ameddig csak lehet,
vegyen körül minket az igaz szeretet,
a bajban mindig nyújtsunk segítõ kezet,
mely letörli arcunkról a fájó könnyeket.

Ne érhesse lelkünk, szomorúság , bánat
hiszen itt mindenki barátot találhat
kitõl szeretetet, megértést kaphat,
megoszthat vele örömet fájdalmat.

ki szeret akkor is, ha hibázunk,
nap- nap után a lelki támaszunk
mikor kell a vállán sírhatunk,
örömünkben együtt kacaghatunk.

Életünk során lehet sok barátunk,
kiktõl késõbb fájdalommal válunk,
évekkel késõbb egymásra találunk,
a régi emlékeken jókat kacarászunk.
(Zsó

Azt a keresztet

amely most annyira nyomja válladat,
mielõtt elküldte hozzád az Úr
mindenható szemével megvizsgálta
szeretõ irgalmával átmelegítette
mindkét kezével súlyát mérlegelte
vajon nem nagyobb-e,
nem nehezebb-e annál,
mint amit elbírsz?

Szent kegyelmével aztán megáldotta,
Irgalmasságával megillatosította,
Reád és bátorságodra tekintett
Így érkezik a mennybõl kereszted
Mint Isten köszöntése
Mint a te jó Urad szeretetének
Irgalmas ajándéka.
(Szalézi Szt. Ferenc)

Advent

Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!

Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom:
gyõzhetsz saját magadon!

Minden advent ítélet:
így kellene - s így élek!
Minden advent remegés:
Isten felé epedés!

Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!
(ismeretlen szerzõ)

Szolgálat

Van egy szolgálat, melyhez nyelv se kell,
Se nagy erõ, se kéz, se láb,
És mégis ez jut legtovább.
Ez a szolgálat hangtalan,
Nem gyors, sõt mozdulatlan.

Titokzatos: az nem is tudja tán,
Kiért hûn szolgálsz nap-nap után,
Nem is sejti, mi hozza azt,
Hogy bújára talál vigaszt.
Csak azt érzi, hogy megjavul,
Élte lassan átalakul.

Gyönyörûséges iga ez,
Amely boldogságot szerez.
Így szolgálni könnyen lehet,
Nem kell hozzá csak szeretet.

Nem kell nap. Néhány perc csupán,
Jézus nevével ajakán.
Nem tett, csak hit, lélek-erõ,
Akarat, égbe emelõ.
Aki végzi annak kiváltság,
És mindnyájunkké, mert IMÁDSÁG.
(ismeretlen szerzõ)

Híd vagyok!

Nagy hivatással bíztál meg, Uram,
hogy legyek híd ég és föld között:
hitemnek íve kösse partjait,
felépítse, mi egykor romba dõlt.

Kezedbe veszel, gyúrsz, formálsz, faragsz,
próbákkal terheled a lelki hidat:
mert bírnom kell minden terhelést,
örvényt, áradatot, pusztító vihart.

Követeid járnak e hídon
fénybe öltözöttek, dicsõk, nagyok...
Rám is hull tõlük néha egy sugár,
s ilyenkor köszönöm, hogy híd vagyok.
(Albert Károly)