Bõjte Csaba a Dévai árvagyerekek megmentõje (írásai, elmélkedései)

folytatása az elõzõnek

Nagybõjti gondolatok....


A titok, a csoda benned van! A nagyböjt szent idejében még inkább mint máskor. Felszínes csapongások, üres lötyögések helyett, magadba kell mélyedned, hogy felfedezd lelkedben rejlõ értékeket. Merülj alá a csendben! Csodálatos érzés ott bent meghallani a verset, meglátni a festményt, a képletet, a megoldást, és szépen vázlatokat készítve, lassan világra szülni azt. Egy gondolat, mely nemcsak neked fontos, ott lent, belsõdben kezd körvonalazódni, még csak dereng, de Te érzed, hogy belõled kikívánkozik. S mint a bányász a mély üregben, sötétben egyedül, dolgozol, megfogod, megfogalmazod, felszínre hozod, hogy megajándékozd vele a világot. Csodálatos érzés szülõanyja lenni egy igazi értéknek, egy szellemi kincsnek, melyben az emberek meghallgatott imáikra adott választ találnak.

Persze a gonosz szeretné elhitetni, hogy Te értéktelen vagy, meddõ föld, üres puszta. Azt hazudja, hogy benned nincsenek igazgyöngyök, kár is lemerülnöd a hullámok alá, úgysem találsz ott önmagadban semmit. Azt mondja: szórakozz, légy vidám, élj a mának, magadnak, neked sem ad senki semmit ingyen! Ne hidd el neki, hazudik: Te Isten gyermeke vagy, felbontatlan levél, melyre a Teremtõ az õ gyermekei iránti végtelen szeretetét írta, fogalmazta meg csodálatosan. Általad akarja tovább teremteni a világot az Isten, választ küldeni a sokakat gyötrõ kérdésekre. Ne veszítsd el magad, mert válasz vagy valakiknek, sokaknak! Kicsinységed ne aggasszon, piciny ceruza heggyel írtak remekmûveket!

Ismerd meg magadat, ne félj! Tiszta vágyaid vezetnek legszebb álmod felé, mely újból és újból visszatér, mint a Te teremtõd, Isten szava. Indulj el abba az irányba, bár sötét a tárna, nehéz felszínre hozni az értékeket! A bányászat után tüzes kohóban tisztítják az ércet. Ne félj, megéri! Bízzál alkotódban, a nagyböjti szent idõ számodra is új világot nyithat!
Alkoss! Magadból adj csodát! Hegyeket mozgató õserõ van benned. Merd megtenni azt, amiért világra születtél! Add át ajándékaidat, s így a világot tovább teremtõ Istennek társa leszel!
Cs.t.
2007.02.14.

Virágvasárnapi lelkigyakorlat Csíksomlyón

Kedves Testvérek!

Isten kegyelmébõl megtartottuk a Szent Ferenc Alapítvány baráti körének a virágvasárnapi lelkigyakorlatát, Csíksomlyón március 14-16 között.
Bátran mondhatom, számomra is, de úgy láttam, hogy mindenkinek nagy élményt jelentett a találkozás. Jó volt egyben látni sok olyan embert aki nagycsaládunk gondjait, bajait próbálja a hátán hordani szeretettel jósággal. Ilyen sok támogatónk talán sosem volt ilyen nyugodt csendes körülmények között egy épületben. Jó volt együtt imádkozni gyermekeinkért, népünkért a keresztúton, vagy szentmisét bemutatni a Szalvator kápolnánál, ahogyan a csatolt képeken is láthatjátok.

