Bõjte Csaba a Dévai árvagyerekek megmentõje (írásai, elmélkedései)

"Jó nekünk itt lenni, építsünk három sátrat."

2006-08-10

"Jó nekünk itt lenni, építsünk három sátrat." - mondták az apostolok neked, Uram, a Tábor hegyén.

Olyan szívesen szemlélem Szent Pétert, akit egy szép elmélkedés után elviszel halászni, megtöltöd hálóját hallal, és utána szeretettel meghívod munkatársadnak. Jó neki Veled lenni! Jó látni a megfáradt emmauszi tanítványokat, akiket szemrehányás nélkül elkísérsz, és olyan szépen beszélsz velük, hogy lángoló szívvel a sötét éjszakában útra kelnek, hogy megerõsítsék a csüggedt társaikat. Te a mi szeretetünket nem kiköveteled, téged jó szeretni, Uram.

Igen Uram, nekem is jó veled lenni, nem csak a szentírási szereplõinek. Jó veled élni, sátrat építeni neked itt a Földön, még akkor is, ha gyakran kicsinységem, bûnösségem engem is térdre kényszerít, akárcsak Szent Pétert, ott a csodálatos halfogáskor.

Olyan jó szemlélni ezt a szép vonásodat, jó Veled élni! Tudom, hogy engem is a saját képedre és hasonlatosságodra teremtettél. Segíts, hogy ez a szép vonás bennem is felragyogjon, hogy jó legyen az embereknek, gyerekeknek velem találkozni, velem együtt élni. Add, hogy a munkatársaim ne a fizetésért, ne kényszerbõl legyenek velem, hanem azért, mert jó velem lenni. Add, hogy olyan alázatos, jóságos legyek, hogy lángoljon a szíve azoknak, akik velem találkoznak. Add Uram, hogy megérdemeljem szeretetemmel, hogy a testvéreim sátrat építsenek nekem maguk között.

Uram szeretettel kérlek, add, hogy megértsük, hogy ne a jogainkat, igazságunkat keressük ezen a Földön, hanem olyan jók legyünk, hogy embertársainknak jó legyen velünk az élet. Add, hogy simogató szeretet, gyógyír legyünk egymás számára ezen a Földön, hogy ne elkerüljenek, hanem messzi földrõl felkeressenek bennünket az emberek.
Csaba t.

Szabadíts fel Uram minket a szárnyalásra!

2006-08-26

Uram, szeretettel odaülök melléd, és hallgatom a életet adó hegyi beszédedet. Itt van Péter is, ki szomorú, csüggedt, egész éjjel halászott, nem fogott semmit, magába roskadt, anyósa lázas beteg, gondok nyomasszák ezt az embert. Te megszólítod, megkéred, hogy kis ladikján vigyen be a tóra. Nagy szavak nélkül, csendesen, a megélhetése miatt aggódó ember hálóját megtöltöd hallal. Nagylelkû ajándék, csoda! Péter térdre borul elõtted és arra kér, hogy távozz tõle, mert õ egy bûnös ember, úgy érzi, hogy nem érdemli meg a te szeretetedet.

Olyan jó látni Uram, hogy te nem engeded el az elesett ember kezét. Jóságosan lehajolsz ehhez a csüggedt, önmagát lenézõ, leértékelõ emberhez, barátságodba fogadod, és meghívod, hogy társad, emberek halásza legyen. Apró léptekkel elindul melletted Péter, csetlik-botlik, de iránta való bizalmad nem inog meg soha. Így felnõ oda, hogy ö maga Jeruzsálem egyik legforgalmasabb kapujánál a kolduló nyomorékhoz így mer szolni: "Aranyam, ezüstöm nincs nekem, de Krisztus nevében mondom, hogy kelj föl és járj." És a koldus ugyanúgy föláll mint annak idején Péter maga, az Úr szavára és elindul, hogy éljen, szeressen, hirdesse Isten gyógyító felemelõ jóságát.

Döbbenetes! Uram a belõled áradó életerõ, szeretet, jóság meggyógyította, felszabadította Pétert a szeretetre, arra, hogy a te nevedben hegyeket mozgató erõvel, jósággal tovább építse a te országodat.
Saját képedre teremtettél engem is Uram. Milyen jó lenne, ha körülöttem élõ emberek béklyóit, szárnyalásukat visszafogó kötelékeit nem meghúznám, szorosabbra kötném szavaimmal, ítéleteimmel, hanem jóságosan megoldanám bizalmammal, életadó szeretetemmel felszabadítanám a szárnyalásra, az életre.

