Szabad akarat

CSAK AZ SZÁMIT, HOGY TE MIT GONDOLSZ MAGADRÓL!

Ne foglalkozz a bírálókkal és ítélkezõkkel!

Amikor valamire vágysz, valamit szeretnél megvalósítani, elérni az életedben, higgy benne, hogy a Magasabb Intelligencia ösztönöz erre. Téged választott erre a feladatra, mert tudja, hogy képes vagy rá, célja van veled és a terveiddel. Soha ne fojtsd el magadban ezt a vágyat, fõleg akkor nem, ha mások nem hisznek benne, hogy meg tudod csinálni, esetleg (többnyire a hátad mögött) gúnyolódnak, bírálnak vagy elítélnek miatta.

Ne hagyd, hogy gyõzzön a "mit mondanak majd az emberek", vagy a "családom ezt sohasem értené meg", vagy "a barátaim elfordulnának tõlem". Csak az számít, hogy te hogyan érzel az adott dologgal kapcsolatban. Ha izgatottság fog el, amikor rá gondolsz, lelkes vagy, amikor azzal foglalkozol, újabb és újabb ötletek állnak sorban a fejedben, amikor azt a dolgot tervezed, akkor ne hagyd, hogy bárki visszahúzzon! Csak csináld! Biztos, hogy képes vagy rá! Minden terv, amiben rendületlenül és pozitív töltettel hiszel, megvalósul és sikert hoz! A legvadabb terved is.
Az ember csak akkor lehet maradéktalanul boldog, ha ott él, ahol igazán szeretne, ha úgy él, ahogy igazán szeretne, ha azzal él, akivel igazán szeretne, ha azt csinálja, amit igazán szeretne. A te vágyaid a tieid, nem másoké. Ne hagyd, hogy mások irányítsák az életed, hogy a racionalitásra hivatkozva mások döntsenek helyetted. Ha nem tesz boldoggá a munkád, lépned kell. Ha nem tesz boldoggá a kapcsolatod, lépned kell. Rajtad kívül senki sem tud változtatni a helyzeteden. Amint a jó érzéseidet kezded követni, rohamos mértékben válik jobbá az életed, szinte meseszerû lesz a köréd épülõ új világ.

Ha a családi kötelékeid megsínylik a váratlan önbizalmadat, ne aggódj, már idõszerû volt, hogy lazábbak legyenek. Ha a baráti kapcsolataid nem élik túl a fejlõdésedet, ne aggódj, már idõszerû volt, hogy véget érjenek.
Napoleon Hill így ír errõl: "A legtöbb ember megengedi rokonainak, barátainak és másoknak, hogy olyan mértékben befolyásolják, hogy már képtelen élni a saját életét. Mindez csak azért lehetséges, mert félnek a bírálatoktól. Sokan rosszul házasodnak, kitartanak döntésük mellett, és szerencsétlenül élik le az életüket, mert félnek a bírálattól, ami akkor érheti õket, ha kijavítják a tévedésüket. (Mindazok, akik engednek ennek a félelmüknek, tudják, milyen jóvátehetetlen pusztítást eredményez, lerombolva az ambíciók és az eredmények elérésének vágyát.) Milliók és milliók nem mennek felnõtt korukban tanulni, mert félnek a bírálattól, vagy hogy esetleg megmosolyogják õket. Számtalan nõ és férfi, fiatalok és öregek, kötelességtudatból megengedik rokonaiknak, hogy tönkretegyék az életüket, mert félnek a bírálattól. (A kötelesség egyetlen embertõl sem követeli azt, hogy hagyja szétrombolni személyes ambícióit és azt a jogát, hogy a saját életét élhesse.) Az emberek nem mernek kockázatot vállalni az üzleti életben, mert félnek a bírálattól, amiben kudarc esetén részük lehet. A bírálattól való félelem ilyenkor erõsebb, mint a siker utáni vágy."

Azt nem tudod megakadályozni, hogy mások véleményt alkossanak rólad, a külsõdrõl, a gondolataidról, a kapcsolataidról, a tanulási vagy munkamorálodról, a gyereknevelési módszereidrõl, a karrierépítési technikáidról, a vállalkozó szellemedrõl, a vágyaidról. egyszóval az életedrõl, de azt igenis meg tudod akadályozni, hogy hatással legyenek rád. Meg tudod tenni, hogy ne foglalkozz velük. És ha boldogan akarsz élni, tedd is meg!
(forrás:lelki békénk)

.


Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.


Az idõs ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulnia.
Fõnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidõt, amit az évtizedek során nem tölthetett családjával.
" Valahogy majd csak elleszek" mondta.

A fõnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, és arra kérte õt, hogy utoljára segítsen még neki felépíteni egy házat.

Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idõ és máris látni lehetett, hogy az utolsó házba a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minõsége silány.

Szomorú befejezése volt ez az egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.

A ház átadására megjelent a fõnök is, magával hozta a ház kulcsait, és átadta azokat az ácsmesternek.
"Ez a Te házad - mondta " Ezt én adom ajándékba. Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár. Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egész másképp dolgozott volna.
Így van ez mindannyiunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehetõ legjobbat adjuk ki magunkból.
És aztán rádöbbenünk, hogy magunknak kell, majd abban a házban laknunk, amit építettünk, ha újra kezdhetnénk, egészen más életet
építenénk. De már nincs visszaút.

Te is építõmester vagy, Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz a kezedbe, hogy szöget verj a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel. Valaki úgy fogalmazott, hogy "az élet egy csináld magad vállalkozás!"


Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.


Építkezz okosan!
szerzõje ismeretlen

...

.

Híd vagyok


Nagy hivatással bíztál meg Uram,
hogy legyek híd ég és föld között,
hitemnek íve
kösse partjait
felépítse mi egykor romba dõlt.

Kezedbe veszel, gyúrsz, formálsz, faragsz,
próbákkal terheled a lelki hidat,
mert bírnom kell
minden terhelést,
örvényt, áradatot, pusztító vihart

követeid járnak e hídon
fénybe öltözöttek, dicsõk nagyok,
rám is hull tõlük néha egy sugár
s ilyenkor köszönöm, hogy híd vagyok.
(Albert Károly)