Bõjte Csaba a Dévai árvagyerekek megmentõje (írásai, elmélkedései)

Ajándék- Adventi elmélkedések

Jézus Krisztus üres kézzel jött közénk Karácsony estéjén. Nem hozott ajándékokat, nem osztott semmiféle mennyei szuvenírt. Õ, önmaga akart lenni az áldás, az ajándék, Isten szeretetének csodás megnyilvánulása. Reformjához nem hozott égi kincseket. Kérdéseinkre a válasz bennünk feszül. Isten mindannyiunkat a saját képére, hasonlatosságára teremtette. Mi is üres kézzel jöttünk erre a földre, azzal a hivatással, hogy áldás, ajándék, simogatás legyünk, válasz a fojtogató kérdésekre, út, mely tovább vezet.

Nemcsak kívülrõl kell a megoldást várni, útszélére sodródott koldusokként. Ne kezünket nyújtsuk alamizsna után a nagyvilág felé, hanem egymásban bízó lélekkel terveket szõjjünk, anyagi forrásainkat bölcsen felhasználva, Istenben bízó lélekkel teremtsünk magunknak otthont szülõföldünkön. Az igazi megoldás Te vagy, mi vagyunk!

Ajándék. Olyan jó dolog ajándékot kapni, és olyan fontos, hogy mi magunk is ajándékká váljunk. Sokféle ajándék van, minden szülõ a gyermekének a lét ajándékát adja. Jó lenne, ha közösen gyermekeinknek meg tudnánk adni egy nyugodt, békés Magyarország ajándékát. A süllyedõ Titanicon hiába fényesítették a kanalakat, a kilincseket, a hajót kellett volna megmenteni. Most nemzetünk hajóját, népünk közösségét kellene megerõsíteni. Önmagunk számára áldássá válva lehetünk világunk áldásává, hogy más népekkel együtt egy új világot álmodjunk. Hiábavaló a kis egyéni megtakarításunk, a személyes gyõzelem, ha a közös nagy csatánkat elbukjuk, a közös otthonunk darabokra törik. Merjünk értékes vetõmagot szórni a holnapba!
(Szerzõ: Cs.t.
2006.)

A mi erõnk

2006-12-18

Sokszor megtapasztaltam, hogy mindaz, amit csinálok, nem az enyém, hanem az élõ Istené. A gyermekekért, kiket nevelek, Jézus Krisztus meghalt a keresztfán. Én legföljebb megpróbálok kenyeret adni nekik, gondozni õket. Isten ezért a világért, a mi népünkért, nemzetünkért meghalt. Életednek óriási ára volt. Isten jobban akarja azt, hogy mi külön és együtt is fejlõdjünk, szépek, nagyszerûek legyünk, mind amennyire mi bármikor is akarhatnánk. Isten számára mi fontosabbak vagyunk.
A keresztény ember ereje ebbõl a világot kibontakoztató, világot továbbfejlesztõ Isteni erõbõl fakad. Az Úr az életadó víz, a forrás, mi magunk vagyunk, mert az élet, az életet adó víz mind-mind általunk fakad. Jézus olyan szépen mondja, én vagyok a szõlõtõ, és ti vagytok a szõlõvesszõk. Igazából az a göcsörtös, ráncos tõke, ami életet ad. És mi, a vesszõk, gyümölcsöt termünk, ízletes fürtöket hordunk. Annyira tudom csodálni Istennek az alázatát, ahogy átengedi a gyümölcstermés dicsõségét nekünk. Szelíden, alázatosan hordoz bennünket, a szõlõtõ termésének az öröme, büszkesége a miénk lehet, az élet dicsõsége az övé. Élet van bennünk, míg alázattal, szeretettel együtt a tõkén vagyunk.

