A szeretetrõl

SZERETET

Amikor a szeretet int felétek, kövessétek õt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlõ kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának
Jóllehet hangja, összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.

Amiként növekedéseteket segíti elõ, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti õket a földhöz való kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyûjt be benneteket magának.
Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
Fehérre õröl benneteket.
Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek
És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján
Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az
Élet szívének egy darabjává váljatok.
(Kahlil Gibran)

Az önzetlen szeretet

Hihetetlen, elképzelhetetlen erõ az önzetlen szeretet.
Csak megmozdul benned s máris megváltozik körülötted a levegõ. Megváltozol elsõsorban te magad. Letörli arcodról a keserû vonást, kisimítja szemed alól a ráncokat, belelop a szemedbe valami furcsa derût, amitõl fényleni kezd az arcod is - fényleni kezd az egész lényed is. Újraépíti egész testedet - valóságosan új embert épít belõled. Jó étvágyat ad és nyugodt álmot. Igazi békét ad és igazi örömet. Úgy nevetni és úgy nevettetni senki sem tud, mint akiben felébredt a szeretet. Mert az igazi színház is tulajdonképpen szeretetadás: vigasztalás és örömet okozás.

S tudod-e, hogy az élõ szeretet megváltoztatja körülötted az embereket is. Mert az is a szeretet törvénye: akinek egyszer szeretetet adtál, az elõbb vagy utóbb kénytelen azt továbbadni - de vigyázz -, nem neked adja vissza, hanem valaki másnak. Hiszen éppen az a szép, hogy egy kevés élõ szeretet végtelen láncolatát indítja el a szeretet átadásának, és egyszer valahonnan, valakitõl - amikor a legnagyobb szükséged van rá – meg növekedett formában szépen visszakerül hozzád.
(Mezey Mária)

Elég...

Nemrégiben végighallgattam egy anyuka és a lánya beszélgetését a reptéren töltött közös idejük utolsó pár percében.
Bejelentették a járatot.
A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta lányának: Szeretlek, és eleget kívánok neked. A lány így válaszolt: Édesanyám, a közös életünk több mint elég volt. Szeretetednél többre nem is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu

Megpuszilták egymást, majd a lány távozott. Az anya odasétált ahhoz az ablakhoz, amely mellett ültem. Ahogy ott állt látszott, hogy szüksége van, és vágyik is arra, hogy kisírja magát. Megpróbáltam nem megsérteni privátszféráját érdeklõdésemmel, de õ örült nekem és ezt a kérdést szegezte hozzám: Köszönt el ön valaha is valakitõl úgy, hogy tudta, ez a végsõ búcsújuk?
Igen, válaszoltam én. Bocsássa meg érdeklõdésemet, de mitõl ez a végsõ búcsújuk?
Öreg vagyok, és õ olyan messze lakik tõlem.
Kihívásoknak nézek elébe, és az, az igazság, hogy a következõ utam vissza már a temetésemre lesz mondta õ.
Amikor elbúcsúztak egymástól, hallottam, hogy eleget kívánnak egymásnak. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent?
Mosolyogni kezdett. Ez egy jókívánság, ami korábbi generációktól lett továbbadva. A szüleim mindenkinek mondták. Egy pillanatra elhallgatott és úgy nézett ki, mint aki próbál minden részletre visszaemlékezni, majd még jobban mosolyogni kezdett. Amikor azt mondtuk, Eleget kívánok neked azt kívántuk a másik számára, hogy élete végéig elegendõ legyen neki a jó dolgokból. Majd, felém fordulva, az alábbi jókívánságot osztotta meg velem, mintha emlékezetbõl idézte volna:

folytatása a következõben

.
folytatás az elõzõnek

Elegendõ napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tûnnek napjaid.
Elegendõ esõt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendõ boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élõ és örökké tartó legyen.
Elegendõ fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tûnjenek.
Elegendõ nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.

Elegendõ veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.

Elegendõ köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végsõ búcsúra.
Ekkor sírva fakadt és elsétált.
Azt mondják, egy percbe kerül egy különleges embert találni, egy órába megbecsülni, egy napba szeretni; viszont egy egész életbe elfelejteni.
SZALASSZ ARRA is IDÕT, HOGY ÉLJ.
Minden számomra fontos ember számára
ELEGET KÍVÁNOK NEKTEK.

Az élet nem mindig az a buli, amire vágytunk. Ám, ha már úgy is itt vagyunk, táncoljunk!"
(ismeretlen szerzõ)

A szeretetrõl gondolatok

"A szeretet nem édes dolog.
Nem kellemes, és nem is mindig boldogító.
Lehet fájdalmas, tragikus és megrendítõ.
Ha nem így lenne, mindannyian szeretnénk: nem lenne a világon magány, önzés és gyûlölet.
A valódi szeretet két ember között a létezõ legnagyobb dráma.
Ahhoz, hogy szeresselek, valakit föl kell áldoznom, de legalábbis el kell némítanom magamban az ellenállását.

