Versek

.

Szívedbõl szólj...



Szívedbõl szólj, s másoknak küldd el azt,

Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt,

Segítsd fel azt, ki elõtted lent hever,

Ápold a lelkét, mert többet érdemel.



Ha megbántanak, - porold le lelkedet!

Ne õrízgesd a vélt sérelmeket.

Gyarlók vagyunk, s már túl érzékenyek.

(Szótüskék szúrják az érzõ lelkeket.)



Ha így teszel, lelked is felderül,

A békesség madara a válladra ül.

Szívedet boldog nyugalom járja át,

És ezt az érzést másoknak add tovább!


(Aranyosi Ervin)

.

Add tovább!

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elûzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önzõ a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égbõl áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!
(számomra ismeretlen szerzõ)

.
Mosoly az arcon


Örül a szívem, amikor látom,
Hogy mosolyogsz rám, kedves barátom!
Mosolyogsz rám, mert örülsz, hogy láthatsz!
Mosolygok, mert örülök, hogy látlak!

Látom, szívedben béke ragyog,
És ettõl én is boldogabb vagyok!
Körülöttünk tombol a sötétség,
Lelkünkben mégis él a reménység!

Lelkünkben mégis él a reménység,
Amihez nem férhet semmi kétség,
Mert Szeretetben van erõs hitünk!
Isten kezébe tettük életünk!

Isten, sorsunkat kezébe vette!
Jó szellemekkel vigyáz felette.
És mosolygok rád, drága testvérem,
Cserébe a mosolyodat kérem!
(Kalina Valéria)

,

Mosoly értéke


Semmibe sem kerül, de sokat ad.

Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.

Egy pillanatig él csak, de emléke örökké megmarad.

Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tõle.

Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben és a barátság biztos jele.

Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedõnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.

Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy eldobni, nem áru, csak önként lehet adni.

Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki már maga nem tud mosolyogni.

(ismeretlen szerzõ)

.


Elég..

Oly sokszor erõt vesz rajtam a csüggedés
Nem érzek mást, csak azt, hogy nehéz, nehéz, nehéz
Már-már azt hiszem elhagytál, s nem gondolsz velem,
Mikor hirtelen elém állsz Istenem

"Itt vagyok. Mit akarsz, hogy cselekedjem veled ?
Gyermekem ! Tárd ki elõttem a szíved."

Hangod simogat,
Örömbe ringat,
Megszûnik minden gondolat,
Nem kérek semmit - elég, ha vagy.
(szerzõje ismeretlen)

.
Utamat jártam..


Utamat jártam, Létemnek csodás útjait,
Megálltam, néztem iránynak rejtett titkait.
Nemlétnek, létnek aranyló hídján szemléltem,
Nem énnek, énnek értelmét most már megértem.

Megleltem örök Életnek csodás Madarát,
Szárnya közt repít, feltárja Mennynek kapuját.
Szívének Boldog melegét érzem, Éltetõ,
Létünknek Igaz lényegét, mely csak Szeretõ.

Utamat jártam, sok mindent láttam, megéltem,
Mosolyok - könnyek, érzelmek – kincsét, átéltem.
Vándornak útja, szeleknek szárnyán elvezet,
Hullámok felett, biztosan halad ár felett.

Utamat jártam, Életnek kitárt útjait,
Feltártam vágyak, álmoknak rejtett titkait.
Elõttem célom - Szentlélek vezet, jól tudom,
Mutatja utam Angyalok hada, Jézusom.
(ismeretlen szerzõ)