Jó volt esténként elbeszélgetni, megismerni a közös feladatokon túli embert, ki a közös szeretet útja mellett, éli a maga személyes életét is, járja sokszor a kisebb, nagyobb keresztútját. Számomra örömöt jelentett, ahogyan az általános, támogatói, keresztszülõi, angyali arc, személyes vonásokat kap a közös, a személyes beszélgetésekben, gyónásokban. Így már nem csak csapat vagyunk, hanem egy élõ nagycsalád sok sok gyerekkel. Ha valakit megismerünk, csak akkor tudjuk igazán szeretni, vele összetartozni. Így mélyül el a "szövetségünk az életért".
Számomra külön örömet jelentett a csíksomlyói Mária közelsége, az a szentmise, melyet, az õ szentélyében mutathatunk be, hiszem, hogy anyai szíve, nagycsaládunk legfõbb védelmezõje, közbejárója az élõ Isten elõtt. Jó volt az esti szentségimádásos csendben a kegytemplomban megfogalmazni kéréseinket, elénekelni szép, õsi Mária énekeinket.

A lelkigyakorlat élõ része volt a kilenc Szovátai gyerek, akik énekükkel, furulya szóval, vidám gyermeki jelenlétükkel igazán sajátságossá tették a szentmiséket, szertartásokat a lelkigyakorlat egész ideje alatt. Virágvasárnap bevonultak az életünkbe a Tusnádi gyerekek is, akik viszonozták a szombat délutáni látogatást. Kis elõadásukkal, vidám csacsogó jelenlétükkel láthatóvá tették, hogy kikért is imádkozunk, dolgozunk egész éven át, a Szent Ferenc Alapítvány nagycsaládjában.

Nehéz volt az elválás, sokan arra kértek, hogy már most foglaljuk le a házat a jövõ évi Virágvasárnap elõtti napokra, és szervezzük meg a Szent Ferenc alapítvány támogatóinak 2009-es nagyböjti lelkigyakorlatát, mindazoknak, kik szeretetbõl, jóságból, élõ hitbõl "szövetséget kötöttek az életért". Úgy gondolom, hogy ennek semmi akadálya nincs, mert én is nagyon fontosnak látom, az alkalmi, ünnepi találkozás mellett egy ilyen csendesebb, imádságos együttlétet.

A lelkigyakorlat számomra is erõt és fényt jelent a nagyhét szorongató félelmei közepette. Remény, hogy csendes magányos, vagy akár a nagycsaládunk keresztútján lassan, de biztosan a dicsõséges húsvét hajnala felé haladunk, és ezen az úton egymás számára, Simonok, Veronikák lehetünk.

Kívánok minden testvéremnek, egy összeszedett, csendes, elmélyült nagyhetet, hogy legyen erõnk akár átdöfött szívvel is, feltámadni Jézussal, és tovább menni a szeretet útján.
Szeretettel, Csaba t.
(2008.03.)

A birtoklás a szárnyalás halála

2006-01-19
Kedves Testvéreim!

Ne hagyd, hogy apró kavicsokkal a gonosz telerakja a zsebedet, még ha valódi gyémántok is, lehúznak. A birtoklás a szárnyalás halála. Mint a pacsirta, csipegess, mindenbõl vehetsz, érezd jól magad, fürödj a napfényben, minden a tiéd. Isten ajándéka, örvendj neki, de a több napra való, rothadó mannával nem szárnyalhatsz.

Egészségedért - ahogy testednek fogyókúrát írsz elõ - birtokló vágyadat meg kell zaboláznod.
Minden reform a történelem során az anyagiakkal való helyes viszony kialakításával indult el. Buddha, mint király, mondhatott volna bármit, palotájával együtt nevét is betemette volna az idõ, de mindenrõl lemondó szikár alakja a fa alatt az emberiség örök emlékébe égett, mint az olyané, aki boldog volt.

Jézus Krisztus, szuverén isteni döntéssel Betlehemben, egy istállóban születik. A világ minden kincsét, gazdagságát felkínálja a Csábító, de Õ nem fogadja el. Keresztelõ János lefejezése után királlyá akarták választani, de Õ szétoszlatja a tömeget. Õ nemcsak éli a szegénységet, hanem bennünket is arra buzdít: "Menj, add el amid van, az árát oszd szét a szegények között és jöjj kövess engem!"

