Versek

Lelki pásztorunk emlékére

Kétszer már szólott az Úr ,
hogy készülj fel az Útra ,
és harmadszorra már túltelt a kehely ,
s a kicsorduló csepp , míg végig ért ,

- Te elindultál a Fénybe , mit Krisztusunk ígért ...

S mi most bénultan állunk , szótlanul ,
mint pásztor nélkül maradt , balga nyáj ,
mely nem tudja ; merre vezet az Út ,
és egyedül forrást , és rétet nem talál .

Jó pásztorunk voltál ! S ha szavaid szálltak ,
önként indultak az Úrhoz utánad a lábak .
Ismerted aggjaink , ifjaink , s az unokákat ,
tudtad kit ért öröm , s kinek szívén rejtezik a bánat .

Most mindent itt hagytál hirtelen !
Ajkadon vigasz , és áldás már nem terem .
És száz szíven támadt ûr hirtelen ,
- míg az Úr megöleli lelkedet szelíden .

Nézz le ránk majd föntrõl ,
s mutass meg bennünket az Úrnak !
Mondd : itt vannak fiaim ,
kik Tebenned bíznak .
Jézus akkor lenéz a földre mosolyogva ,
és gondja lészen reánk . Nem hagy magunkra .
S mi tétován lépve bár , és kissé botladozva
indulunk az Úton , ahogy egykor tanítottad .

És hangunk bár elakad , de hittel száll szavunk ,
és lelkedért az Úrhoz forró imát mondunk ,
hogy úgy vezesse Õ is azt az Élõ Fényre ,
ahogy Te vezettél bennünket Szent Szíve elébe !
(Tandari Éva)

Ma még...

Ma még Tiéd körülötted minden.
Adhatsz belõle. Adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedbõl minden földi kincs.

És nem lesz többé tiéd semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár...
Mit maga köré épített egy élet,
Nem több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú.
Vigaszt hoz szavad zengõ muzsikája,
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélhetsz,
Harmatként hulljon szeretõ szavad:
Mert jön egy nap, hogy elnémul ajkad,
És soha többé nem fakad.

Ma kezed még erõs, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget.
Ma letörölhetsz verejtéket, könnyet.
Oh, most segíts, ha teheted.

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy hogy õsz lesz, tél, vagy kora nyár,
Mert nincs több idõd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg soha többé már.

De ma még tiéd körülötted minden.
És adhatsz, adj hát annak, kinek nincs.
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedbõl minden földi kincs.

Csak az lesz Tiéd, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér.
A tett, a szó, mit szeretetbõl adtál,
Veled marad, s örökre elkísér.
(Túróczi Zoltán)

Vágyak

Nem vágyódom gazdagságra,
Csak õszinte barátságra!
Nem vágyódom dicsõségre,
Csak õszinte szeretetre!

Nem vágyódom mulatságba,
Csak baráti társaságba!
Nem vágyódom szerepekre,
Csak testvéri szeretetre!

Nem vágyódom hatalomra,
Csak békére, nyugalomra!
Nem vágyódom úrnak lenni,
Csak Istenért cselekedni!

Vágyódom a bölcsességre,
Vágyódom a szelídségre,
Égi boldogságra vágyom,
Remélem, hogy megtalálom.
(Kalina Valéria)

A kereszt tövében
(Pecznyík Pál

Bánatos szívvel orcád elé állunk,
bûnterhünk roskaszt, elszorul szívünk.
Vigaszt, kegyelmet csak tetõled várunk,
bûnt megbocsájtó áldott Istenünk!

Szívünk úgy vágyik szíved melegére,
ölelj magadhoz, irgalmas Urunk!
Nálad van gyógyír szívünk sok sebére,
Te gyógyíthatsz meg, áldott orvosunk!

Golgota halmán, a kereszt tövében,
hová Fiadnak drága vére hullt!
Ott van bocsánat egyetlen cseppjében,
akire ráhull, bûnbõl szabadult!

Könnyes hálával köszönjük meg néked
üdvünk, kegyelmed, bûnbocsánatod.
Már boldog szívvel indulhatunk véled,
s boldogan kezdünk minden új napot.

SZERETNI ANNYIT JELENT...

Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.

Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.

Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet

Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.
(Fejszés András)

Az Úr csodásan mûködik

Az Úr csodásan mûködik,de útja rejtve van,
Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan,
Mint titkos bánya mélyiben Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl,
Mi most még rejtve itt.

Ne félj tehát kicsiny csapat,Ha rád felleg borúl,
Kegyelmet rejt s belõle majd Áldás esõje hull.
Bízzál az Úrban, rólad Õ Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlõ árnya közt Szent arca rejtezik.

Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág,
S bár mit sem ígér bimbaja, Pompás lesz a virág.
Ki kétkedõn boncolja Õt, Annak választ nem ád,
De a hívõ elõtt az Úr Megfejti önmagát.
(szerzõje ismeretlen)