"A hit olyan, mint a szeretet: nem lehet kikényszeríteni. Ezért hiábavaló vállalkozás, ha állami rendszabályokkal akarjuk a szeretetet bevezetni, vagy megerõsíteni; mert mint ahogy gyûlöletet kelt, ha megkíséreljük kikényszeríteni a szeretetet, ugyanúgy igazi hitetlenséget kelt, ha a hitet valakire rá akarjuk kényszeríteni."
(Schopenhauer)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Volt egyszer egy buszsofõr, aki járta az ország útjait, de nagyon merészen, sõt lehet azt is mondani, hogy életveszélyesen vezetett. A buszon lévõ utasok nagyon féltek, de nem tudtak mit tenni, hogy ne találkozzanak ezzel a buszsofõrrel, mert csak ez az egyetlen közlekedési eszköz volt a falujukból kifelé. Így a mindennapjaikat reggel azzal kezdték, hogy ha felszálltak a buszra, s míg le nem szálltak csak imádkoztak, hogy ne essen semmi bajuk, mert nagyon féltek amíg a buszon voltak. Hazafelé jövet ismét elkezdtek imádkozni, amíg le nem szálltak a falujukban. Ez így ment nap, mint nap.
A pap is rendszeresen tartotta a szentmiséket a falu templomában, de nem tolongottak az emberek.
Míg egyszer eljött az idõ, hogy a pap is és a buszsofõr is meghalt. Mind a ketten oda álltak az Isten elé és elmondták, hogy az életükben mit csináltak.
A pap mondja, hogy õ minden reggel korán kelt és misét tartott, esketett és a temetési szertartásokat is ellátta a faluban. Nagyon sok embernek prédikált.
A buszsofõr is elmondja szerényen, hogy õ nem csinált semmi mást az életében, csak amivel a munkahelyén megbízták, hogy vezesse a buszt.
Erre az Isten azt válaszolta a papnak, hogy nagyon szép minden cselekedete amit a földön elvégzett, csak nincsen neki gyümölcse, mert az emberek akiknek prédikált a templomban nem fordultak az Isten felé. Ellenben a buszsofõrt megdicsérte az Isten, hogy mennyi lelket megmentett a pusztulástól.
Az Isten mondja a papnak, hogy míg te a templomban csak prédikáltál, az emberek csak szunyókáltak, ellenben akik a buszon utaztak azok állandóan csak imádkoztak Hozzám.
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Az élet törvénye a hit törvénye.
A hit: elmédben megfogamzott gondolat.
Ne higgy olyasmiben, ami árthat neked vagy sérthet téged.
Higgy lelked gyógyító, ösztönző, esősítő, gazdagító hatalmában.
Kinek-kinek hite szerint adatik.
(ismeretlen)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Észrevetted, hogy az Univerzum folyamatosan üzen Neked? Jelek sorozata vezet el mindig a legcsodálatosabb felismerésekhez. Sokszor mégsem hallgatsz arra, amikor belülről súgnak. Kételkedsz a lelked hangjában, és rögtön felülírod az iránymutatást.
Pedig ha tudnád, mennyivel könnyebb az élet, mikor odafigyelsz magadra. Bölcsességed mindig elvezet arra a helyre, ahová menned kell. Mindig elvezet oda, ahol feladataid vannak, amik megoldásával közelebb kerülsz önmagadhoz.
Lelked inkább tudja mire van szükséged, mint mások. Így ha hallgatod a "jótanácsokat", arra figyelj, mit súgnak belül. Ha ellenérzésed támad, akkor a lelkednek higgy!
Senki nem tudhatja mire van szükséged, önmagadon kívül...
Témaindító