Az evangélium radikális szegénység.
Krisztus nyomában igazán azok nõttek naggyá, akik valahogy ráéreztek arra, hogy szárnyalni földi kincsektõl, hatalomtól roskadozva nem lehet. Szent Benedek mindent otthagyott Rómában, és a szubioi hegyekben a szegényeknél is szegényebben élt, de Európa védõszentje lett.

Szent Ferenc, a Szegénység úrnõjének a jegyese, s példáján oly sok kolduló barát, bejárta az egész világot és egyszerû, szegény, de végtelenül boldog és vidám életük határtalan távlatokat nyitott. Számukra a szegénység nem egy szükséges rossz, melyet összeszorított fogakkal egy nagyobb végsõ jóért el kell viselni, hanem a tudatosan vállalt igazi gazdagságuk, melybõl életük, örömük forrásozik.

A reformáció puritán egyszerûsége is hiszem, hogy sokat lendített hívein. A kevesek számára nyitott reneszánsz pompa és fényûzés helyett tudatosan vállalt szabadságot hozott. Sajnos akkor néhány szellemi érték is tûzre került, melyek közül a legdrágább az egység.

Úgy gondolom, hogy a hatvanas évek végén elinduló diákmozgalmak lényege is a lázadás volt. A fiatalok úgy érezték, hogy rájuk aggatnak, kényszerítenek olyan holmikat, szokásokat, struktúrákat, melyek megfojtják õket, melyektõl nem kapunk levegõt. Szakadt farmernadrágban összebújni a testvérekkel a hegyekben, a lángcsermely által teremtett törékeny világban, és énekelni, nevetni, szabadnak lenni, erre vágytak, vágynak a fiatalok.

Levetni, levetkõzni mindent, ami a szárnyalást sárban tipegéssé, vonaglássá alázza.
A birtoklás vágya miatt, legyen szó anyagiakról vagy hatalomról, mindegy, az ember kivetkõzik önmagából, eltapossa a társát, és igazából az emberi közösségi létet a zsákmányosztó rablóhorda szintjére süllyesztheti.

Kinek mi jut a költségvetésbõl? Félelmetes! Úgy gondolom, hogy sok nyugati állam rájött, hogy nem kell gyermeket szülni, mert drága a gyermeknevelés, mert emigránsokkal fel lehet az országot tölteni. De nem kell a család sem, mert, a szingliként egyedül élõk, a meddõ homokosok mindannyian külön-külön lakást, mosógépet, tv vesznek, fenntartják a kölcsönbõl vett lakást, és jön a pénz, az adó, a TVA, az ÁFA, az államnak is van mit szétosztani. Dolgozz és fogyassz, hogy hasznot termelj talán olyanoknak is, akiket be sem engednél otthonodba!

folytatása a következõben

folytatása az elõzõnek

Bennünk van a hiba mindannyiunkban, hisz ha bármelyik politikai erõ azt mondaná, hogy álljunk már meg, hogy a tizenharmadik havi fizetésbõl adjuk meg a közös adósságainkat, fogjuk vissza a fogyasztást, éljünk egyszerûen, szegényen, de szabadon és testvéri szeretetben, az a párt megbukna a választásokon. Sajnos az a kormány, mely az Isten teremtette szép világunk tiszteletét a gazdasági növekedésnél elõbbre helyezné, elveszítené szavazóit és megbukna.

Bennünk van a hiba, hisz a ma politikusai csak a kapzsi vágyaink termékei, azt mondják, amit hallani akarunk. S csak addig hagyjuk beszélni õket, míg a pénzrõl beszélnek.

Eszköz-emberek. Bennünk van a hiba.
A világ Ura tudatosan vállalta a több évtizedes, csendes názáreti életet. Õt nem Heródes tette boldoggá.