Uram add, hogy források fakadjanak körülöttem, ablakok, ajtók nyíljanak, hogy az emberek visszanyerjék bizalmukat, életerejüket, tettvágyukat, hogy felfakadjon bennük is a Te hegyeket mozgató jóságod, szereteted. Te senkit nem arra teremtettél, hogy üres hálóval, magába roskadva, saját bûneitõl megijedve visszahúzódjon a világtól, félve, magába zárkózzon. Oly sok depressziós, önmagából, és a világból kiábrándult ember van ezen a földön.
Tragédia, hogy nagyon sokan az önpusztításba menekülnek, pusztulásra ítélik önmagukat. Az õsz folyamán nagyon sok olyan gyereket hoztak hozzánk, kiknek a szüleik önkezükkel vetettek véget az életüknek.
Uram gyengeségemben hozzád kiáltok segíts, hogy segíthessek.
Csaba testvér

.
"Gyertek hozzám mindnyájan kik elfáradtatok"

Jézus!
Annyira csodálom a Te befogadó, integráló "mindenkit magadhoz vonzó" jóságodat. Tiszta szívvel mindannyiunknak mondod: "Gyertek hozzám mindnyájan kik elfáradtatok, s az élet terhét hordozzátok, és én felüdítlek titeket."
Uram, annyira szeretném megtanulni Tõled ezt a végtelen nyitottságot, azt, hogy ne elzárkózzak a fáradt, zsémbes, nyûgös emberek elõl, ne elforduljak a "kibírhatatlanoktól", hanem a Te példádra, befogadva felüdítsem, felszabadítsam õket az élet gondjaitól, a kísértéseiktõl, bûneiktõl.

Uram, az egész világnak szüksége van e csodálatos vonásodra. Milyen szép lenne a világ, ha a házastársak, a családok, a falvak, városok vezetõi, a politikusok, a kormányok a Te türelmeddel, szereteteddel fogadnák be a megfáradt, talán kétségbeesésében meggondolatlanságokra is kész embertársaikat.

Uram, neked sikerült a gadarai ördöngõst, a házasságtörõ asszonyt, s a többieket befogadni és felüdíteni, újjá szülni. Alázattal kérem a magam és embertársaim számára ezt a csodaszép erényt. Te azt mondtad, hogy bármit kérünk a Te nevedben, azt megadod nekünk, - saját képedre és hasonlatosságodra teremtettél, - segíts, hogy ez a szép vonás is felragyogjon az emberiség arcán, határtalan távlatokat nyitva gyermekeink elõtt.
Csaba t.
(2006.július 3.)

Nagyböjti gondolatok

Testvérem, Te Isten szép ajándéka, egy titkokat rejtõ csoda vagy!
Nap mint nap oly sokan borulnak térdre, hogy Istenhez forduljanak gondjaikban, választ kapjanak gyötrõ kérdéseikre, orvosságot bajaikra, fájdalmaikra. Keresik az emberek a különféle betegségek, a rák elleni orvosságot, a választ a társadalmunkat feszegetõ kérdésekre, a kiutat az értelmetlen háborúkból, katasztrófákból.
Kérnek Istentõl lelkesítõ, erõt adó, szép verseket, irodalmi mûalkotásokat, melyek szárnyalásra ösztönöznék a fiatalokat. Harmóniát, mely a dallamok egyetemes nyelvén egy új világot nyit elõttünk, színeket, festményeket, melyek beragyogják az életünket. Szükségünk van épületekre, gyárakra, hidakra, melyek otthont, munkát jelentenek számunkra, melyek összekötnek, elvezetnek a testvéreinkhez. Imáinkban rengeteg kérést fogalmazunk meg tudatosan, de nagyon sokszor csak akaratlan felsóhajtásainkban.

Minden ima Isten elé száll. Õ minden fohászt meghallgat. Hiszem, hogy aki teremtette fülünket, meghallja fohászunkat és válaszait, a világunkat továbbvivõ megoldásokat, a csodálatos mûalkotásokat, terveket, eszméket gyermekbõrbe csomagolva, élõ kisbabákként ajándékba adja nekünk.

Mindannyiunkban Isten csodás kincsei, a meghallgatott imákra adott válaszai rejlenek. Mint a vasérc vagy az arany a tárnák mélyén, az igazgyöngy a kagylóban a tenger fenekén, ott lapul benned, bennem a képlet, mely orvossággá válva, életet menthet, a tervrajz, melybõl kígyózó út lesz, hogy testvéredhez vezesse lépteid. Benned van a béke terv, melyet ha alázattal megfogalmazol és kimondasz hangosan, elhallgatnak a fegyverek, és mosoly költözik a gyermekek arcára

folytatása a következõben

folytatása az elõzõnek

A titok, a csoda benned van! A nagyböjt szent idejében még inkább mint máskor. Felszínes csapongások, üres lötyögések helyett, magadba kell mélyedned, hogy felfedezd lelkedben rejlõ értékeket. Merülj alá a csendben! Csodálatos érzés ott bent meghallani a verset, meglátni a festményt, a képletet, a megoldást, és szépen vázlatokat készítve, lassan világra szülni azt.

Egy gondolat, mely nemcsak neked fontos, ott lent, belsõdben kezd körvonalazódni, még csak dereng, de Te érzed, hogy belõled kikívánkozik. S mint a bányász a mély üregben, sötétben egyedül, dolgozol, megfogod, megfogalmazod, felszínre hozod, hogy megajándékozd vele a világot. Csodálatos érzés szülõanyja lenni egy igazi értéknek, egy szellemi kincsnek, melyben az emberek meghallgatott imáikra adott választ találnak.

Persze a gonosz szeretné elhitetni, hogy Te értéktelen vagy, meddõ föld, üres puszta. Azt hazudja, hogy benned nincsenek igazgyöngyök, kár is lemerülnöd a hullámok alá, úgysem találsz ott önmagadban semmit. Azt mondja: szórakozz, légy vidám, élj a mának, magadnak, neked sem ad senki semmit ingyen!

Ne hidd el neki, hazudik: Te Isten gyermeke vagy, felbontatlan levél, melyre a Teremtõ az õ gyermekei iránti végtelen szeretetét írta, fogalmazta meg csodálatosan. Általad akarja tovább teremteni a világot az Isten, választ küldeni a sokakat gyötrõ kérdésekre. Ne veszítsd el magad, mert válasz vagy valakiknek, sokaknak! Kicsinységed ne aggasszon, piciny ceruza heggyel írtak remekmûveket!

Ismerd meg magadat, ne félj! Tiszta vágyaid vezetnek legszebb álmod felé, mely újból és újból visszatér, mint a Te teremtõd, Isten szava. Indulj el abba az irányba, bár sötét a tárna, nehéz felszínre hozni az értékeket! A bányászat után tüzes kohóban tisztítják az ércet. Ne félj, megéri! Bízzál alkotódban, a nagyböjti szent idõ számodra is új világot nyithat!
Alkoss! Magadból adj csodát! Hegyeket mozgató õserõ van benned. Merd megtenni azt, amiért világra születtél! Add át ajándékaidat, s így a világot tovább teremtõ Istennek társa leszel!
Cs.t.
2007.02.14.

Nagyböjti gondolatok

Testvérem, Te Isten szép ajándéka, egy titkokat rejtõ csoda vagy!
Nap mint nap oly sokan borulnak térdre, hogy Istenhez forduljanak gondjaikban, választ kapjanak gyötrõ kérdéseikre, orvosságot bajaikra, fájdalmaikra. Keresik az emberek a különféle betegségek, a rák elleni orvosságot, a választ a társadalmunkat feszegetõ kérdésekre, a kiutat az értelmetlen háborúkból, katasztrófákból. Kérnek Istentõl lelkesítõ, erõt adó, szép verseket, irodalmi mûalkotásokat, melyek szárnyalásra ösztönöznék a fiatalokat. Harmóniát, mely a dallamok egyetemes nyelvén egy új világot nyit elõttünk, színeket, festményeket, melyek beragyogják az életünket. Szükségünk van épületekre, gyárakra, hidakra, melyek otthont, munkát jelentenek számunkra, melyek összekötnek, elvezetnek a testvéreinkhez. Imáinkban rengeteg kérést fogalmazunk meg tudatosan, de nagyon sokszor csak akaratlan felsóhajtásainkban.

Minden ima Isten elé száll. Õ minden fohászt meghallgat. Hiszem, hogy aki teremtette fülünket, meghallja fohászunkat és válaszait, a világunkat továbbvivõ megoldásokat, a csodálatos mûalkotásokat, terveket, eszméket gyermekbõrbe csomagolva, élõ kisbabákként ajándékba adja nekünk.

Mindannyiunkban Isten csodás kincsei, a meghallgatott imákra adott válaszai rejlenek. Mint a vasérc vagy az arany a tárnák mélyén, az igazgyöngy a kagylóban a tenger fenekén, ott lapul benned, bennem a képlet, mely orvossággá válva, életet menthet, a tervrajz, melybõl kígyózó út lesz, hogy testvéredhez vezesse lépteid. Benned van a béke terv, melyet ha alázattal megfogalmazol és kimondasz hangosan, elhallgatnak a fegyverek, és mosoly költözik a gyermekek arcára.

folytatása a következõben