Nagyon fontos, hogy meglegyen bennünk az élõ hit. Higgyük azt, hogy a népünket, nemzetünket nem mi akarjuk felemelni, nem mi teremtettük, nem mi haltunk meg érte a kereszten, hanem az élõ Isten, és ez reményt, biztonságot ad. Õ nem személyválogató, mindannyian számára kedvesek vagyunk, jászlához meghívja az egyszerû pásztort, de a gazdag napkeleti bölcset is.
Istennek az a célja, hogy mint, minden nép, úgy a mi népünk is erõs, egészséges és egységes legyen.
Szerzõ: Cs.t. Forrás: Reménnyel jövõt mindenkinek!

"Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltetek, és én megnyugtatlak titeket" (Mt. 11,28.)


A Napkeleti Bölcsek nem találják a Jézushoz vezetõ utat. Bekopognak Heródes palotájába, és Heródes hívatja a fõpapjait, akik útba is igazítják õket: Betlehem belõled származik a megváltó - mondják. Heródes udvari papjai tanácsára, vezetésével a Napkeleti Bölcsek célba érnek, átölelik a világ Urát. Döbbenetes, Heródes és fõpapjai tudják az igét, az utat, az életet és még sincs nevük az élet könyvébe beírva.

A kereszténység lényege, nem az, hogy tudom: van Isten. Nem a tudás üdvözít bennünket. Heródes tudta, épp ezért leöleti a kisdedeket, a tudás neki bûnforrása lesz. A kereszténység lényege az élõ Istennel való személyes találkozás. Kitárom a szívemet, majd felkelek és elindulok. Merre? Akarni kell, kérni, és az, ki a lábamat teremtette belép az életembe, az, ki kezeimet megálmodta, letörli a verejtéket, és gyöngéden átölel, és az ki nyelvemet adta, nevemen szólít szeretettel, becézni kezd engem, a tékozló fiút.

Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok. Nem azt mondja Jézus, hogy higgyetek bennem, hanem azt mondja, hogy gyertek hozzám. Ez a Szentírás rész mindannyiunknak szól.

A Karácsony mindannyiunk számára ünnep lehet. Nem egy múltbeli eseményt ünneplünk, hanem az örök életet, az örök Istennel való találkozást. Mindnyájan lehetünk pásztorok, napkeleti bölcsek, és a te otthonod, Betlehemi barlang lesz, benne az Élettel, ha kitárod szívedet Krisztus felé.

Ugyanez igaz az emberszeretetre is. A tudás önmagában nem üdvözít. Nem elég csak tudni, hogy van családunk, hazánk. Cselekvõ szeretettel akarnunk kell a holnapot, áldozatot kell vállalnunk, útra kell kelnünk, fáradságot, nehézséget vállalva, a magunk csokrát el kell vinnünk szeretteinknek.
(Bõjte Csaba 2006.12.12)

Gondolatok a rosszról!
2006. október 28

"Az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, és keresi, hogy kit nyelhetne el"

Az ember lépten-nyomon találkozik olyan dolgokkal, amik rosszak, amik fájdalommal töltik el. Családjainkban, az iskolában, a munkahelyeken, és sajnos nemzetünk, népünk nagycsaládjában, a helyi, nemzeti, vagy a nagypolitikában is. A rosszal, a bennünket zavaró dolgokkal szemben három választási lehetõségünk van.

1. Megfutamodni a problémák elõl: A gonosz szeretne megijeszteni, félelemmel eltölteni, hogy vagy pánikba esve, sikoltozva elmeneküljünk, vagy csendes, nyugodt vonulással kikerüljük, tovább álljunk a nehézségek, a gondok elõl. Ezért van olyan sok válás, lógás az órákról, külföldre emigrálás. Ki ne érezte volna, hogy talán külföldön zöldebb a pázsit, és egyszerûbb az élet, jó lenne tovább állni, hagyni a munkát másra. Isten ajándékairól, a barátainkról, a családunkról, népünkrõl nem szabad lemondani. Mi leszünk szegényebbek, és nem szabad testvéreinket, világunkat a gonosz prédájának hagyni, nem erõsebb õ nálunk.

