Spirituális gondolatok

Spiritualitás

A spiritualitás nem menekülés a valóság világából. A spiritualitás elmondja nekünk, mi az igaz valóság, és hogyan fedezhetjük azt fel itt a földön. A spiritualitás nem az élet megtagadása, hanem az élet legtisztább elfogadása. Az életet fenntartások nélkül el kell fogadni. Az életet lélek teljesen meg kell valósítani. Az életet teljesen át kell alakítani. Az életet örökké kell élni.
Mi történik, ha valaki spirituális életbe akar kezdeni, de alkalmazkodnia kell az anyagi élethez?
A jógának és az életnek összhangban kell lennie. Mélyen magunkba kell merülnünk, hogy felfedezzük a spirituális életet, de anélkül, hogy megtagadnánk az anyagi életet. Belülrõl kell kifelé jönnünk. Nem tudunk belülre menni, amíg a külsõ élet értékeihez ragaszkodunk. Szükségünk van a belsõ életre, és a belsõ életben található a végtelen öröm, béke és üdvösség. A belsõ életbõl felszínre hozzuk belsõ isteni tulajdonságainkat. Akkor az anyagi életet könnyen el lehet igazítani. Az anyagi életnek valójában csak akkor van valódi jelentõsége, ha a belsõ élet támogatja. Most tulajdonképp az történik, hogy az anyagi életet megpróbáljuk elválasztani a spirituális élettõl. Valójában nincs ilyen elválasztás, de az emberek sajnos azt gondolják, hogy valaki vagy elfogadja az anyagi életet, és elmerül annak élvezetében, vagy teljes aszkétának kell lennie, nincs középút. Ez így nem igaz. Az anyagi életet el kell fogadni, de nem a féktelen élvezetek értelmében. Az anyagi életet azért kell elfogadnunk, hogy belsõ, isteni tulajdonságainkat kinyilvánítsuk.
Istent kell elsõ helyre tenni az életünkben, de anélkül, hogy az anyagi életet vagy a külsõ világot megtagadnánk. Ha Istent tesszük az elsõ helyre, akkor Isten a nevünkben belép a külsõ világba, az anyagi világba. De ha az anyagi világot tesszük az elsõ helyre, akkor nem érhetjük el Istent, mert a módszer helytelen. Istenbõl kell az anyagi életbe lépnünk. A belsõ életben Isten uralkodik, és a belsõ életbõl kihozhatjuk és ki is kell hoznunk Õt a külsõ életbe. Így alkalmazkodhatunk az anyagi élethez, és tehetjük azt eggyé a spirituális élettel.
(Sri Chinmoy

Relaxáció (meditáció)

Ahogy testünk, úgy lelkünk is pihenésre vágyik, ám sajnos a legtöbb ember nem hallja meg belsõ hangját, amely minduntalan nyugalomra intené. A hétköznapi stressz források, a kimerültség és a túlhajszoltság levezetésének egyik módja a relaxáció, amelyhez nem kell külön edzõtermekbe vagy jógaklubokba járnunk, hiszen bárhol relaxálhatunk (meditálhatunk).
A természetben, akár egy parkban, vízparton vagy egy csendesebb kertben lenne ideális, de otthon is könnyen elvégezhetõ. Keressünk egy csendesebb szobát, kapcsoljuk ki a tévét, rádiót, mobiltelefonokat. Fontos, hogy olyan helyet találjunk, ahol senki és semmi nem zavarhat bennünket a következõ 15-20 percben.
Helyezkedjünk el egy kényelmes fotelban, székben, kanapén, kezeinket lazán kulcsoljuk össze az ölünkben. Lábainkat kényelmesen, egyenesen tartsuk a talajon. Egyenes háttal üljünk, csukjuk be a szemünket, és a legkisebb lábujjunktól kezdve a fejtetõnkig lazítsuk el minden porcikánkat. Próbáljunk meg az orrunkon keresztül lélegezni, és figyeljük légzésünket.
Egy idõ után felveszünk egy természetes ritmust, és levegõvételünk könnyebbé válik. Tisztítsuk meg agyunkat gondolatainktól, egy képzeletbeli seprûvel söpörjünk ki minden információt magunkból, és teljesen lazuljunk el. Ha gondolataink esetleg csapongani kezdenének, koncentráljunk a légzésre, és próbáljunk ebben a helyzetben maradni a következõ percekben.
Lassan nyissuk ki a szemünket, és térjünk vissza a kiindulási ponthoz. A relaxáció (meditáció) véget ért, élvezzük a nyugalmat, a csendet, a lelkünkben teremtett békét!

