.
A tizedik felismerés
Az a Peruban fellelt kézirat, amely Krisztus elõtt 600 körül keletkezett arámi nyelven, azt jósolja, hogy az emberi társadalomban a XX. század utolsó évtizedeiben óriási változások fognak lezajlani. Ez lesz a tudat reneszánsza.
A kézirat tanításai jellegükben nem vallásiak, hanem spirituálisak' valami újat fedezünk fel ezen a bolygón az emberi élettel, az élet értelmével kapcsolatban és ez gyökeres változást idéz elõ az emberi kultúrában.
A mû fejezetekre oszlik és mindegyik egy-egy, az élettel kapcsolatos felismerésrõl szól. Ebben a korszakban, az emberiség sorban eljut majd ezekhez a felismerésekhez, egyikhez a másik után, míg végül eljutunk egy tökéletesen spirituális kultúrához a Földön. Rávilágít továbbá, hogy az ezzel a tárgykörrel kapcsolatos keleti és nyugati gondolatok, vallási tanítások egy magasabb rendû igazsággá Integrálhatók. Megmutatja, hogy a nyugatnak igaza van, amikor fejlõdésrõl, egy magasabb szint elérésérõl beszél. Ám a keletnek is igaza van, amikor hangsúlyozza, hogy az egó - önzõ - hatalmától meg kell szabadulni ,,Teljesebb tudatra kell szert tennünk, belsõ kapcsolatot kell létesíteni Istennel, mert csak akkor haladhat fejlõdésünk valami - magasabb - felé, ha önmagunk magasabb rendû kormányozza."
Az alábbiakban röviden ismertetjük a kéziratban foglaltakat, vagyis a kilenc felismerést.
ELSÕ FELISMERÉS
Lényege: az életünket megváltoztató véletlenek tudatosítása. Az az érzés, hogy a háttérben egy másik folyamat is zajlik.
"Melyebb spirituális erõ munkál mindenben, amit cselekszünk."
Az emberi élet során elõforduló véletlenek kapcsán újragondoljuk milyen rejtélyek veszik körül életünket ezen a bolygón. Még nem értjük, de sejtjük, hogy a titokzatos véletlenek igazából nem véletlenek. Érezzük, hogy az életnek van egy másik oldala, amelyet meg föl kell fedeznünk egy másik folyamat, amely a felszín alatt zajlik.
Az elsõ felismerés akkor következik be, amikor tudatosodnak bennünk az életünkben bekövetkezõ véletlenek.
MÁSODIK FELISMERÉS
Lényege: az új világszemlélet kibontakozásának folyamata.
E felismerés történelmi rálátást biztosit a nyugati gondolkodás számára. Szélesebb történelmi perspektívába helyezi jelenkori tudatunkat.
A jelenlegi modem világszemlélet kibontakozása kb. 1000-2000-ig, mint egy ezer évig tart. Mint az emberi társadalmakban annyiszor, ebben az idõszakban is a vallás és papjai fontos szerepet játszanak. Az elsõ ezred forduló táján a keresztény egyház vezetõi határozzák meg a nép valóságtudatát. Egyszer - akkori ismeretek szerint - azt tanítják, hogy Isten a földet és rajta az embert a világmindenség közepébe helyezte. Ez a nézet a késõbbiekben módosul. Másreszt, azóta is fennáll a tanítás, miszerint az ember földi élete lényegében - spirituális - vizsgakent szolgál. Az embernek magának kell, döntenie az isteni üdvözülés és az ördög kísértõ mesterkedései között.
A középkori világkép a XIV-XV század táján kezd széthullani, az emberek egyre gyakrabban veszik észre a papok viselkedési rendellenességeit (pl. fogadalmuk megszegése, stb.). Luther és társai kijelentik, hogy a papság romlott és korrupt. Új egyházak létesülnek, melyek azt hirdetik mindenkinek joga van hozzáférni a Szentíráshoz, és személyesen értelmezni.