2. A második magatartásforma: Rezignáltan magunkba roskadhatunk, keserûséggel megállapíthatjuk, hogy mindig is ilyen volt a világ, hogy nem lehet, nem érdemes küzdeni, mert kicsik, gyengék vagyunk, és jobb a magunk kis elefántcsont tornyaiban saját önzõ kis pecsenyéinket sütögetni, mint konfrontálódni a rosszal. Persze ugyanaz, ha az önpusztítás különféle - gyorsabb, vagy lassúbb - eszközeivel magunk ellen fordulunk, és az italhoz, vagy a pénzen vett gyönyör más eszközeihez nyúlunk. Mikor leégett a szovátai házunk építés közben, nem tudtam magamnak sem megmagyarázni, hogy ez miért kellett így történjen. Egy dolgot tudtam: a gonosz azt szeretné, hogy dobjam be a törülközõt, hogy adjam fel a harcot, húzzam meg magamat a magam kis egérlyukában. Nem, ezt az örömet én nem adom meg neki!

3. Eltakarítjuk a szemetet, és otthonossá tesszük a világunkat. Itt is három irányba indulhatunk el, és figyelnünk kell, mert itt is csapdák sorakoznak.

- Nyílt rohammal szembemehetünk a rosszal, a bennünket zavaró, nekünk fájdalmat okozó dolgokkal, személyekkel, pusztuljon a férges. Úgy gondolom, hogy ez is nagyon tetszene a gonosz léleknek, akinek nincs keze, aki azt szeretné, hogy mi adjuk neki a kezünket, szánkat, lábunkat, hogy általunk ártson, pusztítson, törjön, zúzzon. Az embertársam nekem testvérem, én nem elpusztítani akarom öt, hanem felszabadítani a szeretetre, hogy õ is megtapasztalja, hogy milyen édes és gyönyörûséges Isten szabad gyermekeinek szeretetben élni és alkotni. Nekünk nem szétvernünk kell a családjainkat, az osztályközösséget, nemzetünket, népünket, hanem a szeretet, az élet otthonaivá tenni azt.

- Passzív ellenállás: Nem tolom az ellenségem szekerét, nem fõzök a férjemnek, nem tanulok az iskolában, nem fizetek adót, elszabotálom mindazt, amit tõlem kérnek. Úgy gondolom, hogy a pusztítás urának ez is nagyon tetszene. Végül is, ha a családod, közösséged, nemzeted anarchiába süllyed, anyagilag összeomlik - akkor is gyõzött a gonosz.

- A szeretet forradalma: Jézus ezen az úton járt. Kitárt karral, védtelenül eljött közénk karácsony éjjelén, hogy átölelje nem csak a családját, hanem a borgõzös pásztorokat, de a napkeleti bölcseket is. És biztos, hogy ugyanolyan szeretettel ölelte volna át Heródest is, ha az gyilkos szándékkal nem a katonáit küldte volna, hanem szeretettel maga ment volna a jászolhoz.

Ha elhatalmasodik a gonosz ott ahol élünk, akkor egy lehetõségünk van: szívünk minden melegével, erejével, a lehetõ legjobb szándékkal szeressünk, s tegyünk jót mindenkivel. Mert a sötétség, a rossz nem valami, hanem a fény, a szeretet hiánya. Ha fényt gyújtunk, még ha parányi kis lángocska is, az már oszlatja a sötétet. A másik szabad akaratát jóságom nem tudja felülírni, de a fényben neki is könnyebb lesz megtalálni a helyes döntést, az utat, mely õt is az életre vezeti. Hiszem, hogy az Isten teremtette ember jó, és szeretne mindenki nagyra nõni, virágot hozni, igaz gyümölcsöt teremni, jóságos fényemnél talán talán meglát engem is, bennem a testvért, és nem ront nekem.
(Csaba t.)

