Müller Péter írásai

.

Müller Péter

"Drága embertársaim!

Földünkön jelentõs energetikai változások zajlanak, melyek minden ember életét érintik.
Felgyorsult életünknek jó páran ismerik az okát, azonban sokan kétségbeesetten,
értetlenül állnak a változások elõtt.

Átalakulásunk oka, a jelenlegi sûrû anyagból való felemelkedés egy magasabb rezgésszámú dimenzióba, ahol az alacsony rezgésû energiák már nem hatnak ránk (félelem, gyûlölet, irigység, féltékenység stb.) vagy már nincsenek is jelen.

Tudom, hihetetlennek tûnik, mert a látszat gyakorta mást mutat, de ezek az energiák már nem sokáig lesznek életképesek.

Sokat hallhatunk, olvashatunk a dimenzióváltásról, hogy zajlik majd,
de biztosat senki nem tud, mi is fog történni valójában.
Számos könyv foglalkozik régóta a témával, több verzió is elképzelhetõ.

Az emelkedés célja, hogy tudatunkat megtisztítsuk és egonkat kordák közé szorítva,
lelkünket megnyitva kapcsolódjunk isteni énünkhöz.

Ez a folyamat már régóta elkezdõdött, idáig azonban nem volt ennyire szembeötlõ a változás.
A folyamat a maja naptár szerint 2012-ben éri el a tetõpontját.
Mit jelent ez?
Azt érezzük, felgyorsul az idõ. (Az idõt egyébként csak mi, emberek érzékeljük, más dimenziókban nincs se tér, se idõ.)
A Földet érõ energiák rezgése fokozatosan emelkedik, az anyag sûrûsége csökken.
Mivel jár ez a jelenség?
Tudatunk kitágul, egyre többször használjuk intuitív érzékelésünket.
Fejlõdik finom érzékelésünk, egyre többen tudnak összekapcsolódni Isteni énünkkel,
másokkal is tudati szinten.

Testünk is változáson megy át, ennek következtében sokszor érezhetjük magunkat fáradtnak, idegesnek, levertnek ok nélkül. Komoly hangulathullámzások törhetnek ránk a semmibõl.
Ez azért van, mert testünk nehezen alkalmazkodik a hozzánk érkezõ, új energiákhoz, amíg beépül. Nem kell tõlük megijedni, hagyjuk, hogy beépülhessenek az új energiák. "
Feküdjünk rá arra a bizonyos hullámra és hagyjuk, hogy vigyen magával elõre"
Sokkal gyorsabban túljutunk a nehezén!

Tudati szinten gondolataink egyre többször és egyre pontosabban valósulnak meg.
A pozitív, teremtõ gondolataink is, de a félelmeink, nehézségeink ugyanígy.
Ezért is fontos, hogy figyeljünk gondolatainkra, és tudatosan fogalmazzuk meg õket.
Egyre többen foglalkoznak ezotériával, nyitnak alternatív gyógymódok felé,
aminek megvan az elõnye is, és a hátránya is. Ha nem vagyunk elég körültekintõek és túl gyorsan akarjuk életünkbe a változásokat behozni, akkor bajt is okozhatunk, elsõ sorban magunknak, de környezetünknek is.
A két legfõbb erény, amit mindenkinek meg kell tanulni, ha szeretne a változásokban részt venni: türelem és alázat.

E kettõ nélkül könnyen kicsúszhat lábunk alatt a talaj.
De ha betartjuk a szabályokat, akkor megtapasztalhatjuk a bõséget és szeretetet életünkben.
Ahogy emelkedik a rezgésszint, úgy növekszik a stressz, feszültség az emberek között.
Vannak emberek, akik nem akarják a változásokat és nem képesek ezeket az új
rezgéseket befogadni.

Õk maradnak a saját rezgésszintjükön, viszont azok, akik emelkednek,már nem tudják elviselni a durva energiákat.
Ilyenkor a két tábor energiája egymásnak feszül.
Sokszor tapasztalhatjuk, hogy régi barátok, ismerõsök maradnak el mellõlünk
és új ismeretségek születnek.

A hazugságok, önáltatások ideje lejárt.
Mindenkinek szembe kell néznie saját félelmeivel, megoldatlan ügyeivel.
Mindenki saját magáért felelõs, persze útmutatást kérhetünk, de az úton egyedül kell végig mennünk.
Nem szabad elfelejtenünk, sose vagyunk egyedül!
Azok, akiknek azonos a rezgésük, csoportokba szervezõdnek,
és együtt haladnak tovább az úton.
Lesznek, akik utolérnek minket és felzárkóznak, de lesznek, akik végleg elmaradnak.
Amikor becsukódik mögöttünk egy ajtó, kinyílik elõttünk egy új!
Ezt ne felejtsük el. Ne rágjuk magunkat azon, hogy mi lesz majd,
hanem éljünk a jelenben, tanulva a múltból! Ez a feladat!