Mi úgy élünk, mint a napkirály, mindenünk megvan. Olyan jómódban élünk, amirõl elõdeink álmodni sem mertek, és mégis, éhségünk kielégíthetetlen. Habzsolhatsz, birtokolhatsz evilági kincseket, hatalmat, de mindez soha nem fogja a jóllakottság érzetét adni, mert a bennünk lévõ éhség túlmutat ezeken a horizontokon.

Krisztus nem bóvlit árul, nem hamis gyöngyöket. Az evangéliumi szegénység valóban szabaddá tesz, és kinyitja elõttünk a végtelent.

Még diákkoromban írtam rá féltett könyveimre, hogy: "Tiéd és mindenkié". Nehéz volt kimondani, lemondani a birtoklás jogáról, de minden, ami érték az életemben ott, akkor kezdõdött.

"Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit, vagy szüleit, vagy gyermekeit, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendõ világban pedig az örök életet." Lk 18,29

Életem édes és gyönyörûséges tapasztalata: a lemondásban rejlõ végtelen gazdagság a "kisebb testvérség". Az a mindent magával ragadó sodrás, mely Gondviselõ Atyánktól árad éhes világunkba.

Van kiút az önzés láncreakciójában túlhevült, és felrobbanni készülõ világunknak. A szeretetbõl tudatosan vállalt lemondás, és szeretetbõl vállalt szolidaritás. Oszd meg a kenyeredet az éhezõkkel.
Az evangéliumi egyszerûség, szegénység útja, mindannyiunk
számára nyitva áll.
(Csaba t.)

Szövetség az Életért

Minden, ami van, az egymásra találásból született. Mondhatnám úgy is, hogy találkozásból, befogadásból, szeretetbõl jöttünk létre. A napfény rátalált a földre, és az befogadja fényét melegét, élet fakad belõle. Sejtjeinkben az élet egymásra talált, kibontakozott, eszmél, tudatra ébredt, és simogatja, formálja a világot, tovább teremti. A civilizációk egymásban testvérre találó emberek nagy családjai.

Az összetartozás tudata népeket szült, melyek értékeket teremtettek. Világunk darabjaira hull, ha ez a találkozás, összetartozás sérül. Minden bûn az elfordulásból, elzárkózásból fakad, mely a kérlelhetetlenül a halálba torkoll.
Az idõk teljességében, a betlehemi barlangban találkozott Isten az emberrel, a szeretet parancsában szövetséget kötött az Ég a Földdel. Isten azt akarja, hogy egy akol legyen és egy pásztor, hogy mindnyájan egymásra találjunk. Ahogyan a II. Vatikáni Zsinaton az Egyház megfogalmazta: a cél az, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, és mi egymásnak testvérei legyünk.
A magyar nemzet egy tudatosan vállalt szövetségbõl fakadt, hét törzs vérszerzõdést kötött, és ebbõl a kölcsönös elfogadásból, befogadásból született a nemzetünk. De ugyanaz a szolidaritás és a szeretet szüli a fizikai családjainkat, kisebb nagyobb emberi közösségeket is.

A Szent Ferenc Alapítvány, nagy családunk, - mely mindenki felé nyitott, - létével ünnepli minden nap, ezt az életadó szeretetbõl vállalt szövetségkötést. Bentlakó és napközis otthonaiban közel 1500 gyereknek, negyven helységben, ez a szolidaritás, ad otthont, kenyeret, életet. Arra biztatom, kérem a munkatársaimat, hogy tudatosan ünnepeljük meg minden évben, május hónapban, minden házban a találkozást, az egymásra találást, a szeretetbõl vállalt szövetséget. Ez alkalommal szeretnénk, különösképpen a végzõs gyermekeink elõadásaival megmutatni a szövetségünkbõl fakadt életet, megköszönni mindenkinek a segítséget, és bizalommal megújítani azt.

Kisebb testvéri szeretettel hívom, várom mindazokat akik az élet szolgálatára, szeretetbõl szövetséget akarnak kötni, vagy azt tudatosan megújítani velünk.
Csaba t.
Déva, 2007 április 28.

