Szabad akarat

.

Ha a fületek nyitva lesz az ördög szavára, akkor be is jön. Ha nyitva lesz Jézus szavára, akkor be is jön. Most ki lakik bennetek? Kié most a szoba? Kiért lüktet a szívetek? Mondjátok meg magatoknak! Ha halljátok Jézus nevét, megdobban?
Most szeretnék még a döntés perceirõl beszélni. Van egy kérdésem: Azokhoz beszélek, akik azt állítják magukról, hogy õk Krisztusnak adták a szívüket, Jézussal járnak, Krisztuséi. Júdás ugye 3 évig Jézus mellett volt? De végtelenül messze tõle. Ti milyen közel vagytok? Júdás nagyon közel volt testben Krisztushoz, de lélekben nagyon távol. Akik azt vallják, hogy ;én évek óta járok az ÚR Jézussal;, most feleljetek magatokban, de Isten színe elõtt: Igaz-e, hogy egészen az Övé vagytok? Megvetendõ és undorító az a házasság, ahol az egyik csalja a másikat és úgy tesz mintha minden rendben lenne. Egy feleséget, egy férjet be lehet csapni egy egész életen át, de a Megváltót nem.

Ha azt mondod, hogy Jézus mellett vagyok, akkor szolgáltasd ki magad egészen. Ez a biztonság, ez a béke, ez az erõ, ez a végtelen nyugalom, ezt a szüntelen öröm, ez a folyton áradó és ömlõ vallomás és forrás.
Következõ a kérdésem: Van-e valaki, vagy valami, aki vagy ami miatt nem tudod egész szívvel szeretni az ÚR Jézus Krisztust? Van-e valaki vagy valami? Ki vele! Szórjátok ki rögtön! Jaj de tiszta lesz a levegõ, kisüt a nap belül. Angyalének hallatszik, a menny öröme sugárzik le. Miért nem akarjátok?
Miért nem az ÚR Jézus az elsõ? Nem érdemli meg? Nem tett meg mindent teérted? Mondd meg: mit kellene még tennie? Nem tett meg mindent Júdásért? Kezébe adta a perselyt. A legmagasabb tisztséget. És ez az ember a legalávalóbb módon visszaélt ezzel a megbízatással.

Mennél több szabadságot tartok meg magamnak, annál nagyobb fogoly vagyok. Mennél kevesebb marad nekem annál több van Krisztusnak. Mennél szabadabb az életemben az Isten Fia, annál szabadabb vagyok én. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek(Jn 8,36). Hány szabad ember van?
Testvérek! Mindenki életében eljöhet az idõ, hogy bezárul az ajtó.
Vigyázzon mindenki, mert lehet, hogy a mai nap az utolsó zörgetés.Add a kezedet, add a szívedet! És egész szívedbõl, teljes erõdbõl, teljes elmédbõl szeresd az Urat a te Istenedet. Ennél jobb döntésünk nincs. Segítsen az ÚR benneteket erre!


Zimányi József
részlet

Tom Marshall
EMBERI AKARAT - A KUPLUNG
részlet


Hogy az ember egyedülálló Isten teremtményei között, azt az is igazolja, hogy az ember szabad választási lehetõséget kapott. Igaz, az állatok is hoznak bizonyos döntéseket, de döntéseiket lényegileg ösztönös viselkedési minták korlátozzák. A döntések az állatnak környezetére adott alkalmazkodási válaszaihoz tartoznak. Az ember más. Isten, a nem teremtett Teremtõ, aki az embert Saját képmására és hasonlatosságára alkotta, teremtett teremtõt csinált az emberbõl. Tehát az ember teremtõ döntéseket hozhat. Megválaszthatja céljait, eldöntheti, mivé válik.