Aki megtalálta " középpontját", messzire sugárzik!
Hívójele bejárja a világot, és akinek szól, meghallja s válaszol.
Rokon lelkek, ha tiszták, állandó adásban-vételben vannak.
Ne félj, hogy társtalan maradsz.
Szíved adásban van és megtalálod a veled "egyívásút".
Minden az "adó" erején és tisztaságán múlik. Ha csillagodat követed, életed is megváltozik.
Régi szokások, szemléletek és társak is elmaradnak.
Mások jönnek helyettük,az egónk az egyetlen ellenségünk, ami visszavethet fejlõdésünkben.
Az, aki elhiteti velünk, hogy nem vagyunk méltók a változásra, az emelkedésre, hogy nem is érdemeljük meg a tudást. Ne higgyünk neki!

Az egyik legerõsebb fegyver, a szeretet, mely mindent elsöpör és nincs ellenség,
mely szembe szállna vele.
Jelenünkben szívcsakránk megnyitása a feladat, ami korántsem olyan egyszerû,
mint amilyen könnyû leírnom.

Sok sérelmet, fájdalmat és feldolgozatlan traumát cipelünk magunkban (életek óta),
aminek feldolgozására és megbocsájtására most jött el az idõ.
Bontsuk le falainkat! Merjünk hinni, bízni és szeretni!
Még ha védtelenek is leszünk általa, sebezhetõk, de a régi színjátékok már nem folytathatók. Magadat kell átalakítani, ha sorsodon változtatni akarsz.Ha belül változol, megváltozik a "kívül" is.
Lelked sugárzása messzire hat, átvarázsolja a külvilágodat.
De magadon kell kezdeni! Ha külsõ harmóniára vágysz,
elõször magadban kell összhangot teremtened.
Ha szeretetre vágysz: szeretned kell!
Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra.
Akiben ez a "bensõ mágnes" mûködni kezd, nem akarja a másikat sem elnyomni,
sem manipulálni - úgy vonz, hogy mindenkit meghagy a maga szabadságában.

Az emberek ezt megérzik.
A vonzásnak ezt az ellenállhatatlan erejét SZERETET-nek hívjuk."

(Forrás: Müller Péter)

.



MÜLLER PÉTER HETI ÜZENETE!

"AZ EMBEREKET A HÜLYESÉGÜKKEL EGYÜTT KELL SZERETNI!"

Ezt a drága anyám mondta. Õ meg tudta tenni - én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is.
De nem szerettem. Õ meg szerette!
Mi volt a titka? Egyszer errõl faggattam, és azt mondta:
"Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önzõ, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmû, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel. Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy 'hülye'? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek! Ha nem így mûködnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bûnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét. Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bõséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem."

Nem értettem, s ezért még hozzátette:
"No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelõdzõ voltál. Önzõ, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad! Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sõt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bûz, ami belõled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál. Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bõgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelõk elõtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdõdött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek! Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp mûködik a szeretet! Nem! Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember õ is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!"

(emailban kaptam)

.


Müller Péter: Álruhás angyalok

Ha találkozol angyalokkal - sokan élnek közöttünk emberként - onnan lehet felismerni õket, hogy fokozott felelõsségtudattal élnek. Bármilyen hivatásuk lehet. Lehet anya, apa, asztalos, szobafestõ, muzsikus, de még vízvezeték-szerelõ, mérnök, orvos, bõrdíszmûves vagy hivatalnok is... szóval az angyal onnan ismerhetõ meg, hogy felelõsséget érez minden tettért.

Manapság elterjedt az a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot. Látják, hogy a civilizációnk sodródik a végzete fele, s mivel félõ, hogy az ember az egész természetet magával rántja, az angyalok mar nem tudnak felülrõl segíteni.
Megszületnek. Magukra veszik az emberi életet, és megpróbálják ezt a tébolyult emberfajt személyes jelenlétükkel megjavítani. Sok kisgyereknél fedezhetõk fel angyali intelligenciák.


