Hitrõl

A hit törvénye

Túlságosan nagyra értékeljük a tudást, és túlságosan keveset tudunk a hit gyakorlati értékérõl.
A hit nem más, mint emlékezés az ember saját, isteni természetére. Jézus gyakran mondta: "...legyen úgy, ahogy hitted!" (Máté 8,13) Ez egyike a szellemi törvényeknek. Figyeljünk hát oda, hogy mindig az igazat higgyük! Nem az történik ugyanis, amit akarunk, hanem az, amiben hiszünk. A hit szellemi ereje összekapcsol bennünket az univerzum egyetlen erejével, amely számára nincsen lehetetlen.
A tudás tényeket állapít meg, a hit tényeket teremt.

A hit "belsõ tudás", amely nem külsõ bizonyítékokon nyugszik, hanem az igazság és a valóság belsõ felismerése. Az igaz hit az a bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg kell hogy jelenjen, ha megnyitom magam az egyetlen erõnek, és azt a kívánt célra koncentrálom.
A köszönet azért fontos, mert megköszönni azt szoktuk, amit kapunk. És ezzel a köszönettel a beteljesülést a mába helyezzük. Hitünk dolgozhat nekünk is, de ellenünk is, a hit ereje ugyanis azt fogja megvalósítani, amirõl az ember legbelül mélyen meg van gyõzõdve. A gyógyító hit már nem a külsõ látszatra figyel, hanem a belsõ létre koncentrál, s ennek következtében önmagát kívül is megjeleníti: körülményként vagy gyógyításként valósul meg.

Paracelsus felismerte, hogy a képzelet sok betegségnek elõidézõje, a hit azonban minden betegség gyógyítója. Jézus újra meg újra hangsúlyozta a "kitartó hit" fontosságát. Elõfordulhat azonnali gyógyulás is, gyakran azonban órákig, napokig vagy akár hetekig kell erõsítgetni hitünket.
A hit tehát nemcsak azt jelenti, hogy igent mondok az igazságra, a valóságra, hanem bizonyos is vagyok benne, és amire hitemmel igent mondtam, arról tudom, hogy meg is valósul. Aki csak abban hisz, amit lát, az csupán akkor fogja hinni a vetés következményét, ha már be is takarította.
Akinek nincs hite, az is hisz, csak éppen annak ellenkezõjében, mint amit el kíván érni.

A kétely az a hit, amely ön ellen dolgozik!
A legmélyebb hit is hatástalan marad azonban, ha vágyaim beteljesülését kitolom a jövõbe, ha a jelenben tudatommal a hiányosságokra összpontosítok. Csak akkor válik szabaddá az út az egyetlen erõ számára, ha a megvalósítás gondolata most tölt el engem. Csak ekkor tapasztalhatom meg a beteljesülést.
Hittel kell hát igent mondanunk arra, hogy az egyetlen erõ most gyógyít meg engem, most segít nekem. A gyógyulás mindig a tudat kitágulásával kezdõdik. A kitartó hit, mint a belsõ valóság felismerése, minden akadályt felszámol, amely a gyógyító energiák útjában áll, és így lehetõvé teszi a tökéletes egészséget. Ezzel megteremtõdik a kívánt állapot:
"Ha, hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek."
(Kurt Tepperwein)

.


Mindannyian, akár ateisták, akár istenfélõk vagyunk, vívódunk Isten gondolatával. Azáltal vagyunk különbözõek az állatoktól, hogy elképzeléseink vannak, hogy meg tudunk valamit indokolni, és választani tudunk a jó vagy a rossz között. Mélyen ott van minden emberi szívben az isten imádásának vágya.Isten helyezte minden emberbe a Vele való kapcsolat utáni vágyat. Amikor válaszolunk erre a vágyódásra, és megtaláljunk Istent, nincs többé kétségünk, hogy létezik, és szükségünk van rá.


Egy keresztény azért hisz Istenben, mert találkozott Vele és felfedezte, hogy kielégíti a szív legmélyebb szükségleteit. Isten, akit a keresztények örömmel ismernek meg, új perspektívát, új értelmet, új motivációt, új célokat és új örömöt ad életünknek.
Isten nem ígér gondoktól és konfliktusoktól mentes életet, de biztosít arról, hogy vezet és megtart bennünket, ha személyes kapcsolatban vagyunk Vele. És a keresztények milliói tesznek bizonyságot arról, hogy készek minden feladni, mintsem az Isten nélküli életüket éljék újra.

Ez a létezõ legnagyobb csoda hogy a Mindenható Isten, aki minden élõlényt teremtett, aki fenntartja a galaxisokat, arra vágyik, hogy minden férfivel és nõvel, fiúval és lánnyal személyes kapcsolatban legyen.
Teremtõnk törõdik velünk. Olyan személyes figyelemmel bánik Önnel is, mintha csak Ön lenne az egyetlen, akit teremtett.
Tehát hihetünk Istenben:
1. Mert bonyolult terv alapján teremtett bennünket.
2. Mert a bennünk lévõ Isten utáni vágy nyugtalanságot okoz, ugyanakkor nyugalmat találunk Õbenne.
3. És mert amikor keressük és megtaláljuk, Isten teljességgel megelégíti minden szükségletünket és vágyódásunkat.

Tehát teljesen ésszerû, hogy egy személyes Isten ki akarja jelenteni önmagát teremtményeinek, ugyanúgy, mint ahogyan egy apa akarja, hogy gyermekei ismerjék õt. Isten a Bibliában jelenti ki önmagát. (A 2. vezérfonal bizonyosságot ad, hogy a Biblia egy megbízható könyv, amit az az Isten adott nekünk, aki teremtett bennünket.)
Forrás: Biblia Levelezõ Iskola
részlet

Ki a fiatal?