Kb. a XVII. századra megkérdõjelezõdik az egész addigi világszemlélet. A csillagászok bebizonyítják, hogy nem a Föld van a kozmosz középpontjában. Ekkor új meghatározást követel az Istenhez fûzõdõ viszony is. Ez az újkor kezdete megindul a világ módszeres felfedezése, mely 400 évig tart. Új magatartásformává válik a tudományos kételkedés, hogy elhiggyenek barmit. Bizonyítékot követelnek fizikai síkon. ,,Az ember ellenõrzése alá vonja a világot".
A tudományos felfedezések azonban nem határozzák meg az ember valódi spirituális helyzetet, de elég ismeretet adnak ahhoz, hogy segítségükkel emelje az életszínvonalát. A természet készleteinek felhasználásával saját életkörülményeit javítja. Eközben tökéletesen eltéved az anyagi biztonság, a földi örömök utáni hajtásban. Önnön kényelme és élvezete megszállott hajszolása közben gátlás nélkül keresztülgázol mindenen, és ilyen módon az összeomlás szélére juttatja közvetlen és tágabb környezetét. Az újkor végén egyre több az olyan ember, aki a munka megszállottjává válik, aki kikapcsolódás helyett is a munkát használja. Ezt sokan azért teszik, mert nem akarnak illetve nem mernek szembenézni a kérdéssel, miért is élnek. Az eredeti kérdést, hogy mi is történik életük során spirituális értelemben a Földön, fokozatosan félretoljak.
A Második felismerés megmutatja, hogy a tudat átalakulása elkerülhetetlen. Leleplezi a téveszméket, és ezáltal akarja elérni, hogy fölébük emeljen. A kézirat szerint a második évezred az emberiség fejlõdésének szükségszerû fokozata, de ennek vége felé már ideje felocsúdni és újra föltenni a kérdést mi áll az élet hátterében ezen a bolygón? A további felismerések magyarázatot adnak erre.
HARMADIK FELISMERÉS
Lényege a mindenség egyetlen nagy energia rendszer.
A kézirat itt azt állítja, hogy megtanuljuk a korábban láthatatlannak tartott energia érzékelését. Ez a fizikai világegyetem felfogásának eddigi módját változtatja meg.
Az ezredforduló táján az emberek felfedezik az energia új formáját, amely lényeget képezi minden dolognak, kisugárzik mindenbõl, beleértve saját magunkat is. Ennek az energiának az érzékelése azzal kezdõdik, hogy az ember mind érzékenyebbé válik a szépségre (pl. egy óriásfa formájának látványa kellemes érzéssel tölti el vagy egy koncert olyan energiafeltöltõdést idéz elõ az egyénben, hogy utána sokkal jobban érzi magát stb.). A szépség érzékelése barométer, amely jelzi milyen közel járunk ahhoz, hogy ténylegesen érzékeljük az energiát.
A teljes Univerzum energiából áll, amelyre gondolataink által hatni tudunk. Az elõzõ példánál maradva, nem csak nekünk kellemes hatású, hanem a fának vagy a másik embernek is jólesik, ha megcsodáljuk.
A mindenség olyan energiából áll, amely reagál az elvárásainkra. A többi dolog, élõlény is része ennek az energiauniverzumnak, tehát ha 1 kérdésünk van, valamely képviselõje megjelenik és meghozza a választ. Azáltal, hogy mit kezdünk saját energiánkkal, befolyásolni tudjuk az Univerzum többi résztvevõjének (növényeknek, állatoknak, embereknek, stb.) az energiáját, ezen keresztül életfolyamatait és mindnyájan együtt az egész Univerzum mûködõképességét.
NEGYEDIK FELISMERÉS
Lényege, az emberi konfliktusok az energia hiányából, az érte való harcból fakadnak.
A kézirat megállapítja, hogy a ,,tudatlan" emberek küzdenek egymással az energiáért. A világmindenség egyetlen, dinamikus energia halmazból áll, amely fenntart bennünket. Mi emberek azonban - különbözõ okoknál fogva - elszakadunk ennek az energiának a bõséges forrásától. Mivel energia nélkül gyengének és védtelennek érezzük magunkat, ennek leküzdésére - látszólag spontánul - pszichológiai eszközökkel (a másikat lekezelve, kritizálva, lelki kínokat okozva, stb.) elvonjuk másoktól az életközeget, az energiát. Empátia nélküli emberek esetében, ez a tudattalan, ösztönös törekvés húzódik meg minden konfliktus mélyén.