Lelki-szellemi világgal való kapcsolatteremtés a meditáció.
Aktív meditáció az ima, passzív meditáció az elözö hozzászólásban leírt módszer. Annyit szeretnék hozzáfüzni, hogy a csapongó gondolátokat amennyiben nem sikerül kisöpörni, akkor egyszerüen el kell engedni. Erre alkalmas technika a mantrázás, a hang vagy szó önmagunkban való ismételgetése. Úgy tudom, ha hagyjuk, a nyomasztó gondolatok a felszínre törnek, ezután már csak el kell engedni. Meditációban nem GONDOLKODNI, hanem elengedni a gondolatokat!
Kapcsolatteremtés közben a segítöinktöl is érkezhet üzenet, ezekkel is a meditáció után szabad foglalkozni, gondolkodni rajtuk.
Nekem a mantrázáshoz legjobban "bevált" szó a SZERETET.
Minden hang, hangok, szavak egyfajta rezgés, és a rezgések minösége úgy gondolom, megegyeznek a szavak jelentésével.
Rendszeres Meditációra van szükség (napi két alkalom) ahhoz, hogy a nyomasztó gondolatok elengedése helyett képesek legyünk a segítöinkkel könnyedén felvenni a KAPCSOLATOT.

A gondolat hatalma

Adhatsz verbális szuggesztiókat is, vagyis szóingereket, melyek ismételgetése megint csak reflexes úton hoz létre tudatállapot-változásokat. Ezek is õsidõk óta ismertek, gondolj csak a mantrákra, az imákra. Ezek monoton ismételgetése és számolgatása akár rózsafüzéren, akár a buddhista malán, ismert volt úgy Keleten, mint Nyugaton. A terápiában alkalmazott technikák (relaxáció, hipnózis) szintén használnak verbális szuggesztiókat, melyeket önmagadnak is adhatsz mint pozitív gondolatmintákat. Ezek legismertebbje Coué híres formulája: "Napról napra minden tekintetben egyre jobban és jobban érzem magam." Mindenki megtalálhatja a maga számára legkedvezõbb szuggesztiót vagy mantrát, ebben számos könyv és tanfolyam ad tanácsot.

A módosult tudatállapotot izgalmas szubjektív élmények kísérik; szubjektivitásukból adódóan mindenkinél más és más élmények jelentkeznek. Sokan átélik a tudattágulás érzését, testképük megváltozását, felléphet olyan érzés is, amikor átéled, hogy nem vagy azonos a testeddel, nemcsak test vagy. Megváltozik a külvilág érzékelése is, érezheted magad idõtlennek, sokan spirituális, transzcendentális élményekrõl számolnak be. Vannak, akik képeket látnak, mások inkább a gondolatok elcsendesedését, a szabadon lebegõ, laza koncentrációt élvezik. Ezeket a módszereket gyakorolhatod személyiségfejlõdésed érdekében, vagy hogy transzcendentális élményekben legyen részed, és a modern pszichoterápia is jó eredménnyel alkalmazza - megfelelõ szakember vezetése mellett - különféle pszichés problémák megszüntetésére.
(Forrás:Légy a szerencséd kovácsa)

Lemondás

A legszigorúbb spirituális szempontból tekintve, az úgynevezett földi lemondás nem szükséges a törekvõ számára. Ha a lemondás azt jelenti, hogy elhagyjuk a családunkat, ha a lemondás azt jelenti, hogy nem törõdünk a társadalommal vagy az emberiséggel, akkor, azt kell, hogy mondjam, mindegy mirõl mondunk ma le, holnap valami más fog az utunkba állni. Ma a családunk az akadály, holnap a barátaink lesznek azok, holnapután a hazánk, következõ nap pedig a világ. Az ilyen lemondásnak nincs vége.