Kiengesztelõdés

A mi Urunk egyik legszebb ajándéka a kiengesztelõdésre való készség. Döbbenetes, ahogy Jézus hiszi, hogy az öreg Nikodémus ujjá fog születni. Nem mondja, hogy rég megcsontosodott, farizeus képmutató, ilyennek születtél, ilyennek is fogsz meghalni, hogy kutyából nem lesz szalonna. Nem mondja, hogy az alma nem esik messze a fájától. Jézus hisz az emberben, hisz abban, hogy a házasságtörõ asszony fölkel, és továbbmegy, és többet nem vétkezik. Jézus hisz abban, hogy az ember talpra tud állni, meg tud térni, és ki tud engesztelõdni.

Õ maga is ki tud engesztelõdni Saullal, aki üldözi õt és a tanítványait, a késõbbi Szent Pállal, aki nemcsak újjászületett, de a Népek Apostola lett. Az õszinte szeretet, a történelem folyamán nagyon sok bûnöst fel tudott emelni a szentjei közé. Úgy gondolom, hogy ezt a nagyon szép keresztény erényt mindannyiunknak gyakorolni kell. Kiengesztelõdés nélkül nincs jövõnk!
Megbocsátás, újrakezdés nélkül nemzetünk, népünk nem tud talpra állni. Adná az Isten, hogy egymásnak fel tudnánk kínálni a megbocsátás kegyelmét. II. János Pál Pápa felnõtt keresztényekrõl írt elmélkedésében felsorolja a felnõtt, keresztény jellemzõ vonásait, melyek között az egyik legfontosabb tulajdonságként említi a kiengesztelõdésre való készséget.
Gyermekek azok, akik örök haragot fogadnak, gyermekek azok, akik saját gyengeségeiket még nem tapasztalták meg, ezért nagyon nehezen tudnak megbocsátani. Nekünk felnõtteknek tudnunk kell, hogy Isten mindannyiunkat egy marék porból teremtett, és esendõk, gyengék, kicsik vagyunk.

Életünk folyamatos újjászületés. Jézus Krisztus nem azt mondja, hogy maradjatok tökéletesek, hanem arra bíztat, hogy legyünk tökéletesek, mint az õ mennyei Atyja. Adja az Isten, hogy segíteni tudjunk egymásnak ebben a tökéletesedésben! Adja az Isten, hogy õszinte, tiszta szívvel ki tudjunk engesztelõdni, el tudjuk felejteni egymásnak mindazt, ami fájt, és tudjunk közösen holnapot, életet teremteni!
(2006.12.11. Bõjte Cs.)

Krisztusi szemlélet

A mai világ felfogása szerint a jó találkozik a rosszal, megküzd vele. Én hiszem, hogy minden ember jó, azt is tudom a tapasztalataim alapján, hogy a gonosz lélek, mint ordító oroszlán lesi, hogy kit nyeljen el. Sajnos a gonosz léleknek sokszor ereje is van megtéveszteni, megsebezni bennünket. Szép a Szentírásnak az a története, amikor Jézus találkozik a garadai ördöngössel.

Nézd, megszakítottam a munkámat, mert fontos vagy nekem, mert szeretlek Téged, mondja szó nélkül is ennek az embernek Krisztus. Igen, Te jó vagy, bár van benned valami rossz, amitõl megszabadulhatsz, amit kidobhatsz magadból, hogy tiszta legyél, szent legyél, igaz legyél. Jézus szelídsége, jósága, türelme az embert megtisztítja, felszabadítja.
Célunk, egymást szeretve felszabadítanunk az önzés, kapzsiság, a bûn megannyi formája alól. Mi nem legyõzni akarjuk egymást, elpusztítani, hanem felszabadítani a bizalomra, szeretetre, a vidám csapatmunkára, mely mindannyiunkat tovább vihet.

Hiszek a szeretet végsõ gyõzelmében! Hiszek, mert jó dolog szabadnak lenni, jó dolog tiszta szívvel élni, jó dolog Isten gyermekeinek szabadságát megtanulni, megtapasztalni az önzetlen szeretet világ formáló erejét. Azt gondolom, hogy fontosabb feladatunk nincs, mint egymást segíteni abban, hogy fel tudjunk szabadulni a bûn minden formája alól.
2006.12.12
Szerzõ: Cs.t. Forrás: Reménnyel jövõt mindenkinek!