"Halálközeli élmények" és egyéb érdekességek

.



45 percig halott volt, majd visszatért! Elképesztõ dolgokat mondott a férfi!


Az ohioi kórház dolgozóit sokkolta az az eset, amikor egy betegegük közel egy óra elteltével visszatért a túlvilágról. Brian Miller( 41), akit szívrohammal vittek kórházba, csodálatos dolgot élt át a túlvilágon, amit felébredése után el is mesélt mindenkinek.


Azt állítja látta a halál utáni pillanatokat, és szeretné, ha ezek után senki sem gondolná, hogy a halál után élet rossz lehet, mert õ eltöltött ott egy kis idõt. Munka közben, egy konténer felnyitásakor Brian erõs mellkasi fájdalmat érzett, azonnal felismerte, hogy valami nem stimmel. Telefont ragadott és tárcsázta a 911-et: " Kamion vezetõ vagyok és azt hiszem valami nagyon nincs rendben!" - mondta a mentõsöknek.


A mentõk kiérkezésekor kiderült, hogy a fõ verõere gátolta a vér áramlását a szívéhez, ez okozta a szívrohamot. Gyorsan a helyi kórházba szállították, ahol az orvosok megkezdték az újraélesztését. Sikerült visszahozni Briant azt életbe, de alig 2 perc leforgása alatt szíve ismét feladta a harcot, és újabb halál lépett fel. Ekkor percekig próbálkoztak a megmentésével, de pár perc után bejelentették, hogy halott.

Ekkor jutott el Brian a mennyei világba. - Az egyetlen dolog, amire emlékszem, hogy elkezdtem látni a nagy sötétségben a fényt, aminek a hátterében gyönyörû virágok voltak. A nemrég elhunyt édesanyám közeledett felém, ami a legszebb dolog volt az egészben. Arca kisimult volt, vidám, szinte sugárzott róla valami szavakba önthetetlen dolog. Megragadta a karomat és azt mondta nekem, hogy még nincs itt az ideje annak, hogy vele maradjak, vissza kell mennem. Elengedett, én csak álltam szótlanul, majd õ eltûnt a fehérségben, én pedig már a kórházi ágyon tértem magamhoz egy sötét szobában.


Amikor az orvosok meglátták, hogy két lábon sétál a kórház folyosóin, csaknem rosszul lettek. Érthetetlen volt ugyanis, hogy közel egy óra elteltével hogy térhet magához egy halott ember.

"Nagyon örülök, hogy visszatérhettem az élõk közé, és annak is nagyon örülök, amit a túlvilágon tapasztaltam. Ezek után biztos hinni fogok a túlvilági életben."
(levélben kaptam)

Forrás:

szupertanacsok


www.napjaink.org/45-percig-halott-volt-m...kat-mondott-a-ferfi/

.


Van élet a halál után? Íme, a 7 leggyakoribb halál közeli élmény a beszámolók alapján



Az embert mindig is foglalkoztatta, hogy van-e élet a halál után. Paradox kérdés, amelyre a választ nehéz megválaszolni mindaddig, míg életben vagyunk. Vagy mégis? Sok olyan ember van, aki azt állítja, hogy járt már a túlvilágon ? hogy szakszerûen fogalmazzak ?volt már része halál közeli élményben. Ezek a beszámolók gyakran lenyûgözõek és élmény gazdagok, de némelyikük ijesztõen hangzik.

Valóban betekintést nyerhettek egy olyan dimenzióba, ami a lélek halhatatlanságát igazolja? Vagy csak az idegi és élettani folyamatok illuzórikus színjátékának voltak fõszereplõi ezek a személyek az élet és halál mezsgyéjén?

Nem tudhatjuk, hiszen a tudományos és spirituális elképzelések is gazdag magyarázattal szolgálnak mindkét igazság bizonyítására. Egy viszont biztos: a halál közeli élmények esetében megdöbbentõen sok a közös elem és megtapasztalás.

Íme, ezt látták, hallották, érezték és tapasztalták meg a visszatérõk, akiknek élete ezek után gyökeresen megváltozott:


1. A fény

Az emberek nagy többsége, akik visszatértek, beszámoltak arról, hogy látták a híres ?fényt az alagút végén.? Ez a leggyakoribb jelenség, amit megtapasztalnak azok a személyek, akik rövidebb ideig halottnak voltak nyilvánítva az életfunkcióik hiánya miatt.


2. Lebegés a test felett

A ?testen kívüli élmény? azt jelenti, hogy látták kívülrõl élettelen testüket, miközben megõrizték teljes tudatosságukat. Az Énjüket nem a fizikai testtel azonosították, hanem azzal a tudattal, ami már a testükön kívül volt. Annak ellenére, hogy fizikai testük halottnak volt nyilvánítva mindent láttak hallottak és megtapasztaltak abban a térben, amelyben voltak.


3. Az õrangyalok

Számos ember azt állította, hogy látott legalább egy szellemi erõt, vagy angyalt, aki várta õket, rövid túlvilági tartózkodásuk alatt. Néhányan azt mondják, hogy segítették lelküket a túlvilágon, még mielõtt visszakerültek volna a testükbe.


4. A rokonlelkek

Ha nagy családod volt állj készen, hogy újra találkozol velük a túlvilágon. Sok ember, aki átélt halál közeli élményt, és visszatért az életbe azt mondja, hogy látta az elhunyt hozzátartozókat. Néhány beszámoló alapján úgy tûnik néhányak közülük a családhoz tartozó lelkek, akiket ha életük során nem ismertek, akkor is felismerték, míg mások rokonlelkek. A lelkek csoportja köszönti az újonnan érkezett lelket.


5. Az élet filmje

Készülj fel arra, hogy újra át fogod élni életed legjobb és a legrosszabb pillanatait. Sok ember beszámol errõl a halál közeli élmények során. Látják eredményeiket, vágyaikat, félelmeiket és minden emléküket, amint lepereg az életük filmje pár pillanat alatt.


6. Béke és szeretet

Nagyon nagy többsége a beszámolóknak leírja, hogy a visszatérõ lelkek megtapasztaltak egy végtelen béke és nyugalomérzést. Az ott átélt szeretet annyira erõs, hogy szavakkal leírhatatlan.


7. Érdemes visszajönni?

Az elmondások alapján ez a tapasztalat olyan békés, és megnyugtató, hogy sok ember nem kíván visszatérni az életbe. De viszont, ha még dolguk van a földi életben, akkor vissza kell jönni. Ilyen esetekben a lélek egy teljesen más tudatossággal és életszemlélettel lesz felvértezve, ami meghatározza élete további alakulását.

Forrás: Filantropikum.com



Facebook oldalunk: www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts

.
Halálközeli élmények - Igaz történetek ll.


A halálközeli élmények nem csak a megváltás hitét erõsítik meg bennünk, hanem onnan visszatérve nagyon sokszor rendelkeznek az átélõk olyan tudással, amely késõbb segíti õket a reál világban. Sokan például valamilyen idegen nyelven kezdenek utána beszélni, amihez sokszor már egy kóma is elég. Egy jó barátom is megjárta így a másvilágot. Elõtte nem volt nyelvérzéke, utána viszont gyorsan és könnyedén, alig egy év alatt tanult meg angolul. Kértem tõle, hogy számoljon be olvasóinknak élményérõl.
ITT megtudhatod, milyen valójában az élet a halál után.

Sokat voltam fáradt, alig bírtam tartani magam, valahogy sosem aludtam eleget. Aztán egy nap rosszul lettem, majd az orvosi vizsgálatok sorozata után jelezték, hogy tumor van az agyamban. Ekkor felborult bennem minden, óriási kétségbeesést éreztem, de az orvosom nem hagyott sokáig gondolkodni, közölte, hogy mûtéti úton tudnak rajtam segíteni. A mûtétre 2007 júliusában került sor. Még arra emlékszem, hogy a feleségem néz rám, ahogy fekszem a kórházi ágyon, majd utána a következõ kép, hogy hatalmas fényeket látok magam elõtt. A kép egyre tisztább volt, a fények kiélesedtek, kezdtem érzékelni, hogy körülöttem emberek dolgoznak, orvosok és ápolók, akik a fejemnél nyúlkálnak. Eszembe jutott a mûtét, hogy engem épp most mûtenek.


"Ne!" gondoltam magamban, de ekkor fel akartam ülni, ami sikerült is, de valami furcsa dolog történt. Nem felültem, hanem elõször azt hittem, leesek a mûtõasztalról. De nem az történt, hanem hirtelen lebegni kezdtem. A lebegés érzése leírhatatlan volt, de különös, hogy ilyenkor már nem éreztem pánikot. Visszanézve a testemet, láttam, ahogy az orvosok dolgoznak rajtam. Ekkor az egyik orvos felkiáltott:

-Baj van, leáll a szív!

Óriási sürgés-forgás kezdõdött, miközben én egyre magasabbról szemléltem az eseményeket. Már a lámpa felett voltam, mikor a lámpán megláttam egy feketével felírt számot: 587. Ezt a számot akkor valamiért megjegyeztem, aminek késõbb lesz jelentõsége. Hirtelen mindent érzékelni kezdtem, a tudatom egyre inkább kiteljesedett, valahogy mindennel tökéletesen tisztában voltam, ami körülöttem történt. Félelmet, kétséget egyáltalán nem éreztem, teljes bizonyosság és nyugalom töltötte el egész énem, már legalábbis, aki éppen akkor voltam. Aztán egyszer csak hatalmas fény kezdett ragyogni, ami mindent beragyogott. Semmit nem láttam, csak a hatalmas fényt, ami ennek ellenére nem volt vakító számomra. Simogatott és kellemes volt, az egész leírhatatlan jó érzéssel töltött el, amire azóta is vágyom, de mégsem vetem meg miatta az életet. Egy megnyugtató hang szólt hozzám, hogy vissza fogok térni az életbe, nekem még nem jött el az idõm. Ekkor a fény alábbhagyott, és hirtelen visszazuhantam a testembe, majd teljes sötétség következett. Amikor felnyitottam a szemem, a feleségem arcát láttam. Az orvos elmondása szerint, beszélni sem kellett volna tudnom, de teljesen magamnál voltam és ment a beszéd, sõt, minden más is jól ment. Azóta teljesen egészséges vagyok, igaz már az életmódom is más, vegetáriánus lettem. Elmondtam a feleségemnek, hogy mi történt velem, aki meghökkent és mondta, hogy pár percre valóban megállt a szívem. Az orvos ekkor jött be, aki meglepõdött éberségemen. Elmondtam neki is, hogy mi történt, de csak mosolygott, majd feltett egy kérdést:

- Péter, mondja el nekem, ha a mûtõasztal felett lebegett, látta-e a lámpát felülrõl?
A válaszom természetesen igen volt.
- Péter, volt arra egy szám is írva, nagy fekete betûkkel, emlékszik erre a számra?
- Természetesen - feleltem - , 587 volt ez a szám!

Az orvos ismét mosolygott, majd mondta, valóban ez a szám van a lámpára írva. Ezzel teszteljük azokat, akik kilépnek a testükbõl. Aki látja, emlékszik is rá, és minden bizonnyal járt a lámpa felett. - Sokat jelent számomra az, amit most elmondott.
Az orvossal azóta is jó kapcsolatban vagyok, sokat foglalkozik a fejlõdésemmel, õ hisz abban, hogy az ember több, mint biológiai lény.

Péter azóta nagyon sikeres az életben és teljesen egészségesen él. Nem reagál a stresszre, nem káromkodik, mint elõtte és nagyon sokat mosolyog. Nem csak õ, de felesége is éveket fiatalodott külsõre. Meg kellett ahhoz halnia egy kicsit, hogy újraszülessen. Õk már tudják, hogy van élet a halál után.

forrás: www.astro24h.hu/halalkozeli-elmenyek-igaz-tortenetek-ll/

.


Ian McCormack - Túléltem a halálomat


Rengeteg történet szól arról, hogy az emberek elhagyják a testüket, és a mennyezeten lebegve nézik, amint testük orvosi beavatkozáson esik át egy kórházban. Ezeket a történeteket azok mesélik, akik úgy döntöttek, hogy visszatérnek.

Közéjük tartozik az egykori szörfös, az új-zélandi Ian McCormack is.

Amikor Ian fiatal korában Srí Lanka partjainál szörfölt, megcsípte hat medúza. Már akár egyetlen ilyen állat csípése is halálos lehet, ha nem kezelik azonnal.

Iant eszméletlen állapotban vitték kórházba, és akkor került elõször kapcsolatba egy láthatatlan spirituális erõvel, amikor a mentõben szállították.

Különféle emberek képeit látta maga elõtt, akik a múltban megbántották, és egy hang azt kérdezte, meg tud-e nekik bocsátani? Elõször nemet mondott, de aztán megkérdezte a láthatatlan hangot: "Ha megbocsátok azoknak az embereknek, Isten is megbocsát nekem a léha életemért?"

A kórházba érve Ian McCormack a mûtõ felett lebegve találta magát. Korábban sokat utazgatott Keleten, tanulmányozta a jógát és egyéb spirituális módszereket, így megértette a testét elhagyó szellem és az asztrális utazás fogalmát.

Miközben a testében ható méreganyagok teljesen lebénították, érezte, hogy haldoklik, és olyan útra indul, ahonnan nem térhet vissza. Ekkor Ian bámulatos utazást tett.

Egy sötét síkon tett rémisztõ út után, egy fénynyaláb szippantotta fel, és egy alagúton áthaladva tiszta fehér fényben fürdött meg. Azon vette észre magát, hogy, hogy kommunikál a fénnyel, és az végül összekapcsolja azzal, amit a teremtés Forrásának hisz.

Hirtelen teljes lényét feltétlen szeretet töltötte el, amit akkoriban nem érzett megérdemeltnek. Aztán egy fehér fényruhába burkolózott alak lépett elõ, és feléje nyújtott kézzel üdvözölte.

Ian ezt úgy írta le, hogy a fény az idegen arcából ragyogott, és az elképzelhetõ legtisztább energiába burkolta be. Mivel Ian érezte, hogy gyermeki ártatlansága tér vissza, belenézett abba, amit máig is "Isten arcának" hisz.


Ahogy a fényalak megfordult, egy kapu nyílt meg mögötte, és Ian leírása szerint feltárult "egy teljesen új örökkévalóság, egyfajta új föld. Kristálytiszta patakok, virágok, fák és zöld dombok mindenfelé, de sehol egy ember. Olyan volt, mint egy érintetlen kert - a paradicsom. Egy új mennyország is létezett az új föld fölött."

Amikor Ian ezen végignézett, úgy érezte, idetartozik, és azon csodálkozott, hogy miért nem ide született elõször. Megtudta, hogy ha része akar lenni ennek a világnak, akkor újjá kell születnie. Aztán rájött, hogy a mentõben átélt esemény lényegében újjászületés volt, hiszen akkor megbocsátást adott és kapott. A fénynyaláb felajánlotta, hogy válasszon: ott marad, vagy visszatér a földre.

Ian már azon volt, hogy megmondja az alaknak, hogy maradni akar, amikor annak válla fölött átnézve meglátta az alagútban álló anyját. Ráébredt az anyja iránt érzett szeretetére, és hogy halála mit jelentene az anyja számára, ezért vonakodva úgy döntött, hogy visszatér fájdalom gyötörte testébe.

Ian McCormack élete a felépülése után drasztikus fordulatot vett. Maga mögött hagyta a vad szörfös életét, a világot járja, és változatos összetételû közönség elõtt mesél a tapasztalatairól.


rejtelyekszigete.com/ian-mccormack-tuleltem-a-halalomat/

.


Hihetetlen üzenettel tért vissza a halálból


Egészen döbbenetes a rákbetegsége miatt kómába esett Anita története, akit a halálból segítettek vissza az orvosok, és aki egészen elképesztõ üzenetet hozott a túlvilágról.

A súlyos rákbetegségben szenvedett Anita Moorjani kómába esett. Az orvosok nem láttak esélyt a gyógyulásra, az asszony szervei leálltak. Néhány órával késõbb felébresztették, hogy családja elköszönhessen tõle.
Az asszony a kómában fekve halálközeli élményt élt át. Anita elmesélte, mindent látott, ami a kórteremben körülötte zajlott. A férjét, aki fogta a kezét, az orvosokat, akik lélegeztetõgépre kapcsolták. Az ágyon fekvõ testét, sõt azt is tudta, azzal megszûnt a kapcsolata.

Aztán káprázatos fényt látott. Érezte elhunyt hozzátartozóinak jelenlétét és szeretetét. A lelkek beszéltek hozzá, és útmutatást adtak neki. Felkínálták a lehetõséget, visszatérhet az életbe, vagy maradhat, ha úgy dönt. Az asszony elõször nem akart visszatérni, aztán mégis az életet választotta. Már azt is tudja, a Mennyország nem egy hatalmas hely valahol a felhõk fölött, hanem egy állapot.

Az elképesztõ tapasztalatnak és felismerésnek köszönhetõen Anita megértette a négy éve tartó betegsége okát, megértette, mennyire rombolta a testét a bûntudat, és mennyire nem szerette önmagát. Visszatértét követõen néhány hét alatt teljesen felépült a nyirokrendszerét megtámadó rákból. Csodás gyógyulására az orvosok egyszerûen nem találtak magyarázatot.

Élete a halálközeli élményt követõen alapvetõen változott meg. Tudott hinni önmagában, a világban, az egészségben, a párkapcsolatban, a létezésben. Azóta azt állítja, az életben öt igazán fontos dolog létezik.

- A szeretet az elsõ. A lefontosabb pedig, hogy önmagunkat tudjuk szeretni.

- A második, hogy merjünk élni. A legtöbben félnek a haláltól, félnek az élettõl. Ezt az érzés kell mielõbb elengedni.

- A harmadik érték a humor és a nevetés. Legyünk vidámak, élvezzük az életet.

- A negyedik tapasztalat, hogy az élet ajándék. Semmilyen tárgy nem lehet olyan értékes, mint az életünk.

- Az ötödik is nagyon fontos, merjünk önmagunk lenni!
(ismeretlen forrás)

.


Élet a halál után - 9 vitathatatlan bizonyíték, amit a tudomány támaszt alá!


Az idõk során, számtalan személy elmesélte már a halálközeli élményeit. A téma rengeteg tudóst és szakembert foglalkoztat, nagyjából azóta, amióta kiderült, emberi létünk bizony mulandó. Mary Joe Rapini pszichológus neve csak egy az elõbb említett táborból - õ végstádiumban lévõ rákos betegekkel dolgozott, és ezeknek az embereknek a halál utáni tapasztalatait gyûjtötte össze, miután sikerült õket többször is újraéleszteni.

Mary Joe feljegyzéseit Jeffrey Long, onkológus szakorvos foglalta kötetbe. A könyv 2010-ben jelent meg Evidence of the Afterlife: The Science of Near-Death Experiences (bár magyarul még nem jelent meg, Bizonyíték a túlvilágról: a halálközeli élmények tudománya) címmel.

Rapini sok esetben az erõs gyógyszeres kezelések mellékhatásaiként tudta be a betegek beszámolóit mindaddig, míg 2003 áprilisában, egy aneurizma kapcsán, õ maga is hasonlókat nem tapasztalt.

Jeffrey Long is mélyebbre ásott, a könyvében pedig konkrét bizonyítékokat fedett fel az örök életrõl:

1. Orvosi értelemben, lehetetlen éber élményeket tapasztalni kóma vagy klinikai halál ideje alatt. Azok az emberek, akik a halál torkában vannak, általában eszméletlenek vagy klinikailag már halottak. Abban a percben, amikor a szív már nem ver, az agy sem jut vérhez. A vérkeringés leállta után, nagyjából 10-15 másodperc múlva, az agyi funkciók is megszûnnek. Ekkor jelenik meg az egyenes vonal az orvosi gépek képernyõin. Mégis, akiket sikerült visszahozni a halálból, tökéletesen észszerû tapasztalatokról mesélnek, az éberség maximális állapotában. Orvosi szemmel ez megmagyarázhatatlan.

2. Azok a személyek, akik már éltek át halálközeli élményeket, a testüktõl megválva látnak és hallanak dolgokat, továbbá, amit észlelnek, az általában helyénvalónak bizonyul. Olyan eseményeket írnak le, melyeket eszméletlen állapotukban nem élhettek volna át, és amelyek a testükön kívül történtek. Látják például a saját élettelen testüket, és nézik, amint az orvosok mindent elkövetnek, hogy újraélesszék õket. Ezek pedig valójában így történtek.

3. A halálközeli élmények általában akkor következnek be, amikor a beteg altatás alatt van, amikor a tudata gyakorlatilag kikapcsol. Ebben az állapotban viszont az agy nem éber, orvosilag nincs ahogy valós tényeket érzékeljen, és mégis megtörténik.

4. Vakok is számoltak már be hasonló élményekrõl, és meglepõ, amit észleltek. Akik vakon születnek, nem tudják, milyen ez a világ, amiben élünk. Õk mindössze abból alkotnak képet, amit hallanak, tapintanak, szagolnak vagy ízlelnek. Az álmaik sem képszerûek. Mégis, amikor a halál torkában vannak, olyan erõs vizuális dolgokat tapasztalnak, mint a látó társaik.

5. Azt mondják, a halál elõtt lepereg elõtted a saját életed. Azok alapján, amit elmeséltek, valóban elõjönnek az átélt események, olyanok is, melyeket már rég feledésbe merültek. Míg egyesek csak töredékeket látnak viszont az életükbõl, addig mások teljes körképszerû visszatekintést kapnak.

6. Általában mindenki, akivel az érintett személyek a halálközeli élményük alatt találkoztak, korábban már elhunyt. A legtöbben családtagok, rokonok, ismerõsök. Az álmainkban inkább azokat látjuk, akik élnek, de a halál torkában még egyszer sem történt így. Sokan számoltak be arról, hogy bár odaát ismerõs arcokat láttak, mégsem találkoztak velük az életük folyamán. Csak késõbb, miután felépültek jöttek rá, kik is voltak, amikor például régi családi fényképeket nézegettek.

7. A megegyezés a gyermekek és a felnõttek beszámolói között több mint meglepõ. Azt bizonyítják, hogy a halálközeli élményeknek semmi közük ahhoz, hogy ki, és milyen háttér-meggyõzõdésekkel éli át azokat. A 6 év alatti gyermekek is ugyanazokról a dolgokról mesélnek, mint a felnõttek, holott õk még sosem hallottak a túlvilágról, az alagútról és a fényrõl, mint ahogyan azt sem tudják, mi az, hogy lepereg elõtted az életed. Akkor találkoznak vele elõször, amikor megtapasztalják.

8. A hasonlóság a halálközeli beszámolók között, szerte a világon, szintén azt bizonyítja, hogy ezek a látomások a lehetõ legreálisabbak. Létezik erre egy egyszerû analógia: ha egy amerikai, egy spanyol és egy mexikói elmegy Párizsba, mindhárman az Eiffel-tornyot látják. Az egyedüli különbség a beszámolóikban a részletekben rejlik, nem a lényegben. Ez érvényes arra is, amikor különbözõ kultúrákhoz tartozó emberek mesélnek a halálközeli élményeikrõl. Az alapelemek ott vannak, csak a kerettörténet más.

9. Akik átéltek már hasonlót, és sikerült visszatérniük az életbe, általában gyökeresen megváltoznak. Olyan hosszútávú természetes és természetfeletti "mellékhatások" jelentkeznek az életükben, mint például a haláltól való félelem megszûnése, a megnyugvás, hogy létezik örök élet, a odaadóbb, szeretetteljesebb viselkedés, a jobb emberré válás, vagy a nyitottság a spiritualitás irányába.


filantropikum.com/elet-a-halal-utan-9-vi...udomany-tamaszt-ala/