Az ablakból nézem a végzõs fiataljainkat

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengõ érc vagyok vagy pengõ cimbalom."
(1Kor 13.1)
Jézus is megírhatta volna a szeretet-himnuszt, de nem tette meg. Szeretetteljes, jóságos párbeszéddel, szépen, lassan Saulból kiszerette Szent Pált, hogy évek múltán, lelki életének a magaslatán maga a népek apostola írja meg csodálatos költeményét, A szeretet himnuszát.
"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság gyõzelmében leli. Mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel."
(1Kor 13.4-7)
Szeretem magam elé képzelni az Urat, amint csendes jósággal, türelmesen nézi lélekben nagyra nõtt gyermekét, ahogy a pislákoló mécs lángja mellet szépen, sorról-sorra írja halhatatlan költeményét. Igen, Szent Pál, a népek apostola, Jézus egyik legnagyobb csodája, élõ szeretet-himnusza.

"Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk." (Jn 15.5) A szõlõtõke átengedi termés örömét, dicsõségét a szõlõveszõnek, s ez által a szõlõfürtnek. Féltõ szeretettel tartja a tõke a belõle fakadó vesszõt, a vesszõ pedig életet ad a szõlõfürtnek, a gyümölcsnek, a szeretet himnuszának. Csodálom Istennek ezt a szép vonását!
Állok az ablakban és nézem a végzõs diákjainkat! Szép, erõs szõlõveszõk. Bennük az ígéret, a rügy, melybõl a fürtöt termõ hajtás fakad. Olyan jó õket így látni, ilyennek látni. Gondolataim alázatossá tesznek, és még nagyobb féltõ szeretettel hajolok le hozzájuk. Ó csak meg ne sérüljenek, le ne szakadjanak, le ne törjenek az életet jelentõ szent tõkérõl, rólad Istenem.

Olyan szépek, kívánatosak így, az ünnepre ünneplõbe öltözötten., A nektárt ígérõ fürtöket, a holnapot hordozzák, elõttük áll a kíméletlen élet, sebezhetõek. Jó gyönyörködni bennük, ahogy önmagukat is szépnek látva elindulnak az életbe.
Uram, olyan kicsinek érzem magamat, annyira szeretném végzõs diákjainkat segíteni, hogy itt Déván, Erdélyben, védett környezetben szépen letelepedjenek, otthonra találjanak, és megteremjék a maguk gyümölcseit. Megírják egymásnak a szerelmes szeretet himnuszát. Egymásba fonódó legszebb álmaik lépésrõl-lépésre való megvalósulásából családok, gyermekek szülessenek. Segítsd, hogy egymás szomszédságában verejtékes munkájukkal megépítsék saját otthonaikat, a szülõföldön maradás zálogát.

Igen, nem sárguló papírra írjuk hitünket, reményünket, Irántad, és szép világod iránti szeretetünket, hanem bomladozó gyermek-szívekbe, kérdésekre választ keresõ elmékbe, kemény munkára lendülõ kezekbe, az élet mellett döntõ, erõs akaratba. Növendékeink élete, kezünk alól kibomló létük a mi szeretet himnuszunk.
Nézek a fiataljaink után, szívemben derû, bizalom, és sok-sok kíváncsiság. Bennem érik apám, anyám szeretet-himnusza, és tudom, hogy bennük is be fog érni az én szeretet humuszom. A mennyország nem más, mint a ránk bízott életekbõl feltörõ, szépséges szeretet-himnusz zsongása, mindent betöltõ öröme, dicsõsége. A pokol ennek a hiánya, elmaradása.
Tanév vége van, állok az intézmény ablakánál és imádságos, féltõ tekintettel nézek a világban elinduló fiatalok után. Az õ boldogulásuk, jókedvû, termékeny életük, az én életem szeretet-himnusza.
Uram légy velük! Fogadjátok szeretettel õket emberek!

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Déva, 2007. június 10.