A pap egy kis faluba lakott, volt neki sok nyúlja etetgette nagyon örült nekik.
Egy reggel ahogy kiment hogy megetesse õket döbbenten látta hogy bizony ennek sok híja van. Nagyon bántotta a dolog nem tudta mitévõ legyen mivel napról napra fogyott. Egyet gondolt magába. Vasárnap mikor prédikált a szószéken kijelentette, hogy tudja már ki lopja a nyulakat és most hozzá vágja a bibliáját.
Az ember aki lopta megrémült és így gyorsan lebujt a pad alá.
És így tudta meg, hogy ki volt a tolvaj.
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 17 éve 1 hónapja Margit által.
Grühn kérdezi Kohntól, miközben mennek a zsinagógába:
- Nem tudom, vajon szabad-e imádkozás közben dohányozni.
- Fogalmam sincs, de kérdezd meg a rabbit.
Mikor megérkeznek, Grühn megkérdezi a rabbitól:
- Mondja, szabad-e imádkozás közben dohányozni?
- Nem, semmiképp, ez ellenkezik a vallásunkkal és a hagyományainkkal.
Grühn visszamegy Kohnhoz, elmondja neki, mit válaszolt a rabbi. Erre Kohn:
- Nem jól tetted fel a kérdést. Majd én megkérdezem újra.
Odalép a rabbihoz:
- Kérem, mondja meg, szabad-e imádkozni, amikor dohányzom?
- Hogyne, bármikor. Imádkozni minden körülmények között szabad.
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Két apáca utazik egy autóban. Sajnos elnézték a benzinszintmérõt, s csak akkor néztek nagyot, amikor a kocsi egyszer csak megállt.
Kiderült: szinte kiszáradt a tank. Szerencsére éppen egy falu elején voltak, kiszálltak hát, bemenve az elsõ házba próbáltak egy kevés üzemanyagot kérni a legközelebbi benzinkútig. Szerencséjük volt, a háznál volt benzin. Csakhogy nem volt mibe tölteni. végül találtak egy használaton kívüli éjjeliedényt. Abba öntöttek egy liternyit.
Éppen a tankba ügyeskedték bele, amikor nem messzire megállt tõlük egy másik kocsi. A benne ülõk elképedve nézték a mûveletet.
Az apácák végezve a töltéssel, visszaszálltak a kocsijukba, és úgy elfüstöltek, mint annak rendje módja.
A másik kocsiban nagy csend, majd megszólal az egyik utas.
-- Látod, titkár elvtárs mennyivel jobban jártunk volna, ha pártiskola
helyett teológiára jelentkezünk! A tankolás sem volna gond...
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
A chicagói rabbi szenvedélyes golfjátékos. Egész héten ködös az idõ, a rabbi nem hódolhat a szenvedélyének. Végre szombat reggelre kisüt a nap, akkor meg a vallási tilalom miatt nem játszhat. Tilalom ide, tilalom oda, gondolja a rabbi, kiszökik az üres pályára, üt egyet-kettõt, ott úgysem látja senki. Valaki mégis látja: apja, az öreg ortodox zsidó az égben.
Fut is panaszra Jahvéhoz:
- A fiam megszentségteleníti a szombatot.
- Na várj, mindjárt megbüntetem érte! - mondja az Úr. A rabbi épp emeli az ütot, megsuhintja vele a labdát, a labda gyönyörû ívben repül a 250 méternyire lévõ lyuk közepébe.
- Ezt nevezed te büntetésnek? - értetlenkedik az öreg zsidó.
- Nem hallod! - nevet az Úr - micsoda ütés, és nem mesélheti el senkinek!
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
A lelkész fia megszerzi a jogosítványt. Odamegy apjához, elkérni az autót.
- Ajánlok egy üzletet. - mondja az apja - Levágatod a hajad, és viheted a kocsit.
- De annak idején Sámsonnak is hosszú haja volt, Mózesnek és Jézusnak is! - próbálkozik a fiú.
- Igen, de õk mindenhová gyalog mentek.
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Témaindító