Amikor egyszer megértjük ennek a harcnak a lényegét és hajlunk a jóra, akkor jöhet szóba e konfliktusokon való túllépésünk.
ÖTÖDIK FELISMERÉS
Lényege: Az emberi konfliktusoknak úgy tudunk véget vetni, ha fogadni tudjuk egy magasabb forrásból származó energia beáramlását.
A kézirat itt egy új típusú megértésrõl beszél, amelyet hosszú idõn át misztikus tudatnak neveztek. A XX. század utolsó évtizedeiben egyre többen képesek a megérzésekre. Ez fontos szerepet játszik az emberi konfliktusok felszámolásában. Amikor ugyanis a dolgok, élõlények szépségét és egyediségét csodáljuk, energiát veszünk fel. Ha eljutunk arra a szintre, hogy egyúttal szeretetet is érezzünk irántuk, akkor vissza is adhatjuk az energiát. Gyakorlás által, végül automatikusan jutunk abba a szeretet teljes állapotba, hogy õszinte együttérzéssel élve, beengedi önmagába a szeretetet. De ahhoz elõbb - megtisztítva gondolkodását- megfelelõ állapotba kell hoznia tudatát. ,, Az univerzum mindannyiunkat képes ellátni energiával, ha megnyitjuk magunkat a forrás számára".
Ha rosszkedvûek, nyugtalanok vagy fáradtak vagyunk, ez energia hiányt jelez. Amikor szükségét érezzük, álljunk meg és töltsük fel magunkat energiával. ,, Legyünk állandóan tele, õrizzük meg a szeretet állapotát!". Ha elértük ezt az állapotot, senki és semmi nem képes annyi energiát elvonni, amennyit azonnal ne tudnánk pótolni. Sõt, a belõlünk kiáradó energia ellenirányú áramlást gerjeszt, amely ugyanolyan mennyiségû energiát vonz magához, így az soha sem fogyhat ki. De ennek a folyamatnak állandóan tudatosnak kell lennie, különben nem mûködik. Ez különösen akkor fontos, ha emberek között vagyunk.
Testünk egy bizonyos szinten rezeg. Ha engedjük, hogy energiánk túlságosan lecsökkenjen, azt testünk sínyli meg. Ilyenkor könnyen megbetegszünk. E téren a hajszoltság, a stressz nagyon sokat ronthat. A szeretet által tudjuk a rezgést magas szinten tartani és ettõl maradunk egészségesek.
Ha rendszeresen fel tudunk töltekezni energiával, majd egy ,,véletlen" elõre lendíti az életünket, ez az energiaszint állandósodik bennünk, és ettõl kezdve magasabb rezgésállapotban létezünk. Gyermekeink átveszik a mi rezgésállapotunkat, és még magasabb szintre emelik. Az ember így viszi tovább az evolúciót. A korábbihoz képest a mai nemzedék annyiban különböznek, hogy mi már készek vagyunk ezt a folyamatot tudatosítani, s így meggyorsítani.
Mikor véletlenszerûen vagy késõbb mind gyakrabban feltöltjük magunkat belsõ (isteni, szeretet) energiával, a tudatunkban már nem a másik ember kijátszása munkál, hanem ettõl teljesen eltérõ gondolatok lépnek mûködésbe, amelyek identitásuk magasabb szintjérõl származnak. Ezek az intuíciók. Ezek másként mûködnek, mint a megszokott gondolatok. A tudat hátterében bukkannak fel, akár éber állapotban, akár álom vagy látomás formájában, de közvetlenül érkeznek az egyénhez, hogy irányítsák.
HATODIK FELISMERÉS
Lényege: fel kell hagynunk, régóta ismételgetett drámáinkkal, hogy megtalálhassuk igazi önmagunkat.
