Szabad akarat

Mi a szabad akarat?

Minden ember szabad akarattal születik, maga választja meg a születése körülményeit és az életét meghatározó legfõbb eseményeket. Minden ember a maga szerencséjének a kovácsa. Mindenki maga alakítja a sorsát és magára mér csapásokat, nem pedig a Jó Isten. Szabad akarattal tesszük azt, amit teszünk és ennek a következményei hatnak ránk, s itt jutottunk vissza a karma fogalmáig, vagyis az ok-okozati törvényig. Ha szabad akaratunkkal mások szabad akaratát nem sértjük, akkor jól éltünk vele és pozitív karmákat szerzünk, ellenkezõ esetben újabb negatív karma magokat szórunk el.
(forrás: Atlantisz kapui.hu)

Szabad akaratról a mindennapi életben

A szabad akarat a földi ember legnagyobb kincse a földön, mert azt senki sem veheti el tõle. Minden ember szabad akarattal születik a földre, csak nagyon sokan a szabad akaratukat átadják másoknak. Vagyis a szabad akarat nem úgy adható vagy átruházható dolog, hanem az emberi gyengeség következtében vannak akik egyáltalán nem a saját akaratukat élik a földön, hanem valakinek, vagy valakiknek a fennhatósága alatt élik le a földi életüket.

Ilyen esetben pedig egyáltalán nem képes az ember saját döntés hozatalra, mert ehhez nincs meg neki a hatásköre. Vagyis amikor "eladta" a szabad akaratát, a saját döntésének jogát, onnantól kezdve nem képes a saját földi feladatait elvégezni, mert akkor már nem az Isten akarata szerint cselekszik, hanem aki õt irányítja egy vagy több földi ember.

Ebben az esetben pedig nagyon nagy hibát követ el az ember, mert elzárja magától az Isteni kegyelem ajándékát a szabad akaratot, a saját maga által meghozott döntéseket. Ehelyett mindig mások szája íze szerint cselekszik, hogy megfeleljen az elvárásoknak.
Ekkor már az ember nem tud olyan jó döntéseket meghozni, ami segítené õt a földi feladataiban. Ezért kérünk benneteket kedves földi testvéreink, hogy maradjatok meg abban a lelkületben, amit az Isten reátok bízott leszületésetek elõtt, hogy képesek legyetek az Õ akarata szerint élni a földi életeteket.

(Imre Margit)

A szabad akarat

Választhatunk abban, hogy egy életre kapott feladatot elvállalunk vagy sem. Megúszni nem tudjuk, csak halogatni, az adósság alól nem lehet kibújni.

Egyszer meg kell tanulnunk a leckét is. Ha sokáig halogatjuk, egyre erõsebb figyelmeztetéseket kapunk, egyre erõsebb események formájában, amelyek jelzik, már ideje ledolgoznunk az adósságot.
(forrás: teozófia.hu)

Szabad akaratról

A leszületõ lélek tapasztalatszerzés érdekében szabad akarattal rendelkezik. A szabad akarat azonban nem jelent korlátlan lehetõséget, mivel ezt megelõzõen a lélek sok fontos kérdésben már döntött (mikor és hová születünk, milyen más lelkekkel kívánunk közösen fejlõdni és egyebek). A szabad akaratunk abban nyilvánul meg, hogy ezen kezdeti feltételek között elvileg bármit tehetünk, semmi igazából elõre nincs kõbe vésve. Az asztrológia alapfilozófiája sincs ezzel ellentmondásban, hiszen valójában nem a csillagok gyakorolnak hatást az emberre, hanem a lélek választja ki saját magának az egész életére vonatkozó konstellációt, miközben ez utóbbi is csupán tendenciákat érvényesít.

