Szabad akarat

Tisztelt Imre Margit!
Kérem, ne tartsa tiszteletben a hitemet és meggyõzõdésemet, ha az helytelen. hamis, vagy hazug.
Ehelyett mutasson rá, hogy az okfejtésben hol tévedek, mi az az állítás, ami ellentmond a józan észnek, (amit ugye magától a teremtõtõl kaptunk).

Másrészt, ha mélyen hívõ igaz keresztény lennék és Isten súlyos betegséggel sújtana, körülbelül ilyen imát mondanék hozzá:

Uram, csodálom bölcsességedet, hogy alkalmat adsz nekem a szenvedésre, hozzátartozóimnak meg az együttérzésük gyakorlására és arra, hogy elmélyítsük a hitünket benned és együtt csodálhassuk végtelen hatalmadat.
Mi is az én szenvedésem a Te fiad szenvedéséhez képes, mi az én áldozatom az övéhez képest?
Bocsásd meg nekem gyarló földi halandónak, hogy az õ szenvedéseit egyáltalán az enyémmel együtt mertem említeni!
Meghajlok akaratod elõtt, nem kérem, hogy kegyelemben részesíts hiszen Nálad jobban senki sem tudja, mi szolgálja a javamat, távol legyen tõlem, hogy szándékod megváltoztatására akarnálak rábírni, vagy kételkedném végtelen bölcsességedben. És ha majd jónak látod, hogy szenvedéseim véget érjenek, boldogan borulok lábad elé az öröklétben , ahová születésem pillanatától egész életemben vágytam. Ámen.

Tisztelettel: Kassai Gábor

Tisztelt Kassai Gábor!

Én továbbra is tiszteletben tartom az Ön meggyõzõdését és hitét, mert nekem, mint embernek nincs jogomban, hogy embertársaim felett ítéletet mondjak, hogy valami nem jó ahogyan gondolkodik, vagy cselekszik. Erre csak az Istennek van hatalma. (sajnos azért állnak így az emberek kapcsolatai a földön, mert minden ember a másikat akarja megváltoztatni, és nem saját magát).
Nekem mint embernek, el kell, hogy fogadjam a mások, más gondolkodását, mert én nem változtathatom meg, és azt sem mondhatom, hogy ez, vagy az így nem jó. Esetleg azt mondhatom, hogy én másképpen gondolom. És ez egy lehetõség lehet a változásra, és itt is az ember szabad akaratán múlik, hogy mit hajlandó egyik ember a másik által mondott tanításból magának felhasználni az élete során. (Itt most csak az általánosságról beszélek és nem csak az Ön által képviselt gondolatokról.)
Minden embernek más a gondolkodása, az Istennel való kapcsolata, így ezt mindenki saját maga érzi, hogy az neki hogyan jó. Hogyan tudja a kapcsolatát Istennel mélyíteni, és mi az amit a tanulásokból a cselekedeteiben is meg tud valósítani.

Mert a lényeges az, hogy az emberek beszédei megegyezõek legyenek azzal, amit megcselekednek a mindennapi életben. Mert hiába tudja valaki nagyon szépen a Jézusi tanításokat, ha a mindennapi élete romba hever, nem éli meg a szeretetet az életében a mindennapjaiban, családjában, munkahelyen stb. Mert Jézus is ezt mondta az evangéliumban a tanítványainak, hogy a " cselekedeteitek által fogtok üdvözülni, és nem a tudásotok által."
Ennyit tudtam, Önnek elmondani, az én elgondolásom szerint.
Tisztelettel: Imre Margit

Kedves Kassai Gábor!


Elnézést, hogy beleszólok ebbe a beszélgetésbe. Pár gondolatot megosztanák Önnel, amik eszembe jutottak az olvasottakkal kapcsolatban.
Tetszik az ima, amit leírt.
Én úgy gondolom, hogy az ima, a szabad akarat, nem mond ellent az Isten mindentudásával. Csak a mi tudatunkba nehezen lehet ezt beilleszteni, megérteni. Hisz Isten világában nincs idõ, és tér. Isten mindentudásán kívül még nagyon fontos, a határtalan szeretete,türelme a teremtményeivel szemben.
Isten teremtésétõl kezdõdött el minden, elõtte semmi nem létezett. Ezek szerint az Istentagadó lelkeket is Õ teremtette. Vagy nem? A határtalan szeretete, jósága, mindentudása teszi lehetõvé, hogy mindenkinek megadja a szabad akaratot. A lelkek megtapasztalások útján: szenvedések, örömök, betegségek által fognak visszavágyódni Istenhez. A bukott lelkek, /mi itt a Földön élõk/ az istentagadók: ki elõbb, ki utóbb, visszatérnek a Teremtõhöz. Isten tisztába van vele, hogy Õ nélküle nem létezik semmi, nekünk megadja a lehetõséget hogy ezt Mi is megtapasztaljuk.

Az Istentagadók próbálnak maguknak alkotni, "teremteni" világokat, úgy gondolva, hogy Teremtõjük nélkül tudnak létezni, boldogulni.
Késõbb, a sok-sok megtapasztalásokból tanulva rájönnek, hogy értelmetlen ez az ellentéti viszony.
A hiányérzetüket nem tudják semmivel sem pótolni, bármivel is próbálkoznak. Ezt a hiányt, csak Isten szeretetének befogadásával lehet csillapítani, elmulasztani. Ezt Isten tudja, tudja, hogy minden teremtménye visszatér hozzá, hisz Õ a létben tartó,
s boldogító.

