Spirituális gondolatok

.

7 dolog, amit minden felnõtt teherként cipel, ha gyerekkorában nem szerették.


A gyermekkor minõsége egész életünkre rányomja a bélyegét. Befolyásolja a személyiségünket, a természetünket, a képességeinket, szóval sok minden azon múlik, hogy milyen gyerekkorunk volt. Mindannyian másként reagálunk azokra a dolgokra, amelyek az életünk során érintenek minket, mivel mindenki más dolgokat tapasztalt kisgyermekként.

Tökéletes ember nincs, ahogyan tökéletes szülõ sem létezik, de minden szülõnek egyetlen szigorúan kötelezõ feladata van: szeretni a gyermekét!

Aki úgy nõ fel, hogy otthon nem kap szeretetet, vagy mellõzve érzi magát, arra sok nehézség vár élete során. Sokszor az is elõfordul, hogy a szülõ ugyan szereti a gyermekét, ám képtelen mindezt kimutatni. Ez is nagyon veszélyes lehet, ugyanis azok a gyerekek, akik szeretet nélkül nõnek fel, a következõ terheket cipelik magukkal felnõttként:

1. Nem tudják, hogyan kell elengedni

Az elengedést felnõttként igazi tortúraként élik meg. Túlságosan erõsen ragaszkodnak a dolgokhoz és az emberekhez, sokkal erõsebben, mint kéne, és ez kétséget szül, ami rendkívül megmérgezheti a mindennapokat.

2. Mindig az elutasítást várják és elzárkóznak

Amikor a helyzet kezd komolyra fordulni, a legtöbb ilyen ember elzárkózik. Sosem tudnak felhõtlenül örülni, hiszen mindig arra számítanak, hogy a jó dolgok után csakis a rossz jöhet. Számukra az elutasítás egy biztos dolog, hiszen úgy érzik nincs mód arra, hogy ezt kiküszöböljék.

3. Elrejtik a sebezhetõ/érzékeny oldalukat

Egyfajta védekezõ mechanizmus, amely révén próbálják magukat megóvni a világ kegyetlenségeitõl. Csakis a legközelebbi embereknek mernek megnyílni, de a bizalmukat pillanatok alatt el lehet veszíteni.

4. Bizalmi gondjaik vannak

Ez nem azt jelenti, hogy nem akarnak másokban megbízni, hanem egész egyszerûen nagyon nehezükre esik. Tudják, hogy igazán csak magukban bízhatnak, ezért minden egyedül próbálnak megoldani.

5. Átlépik a határokat

És itt a saját határaikról van szó. Sokszor olyan helyzetbe kerülnek, amelybe kényelmetlenül érzik magukat. Nincsenek tisztában a saját korlátaikkal, ezért legtöbbször csak sodródnak az árral.

6. Sosem mondják ki elsõnek, hogy "Szeretlek!"

Nem azok a típusúak, akik könnyedén beszélni tudnak az érzelmeikrõl. Ezért minél jobban a nyakukba zúdítod az érzéseidet, annál inkább ellöknek maguktól. Az érzelmekhez idõre van szükségük.

7. Folyton kételkednek magukban

Sosem érzik úgy, hogy valamit jól csinálnak, vagy hogy valamiben jók lennének. Mindig megkérdõjelezik a saját tudásukat és tehetségüket, ezért a legtöbbjük önbizalomhiányban szenved.


filantropikum.com/7-dolog-amit-minden-fe...raban-nem-szerettek/

.

Amikor nagyon mélyre kerülsz egyetlen dolgot tehetsz: fel kell állnod!


Bárkivel megtörténhet! Az életben néha nagy sebességgel rohanunk a szakadék felé, és nem tudjuk, hogy hogyan álljunk meg, fõleg, ha már az alja felé közeledünk.