E részben ismerhetjük meg, hogy az egyén - a legtöbbször tudattalanul - milyen módszerekkel ,,uralkodik" másokon. A kézirat ezt azért ismerteti, hogy rádöbbenve ennek tarthatatlanságára hagyjunk fel a használatával. Ugyanis valahányszor visszatérünk ehhez a beidegzõdéshez, mindannyiszor leválaszthatjuk magunkat az elõre vivõ forrásból. Nem könnyû megszabadulni ettõl a szokástól, mert eleinte mindig tudattalanul mûködik.
A mások fölötti ,,uralom" módszere többnyire azonos azzal, amit gyerekkorunkban használtunk, hogy magunkra vonjuk a figyelmet, magunk felé irányítsuk az energiát. Ennél a módszernél rekedtünk meg, ezt ismételjük újra. Ez a mi tudattalan hatalmi drámánk.
Ha az energia megszerzése, megtartása érdekében mindig ugyan azt manipulációs viselkedési formát alkalmazzuk. Az egyik mindig ellenkezik (õ az örök ,,ellenzéki''), a másik folyton veszekszik vagy kritizál (õ a ,,vallató"'), a harmadik bizalmatlanul hallgat ill. elhallgat (õ az ,,elzárkózó"), a negyedik a ,,szenvedõ".
A megtisztulás folyamata mindannyiunk számára az, hogy saját, személyes ,,hatalmi drámánk" tökéletesen felszínre hozzuk a tudatalattinkban. ,,Az igazság mindig (jótékonyan) hat." A konfliktusok miatt ne a másikat okoljuk, hanem magunkban kutakodjunk. Nem lehetséges a továbblépés, amíg szembe nem nézünk önmagunkkal és fel nem fedezzük, miként manipulálunk másokkal az energia megszerzése, kétes sikerû megtartása érdekében.
Saját igazi spirituális identitásunk felkutatásához úgy kell végignézni életünket, mint egy hosszú mesét, melynek magasabb rendû értelme, tanulsága van. Azzal kell kezdeni, hogy miért épp ebbe a családba születtem? Ennek mi lehetett a valódi célja? Milyen közeget nyújtottak szüleim, rokonaim? Engem milyen viselkedésre késztettek megnyilatkozásaik? Stb. Ennek a vizsgálódásnak során többször azonban sohase ítéljük el hozzátartozóinkat, mert az õ ösztönös viselkedésük a mi tanításunkat célozták (csoportkarma). Ha tudatosítjuk önmagunkban saját hatalmi drámánkat, akkor képesek leszünk felismerni a magasabb rendû igazságot a családunkkal kapcsolatban: azt az igazi értéket, amely az energiával összefüggõ konfliktusok mögött rejtõzik. Ha egyszer rájövünk erre, akkor egész életünk könnyebben feltöltõdik energiával, és megtaláljuk azt az igazságot is, hogy mi magunk kik vagyunk, milyen úton járunk valójában.
Az élet értelme, hogy meghaladjuk múltbéli beidegzõdéseinket és továbblépjünk, elegendõ energiára kell azonban szert tennünk ahhoz, hogy túljussunk súlyos hatalmi drámánkon és továbbléphessünk a spirituális folyamatban. Erõ kell a múlt tisztázásához, amelynek során tudatosodik bennünk a korábbról magunkkal hozott manipulációs technikánk. Ha sikerül meghaladnunk ezt a szokást, akkor megtaláljuk magasabb rendû önmagunkat, következõ evolúciós identitásunkat.
HETEDIK FELISMEERÉS
Lényege: a valódi én evolúciójának mozgásba hozása a helyes kérdésfeltevés, a tennivaló intuitív megérzése és a válaszadás folyamata révén részesülni ebben a varázslatos folyamatban, ez a boldogság igazi titka.
A kézirat kifejti a tudatos önfejlesztés szükségességét oly módon, hogy állandóan fel kell figyelnünk minden véletlenre, minden válaszra, amelyet a világ rendelkezésünkre bocsát. Az életben nem az a nehéz, hogy válaszokat kapjon az ember, hanem az, hogy helyesen ismerje fel, mi a kérdés. ,,Ha jó a kérdes, mindig megérkezik a válasz."