Egy állat viselkedését idomítással változtathatjuk vagy befolyásolhatjuk. Az állat képes a tanulásra. A lovat nyereghez szoktathatjuk, a kiskutyát iskolázhatjuk, de csak az ember képes erkölcsileg dönteni, azaz olyan határozatokat hozni, amelyek nem ösztönön vagy idomításon, hanem a helyes és helytelen értékelésen avagy irányelven alapulnak. Ezért csak az ember tud vétkezni. Egy papagáj mondhatja: Napos idõ, napos idõ, amikor valójában zuhog az esõ, de ezt nem nevezhetjük hazugságnak. Egy kutya elszaladhat egy papuccsal, de ez nem lopás. Csak az embernek van szabad választása, amely az erkölcsileg helyes és helytelen viselkedést lehetõvé teszi.
Az ember azon része, amely választ és végül ezeket a döntéseket meghozza, az akarat. Ez az emberi viselkedést létrehozó folyamat végsõ lépése. Az egész folyamatot egy autó alkat­részeivel példázhatjuk:
- Az elme, mint a kormánykerék, az irányító szerkezet.
- Az érzelmek, mint a motor, a hajtó, mozgató szerkezetet jelzik.
- Az akarat a kuplung, a választó vagy összekapcsoló szerkezet.

Mindháromnak összhangban kell mûködnie ahhoz, hogy hatékony viselkedés jöjjön létre. Valaminek a megtételére vonatkozó döntés megfelelõ indíttatás nélkül valószínûleg elakad, mintha kiengednénk a kuplungot, miközben a motor csak üresen jár. Szélsõséges érzelmi hajtóerõk - például a rémület - legyõzhetik a józan észt és a pánik állapotának meggondolatlan viselkedését eredményezhetik. Ez olyan, mintha hirtelen fékezésnél levennénk kezünket a kormányról! Az az ember pedig, akit vadul lelkesít valamilyen elképzelés, de valójában semmit sem tesz azzal kapcsolatban, olyan, mint az a tanulóvezetõ, aki a motort bõgeti, a kormányt két kézzel erõsen tartja, a sebességváltó pedig üresben van.

A válasz teljességének ezen alapelve minden Istenhez és emberekhez fûzõdõ kap­csolatunkban alapvetõ. Jézus így értette, amikor azt mondta: Teljes szívedbõl, teljes elmédbõl, teljes lelkedbõl és minden erõdbõl. Ha ezt nem fogjuk fel, akkor a Biblia több alapfogalmát, mint amilyen a megtérés, a hit, a szeretet stb. teljesen félreértjük. Ha válaszunk csak e területek egyikérõl származik, akkor valami egész mást kapunk, mint ami a cél. Legtöbbször az akarat területén törik meg válaszunk, s így a megtérés csak véleményünk megváltoztatása vagy lelkiismeret-furdalás, a hit pedig puszta sugallat avagy értelmi beleegyezés marad. Ezért látnunk kell az emberi akarat problémájának alapvetõ természetét.

Az élet legbonyolultabb kérdései
részlet

Az életben mindannyiunk különbözõ célokkal rendelkezik, viszont többé-kevésbé mindenki számára elkerülhetetlen a társas közösségi létezés is, amelynek során kapcsolatba kerülünk embertársainkkal. Életünk ezen területe is számos konfliktusforrást hordoz magában. Nagyon hosszú ideje figyelem az emberi társas kapcsolatokat, és azt vettem észre, hogy ha az a célunk, hogy minél boldogabbak legyenek ezen kapcsolataink, akkor a következõket a legjobb szem elõtt tartani: Az életben ki kell egyezni azzal, hogy mindenki egyén, és mindenki mindent másképp lát. Az a ritka kivétel, ha nem. Ez a ritka kivétel a barátság, amikor két ember annyira közös hullámhosszra tud kerülni, hogy õszintén megértik egymást, maximális elfogadással: érdek nélkül.