Szó szerint úgy fogjuk érezni magunk, mintha a szakadék alján lennénk, ha már nagyon kétségbe vagyunk esve, szorongunk, és fogalmunk nincs, hogy hogyan tovább. Egyszerre omlik össze a társadalmi-, és magánéletünk, nem tudunk teljesíteni a munkánkban, a félelem és a káosz veszi át az irányítást felettünk. Idõnként mindannyian átéljük ezeket az érzéseket, álmodozunk, tervezünk, építjük a jövõbeli céljaink felé vezetõ utat, és hirtelen a semmi, és kétségbeesés közepén, a szakadék alján találjuk magunkat.

Mit érzünk ebben a pillanatban? Veszteséget. Mintha megállt volna körülöttünk az élet, és soha de soha nem fordulna többé jóra. Egyedül érezzük magunkat ennek a rémálomnak a közepén! Hogyan lehet megszabadulni ezektõl a félelmetes gondolatoktól, amelyek szó szerint felemésztenek?

"A szenvedés és a fájdalom mindig szükséges egy szélesebb látókörhöz és egy igazán mély érzelmekkel teli szívhez" (Dosztojevszkij)

A legnagyobb hiba az, hogy félünk!

Mindenki fél a kiszámíthatatlan dolgoktól, melyeket nem tudunk megjósolni, de nem is menekülhetünk tõlük. Ha a probléma bekövetkezik, két lehetõségünk van: vagy minden erõnket összeszedve megpróbáljuk megoldani, vagy elhagyjuk magunkat, és belefulladunk.

A választás és a döntés joga a mi kezünkben van! Semmire nincs garancia az életben, lehetséges, hogy megoldunk egy problémát, és száz újabb kis gond zúdul a nyakunkba. Mi a legrosszabb, ami velünk történhet? Az, hogy csalódunk! Azt szerettük volna, hogy minden pontosan az elképzeléseink szerint történjen, de közben teljesen másképp alakulnak a dolgok. Fájdalom és csalódás, ennyi amit érezni fogunk, ennél semmi többet.

A szenvedés bölccsé és erõssé tesz!

Az élet senkit sem kímél meg, mindannyian elõbb vagy utóbb elveszítjük szeretteinket, csalódás ér, és úgy érezzük, vége a világnak. Az életben semmi sem pusztíthat el örökre, csupán egyetlen feltétellel, ha mi magunk engedélyezzük, és átadjuk magunk a veszteségnek.

Mi magunk döntjük el, hogy hogyan akarunk élni, hogy a szenvedést vagy a boldog életet választjuk. A döntés egyedül a mi kezünkben van, senki sem kényszeríthet semmire. Mi magunk döntjük el, hogy évekig gyászolunk-e, vagy pedig letöröljük a könnyeinket és továbblépünk. Elõbb-utóbb rá fogunk jönni, hogy a gyászolás és szenvedés nem vezet semerre, ezzel csak magunk alatt mélyítjük a gödröt.

Mindenki különbözõképp reagál!

Van aki egy nagy fájdalom vagy csalódás után gonosz és rosszindulatú lesz, míg más teljesen megváltozik, sokkal kedvesebb és önzetlenebb lesz. Csak akkor értjük meg az élet valódi értelmét, amikor eljutunk a gödör aljára, amikor a fájdalom, a megaláztatás, a boldogtalanság, a szenvedés elérkezik a legmélyebb pontra. Oda, ahonnan nincs tovább, akkor fogjuk megérteni, hogy nincs amiért félnünk, hiszen már semmit sem veszítünk.

Ekkor fogunk rájönni, hogy az egyetlen lehetõségünk az, hogy felálljunk a gödör aljáról! Többé már nem versenyzünk senkivel, egyszerûen csak megyünk az álmaink felé, félelem és szorongás nélkül. Ha egyszer már elvesztettünk mindent, tudjuk, hogy azáltal, hogy merünk lépni, semmit sem veszíthetünk el!


filantropikum.com/amikor-nagyon-melyre-k...tsz-fel-kell-allnod/

.


Ne kapaszkodj görcsösen!