Még az egyáltalán nem ,,tudatosodott" emberek is képesek belebotlani a megfelelõ válaszba, visszamenõleg helyesen értékelni a véletleneket. A Hetedik felismerés azonban akkor érvényesül, ha az ember már abban a pillanatban megérti a választ, amikor az felmerül (a szinkronicitás azonnali felismerése). Ez emeli ,,magasabb" szintre a mindennapi életet.
A kézirat a válasz megkapásának módjaként beszél az álmokról is. Azt mondja, hogy össze kell hasonlítani az álmunkat életünk történetével. ,,A rossz álmok hordozzák a legfontosabb üzeneteket."
Nem csak az álmok nyújtanak útmutatást az ember számára, hanem a gondolat és az intuíció is. A kézirat szerint, mindenkinek sokkal több ilyen sugallata van, mint hinné. Ahhoz, hogy felismerjük õket, megfigyelõi álláspontra kell helyezkednünk. Ha eszünkbe ötlik egy gondolat, fel kell tenni a kérdést miért? A megfigyelõi álláspont segít lemondani a vágyról, hogy mindent magunk irányítsunk.
A negatív gondolatokat, a félelem képeit meg kell semmisíteni abban a pillanatban, amikor felmerülnek. Azután a tudat által egy másik, kedvezõ és kellemes képet kell a helyére képzelni. Az ember nemsokára eljut oda, hogy az intuíció, csupa pozitív dolgokat sugall majd. Ha ez után mégis elõfordul, hogy negatív kép keletkezik - mondja a kézirat - azt nagyon komolyan kell venni, és nem szabad követni. (Ha pl. megérzése révén teherautó roncsai között látja magát és nem sokkal ezután teherautón, akarják elvinni valahova, akkor arra a kocsira nem szabad felszállni!)
Minden velünk kapcsolatos eseménynek jelentõsége van és valami módon minden a kérdéseinkre vonatkozik. Ez különösen azokra a dolgokra igaz, amelyeket rossznak minõsítünk.
A Hetedik Felismerés kijelenti, hogy minden eseményben, legyen az bármennyire negatív, meg kell találnunk a pozitívumot.
NYOLCADIK FELISMERÉS
Lényege: a többi emberhez való újszerû viszonyulás révén lehet kihozni belõlük a lehetõ legjobbat. Ez a kulcsa annak a titokzatos folyamatnak az állandó mûködéséhez, hogy a válaszok mindig megérkeznek.
A kézirat elmagyarázza, hogyan segítsünk azoknak, akik meghozzák számunkra az általunk keresett választ.
Ha valaki keresztezi utunkat, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek. De az, hogy át tudjuk-e venni az üzenetet, attól függ, miként reagálunk ezekre a találkozásokra.
Ha az ember mélyebb szinten figyel meg valakit, észre veheti a valódi énjét a magára öltött álcák alatt. Ha erre a szintre koncentrálunk, a vizsgált személy arcának finom rezdülésébõl kiolvashatjuk, hangjának más csengésébõl meghallhatjuk, mit gondol, mi az igazság.
Úgy koncentráljunk az emberekre, hogy egyúttal energiát küldjünk nekik. Ha valaki ellenszenvet vált ki belõlünk, ne visszatetszõ vonására koncentráljunk, ne haragosan nézzünk rá, hanem vegyük észre szépségét vagy más értékét, és íly módon energiát küldjünk felé. Ehhez már bizonyos ,,lelki nagyságra" kell tudnunk szert tenni.
