A plébános találkozik a falu egyik vadászával. Megkérdi tõle, van-e sok vad az idén.
- Hogyne volna! Ma reggel küldtem épp egy nyulat a plébános úrnak!
- Nagyon köszönöm! - hálálkodik a plébános.
Hazatérve kérdezi a szakácsnõjét a nyúl felõl, de az azt mondja, nem küldtek el semmit.
A plébános másnap kérdõre vonja a vadászt:
- Hol a nyúl?
- Nahát, az a szemtelen! Itt ugrált az erdõszélen, mondtam neki, menjen el a plébános úrhoz! Hát nem ment? Ez igazán nem szép tõle!
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
A lóversenypályán Kohn észreveszi, hogy egy pap belopakodik az istállóba és megáldja az egyik lovat. Megjegyzi a lovat, majd csodálkozva látja, hogy a következõ futamot az addig esélytelennek tartott ló toronymagasan megnyeri.
A következõ héten futam elõtt elbújik az istállóban. Jön megint a pap, megáldja az egyik paripát. Emberünk rohan a bukmékerhez, feltesz 5 dollárt a lóra, majd amikor tényleg a megáldott ló nyer, besöpöri az 50 dollárnyi nyereményt.
A következõ héten megint meglesi a papot, majd a sikeres fogadás után 20.000 dollárral lesz gazdagabb.
A nagy sikeren felbuzdulva a következõ hétre mindenét eladja, majd - miután ismét kileste a papot - minden pénzét ráteszi az akkor megáldott lóra. Azonban ez a ló teljesen lemarad, majd féltávnál összeesik és kileheli a lelkét.
Kohn felháborodva rohan a paphoz:
- Atya, miért tette ezt velem? Eddig ahányszor megáldott egy lovat, az
nyert, ez meg most még a célba se tudott bevánszorogni!
A pap a fejét csóválja:
- Látod, fiam, ez a baj veletek, zsidókkal. Nem tudjátok megkülönböztetni az áldást az utolsó kenettõl...
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Olga nõvér a zárdaablaknál ül, s az otthonról kapott levelet bontogatja. Talál benne egy tízdollárost. Lenéz az ablakból és meglát egy rongyosan öltözött embert, aki a lámpaoszlophoz támaszkodva álldogál.
Olga nõvér gyorsan ráírja egy darab papírra: "Van remény - Olga nõvér". Becsomagolja a tízdollárost és ledobja az ember lába elé. Az felemeli, majd értetlen arccal megbillenti a kalapját, és elmegy.
Másnap szólnak a nõvérnek, hogy egy ember mindenáron beszélni akar vele. Olga lemegy a kapuhoz és ott találja a tegnapi embert, aki szó nélkül átnyújt neki egy köteg bankjegyet.
- Hát ez meg mi? - kérdezi a nõvér.
- Hatvan dollár. A nyereménye. Van Remény öt az egyhez befutott.
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
A pöspök a székesegyházában bérmál. Mielõtt elkezdené a misét, észreveszi, hogy rossz a mikrofon.
- Baj van a mikrofonnal! - mondja.
A hívek, akik nem hallották a püspök szavait, azt hitték, hogy a misét kezdte el. Így válaszoltak a köszöntésre:
- ...és a te lelkeddel!
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Témaindító