Buddha tanítása szerint a ragaszkodás az emberi szenvedés legnagyobb okozója, ami sóvárgást, vágyakozást, bizonytalanságot idéz elõ. Egy megfontolandó tanmese is errõl szól.

Mi, emberek sajnos hajlamosak vagyunk a túlzott kötõdésekre, megszokásaink rabjaként élni mindennapjainkat. Nem csak fizikai tárgyakhoz és dolgokhoz kötõdünk, hanem kapcsolatokhoz. Ragaszkodunk véleményekhez, sikerekhez egyaránt.

Mi sem természetesebb, hogy szeretjük a biztonságot, a baj viszont az, hogy sokszor nem vesszük észre, hogy az általunk kreált biztonság leginkább elzárkózás és menekülés a külvilágtól.

Nem ismerjük fel, hogy szürke hétköznapjaink okozói sokszor mi magunk vagyunk.

Görcsösen ragaszkodunk megszokott dolgainkhoz, és nincs elég bátorságunk változtatni. Így hát marad a komfortzóna és a várakozás. Várni a félelem nélküli, önfeledt, boldog életre.


Richard Bach története sokunknak lehet tanulságos.

Egy kristálytiszta vizû, nagy folyó mélyén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött felettük a maga természetességével - nem törõdve azzal, hogy éppen fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, jó vagy gonosz lény felett halad el. A lények a folyó medrében lévõ gallyakba és kövekbe kapaszkodva éltek.

Görcsösen kapaszkodtak, hogy ellenálljanak a folyó áramlásának, ebbõl állt az életük, ezt tanulták születésük pillanatától fogva.

Egy napon azonban az egyik lény így szólt:

-Elegem van már ebbõl a folyamatos kapaszkodásból. Bár nem látom a szemeimmel, de bízom a folyóban, hogy tudja, merre tart. Nem kapaszkodom tovább görcsösen, hadd vigyen az áramlat arra, amerre akar. Belehalok az unalomba, ha csak kapaszkodnom.

A többiek csak nevettek rajta, és ezt mondták neki:

- Te megbolondultál! Ha elengeded az ágadat, az áramlat, amit annyira imádsz, hozzávág a kövekhez és szétzúzza a testedet! Biztos lehetsz benne, hogy hamarabb belehalsz abba, mint az unalomba!

De ez az egy lázadó lény nem törõdött a többiek véleményével: elengedte az ágát és átadta magát a folyó áramlásának. Hozzá is csapódott a sziklákhoz keményen, ám miután nem volt hajlandó újra belekapaszkodni az ágakba, a folyó szépen egyre feljebb emelte a mélybõl. Immár szabad volt, és sziklához sem csapódott többé.

A folyómederben élõ lények pedig elkezdtek ámuldozva beszélni róla:

- Nézzétek, csoda történt! Egy olyan lény, mint mi, de õ repülni tud! Eljött a Megváltó, hogy megmentsen mindannyiunkat!

A folyó áramlásával sodródó lény ekkor így szólt hozzájuk:

- Kicsivel sem vagyok több nálatok. Ha én Megváltó vagyok, akkor Ti is azok vagytok. A folyó mindannyiunkat felemel, ha elég bátrak vagyunk, hogy elengedjük a görcsösen szorított ágainkat.

Mert ez az életünk igazi értelme: az utazás, a kaland!

A többiek azonban még nagyobb áhítattal kiáltozták:

- Eljött a Megváltó!

És mire újra felnéztek, társuk már a folyó áramlásával haladva eltûnt a szemük elõl. Õk pedig magukra maradtak, és továbbra is görcsösen kapaszkodva az ágaikba elkezdtek legendákat gyártani a Megváltóról.

forrás: sokszinuvidek.24.hu


Facebook oldalunk: www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts

.


Amikor megérted..



Amikor megérted, hogy nem az a fontos, hogy mások elismerjenek, hanem hogy elégedett légy önmagaddal, megszûnik Benned minden görcsös megfelelni vágyás.

