Szeretet

.


A szeretet ereje


"Bármit is akarsz az életben, azért akarod, mert szereted.
Gondolkozz ezen egy pillanatig.
Nem akarsz olyan dolgokat, amiket nem szeretsz, ugye? Minden ember csak azt akarja, amit szeret - olyasmit senki sem akar, amit nem szeret.
Ez azt jelenti, hogy a gondolataid milyensége határozza meg, hogy szavaid és tetteid pozitívak vagy negatívak lesznek. Honnan tudhatjuk?
A gondolataid akkor pozitívak, ha arról szólnak, amit akarsz, és amit szeretsz!
A negatív gondolatok pedig mindig azzal kapcsolatosak, amit nem akarsz, és amit nem szeretsz.
Ennyire egyszerû az egész.
A legtöbb ember többet gondol olyasmire és gyakrabban beszél olyan dolgokról, amiket nem szeret.
Több negatívitást sugároznak magukból, mint szeretetet, ezáltal pedig akaratlanul is megfosztják magukat minden jótól az életben.

" Van egy szó, ami felszabadít, és megkönnyíti a terheket: a szeretet." (Szophoklész )

.



Tatiosz: A lehetetlen méltatlan az emberhez


Külön világ minden ember. Ami összeköt bennünket - az az emberség.

Aki képes bölcsen dönteni, mindent egynek lát: a szeretet igazsága magába olvasztja a türelem, a figyelem, az odaadás az együttérzés, a magasba vágyódás, a felemelkedés képességét és a felemelés erényét.

A lehetetlen - méltatlan az emberhez.
Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlen elmegyünk az élet igazi örömei mellett.
Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel tegyük.
Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerezte a legnagyobb örömet.

.

Ami pénzért nem megvehetõ


Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük
minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel
megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához
közelebbi volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont
bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségrõl, gyerekekrõl, a katonakorukról,
a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az, az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült,
azzal töltötte az idõt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit
lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvõ embert egy
idõ után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már
alig várta õket, ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett.
Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak
távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a
színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.

Miközben az ablak melletti beteg kimerítõ részletességgel írta le a
kinti világot , a másik, folyton fekvõ behunyta a szemét és maga elé
képzelte a látványt.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló
karneváli menetrõl beszélt. Bár a folyton fekvõ ember nem hallotta
zenészeket, maga elé képzelte õket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülõ
nõvér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert
az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet,
hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban
a belsõ
ágyon fekvõ beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nõvér
szívesen segített, kényelembe helyezve õt azon az ágyon, majd magára hagyta.

Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és
megdöbbenve látta: az ablak egy tûzfalra néz. Megkérdezte a nõvért,
mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek
festette le az ablakon túli világot.


A nõvér elárulta, hogy az, az ember vak volt, nem láthatta a falat sem..
Valószínûleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törõdve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük õket, de ha derünket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.

Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.

.

Antoine de Saint-Exupery: Fohász


Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erõt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések mûvészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes idõbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsõrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erõt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Õrizz meg attól a naiv hittõl, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelõdünk!

Küldd el hozzám a kellõ pillanatban azt, akinek van elegendõ bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendõ fantáziát ahhoz, hogy a kellõ pillanatban és a megfelelõ helyen " szavakkal vagy szavak nélkül " egy kis jóságot közvetíthessek!

Õrizz meg az élet elszalasztásának félelmétõl!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések mûvészetére!


ebredeshajnalan.com/antoine-de-saint-exupery-fohasz/

.

.