Mindenki a maga szerencséjének kovácsa hangzik a bölcs közmondás, tehát minden ember saját maga alakítja a sorsát, nincs magatehetetlenül kiszolgáltatva a külsõ körülményeknek. Szabad akarattal tesszük mindazt, amit teszünk és viseljük annak következményeit. A szabad akaratnak ezt a mûködési mechanizmusát nevezzük karmának. A szabad akarat szabad választási lehetõséget jelent, és nem irányulhat a környezõ világ egyéni akaratunk szerinti megváltoztatására. Ha az ember élete, cselekedetei során a szabad akaratát helyesen érvényesíti karmája pozitívan, ellenkezõ esetben negatívan alakul. A karma egy folyamatosan változó tennivalókat tartalmazó zsákot helyez vállunkra, és kísér bennünket életeinken át. E zsáknak már a megszületéskor van tartalma, mégpedig az, amit az elõzõ életeinkbõl hoztunk magunkkal.
(forrás: szantál portál)

Kempis Tamás: Mások hibáinak elviselése

Ami hibát az ember magában vagy másban képtelen kiigazítani, azt türelmesen el kell viselnie, amíg Isten másként nem rendeli. Gondolj arra, hogy talán türelmednek ez a próbája javadra válik, hiszen e nélkül nem sokat érnek érdemeink. De ha efféle akadályokba ütközöl, imádkoznod kell, hogy Isten megsegítsen, és gyõzd õket jókedvûen fogadni. Ha valakit egyszer vagy kétszer figyelmeztettél, de csak nem nyugszik, ne pörölj vele, hanem az egész ügyet bízd Istenre.
Hadd legyen meg az Õ akarata, és az Õ dicsõsége nyilvánuljon meg szolgáinak sorsában, mert Õ nagyon ért ahhoz, hogy a rosszat is jóra fordítsa.

Igyekezz türelmes lenni mások hibáinak és mindenféle gyarlóságainak elviselésében: mert sok van benned is, amit másoknak el kell viselniük.

Ha magadat képtelen vagy olyanná tenni, amilyenné akarod, mást hogyan formálhatnál tetszésed szerint? Szívesen elvárnánk, hogy mások tökéletesek legyenek, saját hibáinkat azonban nem javítgatjuk. Kívánjuk mások szigorú rendreutasítását, de ha minket próbálnak rendreutasítani, ellenkezünk. Felháborít mások szabadossága, de azt nem szeretjük, ha tõlünk bármit megtagadnak, amit kérünk. Óhajtjuk, hogy másokat törvénnyel fogjanak korlátok közé, de mi semmiféle zabolát nem tûrünk. Így hát nyilvánvaló: milyen ritkán mérünk felebarátunknak ugyanazzal a mértékkel, mint önmagunknak.

Ha minden ember tökéletes volna, mit kellene másoktól Istenért elszenvednünk? Most pedig Isten úgy intézte, hogy tanuljuk egymás terhét hordozni, mert senki sincs hiba nélkül, senki sem olyan, hogy terhet ne jelentene másnak, senki sem elég önmagának, senki sem elég okos saját ügyének intézésére, hanem szükséges egymás terhét hordoznunk, egymást vigasztalnunk, és segítenünk, tanítanunk és intenünk.

Hogy pedig kiben mekkora erény lakik, az jobban kiviláglik olyankor, amikor valami kedve ellen való adódik, mert a viszontagságok nem teszik gyarlóvá az embert, inkább megmutatják, mit ér.

Van akinek ez jelenti a szabad akaratot.....


Megtörtént (nem velem), csak hogy lássátok, milyenek az emberek.


Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévõ szék.
Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nõ a gyerekével az ölében.
A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe.
Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre.
De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:

- Elnézést hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá.

- Mit akar? - reccsen rá az anya -, én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában!
Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!

A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, míg egy tipikus rocker (acélbetétes, tar frizura, feszûlõs gatya, bõr kabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, és a paraszt nõ hajába gyönyörûen beledolgozza, majd lágyan így szól:
- Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!
(ismeretlen szerzõ)