A szeretetrõl

Nagy dolog a szeretet

Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.

A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.

A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égõ fáklya felverõdik és bátran átmegy mindenen

Kempis Tamás

Szeretet, avagy amit mi annak hiszünk

Mi a szeretet, mi az eredete, mitõl van ilyen hihetetlen ereje, és miért van ekkora szükségünk rá?

Minden embernek alapvetõ szüksége van szeretetre, él bennünk egy vágy, hogy megismerjük ezt a csodálatos érzést.
A szeretet, akár adjuk, akár kapjuk, sokkalta több annál, minthogy csak úgy, rásüssük az érzés bélyegét.

A lelkünk mélyén tudjuk, hogy a szeretet a legfontosabb és legnagyobb szükségünk.
Mi hát akkor a szeretet? Mi az, ami képes megelégíteni azt a szükségünket, aminek betöltése nélkül üresek vagyunk a lelkünkben?

Egy alig több mint kétezer éves feljegyzés, ily módon szól a szeretetrõl:
Az igaz szeretet

"Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengõ érc vagy pengõ cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tûz halálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.
A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltûr.
A szeretet soha el nem múlik."
(Pál apostol: Szeretet himnusz)

Ez azt a feltétel nélküli szeretetet írja le, amire minden embernek szüksége van. Ez a fajta szeretet képes betölteni az ember belsõ ürességét, ez tud biztonságot adni.

Ahhoz, hogy képesek legyünk feltétel nélküli szeretettel szeretni, el kell dönteni, hogy tudunk szeretni és ehhez fel kell töltõdni a feltétel nélküli szeretettel.
Kötelességünk megtalálni az igazi szeretet forrását és hagynunk kell, hogy az teljesen átitasson bennünket.
(szerzõje ismeretlen)

Mindenki azt akarja, hogy azért szeressék amilyen. Amikor másokat teljes mértékben értékelek, akkor az önbecsülésük erõsödik és segít nekik abban, hogy õk is szeressenek másokat. Még ha nem is látom az eredményt azonnal, a szeretet átalakító ereje mindig mûködik.

A szeretettel kapcsolatban született a legtöbb vers, ének, színdarab a világtörténelemben. Nagyon sokféle szeretet van, a legkülönbözõbb kapcsolatokban és formában; férj-feleség, anya-gyerek, fiú-lánytestvér, tanár-diák. A mai világban még a szeretet vonatkozásában is kereskedõkké váltunk. Alkudozunk; ha ezt vagy azt megadod, vagy megteszed nekem, akkor majd szeretni foglak.

Az igazi szeretetben nincs alkudozás, az igazi szeretet feltétel-nélküli, nem ismer korlátot, nem ismer határt. Az igazi szeretet a lélekbõl fakad; Én egy szeretõ lélek vagyok, a szeretet a legmélyebb, igazi természetem. A szeretet a legnagyobb átalakító erõ, amely még a követ is képes vízzé változtatni. Képes eltüntetni az összes gyengeséget.

Ha gazdag vagyok, de nincs szeretetem, akkor balga vagyok. Ha bölcs vagyok, de nincs szeretetem, akkor valójában szegény vagyok. Ha erõs vagyok, de nincs szeretetem, akkor valójában gyenge vagyok. A szeretet az egyik legnagyobb erõ, képes félretenni a saját szükségleteinket, és elõtérbe helyezni mások szükségletét. Az igazi szeretet önzetlenül szolgálja az egész emberiséget.

Az igazi szeretet megbocsátó, és felejtõ. Nem tart meg semmilyen rossz érzést a szívben, eltûnteti a múlt összes keserûségét. Amikor szeretettel cselekszem, tisztelettel beszélek, az emberek erejére, és nem a gyengeségeire gondolok, akkor a szeretet erejével töltöm fel a világot. A szeretet az adás által növekszik. Minél több szeretetet adok, egyre inkább érzem, hogy még többet kell adnom.

Az igazi szeretet szabaddá tesz.

A szeretet receptje

Végy egy kiló meleg szeretetet,
Szitáld a türelem szitáján,
Nehogy pletykamag kerüljön bele.
Adj hozzá egy liter bátorságot,
Három deci szorgalmat
És egy csipetnyi jóságot.
Azután gyúrd össze egy tojásnyi kedvességgel,
és takard le tiszta jókedvvel.
Ha megkelt, süsd meg a kitartás tüzénél,
Szórd meg asszonyi kacagással,
És tegyél rá pár csepp nyugodt megfontolást.
Annyi darabra vágd fel,
hogy eggyel mindig több legyen,
Mint ahányan vagytok,
Hidd el mindig akad valaki, aki még rászorul.

Szeretet

"Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen.
A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.
A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.
A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égõ fáklya felverõdik és bátran átmegy mindenen."
(Kempis Tamás)

Mások szeretetérõl

Mások szeretete feléd tart észrevétlen hömpölygéssel.
Ne siettesd jöttét, ami személyesen a tiéd, rád talál.
Várd nyitott szívvel, egész sorsoddal, egész életeddel.
A szeretet hangja muzsika: ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbedés a szívnek.

Ez a szó: szeretet - élettel teli valóság segít feloldani és feloldódni.
megérteni és megértetni.
megtartani és elengedni.

Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád, a Nap, a Hold, a csillagok, a kõ, a fa, a fûszál, vagy egy ember - egyképpen tudsz válaszolni rá:
embernek csak ember lehet társa.

A Nap fénytengere felnyitja szemeidet;
a Hold ragyogása pihenõre int;
a pislákoló csillagok terelnek éjjeli utadon;
a kõ szilárdsága példát mutat az akarat hajlíthatatlanságára.
A fa hûs árnyékában felüdülhetsz, és életed dolgai megkönnyebbednek.
Egyetlen fûszál is bizonyság az élet körforgására: kizöldell, szárba szökken, elhalványul, megfonnyad, végül lehanyatlik.

Ezt teszi velünk is az idõ: felmagasztosít, majd porba dönt.

A Föld eme jelenségeit akár felruházhatnád emberi tulajdonságokkal is, hisz az ember képes tündökölni, akár a Nap, s ragyogni, miként a Hold az éj sötétjében.

Képes szárnyalni csillagléptékben, s kitartani hittel a kõ szilárdságához mérten.
Képes a nyugalom békéjét árasztani, akár a fa törzse, koronája és levelei teszik ezt méltósággal és alázattal.

Képes születni, növekedni, kiteljesedni, megfakulni és kihunyni, majd mindent újra kezdeni.
Mért képes mindezekre?
(Tatiosz)