Az ember beszéljen, ha rajta a sor, és sugározzon energiát, ha valaki másnál van a szó. Az így együttmûködõ emberpár vagy csoport tagjainak emelkedik az energiája és rezgésszintje. Íly módon mindenki egyéni energiája egy közös energiabankká egyesül. Itt minden csoporttag tudja, mikor szólaljon meg és mit mondjon. Ez a tudatos társalgás, amelyben mindenki igyekszik a többiekbõl a lehetõ legtöbbet kihozni, ahelyett, hogy ,,uralomra" törne fölöttük. Így létrejönnek a szerelmi kapcsolatnál is említésre kerülõ ,,szuperszemélyek" vagy más néven - a múltból ugyan némi pejoratív felhanggal csengõ, de valójában igen pozitív egyének - a ,,magasabb rendû személyek".
A kézirat itt lényegében egy teljes, új etikát ír le. Az Interperszonális Etika arról szól, hogy mégtöbb üzenet jusson el mindenkihez. Ha az emberek eszerint bánnának egymással, az mindenkinek a fejlõdését elõsegítené.
A Nyolcadik felismerés óva int attól, hogy - esetleg elvakult kötõdéseink (személyhez, elvhez, stb.) miatt - megtorpantsuk fejlõdésünket.
Fontos rész a gyerekekkel való bánásmód. A felnõtt egyszerre csak egy gyerekre tudja összpontosítani a figyelmét. Ha a felnõttek számához képest túl sok a gyerek, akkor a felnõttek túlterheltté válnak, és nem tudnak elegendõ energiát adni, a gyermekek pedig versengeni fognak a felnõtt idejéért. Emiatt az emberek megtanulják kitágítani a család kereteit a vérrokonság határain túlra is. Így mindig lesz valaki, aki képes teljes figyelemmel fordulni a gyermek felé. Egyébként - a gyermek fejlõdése szempontjából -jobb is, ha nem minden energia származik ugyanattól az embertõl. Gondoskodjék azonban bárki a gyermekrõl, teljes figyelmét neki kell szentelnie!
A kézirat megmagyarázza a szerelmi kapcsolatok problémáját is. Amikor felüti fejét a szerelem, a két ember tudattalanul árasztja egymás felé az energiát. Ez egy igen feldobott érzés, melyre sokan áhitoznak és ezért - sokszor bármi áron is - keresik a szerelmi kapcsolatokat. Az emberek zöme ezt a ,,felpörgetett" érzést a partnertõl várja és elvágja magát az univerzális energiaforrástól. Idõvel a szerelmi energia általában fogyatkozni kezd. Ezt megakadályozandó, a szerelmesek többnyire hatalmi drámájukhoz folyamodnak, amivel manipulálják egymást és a szükséges energiát maguk felé terelik. A kapcsolat - rossz esetben - hatalmi harccá válik. E szerelemmel kapcsolatos problémánk még gyerekkorunkban kezdõdött otthon- a családban. Az ottani ,,energiaharcok" miatt nem voltunk képesek integrálni önmagunk ellenkezõ nemû oldalát. Azért tud az ember kötõdni az ellenkezõ nem valamelyik tagjához, mert tulajdonképpen szüksége van az ellenkezõ nemû energiára.
Létezik azonban az Univerzummal harmóniában élõ emberi lényben az a misztikus energia, amelynek belsõ forrásából elvileg mindenki meríthetne, és amely kétnemû férfi és nõi egyszerre. Ha spirituális fejlõdésünk megfelelõ, akkor megtudunk nyílni mindkét energia irányában, de az evolúciónk kezdetén ez még nehéz. Idõ kell ahhoz, hogy az integráció folyamata végbemenjen. Az igazság az, hogy eddig mindannyian megrekedtünk azon a fejlõdési fokon, amikor az ellenkezõ nemû energiát önmagunkon kívül keressük, a nõ egy férfiban, a férfi egy nõben. (Jó esetben, ugyanabban a partnerben, legrosszabb esetben - szexuális torzulásként - ugyanolyan nemû partnerben).
Fejlõdésünk kezdetén automatikusan kezdtük elfogadni az ellenkezõ nemû energiát. Ez is természetesen árad be lényünkbe a világmindenségbõl. De - a dolgok kellemesebbnek tûnõ megoldásaként - ha felbukkan egy olyan ember, aki közvetlen formában kínálja ezt az energiát, akkor könnyen elvágjuk magunkat az univerzális forrástól.
