.
.
Ezt a tanítást már korábban meditációban Raffael arkangyaltól kaptam. Most megosztom veletek szeretettel. Egy olyan térbe vitt el, ahol azok a lelkek indulnak tanulásuk és tisztulásuk útjára, akik még nem képesek teljesen elszakadni az anyagi világban megismert dolgoktól...
Csodálatos ez a változatosság és mindaz, ami azért alakult ki, hogy tanítson minket úgy, ahogy az számunkra elfogadható...
Elõször meglepõdtem a földbéli hasonlóságtól, de az arkangyal mindent elmagyarázott.
Olvassátok szívvel, és töltsön el ez a kis tanítás bizonyossággal, hogy mindenkinek azt, és úgy adják, ahogy az neki a legjobb!
Az égi vasútállomás...
Egy vasútállomáson vagyok, felülrõl nézem a vonatokat, és a peront, egy karzatról. Nagy a sürgés-forgás. Emberek csomagokkal szállnak fel a vonatokra. Minden vágány foglalt, mindegyiken áll egy szerelvény. Lejövök az emeletrõl, és a peronon sétálok. Nézem a várakozó vonatokat, és a hozzájuk tartó embereket. Egy aluljáróhoz érek, ami a vágányokat köti össze. Lemegyek a lépcsõkön, és elindulok a földalatti folyosón. Az egyik fordulónál, mintha fényt látnék közeledni. Aztán meglátok egy magas, tekintélyparancsoló férfit, lámpával a kezében, befordulni a sarkon. Sokan követik. Elõször egy kicsit megijedek, olyan gyorsan bukkant fel, de aztán látom, csak siet, mert vezeti az õt követõ embereket az aluljárón át. Elmennek mellettem, s eltûnnek az egyik kanyarban. Egyedül maradok. De mégsem. Érzem, valaki van velem, mellettem. Megérinti puhán a vállamat. Raffael arkangyal áll mellettem. Biztonság és öröm tölt el.
- Hol vagyunk? - kérdezem tõle.
- Egy köztes térben, ahová sok lélek kerül a földi élet befejezése után.
- De ez olyan, mint egy vasútállomás.
- Mert az - mosolyog értetlenségemen - Akitõl az elõbb egy kicsit megijedtél, õ az állomás fõnöke. Õ felel ennek a helynek a fenntartásáért, mûködéséért.
- Miért kell a lelkeknek egy vasútállomás? Nem a fénnyel utaznak azok, kik befejezték egy földi életüket?
- Te tudod, nem minden élet fut egy úton, egy szinten. Minden lélek más fejlettségi fokon áll. Akik nagyon ragaszkodnak az anyagi léthez, s csak lassan tudják elfogadni igaz, szellemi valójukat, azoknak ez a köztes tér ideális, hogy eljussanak arra a helyre, ahol pihenhetnek, tisztulhatnak, tanulhatnak, s felkészülhetnek következõ életükre.
- Tehát felszállnak a vonatokra, és az elviszi õket oda, ahová mások veled, az angyalokkal jutnak el?
- Lényegében igen, de ez az õ valóságuk, s most még jobban hasonlít földi életükhöz, mert õk olyan lelkek, akiknek nagy megrázkódtatás lenne, ha rögtön kiragadtatnának anyagi létükbõl. Õk majd folyamatosan tanulják meg, és ismerik fel ezt a világot is. Az õ pihenésük és tisztulásuk ezért hosszabb folyamat.
- Azt mondod, mindenki fejlettségi szintjének megfelelõ helyre kerül földi élete után?
- Pontosan. Aki már képes elfogadni, és ismeri a magasabb rezgésû világokat, õ természetesen rögtön oda kerül. Mindenki feladatának, útjának, tudásának megfelelõ helyre. Hiszen csak így tud a lélek továbbfejlõdni, érni.
- Azt mondod, annyiféle köztes világ van, ahány fejlettségi szintû lélek?
- Inkább lélekcsoportok. Ismered az égi család fogalmát, ez is hasonló. Itt is csoportokról beszélek. Lelkek vannak azonos fejlettségi szinten, de ez nem biztos, hogy egy családon belül alakul így ki, mert itt lehetnek fejlõdési különbségek. Vannak lelkek, kiknek azonos élményeket kell megélni, azonos feladatokat kell teljesíteni. Õk egy lélekcsoport. Mint egy úszóválogatott. Egy versenyben indulnak, azonos a cél, mégis lehetnek közöttük erõsebb, vagy gyengébb versenyzõk.
- Tehát azok, akik még tudatukkal fõleg az anyagban élnek, életük befejezése után egy földihez nagyon hasonló, köztes világba érkeznek?
- Igen. Ide. Innen utaznak tovább céljuk, tanulóhelyük felé.
- Honnan tudják melyik vonatra szálljanak?
- Kérdezd meg tõlük - mosolyog rám Raffael, és eltûnik.
folytatása a következõben