Amikor megérted, hogy a többi ember csupán az önmagadhoz való viszonyodat tükrözi vissza, hálás leszel nekik, és nem okolsz majd mást az életedért.

Amikor megérted, hogy senki más nem felel az életedért, és jelen helyzeted a múltbéli gondolataid, tetteid és érzéseid következménye, sokkal jobban odafigyelsz majd rájuk.

Amikor megérted, hogy más emberek csupán saját életük tapasztalatai alapján adhatnak tanácsot, és sosem tudhatják, mi van a lelkedben, sokkal jobban fogsz hinni a megérzéseidnek. Tudni fogod, hogy nincs náluk jobb tanácsadó.

Amikor megérted, hogy nem várhatod, hogy egy másik ember tegyen boldoggá, mert Õ csak azt adhatja, ami Benned van, nem fogsz függni többet senkitõl.

Amikor megérted, hogy senki nem tudja megmondani, hogyan alakul a jövõd, és minden a jelenlegi döntéseidtõl függ, végre teremtõ leszel, és elhagyod a kalitkát.

Amikor megérted, hogy nem szenvedni jöttél a Földre, és tudatos munkával lepakolhatod a múltad terheit, Rád talál a boldogság. Tudni fogod, hogy minden úgy jó, ahogy van. Nem problémákat fogsz látni, hanem megoldásokat. Nem ellenkezel, nem harcolsz, hanem elfogadsz. Tudod, hogy minden szenvedésnek megvolt az oka, és hálás tudsz végre lenni azért, aki valójában vagy.

Guzsik-Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )

.


7 dolog, amit el kell mondanod még a lelkednek az év vége elõtt!


Év vége felé mindig egy kicsit összegezzük magunkban az elmúlt év eseményeit. Átgondoljuk, hogy mi történt, és nagyobb erõvel koncentrálunk azokra a dolgokra, amiket el szeretnénk érni, vagy amiken, változtatni szeretnénk.

Lehet, hogy most kissé fáradtnak érezzük magunkat, de soha ne adjuk fel, induljunk megújult erõvel, és sok reménnyel az új évben.


7 fontos dolog, amit el kell mondj a lelkednek, mielõtt átlépnénk az új év küszöbén.


1. Sokkal többet tudsz, mint eddig, már nem ugyanaz az ember vagy, mint a 2019-es évben, számos új tapasztalaton mentél át. Növekedsz, fejlõdsz, megújulsz, továbblépsz.

2. Egyáltalán nem kell úgy tenned, mintha minden rendben lenne. Nem kell hamis mosolyt erõltetned az arcodra, és úgy csinálni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, csak azért, mert egy új év közeledik. Légy õszinte magaddal, és hallgass a szívedre!

3. Minden helyzetben tégy meg mindent, amit csak tõled telik! Az igazán kis lépések is számítanak, hiszen közelebb visznek a céljaid felé.

4. Vedd észre, hogy a szeretet jelen van az életedben, még akkor is, ha nem érzed magad felhõtlenül boldognak nap, mint nap. A szeretet egy kis hópehelyben, vagy egy apró simogatásban is ugyanúgy jelen van.

5. Erõs vagy, még, ha nem is érzed úgy mindig. Ha védtelennek, sebezhetõnek és gyengének érzed magad, akkor is tudnod kell, hogy azért jutottál el addig, ahol most épp tartasz, mert végtelenül erõs vagy.

6. Ha azt mondod, amit érzel, az nem egyenlõ a gyengeséggel. Tárd ki a szíved, mutasd meg az õszinte érzéseid, mert csak akkor lehetsz igazán önmagad. Szeretteid megérdemlik az õszinteséged!

7. Még csak az út elején vagy, az igazi kaland csak most kezdõdik. Az új évben meg tudod mutatni, hogy ki is vagy igazából. Készülj fel mindarra, ami ezután következik, fogadd nyitott szívvel a történéseket!


filantropikum.com/7-dolog-amit-el-kell-m...ek-az-ev-vege-elott/

.