Ilyesmi máskor is elõfordult, de soha ilyen tömegesen. Nem könnyû ezt a különbséget észrevenni, mert a picik négy - öt éves korukig mindig is hordoztak magukon angyalarcot és lényükben angyaltermészetet. De itt valami másról van szó. Egy magasabb szellemiség jelenlétérõl. Nem tudom, így van-e, és azt sem, hogy egy ilyen lélektelen, elgépiesedett pokol-közegben, mint a mienk, nem vesztik-e el késõbb angyal természetûket, s szárnyatlanul nem fulladnak-e bele abba a mocsárba, melynek megtisztítására vállalkoztak szegények.
Nem tudom. Az angyalok egyrészt láthatatlanok, másrészt közöttünk élnek, álruhában. Nem tudod, ki a gyereked, barátod, vagy az idegen, akivel éppen összehozott a sorsod. Lehet, hogy angyal. Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is. Õ sem tudja, hogy angyal. Nem emlékszik rá. Csak érzékenyebb. Finomabb. A bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengszter világban élünk, Õ úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent. Neki nem szabad. Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, Õ nem lehet az. Mindenki gátlástalanul hazudik, Õ elpirul. Nem engedi hazudni a származása. Össze akarja tartani, ami széthullana. Egyszerû, romlatlan lelkületû emberek ezek, jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek. ,,Nem idevalók" Emlékeznek még egy erkölcsre, amit ma már régóta nem tanítanak. Hozzák magukkal, a vérükbe van írva. Ahonnan egy álruhás angyalt tévedhetetlenül fel tudsz ismerni, az nem a jósága, nem a bölcsessége, nem is a csodatévõ hatalma. Ilyesmikkel, bár ritka tulajdonságok, egy kezdõ angyal, sõt, néha egy ember is rendelkezhet. Az igazi angyalt a kedélyérõl lehet megismerni. Lényébõl szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derû. Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig, amikor ráragyog a nap, amikor repülõgépe a sötét viharfelhõk fölé emelkedik, oda, ahol mindig fényesség van, kék-ezüst tündöklés. Az életet sokan iskolához hasonlítják, ahol tanulni kell, üzemhez, ahol dolgozni kell, néha börtönhöz, ahol az ember bûnhõdik. Az angyal mindezeken túl van. Túl van a hittanórákon, a filozófiákon; most már látja, hogy az Élet nem egyéb, mint játék. Úgy él, ahogy a madár fürdik a tócsában, vagy a hal fickándozik, önfeledten kiugrik a vízbõl, nem azért mert éhes, hanem ,,csak úgy". Mint amikor az ember táncra perdül, nem azért, mert valaki felkéri, hanem mert nem bír magával. Kedve van hozzá. Jókedve. Ezért a kedv szóért hívjuk is a csodálatos anyanyelvünkön kedvesemnek azt, akit nagyon szeretünk. És ha valakinek a kedvében jársz, azt jelenti, hogy nagy örömet okozol neki. Kedvesség nélkül nem tudok elképzelni szeretetet. Csak itt, ebben a végsõ tudatállapotban ébredünk rá arra, hogy minden bajnak, õrületnek mélységes oka van a teremtésben. Ez égetett ki belõlünk mindent, ami nem volt tiszta kedély és zavartalan boldogság. A mennyország ,,zenés - táncos" hely. Ahogy az egész kozmosz is az. Mindig mindenhol zene szól. Sõt, zenébõl van szõve az egész Mindenség; rezgésbõl, hullámból, erõk és részecskék szédült táncából - csak ezt eddig nem hallottuk. Nem volt fülünk hozzá. Az angyalok itt már akaratlanul énekelnek. Az ember is ezt teszi amikor vidám. Észrevétlenül fütyül ha olyasmit csinál, amit szeret. A jókedv dalol benne. Tudod, miért fütyülünk, dalolunk? Mert azt érezzük: halhatatlanok vagyunk. Ez nem tudatosul bennük. Nem is gondolunk rá. Csak megérint bennünket az öröklét mámora. Az, hogy fenemód jó lenni! - hogy a világ nem keserves melóból, hanem örömteli játékból állt elõ. Az istenélmény nem egyéb, mint a szüntelen ,,jó lenni" állapota. Átsuhant már benned ez az élmény? Ez a ,,de jó lenni"? Biztos vagyok benne. Ebbõl értheted meg milyen egy angyalnak.

.





"Ne aggodalmaskodj a holnap felõl. Bármi jön, légy nyugodt és szilárd. Ne menj elé. Aki rosszul várakozik, nem tud örülni annak, ami van. Álmai csak annak teljesednek, aki a jelenben is megtalálja magát."
(Müller Péter)

.


"Minden csoda a tiéd lehet, a legmerészebb álmaidat is megépítheted, de lassan. Téglánként.
Minden tégla lerakásához türelem kell, kitartó szorgalom, s végül hit, hogy ebbõl ház lesz.
Minden egyes téglánál látni kell a házat.
Ez a HIT."
Müller Péter

.


Ami benned történik, az árad belõled.
Akiben öröm él, abból öröm árad.
Müller Péter)