El kell jutnom odáig, hogy "elengedjem a fát".
És ahhoz, hogy szeressél, le kell, hogy gyõzzek benned valakit, aki nem akar szeretni.
Mindketten "fogjuk a fát".
Két görcsös "önmagam".
És most jön egy "véres" kérdés.
Szeretetnek lehet- e nevezni azt, ami nem kölcsönös?
Én szeretlek - de te engem nem szeretsz.
Vagy fordítva: szeretsz, de nem tudom viszonozni.
Ez szeretet?

Sokáig úgy véltem, hogy igen. Osho azt mondta, a szeretet olyan, mint a virág illata: akkor is árad belõle, amikor nem jár arra senki. Ha én szeretek, s ez árad belõlem, mint a virágillat, az már elég, a többi mások ügye. A szeretet: adás, sugárzás, bensõ állapot…
Nem hiszem!
Ha két ember között, egy családban, egy népben, vagy bárhol a szeretet nem kölcsönös, ott nincs is. Hiába szeret az egyik, akár olyan intenzitással is, mint Jézus Krisztus, ott a szeretet nem tud létrejönni, csakis az üldözés, a gyûlölet és a Golgota.

Hiába szeretlek - ha te nem szeretsz.
Hiába engedem el a fát - ha te nem engeded el.
És hiába leszek önzetlen, hiába jutok el az eszmélés akár isteni szintjére, ahol már átélem, amit te még nem élsz át, hogy "én benned vagyok, s te énbennem" - hiába szeretlek -, ha nem engeded el a fádat, nem történik semmi.
A szeretetben az a legfájdalmasabb, hogy egyedül nem megy."
(Müller Péter Szeretetkönyv)

Tatiosz: A szeretetrõl


Mások szeretete feléd tart észrevétlen hömpölygéssel. Ne siettesd jöttét, ami személyesen a tiéd, rád talál. Várd nyitott szívvel, egész sorsoddal, egész életeddel.
A szeretet hangja muzsika: ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbedés a szívnek. Ez a szó: szeretet - élettel teli valóság segít feloldani és feloldódni; megérteni és megértetni; megtartani és elengedni.
Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád, a Nap, a Hold, a csillagok, a kõ, a fa, a fûszál, vagy egy ember - egyképpen tudsz válaszolni rá: embernek csak ember lehet társa.
A Nap fénytengere felnyitja szemeidet; a Hold ragyogása pihenõre int; a pislákoló csillagok terelnek éjjeli utadon; a kõ szilárdsága példát mutat az akarat hajlíthatatlanságára. A fa hûs árnyékában felüdülhetsz, és életed dolgai megkönnyebbednek. Egyetlen fûszál is bizonyság az élet körforgására: kizöldell, szárba szökken, elhalványul, megfonnyad, végül lehanyatlik. Ezt teszi velünk is az idõ: felmagasztosít, majd porba dönt.


A Föld eme jelenségeit akár felruházhatnád emberi tulajdonságokkal is, hisz az ember képes tündökölni, akár a Nap, s ragyogni, miként a Hold az éj sötétjében. Képes szárnyalni csillagléptékben, s kitartani hittel a kõ szilárdságához mérten. Képes a nyugalom békéjét árasztani, akár a fa törzse, koronája és levelei teszik ezt méltósággal és alázattal. Képes születni, növekedni, kiteljesedni, megfakulni és kihunyni, majd mindent újra kezdeni.
Mért képes mindezekre?
Mert ember. És az ember hatalmas erõvel egyesíti magában a természet földi jelenségeit a világmindenség távoli fényeivel.
Mi volna hát csodálatosabb az embernél? Õ az élet - s az életnél semmi sem csodálatosabb.
Õ a Nap, a Hold, a csillagok, a kõ, a fa, a fûszál egyszemélyben; és mégis több náluk - mert szeretni képes.
Az ember szeretetre született.
Ugyan mit kezdenél a fénylõ Nappal, a ragyogó Holddal, a csillagok káprázatával, a kõ hajlíthatatlanságával, a fa hûs árnyával és a fûszál élni tudásával a szeretet nélkül?
Kevés ha csak aszerint tudsz élni, amit tõlük tanultál. Felõlük megsejtheted, miben áll az élet; annyi bölcsességet táplálnak beléd, amennyi emberi fejbe csak beleférhet. De egyet, egyetlenegyet nélkülük kell megtalálnod: a szeretet útját.
Mert egyedül az ember képes szeretni és szeretetet elfogadni. A szeretet elfogadás épp oly nagy képesség, mint a szeretni tudás. Annak, aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kõ, a fa, a fûszál.
A szeretet által elõtûnik a fejben a gondolat, beteljesedik az alkotás, termékennyé lesz az akarat, és megvilágosodik az út, amelyet az élet neked szánt.