A spirituális életben természetesen szükségünk van a lemondásra. Mirõl fogunk lemondani? Lemondunk a félelemrõl, a kétségrõl, a tökéletlenségrõl, a tudatlanságról és a halálról.
Nem személyekrõl fogunk lemondani, hanem olyan tulajdonságokról, amelyek útjában állnak az Istenivel való egyesülésünknek. Amikor spirituális életbe kezdünk, lehetõséget kapunk arra, hogy lemondjunk ezekrõl a tulajdonságokról, vagy inkább átalakítsuk ezeket a tulajdonságokat. Amikor arról beszélünk, hogy lemondunk valamirõl, vagy átalakítunk valamit, azonnal a tudatlanságra gondolunk. Valóban ez az egyetlen dolog, amit spirituális életünkben át kell alakítanunk.
Ha valaki azt mondja, hogy le fog mondani a világról, azért, hogy megvalósítsa Istent, akkor azt kell mondanom, hogy az illetõ téved. Ma lemond a világról, holnap pedig rájön, hogy az Isten, akit keres, nincs sehol máshol, mint magában a világban. Mi akadályozza meg abban, hogy lássa Istent a világban? A hozzáállása. Ahhoz, hogy lássa Istent az emberiségben, el kell távolítania a tudatlanság fátylát, ami közte és a világ többi része között feszül. Ha ezt a fátylat eltávolította nincs semmi, amirõl le kellene mondani. Az ember látja Istent, érzi Istent, Istenben van itt és a túlvilágon.
(Sri Chinmog)

A Magunk igazáról

"A hölgy kétségbeesve, sírástól rezes hangon meséli, miként bajlódik férjével "és magából kikelve ordít, semmi, de semmi nem tetszik neki, ha hideg a söre, még az sem! Ezt kell megérnem tizenhét év házasság után most mondja meg, Sándor, hogyan tudnám megváltoztatni?"

Se szeri, se száma a hasonló történeteknek, élethelyzeteknek. A "megváltoztatni" végszó pedig mindig jelen van. Hogyan lehetne megváltoztatni valakit, számunkra újra kedvessé tenni, méz-mázzal, vagy netán erõvel?

Nos itt van a probléma valódi gyökere! Sajnos az emberi Ego gyakran elfeledtet átlátni magán. Nemhogy lelki dolgokat, még hétköznapi gondolatokat is kizárólag a maga szemszögébõl képes csak elfogadni. Tenné ezt embertársával is, nem értve- nem látva annak igazát, szabad akaratát! Ám itt most szeretetrõl, vagy miért nem szeret- rõl van szó.
Lehet, hogy csúnyán hangzik, de érdekeltté kell tenni a társat ebbéli igazunk megértésében! Kétféle úton: az egyik a tudatos út, a másik a spirituális út, amirõl keveseknek van ismerete, pedig a kapcsolatok elején ez az út dominál.

A tudatos út kompromisszumokkal jár, okos alázattal és természetesen valós szeretet érzéssel a másik iránt. Mi is valójában a spirituális út? Nos a szeretet egy nagyon fontos energiát szabadít fel, mégpedig szívünk energiakapujából kiáradva egy úgynevezett szeretetszálon eléri a társ szívkapuját, és azt nyitva, megajándékozza õt saját szereteterejével. Ez az energia a legfontosabb a világon! Spirituális erõ ez a javából! Igazából arról van szó, hogy akibõl árad a szeretet ereje, az a társat energiatöbblettel látja el, nos ezzel (nem tudatosan) érdekeltté teszi máris. Ugyanis jólesõ érzést produkál szinte azonnal.
Ezen a két egymással összefonódó párhuzamos úton tudjuk elfogadtatni igazunkat (szeretetünket). Nem társunkat kell megváltoztatni, hanem nekünk kell felnõni a feladathoz, amely feladat a legnagyszerûbb ezen a világon!
(Blázsovics Sándor)
lélekerõ gyógyító