Talán a legnagyobb tévedés az életben az, ha másokat szeretnénk rávenni arra, hogy õk is ugyanúgy gondolkodjanak, mint mi. Tanításból, okításból, fegyelmezési célból, uralkodási vágyból, esetleg segítségnyújtási vágy által vezérelve szeretnék a másikat gyengéden vagy erõszakosan, szavakkal vagy tettekkel arra terelni, hogy tegye azt, vagy gondolkodjon úgy, hogy mi. Mert az a helyes. De mivel mindenki egy egyén, ezért mindenki számára más a helyes. Ez az, ami hihetetlennek tûnik mindenki számára, és ezért próbálnak az emberek mást megtéríteni a saját nézõpontjaiknak. Ennyire nehéz lenne mások fejével gondolkozni? Hiszen mások nem azért vannak, hogy meggyõzzük õket: így kell élni, ahogy én. Mert az a helyes. A legfontosabb lenne belátni, hogy mindenkinek más a helyes. Mindenki másképp látja jónak. Ezeket a gondolatokat is lehet, hogy csak én értem meg teljesen, más nem. Más szerint lehet, hogy értelmetlen, megint más szerint, lehet, hogy a legnagyobb szavak.

Régen azt gondoltam, hogy egoista gondolat az én-t elõtérbe helyezni, és büszkének lenni arra, hogy megvan a saját véleményem. Valamint elõfordult, hogy megpróbáltam a véleményemet ráerõltetni másra, és néha nem tudtam elképzelni, hogy más hogyan gondolkozhat valamirõl teljesen másképpen, ami számomra teljesen egyértelmû volt. Ma már másképp gondolom: maximálisan egyetértek azzal, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy legyen saját szabad véleménye, és tegye azt, amit szeretne. Addig, amíg azzal nem bánt másokat. Lehet ez, egy olyan kicsi apróság is, hogy direkt ne szemeteld össze a vonatot vagy a buszt, mert utánad más fog ugyanott utazni. Mert ha szemetelsz, és ott hagyod, akkor az zavarni fog másokat. Egy másik példa, hogy ne gyûrd össze a könyvesboltban a könyvet, amit csak megnézegettél, de nem veszel meg, mert valószínû, hogy más szeretné majd megvenni. Ezek mind apróságok, de ha ezeket nem tartjuk be, bizony ezekkel is, ha kárt nem is, de rossz közérzetet mindenképpen okozunk embertársainknak. Az a nem helyes (sajnos ismét az egóm kategóriákat állít - mert mindent csak duális fekete-fehér párban tud látni), ha valaki vagy rá akarja erõltetni a véleményét valakire, vagy a sajátját nyomja el mások kedvéért.
Szerzõ: Jáki Szilvia
folytatása következik

elõzõ folytatása

Ha viszont nem a belsõ szabadságunkból cselekszünk, akkor általában egy külsõ elvárásnak akarunk megfelelni, ami valójában nem a belsõ igényünket tükrözi, és nem tesz minket elégedetté, viszont valamiért úgy érezzük erre az alkalmazkodásra van szükség. A véleményünk kifejezésének két torzult módja lehetséges, amik a következõk: az elsõ ezek közül a saját véleményed elnyomása mások kedvéért, a túlzott alkalmazkodás. Ez egyéniséged elvesztését jelenti a társadalomban, cserébe azért, hogy egy kisebb vagy nagyobb közösség befogadjon. A második torzult forma pedig, véleményed ráerõltetését jelenti másokra, miszerint, te élsz jól, te gondolod jól, õk meg rosszul élnek, rosszul gondolják. Viszont el kell gondolkodni a következõn: ami neked jó, az nem biztos, hogy jó másoknak is. Csak a te szemszögedbõl tûnik jónak. Az egyetlen, amivel segíthetsz, az az, ha elmondod a véleményed, ha kérdezik, mert lehet, hogy másoknak ez segít, de az is lehet, hogy nem. Ezért kell meghagyni mindenkit a saját választásában.

