Ne félj az élettõl bármilyen mostoha.
Az ember gyõz, ha nem lesz ostoba.
Harcolj a célért, de ne szenvedj érte.
Emlékezz inkább a jóra , a szépre.
Ne csüggedj sokáig, ne hulljon könnyed.
E-hatalmas világban, szépet is lelhetsz.
Ki nem várja a holnapot, az sem adja fel.
Mert egy apró kis reményben új életre kel.
Mindennap egy másnap, új reménnyel élj.
Nézz szemben a sorssal, tõle sose félj.
Ha néha úgy érzed a földbe tipornak.
Széttört álmaid a felszínen maradnak.
Nem kell a jövõdet a múltaddal temetni.
Ha igazán akarsz, újra tudsz szeretni.
(szerzõje ismeretlen)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Egy írónõ mondja el ezt a bájos kis történetet:
"Valahányszor húgommal veszekedtünk, anyánk büntetésbõl két egymással szembe állított székbe ültetett minket és megparancsolta, egymás szemébe nézve mosolyogjunk, akármilyen nehezen megy.
A mosoly csakhamar õszinte lett és percek alatt nevetésben tört ki. Ezzel haragunk el is múlott. Amikor valakire nagyon mérges vagy, próbáld ki ezt a receptet, nézz a szemébe és erõltesd magadra a mosolyt. Hidd el, hogy ez a módszer sokkal jobb, mint dúlva-fúlva emészteni magadat."
(ismeretlen szerzõ)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Fiatal pár lép be a város legszebb játéküzletébe. A férj és a feleség hosszasan nézegetik a színes játékokat. Némelyek fenn sorakoznak az állványokon, mások a mennyezetrõl lógnak le vagy a pultokon fekszenek szívderítõ tarkaságban. Vannak itt síró és nevetõ babák, elektronikus játékok, kicsike konyhák, melyekben lángost és süteményt sütnek.
Nem tudják eldönteni, melyiket vegyék meg. A csinos eladónõ hozzájuk lép.
- Nézze - kezdi magyarázni a feleség -, nekünk egy egészen kicsi lányunk van, és mi sokat vagyunk távol hazulról, gyakran még este is.
- Olyan kislány, aki keveset mosolyog - folytatja a férj.
Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenné - veszi át a szót újra az asszony -, akkor is, ha mi nem vagyunk mellette... Valamit, aminek örülne, ha egyedül van.
Nagyon sajnálom - szólal meg udvariasan az eladónõ -, de mi nem árulunk szülõket.
Dönteni arról, hogy gyermekünk legyen, olyan nagy dolog, mintha szerzõdést kötnénk vele egy mérhetetlen feladatról, amelyet az emberi ész elképzelni is alig képes. A kicsinyek mind olyan meghívóval érkeznek hozzánk, amely az egész életre szól, és azt mondják: "Hívtál. Itt vagyok. Mit adsz?" Itt kezdõdik minden nevelési feladat.
(Bruno Ferrero)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
"A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel elõidézhetõ állapot."
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dõl el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dõl el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe."
(Müller Péter)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 17 éve 4 hónapja Margit által.