Szeretet

Hol terem a szeretet?

- Tulajdonképpen hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer egy anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.
- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt szerezni. Belõlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában és minden ölelésben.
- Öntözni nem kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ments ég! A könny sós és kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet?
- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha a szeretet nem terem, kihûl a föld.
- Úgy érted hasztalan a nap heve, ha belülrõl nem fût semmit sem ér?
- Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek és emberként gondolkozom.
- Elsõsorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban ?
- Erõ. Ha feltöltõdsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem. Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes.
(Részlet: Kun Erzsébet: Családmesék. -A szeretet tankönyve c. kötetébõl)

Szeretet közelben

Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: képes szeretetet elfogadni is.
Van, amikor a szeretet apró kis gesztusaink elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.
Amikor szeretetet adunk, akkor - mint kezdeményezõk - az erõ pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.

Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk.
Hirtelen kiesünk a nagyság szerepébõl, és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyen konyhájának konyhafõnöki szerepében.
Most minket is étellel kínálnak. De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen,
zsörtölõdünk a valaki morzsáit lefitymálva.
Hiszen mi praktikusan, megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a rászorulóknak. S lám, most a sor megakad. A sorban állók türelmetlenkednek.

De valaki nem tágít.
Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretetmorzsáit.
S akkor meg kell látnunk, hogy szeretet nem elsõsorban nekünk szól. Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét.
Valakitõl szeretetet elfogadni annyit jelen, mint megerõsíteni õt élete értelmében.
(Simon András)

Álom

"Azt mesélik, egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött.

- Mit árulsz itt? - kérdezte.

- Mindent, amit a szíved kíván - válaszolta Isten.

Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehetõ legjobb dolgokat fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat.

- Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és félelemtõl való szabadságot akarok - mondta, majd kis idõ múlva még hozzátette - nem csak magamnak, hanem minden embernek a földön.

Isten mosolygott.

- Kedvesem, azt hiszem félreértettél - mondta. - Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat."
(ismeretlen szerzõ)

"Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor ha szereti.
A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvetõ vonásait és tulajdonságait; sõt mi több, meglássa a benne rejlõ lehetõségeket is."
(Viktor E. Frankl)

Szórd a szeretetet

"Ne kérdezz senkit ki vagy és mi leszel,
a fontos, hogy szívedbõl mindig hitelezel.
Ha nem süt a Nap, Te legyél sugára,
ragyogjon a szemed mások mosolyára.

Akit bánat bénít, melegen vígasztald
simogató szóval - ne küldd el, marasztald!
Öregnek, gyereknek mondj mesét, ha kérik
a szíved mondja halkan, legjobban megértik.
SZÓRD A SZERETETET, mint nap a sugarát,
Így leszel boldog majd itt, és Odaát. "
(Írta Jászai Joli néni)

Mi a szeretet?

A szeretet Isten adta kapocs olyan emberrel (emberekkel) akikkel együtt valamit meg kell tanulnunk, tapasztalnunk, átélnünk, megszenvednünk. Akit megszeretünk, mindvégig szeretjük, csak késõbb esetleg már nincs tennivalónk vele.

Az igazi szeretet-kapocs ritka, mély, és megrendítõ, gyökereiben érintõ, felkavaró kikerülhetetlen tennivaló, mert a szeretet tevõleges.
A szeretetet nem kell keresni, megmutatja arcát, megmutatja magát, felbukkan. Érzed, ott van.
Az átélt szeretet igaz felismeréshez vezet.
Az igazi szeretet megmásíthatatlan és felboríthatatlan, letagadhatatlan, csendes, és olykor magányos. Nem szomorúan magányos csak univerzális magányunkat tekintve egyedül megélve a miénk.
A szeretet - kijelölt út valami felé
A szeretet a lélekben összekulcsolt kéz.
A szeretet csakis felemel, bár a hozzá vezetõ út lehet nagyon fájdalmas, gyötrelmes és nehéz, de lehet megbízatás és öröm is.
A szeretet egyben súlyos teher és igazi megkönnyebbülés.
A ránk mért szeretet útvonal.
A szeretet nem a megölelés, de fantasztikus lehet megölelni azt, akit szeretünk.
A szeretet fájdalmas híd, mert nem segíthetünk mindenben maradéktalanul azon, akit szeretünk. Más életútja, célja, keretei, korlátai, sorsa, jelleme van. Ezzel a bonyolult, és ellentmondásos különbséggel érkezik hozzánk, van közös tennivalónk, és ezzel együtt kell szeretnünk.
Sokszor egészen elképesztõ, kit, miért szeretünk. A szeretet titokzatosan önállósítja magát, és választ. Szeretünk valakit, akit nem kéne, és nem szeretjük azt, akit minden okunk volna szeretni.
A szeretetben hosszú rátalálás is van és azonnal is beköszönthet lelkünkbe.
A mély szeretetben lemondani valamirõl, bármirõl is, nem lemondás. Csak olyan természetes, mint odaadni valamit. Kinyújtod a kezed és odaadod. Könnyedén.
Megérezni és megérteni azt, mire van szüksége a másiknak - még akkor is, ha neked az egyáltalán nem fontos! az is szeretet. Ha hozzásegíted ahhoz, ami neki fontos, az is szeretet.
(Neudl Erika)