ÓBECSEY ISTVÁN:
SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET
Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszketõ kezû õsz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat-
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket-
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Símogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek õk már elegetet,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ne tegyétek õket szûk odúkba,
Ne rakjátok õket otthonokba.
Hallgassátok meg panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Õk is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak õk is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Õk is elfogadtak titeket,
Mikor Isten közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ha majd az örök szeretet
Elhívja õket közületek,
Ti foglaljátok el a helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért elõre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.