Az imákra elsõsorban nekünk van szükségünk. Egyre elmélyültebb, élõbb kapcsolatot tudunk így Istennel fenntartani. Az ima, meditáció, gyakorlásával lelkünket egyre magasabb szintre felemelve, élõ kapcsolatot tudunk megélni, fenntartani.

Imával kapcsolatos megtapasztalásom:
Súlyos, életveszélyes sérülésekkel járó autóbalesetet szenvedtünk el a családommal. Számtalan törés, zúzódás és sérülésbõl szerencsésen, és nagyon gyorsan felépültünk. Mûtétek, kórházi kezelések, alkalmával történt meg velünk, hogy nagyon sokan imát mondtak értünk,: rokonak, közösségi tagok, ismerõsök.
Volt "látó" aki elmesélte, hogy a kórházi szoba körül, ahol tartózkodtunk, ott nagy fényesség volt, és angyalok sokaságát lehetett érzékelni.
Amikor hazavittek bennünket, nem gyõztünk csodálkozni, és hálát adni Istennek, hogy semmiféle fájdalmat nem éreztünk. Én semmi szenvedésre, fájdalomra nem emlékezek, még a balesetre, a kórházi napokra sem, mintha nem is velem történt volna az egész.

Jézus is elvonult imádkozni, tanítványait is kérte, hogy imádkozzanak.Valamint a hallgatóinak is elmondta, hogyan imádkozzanak.
Szeretettel:A M Tímea

Tisztelt Imre Margit!

Istennel való kapcsolat, tanulás, cselekedet, ezeket látom kulcsszavaknak az Ön válaszában.
Az iszlám gyerekek egészen pici koruktól kezdõdõen tanulják hogyan mélyítsék el Istennel (Allahhal) való kapcsolatukat. Tizenéves korukra szent meggyõzõsésük lesz, hogy a mártírokat a paradicsomban elkülönített helyen hetvenhét szûz várja. Ezért boldogan robbantják fel magukat egy tömött buszon, vagy repülnek bele utasokkal teli repülõgéppel a toronyházakba.
Nehogy azt gondoljuk, hogy õk elvetemült bûnözõk, nem, õk mély meggyõzõdéssel hiszik, hogy az ördög ellen így kell harcolniuk, amiért a paradicsomban csodálatos boldogság vár rájuk. (De milyen lehet a szûzek paradicsomi boldogsága?)
Ezt éppen olyan mélyen hiszik, mint Ön azt, hogy egy vajákos asszony kézrátétele kellett a gyógyuláshoz. Szerintem, ha Jézus meg akar valakit gyógyitani, nem kell érte elutaznia az ország másik végére, megteszi azt a helyszínen is, mindenféle varázsló asszony közbejötte nélkül is.
Ugyanilyen hitbéli meggyõzõdéssel írtják egymást a sííták és szunniták, a zsidók és palesztínok, (emlékezzünk, hogy az úr a zsidóknak ígérte a filiszteusok földjét, nevezetesen Gázát is, megigérvén, hogy darazsakkal ûzi el onnan a föld lakóit. Ez mindmáig nem teljesült)
Írországban a protestánsok és a katolikusok is mélységes mély hittel írtják egymást, ha tehetik, és így megy ez évszázadok óta.

Gondolom ezek alapján talán mégis csak el lehet ítélni mások meggyõzõdését?
Tisztelettel : Kassai Gábor

Kedves Tímea!

Ezek a érvek, hogy Isten világában nincsen idõ, tér, hogy végtelen a szeretete (azért ezt megkérdõjelezném) a türelme (ezt is megkérdõjelezném) nem cáfolják azt az egyszerû következtetést, hogy a mindentudás és a szabad akarat egymást kizárják.
Tehát, egyszerre állítani mindkettõt egy szellemi lényrõl, olyan ellentmondás, aminek a feloldásához félre kell tenni a gondolkodást, elég azzal elintézni, hogy a mi tudatunkba nehezen illeszthetõ bele.
Ami pedig az Önök csodálatos gyógyulását illeti, talán volt némi szerepe ebben a mentõsöknek, az orvosoknak, az ápolóknak is, nem gondolja?
Ha elég lenne az ima, miért kellene fenntartani az egészségügyi intézményeket?
Gondolom, amikor elszenvedték a sajnálatos balesetüket, nem az volt a vágyuk, hogy mielõbb kerüljenek templomba kórház helyett?
És az ellenkezõjére is van példa, nem is egy, amikor valaki egyjelentéktelen sérülést szenved el, és néhány nap múlva váratlanul meghal. Sõt arra is, hogy látszólag semmi baja, aztán egyszer csak mégis váratlanul meghal, mint mostanában a viszonlag fiatal sportolók szoktak.
Persze lehet, hogy értük senki sem mondott imát.
És az sem istenérv, hogy Ön nem emlékszik semmire sem.

Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy Önnek tetszik az ima. Pedig ha belegondol, ez az ima nem más, mint a földi élet tagadása, embertelen, antihumánus gondolat.
Tisztelettel: Kassai Gábor

Tisztelt Kassai Gábor!

Megköszönöm válaszát, de a továbbiakban ebben a témában nem kivánok véleményt nyilvánítani.
Tisztelettel: Imre Margit