A világon minden vita általában abból adódik, hogy mindenki mindent másképp lát. Miért látnának és cselekednének mások rosszul? Nem, nekik, valószínû az a jó, ahogy õk cselekednek. Tehát azt tudnám mondani, hogy az a legjobb, ha mindenkit meghagynak a saját szabadságában. Az még sose vezetett jóra, ha valaki gyõzködni próbált valakit valamirõl. Mindenkinek magának kell éreznie, hogy neki mi a helyes, és mi a jó. Ezért felesleges ítélkezni is: neki ez a jó, nekem az. Attól még õ nem rossz, hogy másképp gondolja, csak õ olyan, ami lehet, hogy engem bánt. De egy másik embert sohasem fogok tudni megváltoztatni, csak magamat! A saját hozzáállásom az egyetlen, ami a kezemben van, és amin változtathatok. És innen származik az, hogyha magam változom, és belül megváltoztam, akkor a változásom, ami ebben az esetben: VALÓDI, hatni fog a világra is, és egy kicsit az is változni fog. Vagy valamelyik embertársam benne, ami például lehet teljesen véletlenszerû is. Mert a valódi, belsõ változás hatására megváltozol belül is, és ezért mást vetítesz ki a külvilágra, és ezért más visszajelzések is fognak visszaérkezni hozzád. Így hatsz a világra. Viszont lehet, hogy eme változásodra nem az, és nem úgy reagál, ahogy azt elõre elképzelted, viszont ehhez kell a belsõ rugalmasság, hogy bármilyen változás áll be, ennek te örülni tudj.

Ezért tényleg mûködik a kérd és megadatik, de még egyszer hangsúlyozom, hogy nem biztos, hogy úgy, ahogyan az ember elképzeli. De az, már megint csak rajtad múlik. Választhatsz, hogy örülsz annak, amit ad az élet vagy nem. És ebben vagy szabad! A választásodban! Teremtsd hát meg belsõ szabadságod, amely legkönnyebben az önismerettel lehetséges. A legjobban úgy ismerhetjük meg magunkat, ha figyelmünket nem a külvilág elismerésére irányítjuk, hanem arra, hogy észrevegyük, vajon belül boldogok vagyunk-e. Figyeljünk a belsõ hangra, és akkor elõbb utóbb elkezd körvonalazódni, hogy mi az, ami valóban hozzánk tartozik, és mi az, ami nem. A külvilág mércéjét sohasem szabad a magunk mércéjévé tenni, mert az mindig változik, és ez újra és újra össze fog zavarni bennünket, ezért az egyetlen megoldás a bennünk rejlõ belsõ mértéket felfedezni. Mert õ a valódit, a számodra valóban helyeset sugallja a számodra. Viszont eme hang meghallását gyakorolni kell, mert folyamatosan olyan nagy külsõ zajt csapunk magunk körül, mellyel próbáljuk elnyomni ezt a belsõ hangot.
Ha veszed a bátorságot, hogy csöndet teremts, és ebben a csöndben megkeresd azt az elõször csak vékonyka hangon szóló bensõdet, akkor sok-sok kitartással és gyakorlással megtalálod valódi belsõ mércédet, ami saját belsõ örömöd forrása is, amelynek örömébõl fogsz tudni adni másoknak is. A szeretteid ekkor valóban kaphatnak tõled energiát, mert valóban lesz mit adnod. Ellenkezõ esetben nem, mert elõbb utóbb ki fognak merülni a forrásaid, ha azok kizárólag külsõ források. Bár az egész nagyon bonyolult, mert a külsõ sikerek is adhatnak erõt, de a belsõ erõddel, tudatoddal befolyásolhatod az életed alakulását, hogy milyen sikerekben részesülj az élettõl Mindig gondolj erre: Ha szeretnél valamivé válni, akkor leszel az, amikor elhiszed, hogy már az vagy!
Szerzõ: Jáki Szilvia, részlet

A szabadság törvénye

A szabadság törvénye az embert életének minden pillanatában a teremtés teljessége elé állítja, és szabadságot ad neki a választásra, ugyanakkor kötelezi is a döntésre. Már az is döntés, ha valaki nem dönt, s a következményeket mindenféleképpen õ viseli. Õ határozza meg a "belsõ képeket", amelyek életét meghatározzák. Szabadságában áll választani, hogy a felismerés királyi útja mellett dönt, vagy pedig a megszokott utat választja, amely a betegségen és szenvedésen keresztüli tanulás útja. A szabadságnak három szintje van:

1. Szabadság mint megszabadulás valamitõl.

Az embernek szabadságában áll léte bármely pillanatában kiszabadulni a vágyak rabságából. Akkor válik szabaddá, ha már semmire nincsen szüksége, felismervén, hogy a teremtés megadja mindazt, amire neki valóban szüksége van ahhoz, hogy az életet teljességében kifejezésre juttassa, hogy a telességben éljen. Csak ekképpen szabadulhat meg az ember a birtokvágytól, felismervén, hogy minden birtoklás illúzió csupán. A világon senki semmit nem birtokolhat, minden itt marad, amikor távozunk. Kizárólag saját felismeréseinket vihetjük magunkkal, ezért is éltünk.
Igen fontos lépés a bírvágytól való megszabadulás útján az elengedés. Az igazi elengedés azt jelenti, hogy semmi olyat nem gondolok, nem mondok és nem teszek, ami hamis, gátló és zavaró.
Mindent el kell engednem, ami nem Igaz Valómhoz tartozik, még a régi tudatállapotomat is, melyhez a következõ érzések tartoznak: harag, félelem, gond, stressz, bûntudat, érzékenység, kisebbrendûségi érzés, önsajnálat, gyûlölet, irigység, bizonytalanság, utálat, izgalom, agresszió, düh stb.
A következõ magatartásformák tartoznak hozzá: kényelmesség, hamisság, szeretetlenség, intolerancia, hûtlenség, ítéletek, fegyelmezetlenség, szenvedély, rossz szokások, igények stb.
A következõ elvárások tartoznak hozzá: túlzott igények önmagammal, a többiekkel és az egész világgal szemben, vágy arra, hogy tiszteljenek, hogy megértsenek, hogy szükség legyen rám, hogy szeressenek, hogy keresztülvihessem az akaratomat, hogy több legyek, mint a többiek, hogy gyõzzék stb.
A következõ múlt tartozik hozzá: megcsontosodott elképzelések, túlhaladott program, elavult célok, normák, határok, neveltetés, környezeti befolyás, klisék, szerepek, negatív gondolkodás, negatív önkép, elvétett hivatás, betegség, szülõi kötöttség, partner, gyerekek, vagyon, karrier, test, megbántódások, sértõdések, csalódások, szegénység.
S végül a régi tudatállapothoz tartozik az önfejûség és az ego. Ahogy elengedem magam, kis énem beleolvad a NAGY ÉNBE, és ez a nagy én él és hat rajtam keresztül. Az ilyen ember valóban szabad, nem akar többé birtokolni, csupáncsak létezni és tenni azt, amit az élet rajta keresztül megvalósítani akar, ez pedig a tökéletes bizalomhoz, biztonság¬hoz és rendíthetetlen lelki nyugalomhoz vezet.


folytatása a következõben

az elõzõ folytatása

2. Szabadságomban áll valamit tenni

Szabadságunkban áll magunkat másoktól különálló egónak tartani, ennek megfelelõen önzõ módon élni, a teremtés szimfóniáját zavarni és ezzel diszharmóniát elõidézni, amely aztán megfelelõ sorscsapásként visszahullik ránk. Szabadságunkban áll azonban az is, hogy felismerjük önmagunkat az egész részeként, hogy felismerjük, miért is születtünk, és mindent elhagyjunk, amire feladatunk teljesítésében nincs szükségünk, és kizárólag életfeladatunkkal, missziónkkal foglalkozzunk, ennek tiszta szívvel, örömmel tegyünk eleget, és ekképpen teljes életet éljünk.

3. Az igazi szabadság

A szellemi törvények valóságosak, valóban hatnak, függetlenül attól, hogy hiszek-e bennük vagy sem. Tagadhatom õket, és megpróbálhatok ellenükben létezni, ám ekkor betegség vagy szenvedés formájában "korrepetálást" kapok a sorstól. Ám együtt is mûködhetek velük, harmóniában élhetek ezekkel a szellemi törvényekkel és az egyetlen erõvel, amely teremtette õket, s ekképpen teljes életet élhetek. A választás a kezemben van.
Ez az egyetlen igazi szabadság.
(Kurt Tepperwein)