A fiatalság mércéje nem az életkor,
hanem a szellem és a lélek állapota:
az akarat és képzelõerõ, az érzelmek intenzitása,
a jókedv és a kalandvágy gyõzelme a lustaságon.
Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeirõl.
Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de
ha kialszik benned a lelkesedés,
akkor a lelked ráncosodik meg.

Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség:
mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le
a föld porába, hanem a lelket is. Az ember akár
tizenhat éves, akár hatvanhat, csodára szomjazik,
elámul a csillagok örökkévalóságán,
a gondolatok és a dolgok szépségén;
nem fél a kockázattól; gyermeki kíváncsisággal
várja: mi lesz holnap; szabadon örül mindennek.

Olyan fiatal vagy mint a reményeid,
olyan öreg, mint a kétségeid.
Olyan fiatal, mint az önbizalmad,
olyan öreg, mint a félelmed.
Fiatal, mint a hited; öreg, mint a csüggedésed.
Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség,
az öröm, a merészség, a nagyság,
az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit.

Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz
és hagyod, hogy a pesszimizmus és cinizmus
megeméssze a szívedet.
(Albert Schweitzer)

Hogyan éljünk az isteni felajánlással?
Írta: Mireiderné Kolláth Borbála


Kell hozzá hit, akaraterõ, céltudatosság, türelem és alázat.
A hit: Istenben hinni nem pusztán annyi, hogy valaki vasárnap elmegy a templomba imádkozni. A templom, a hívõ emberek közössége jó alapot képez az erõterek felerõsödésére, de ezt a hétköznapokban is tartani kell. Istenben hinni ugyanis legfõképpen azt jelenti, hogy hisszük, hogy életünk minden momentumára hatással van. És hisszük, hogy az ember képes együttmûködni Istennel. Ahogy Jézus is mondja: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. (Mt.17:20)

Ehhez kell csak igazán akaraterõ. Minden gyengeségünk, frusztrációnk, kétségünk ellenére kitartani amellett, hogy az isteni energiával összhangban szeretnénk élni az életünket. Ez kemény feladat az embernek, Pál apostol is megfogalmazza a lelket érõ ellentétes hatások viaskodását a Rómaikhoz írt levelében. (Rm.7:14-25) Erõs akarat kell tehát ahhoz, hogy elhiggyük, bár körülöttünk fenekestül felfordult a világ ; lásd aktuális gazdasági helyzet ; Isten mégis számon tartja az övéit.

Céltudatosságra is szükségünk van, méghozzá félelem nélküli céltudatosságra. A félelem távol tart Istentõl és az emberektõl egyaránt, elhomályosít és elbizonytalanít. Az Isten felé irányuló céltudatosság szereteten alapszik és a hitbõl meg az akaraterõbõl táplálkozik. Tûzzük hát ki bátran az áhított célt! Legyen az akár testünk egészségének helyreállítása, akár megélhetésünk biztosítása vagy a boldogság megélése, tûzzük ki magunk elé. Írjuk be szívünk mélyére, rakjuk ki lelkünk táblájára, hogy az isteni energiával elindulhasson a megvalósulás felé. (Péld.7:1-3)

Ezután legyünk türelmesek, ahogyan Isten is az velünk. Legyünk türelmesek, mert a kitûzött kérésünk nem azért nem valósul meg azonnal, mert Isten nem lenne képes ezt megtenni. Azért nem valósul meg azonnal, mert mi magunk nem vagyunk képesek azonnal és teljességgel azonosulni a saját kérésünkkel. A félelmek, a bizonytalanság, a negatív tapasztalatok, rossz beidegzõdések mind útban lehetnek.(I.Thessz.5:14) Több-kevesebb idõ kell a hit szilárdulásához, hogy átjárjon bennünket a tudat, hogy képesek vagyunk rá, hogy a mi szívünkbe is beíródhat a valóban vágyott történés, és képesek vagyunk együttmûködni Istennel. Az akaraterõ, a cél folyamatos szem elõtt tartása és a kitartó türelem mind segíti az együttmûködést részünkrõl.

És mindemellett fontos, hogy a jellemvonásaink között szerepeljen az alázat. Értelmes alázat nélkül ugyanis kevés esélyünk van, hogy az elõzõ pontokat átéljük, megvalósítsuk az életünkben.(Mt.11:29) Márpedig ha nem alkalmazzuk õket, akkor az isteni energia nélkülünk, az aktív közremûködésünk nélkül teremt, minekutána hajlamosak leszünk azt gondolni, hogy az életünk csak úgy megtörténik velünk.
Értelmes alázatra akkor is szükségünk van, amikor ráébredünk az isteni energiák valós mûködésének mikéntjére és szépen megvalósulnak a céljaink. Ugyanis ekkor sem feledkezhetünk meg arról, hogy kitõl származik mindez, ki az, aki nélkül tényleg nem sikerült volna.
Magunkban és az emberekben csalódhatunk, mert nekünk van még mit tanulni, van még hova fejlõdni. Ezért sokszor ha kérünk, nem kapunk; Legfeljebb csak közönyt, bántást vagy elutasítást. Mert az ember esendõ, sokszor hozunk téves döntéseket, korlátolt nézõpontunkból nem mindig látszik a világ teljessége.
Istenben nem csalódhatunk, mert Õ az abszolút létezõ, mindennel rendelkezik amire szükség lehet. Ezért ha kérünk Tõle, kapunk. Megértést, szeretetet, elfogadást, egészséget, boldogulást, stb., stb., stb. [img

size=275] jezusafeny.hu/media/kunena/attachments/l...ce5a785605c5bd26.gif [/img]

.

-A hit teremtõ ereje - Domján László elõadása


Kattint ide: