A tanítványok élete, feladata és felismerése....

A tanitványok feladata, és hogyan ismerhetõk fel

Ez leginkább abban mérhetõ, hogy ki milyen tanítványa az Istennek, hogy a lelkében hogyan él az Isten. Õ által él, vagy csak az emberek maguk akarják azt, hogy tanítványai legyenek az Istennek. Errõl lehet felismerni azokat a tanításokat, amiket az emberek maguk fabrikálnak maguknak, mert abban az Istenre hivatkoznak, csak a cselekedeteikben nem nyilvánul meg az a tanítás, amit az Istennel igazolnak.

Mindig az legyen a számotokra a döntõ minden esetben, amikor a tanítványság kérdésérõl hallotok, hogy az a ti lelketekben milyen érzéseket vált ki. Ha nem örömmel és kitartással vagytok ebben a tanításban, akkor az a ti számotokra nem szükséges. Vagyis nem a ti számotokra készült.
Mindig legyetek nagyon éberek, hogy észrevegyétek azt, hogy a lelketek miben akar benneteket szolgálatra hívni, hogy ne kerüljétek el azt a lehetõséget, amit az Isten a ti számotokra felkínál.

Jézus mondja "ti vagytok a föld sója, ha izét veszíti semmire sem való, akkor azt kidobják". Ebben az esetben Jézus arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire fontos, hogy az emberek az Igaz tiszta Jézusi tanítást tudják magukba szívni és azt továbbadni, mert ha az fertõzött, "ízét elveszítette" akkor az már nem használható.

Arra is felhívja a tanítványai figyelmét, hogy "ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni."
Jézus azt szeretné, ha minden gyermeke a világosság hordozója lenne, és abban a lelkületben élni a földi életét. Akkor nem lenne az emberi lelkekben ennyi szomorúság és békétlenség, ami megkeseríti az emberek életét.
Jézus ahogyan mondta a tanítványainak, hogy a hegyen épült várost nem lehet elrejteni, ugyanúgy az emberi szívekben lévõ jó tulajdonságokat sem lehet elrejteni, mert azok a maguk természetébõl adódóan végzik a földön a szeretetteljes munkájukat, anélkül hogy ezekrõl õk tudomást szereznének, mert ez nekik természetes.(megj. mint pl. Teréz anya).

" És ha világosságot gyújtanak nem rejtik véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenki lássa."
Testvéreim ti is tegyétek a tartóra a ti szíveitekben lévõ jó tulajdonságaitokat, hogy meglássák az emberek, hogy ti Jézus tanítványai vagytok. Ne ti mondjátok magatokról, hogy tanítványok vagytok, hanem a környezetetek vegye észre rajtatok.
(Imre Margit)

Tudd, hogy van miért élned

"Tudd, hogy van miért élned és van miért dolgoznod!
Egyszer Neked is el kell számolnod, és azon a napon, bizony lesz néhány megválaszolandó kérdés.
Nem az lesz a fontos, hogy milyen autód van, hanem az, hogy hány embert vettél fel az autódba.
Nem az számít majd, hogy mekkora házad volt, hanem az, hogy hány embernek adtál otthont.
És akkor már nem a ruha tesz Téged, hanem az a tudat, hogy mennyi embernek segítettél felöltözni.
És akkor már nem számít se pénzed, se aranyad, de számít, hogyan éltél azért, hogy azokat megszerezd.
És ott nem az lesz a kérdés, mi volt a munkád. A kérdés az lesz, tettél-e elegendõ jót.
Nem az lesz a fontos, hány barátod volt. Hanem az, hogy Te hány embernek voltál igaz barátja.
Senki sem kérdi, ki volt a szomszédod. A kérdés az, Te milyen szomszéd voltál.
A bõröd színe és a külsõd akkor már nem lesz fontos. De a mosolyod és a szemed csillogása elárulja majd, ki vagy.
Reménykedj, hogy lesz ott valaki, aki megfogja majd a kezed és szeretettel elvezet téged oda, ahová vágysz.

Légy jó barát!
Tegyél jót!
Segíts magadon és másokon!"
(ismeretlen szerzõ)

A tanítványság fogalma

A tanítványok élete

Évszázadokon át foglalkoztatta a keresztényeket, hogy mi is a tanítványság lényege, ám Jézus elsõ követõi számára ez ennél sokkal fontosabb kérdés volt. Tanítványnak lenni számukra azt jelentette, hogy az Úr Jézust követték. Alapjában véve e fogalom alatt olyan kapcsolatot értettek, amely átalakítja, felszabadítja és erõvel tölti el az embert. Rendkívül fontos, hogy e szó számunkra is ugyanezt a jelentést hordozza.
Tanítvány az, aki Megváltójának fogadta el Jézus Krisztust, aki mindent megtesz azért, hogy Istennel való kapcsolata erõsödjön, és a Szentlélek által igyekszik egész életét Jézus uralma alá vonni. A tanítványok elkötelezték magukat, hogy az egyház felelõsségteljes tagjai lesznek, tevékenyen, következetesen részt vállalnak a missziómunkában, és engednek Isten Lelke belsõ késztetésének.
A tanítványság kérdését többféle szempontból is megközelíthetjük. Egyrészt vizsgálhatjuk a történelmi kor fényében, amelyben a Mester és tanítványai éltek, másrészt mérlegelhetjük a keresztényi élet sajátosságait figyelembe véve. Mindkét megközelítési mód szükséges ahhoz, hogy megértsük, mit jelent a keresztény ember számára tanítványként élni.

A keresztény tanítvány minden más tanítványtól különbözik. Az I. században sok tanító lépett színre, akiket tisztelet övezett, és akik tanítványokat gyûjtöttek maguk köré. Az emberek csodálták tanítási stílusukat. A keresztény tanítvány azonban egészen más volt. Jézus példáját akarta követni. A tanítvány követõ is, a keresztény tanítvány kifejezés tehát arra utal, hogy valaki Jézust, az õ példáját követi.
A tanítványság kérdését két szinten is figyelhetjük: egyrészt Jézus elsõ tanítványait, másrészt az Úr késõbbi követõit is vizsgálhatjuk.
Jézussal és tanítványaival kapcsolatban több kérdés is felvetõdik. Milyen lehetett, amikor maga az Úr hívott el és tanított valakit? Mit érezhettek, akik saját szemükkel figyelték a Mester tetteit, és tanulhattak példájából?
Ma viszont sok szempontból lényegesebb kérdés: mit jelent tanítványként élni annyi évszázaddal azután, hogy Jézus a földön élt és tanított? Mivel jár, ha az ember Krisztus tanítványa a XXI. században? Mit jelent ez az Úr és elsõ tanítványai korától olyannyira eltérõ társadalomban élõk számára?
(bibliatanulmányok)

Kárpáti Petronella: Szeretnél-e fénysugár lenni?

Ugye milyen furcsa ez a kérdés? Lehet az ember fénysugár?

Aki a fizika törvényeit ismeri, az azt mondja, ez képtelenség. Mert a fizika szerint a fény elektromágneses hullám és olyan sugárzás, amely fényérzetet kelt. Elsõsorban szemünkkel érzékeljük, de sugármérõ eszközökkel is kimutatható. A tudósok évszázadok óta kísérleteket végeznek, tanulmányozzák terjedésének törvényét, sebességét, irányát.

A fényrõl, ha õszinték akarunk lenni, nagyon keveset tudunk és annak Alkotójáról. Mindig ámulattal és csodálattal tölt el bennünket, ha látjuk a hajnali pirkadást, vagy a lenyugvó Nap vörösen izzó fénylabdáját, a szivárvány pompás ívét, a csillagok szikrázó fényeit, a felhõkön áttûzõ Nap sugarát. Milyen jó érzés kerít hatalmába, ha az éjszakai sötétet felváltja a reggeli fény! A hideg is elviselhetõbb, ha kisüt a Nap és felmelegíti a levegõt, megolvasztja a jeget.

A fény: világosság, ami elûzi a sötétséget! A fény: áldás, nélküle nem lenne élet!

Isten, amikor megalkotta e világot, elsõként a világosságot teremtette meg; különválasztotta a sötétségtõl, ezzel is kifejezve azt, hogy az élethez világosságra, fényre van szükség. Jézus, amikor a földön járt, így szólt tanítványaihoz:

"Ti vagytok a világ világossága... Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek elõtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat" (Mt 5:14-16).

Ez a felhívás nekünk is szól, mint késõi tanítványainak. De, mit jelent világítani? Jó befolyást árasztani, ami áldást és életet jelent mások számára. Az egész földet a bûn, a bánat és a fájdalom sötétsége borítja, mégis szétsugározhatjuk Isten dicsõségének fényét, jóságának, irgalmának, szeretetének világosságát.

Ahogyan a Hold és a csillagok a Naptól kapják fényüket, úgy mi is, az Igazság Napjától kapott fénnyel világíthatunk másoknak. Ezért mondta Jézus: "Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" (Jn 8:12).

Nekünk, mint követõinek az a feladatunk, hogy olyan üzenetet hirdessünk, ami világít, mint a fénysugár, mert "sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket" (Ésa 60:2). Isten jellemét kell bemutatnunk környezetünknek, feddhetetlenül, romlatlanul és tisztán élve az "elfordult és elvetemedett nemzetség közepette" ragyogva, mint a csillagok (vö.: Fil 2:15).

Szeretnél-e fénysugár lenni, hogy oszoljon a bûn, a gonoszság éjszakája? Akkor áraszd környezetedre a szeretet, az öröm, a békesség, a szívesség, a jóság, a szelídség melegét! Ne késlekedj, hanem indulj el, keress társakat, akik veled együtt viszik a fáklyát! Világíts! Világítsatok!

Tanitványságról

Mindig van mit kijavítanotok, hogy a lelketek ne legyen olyan mint jelenleg, hogy nem tudtatok a régi hibáitokból semmit sem kijavítani. Gondolkodjatok el azokon az eseményeken, amelyek idáig sodortak benneteket, hogy mi az a lelketekben, ami nem tud megszabadulni attól, ami akadályozza a további fejlõdésében.

Soha ne legyetek túlzottan elbizakodottak, hogy ti már mindent tudtok az evangéliumokból és egyéb írásokból. Jelenleg a földi életében senki sem mondhatja el magáról, hogy õ bizony jól cselekedett ebben az életében, õ már olyan érdemeket szerzett az Istennél, hogy akár holnap eléje állna és õ megállná a helyét az Isten mérlegén.

Testvéreim a cselekedeteitek által fogtok üdvözülni, nem a tudásotok által !
Jól jegyezzétek meg, hogy míg a szegény ember csak lassan teszi meg az utat, amit a gazdag és eszes gyorsan, de mi a jutalma annak, aki kijátssza a szegényt ?
Semmi. Mert Isten igazsága nem az okosoké és nem a tudósoké, hanem az egyszerû embereken megnyilvánuló belsõ szeretõ érzés az, ami elvezeti a szegényt az Isten országába, míg az okos és tudálékos ember csak a saját maga igazán keresztül akar bejutni a mennyek országába.

Tudjátok ti is, hogy egyetlen gazdagnak és tudósnak sem lehet bejutni az Isten országába, mert ott szûk a kapu és õk a magukra akasztott terheikkel fennakadnak a szûk kapun és nem tudnak bejutni az Isten országába.

Tegyétek hát félre a lelketekben lévõ tudálékosságot és a nagyravágyást, hogy ne akadjatok föl a szûk kapun. Vegyétek észre önmagatokon, hogy azon az úton ezzel a ti kemény akaratotokkal, gõgötökkel és nagyot akarásotokkal nem tudtok bejutni a szûk kapun.
Tegyétek félre az életetekben a nagyravágyásaitokat, amelyek akadályoznak benneteket. Ti sem lesztek másként, ha nem változtattok a gondolkodásotokon, mint azok, akik Jézus idejében a szûk kapuról szóló példabeszédet hallgatták, csak éppen nem mehettek be rajta, mert azok a cselekedeteik akadályozták õket, amiben éppen nagyon jól érezték magukat.
Ti is csak úgy tudtok bejutni, ha arra idõben felkészültök. Minden lehetõséget kihasználva, örömmel és boldogan kell végig mennetek azon az úton, amelyet a mindennapi életetekben tesztek.

Ha nehéz az út akkor se legyetek szomorúak, mert az Isten segít nektek a terhetek viselésében, csak ti minden erõtökkel arra törekedjetek, hogy az Útról le ne lépjetek, mert akkor nagyon nehezen tudtok újra felkapaszkodni. Mindig lebegjen a szemeitek elõtt az a nagyon fontos esemény, hogy egyetlen ember sem képes önmaga az üdvözülésre, csak az Istennel együtt, az Õ segítségével.
(Imre Margit,
A"Lélek öröme és szomorúsága " c. könyvbõl részlet)

folytatása következik

.
folytatása az elõzõnek


Igyekezzetek, hogy legyen idõtök az elfecsérelt feladat miatt, az igazi feladataitokat elvégezni. Mi mindannyian, akik ezeket az embereket segítjük azon vagyunk, hogy a feladataitokat segítsük, hogy sikeresen tudjátok elvégezni azt, amit az Isten rátok bízott leszületésetek elõtt. A feladatot Õ látja tisztán, ti csak homályban láttok, és néha nem azt amit éppen kellene.

Törekedjetek arra, hogy a lelketekben az Isteni erõ és kegyelem áttudja járni azokat a részeket, amelyek általatok beszennyezõdtek.
Tudjátok jól, hogy az amikor kedvetlenek vagytok, vagy nem sikerül semmi akkor a lelketek koplal, nincs tápláléka, hiába adtok neki olyan táplálékot, olyan tanítást, amit õ nem tud befogadni az, az õ számára nem jelent fejlõdést. Ilyenkor a lélek csak vegetál.

Tudjátok, hogy a lelketek mennyi üresjáratot tesz az életetek során ? Szinte el sem hiszitek, hogy alig van olyan idõszaka, amikor számára tökéletes az amit éppen csinál. Így látszik meg az embereken, hogy egyáltalán mit csinálnak és hogyan élnek.

Innen indulnak el a ferde tanítások és annak következményei. Mindig legyetek figyelmesek, mert a lelketek az mindig jelez a ti számotokra, csak vegyétek észre, és ne hallgattassátok el. Hanem nagyon figyelmesen tegyétek azt, amit õ elvár tõletek, mármint az egó kiiktatásával, az Isten akarata teljesüljön be az életetekben.

Mindig lesznek körülöttetek olyan emberek, akik segítenek abban, hogy ne bizonytalanodjatok el, hanem közösen segítenek nektek, mi irányítjuk azokat, akik a segítségetekre sietnek. Csak vegyétek észre õket, legyetek nyitottak és engedjétek magatokat irányítani. Mindig gondoskodik az Isten az övéirõl, soha nem hagyja magukra õket, csak figyelnetek kell, hogy észrevegyétek a segítséget.

Nem mindig úgy van segítségetek, hogy közvetlen, hanem lehet másként is, akár telefonbeszélgetés közben, vagy csak hallasz valakitõl valamit és közte van az, amire neked szükséged van, vagy éppen lesz. Ez így mûködik, csak legyetek figyelmesek, Isten minden lehetõséget felkínál a számotokra, csak legyetek figyelmesek, ne szalasszátok el azt.
Ne menjetek el mellette, hogy nem veszitek észre, mert akkor nem tudtok kijönni abból a kátyúból amelybe éppen beleestetek.
(Imre Margit, "A lélek öröme és szomorusága" c. könyvõl részlet)