A kézirat szerinti megoldás, saját erõnkbõl kell teljessé tennünk magunkat. Szilárd, õszinte alapra kell helyeznünk kapcsolatunkat. Ha ezt megtesszük, akkor emberi kapcsolataink magasabb rendûek lesznek. Ha - adott esetben - ilyen alapon vesz részt mindkét fél a szerelmi kapcsolatban, akkor a férfi és a nõ, mint egy ,,szuperszemély" mûködik, és ez nem téríti le egyik felet sem saját egyéni evolúciós útjáról. Csak azok létesíthetnek ilyen kapcsolatot, akik tökéletesen felfedik önmagukat, és nem titkolják, miért teszik azt, amit tesznek. Csak õszinte alapon lehet kölcsönösen bizalommal teli kapcsolat. Íly módon válhatunk újra szabaddá és a világmindenséggel összekapcsolódottá.
Az ember társas lény, de csak arra ,,méltónak" jut vele teljes harmóniában élõ társ. Ehhez ,,fel kell nõni" mindkét félnek. A társsal élõ embereknek olyan tiszta lelkiismerettel, odaadóan kell viszonyulniuk egymáshoz, mint saját magukhoz. Úgyis mondhatnánk, hogy társukat mintegy önmagukon belül kell hordozniuk. Így léphet, elõre mindkét fél az evolúcióban és találhatja meg örömét, mivel képes kölcsönös harmóniát termelni.
Összefoglalva: a másokhoz való viszonyulásunk szabja meg evolúciónk ütemét. Gyakoroljuk az energia áramoltatást! Az ember tudatosan sugározzon energiát a többieknek. (Pl. haragos, intrikázó embernek a lehetõ legtöbb energiát kell küldeni. Ha megérzi, hogy az energiához úgy is hozzájut, könnyebben felhagy a mesterkedéssel.). Ha megcsodáljuk egy ember megjelenését, tartását, ha valóban õrá koncentrálunk, mígnem alakjának, vonásainak egyedisége felragyog, akkor adhatunk neki energiát, felemelhetjük.
Ehhez az elsõ lépés természetesen az, hogy a magunk energiaszintje magas legyen. Ez esetben megindíthatjuk az energia áramlását önmagunkba, és rajtunk keresztül a másik emberbe. Minél inkább gyönyörködünk a másik ember teljességében, belsõ szépségében, annál több energia árad belé és természetesen belénk is. Ezért nem is tehetünk jobbat önmagunkkal, minthogy másokat szeretünk, hogy árasztjuk feléjük az energiát. Az energia kivetítése óriási hatást gyakorol az egyénre. Ha az emberek - hátsó szándék nélkül - tudatosan alkalmazzák ezt a módszert, hihetetlen magasságokba képesek emelkedni, miközben egymást építik és maguk is, -épülnek.
KILENCEDIK FELISMERÉS
Lényege: az emberi kultúra következõ évezredbeli megváltozása a tudatos evolúció hatására.
A kézirat egy új életformát ír le. Az emberiség önként lecsökkenti majd a lélekszámát (pl. csak annyi gyermek születik, akikkel megoldható az intenzív foglalkozás). Így mindenki a Föld legszebb, energiában leggazdagabb helyein élhet.
Intuíció által vezettetve minden ember pontosan tudni fogja, mit tegyen és mikor. A történelem során sok látnok pillantott már meg ilyen ill. ehhez hasonló világot (Marx is), de az utópia megvalósításának módját sohasem sikerült megtalálni.
Az emberek nagy tömegei változtatnak majd foglalkozást. Ha ugyanis az intuíció világosan közli az egyénnel, hogy ki Õ és mit kellene tennie, akkor nagyon gyakran elõfordul, hogy rájön, nem a megfelelõ pályán van és a fejlõdése érdekében más munkát, kell választania.
Nagy fokú automatizálás (komputerizálás) megy végbe, melynek célja: felszabadítani az emberek idejét, hogy más foglalatosságot csinálhassanak. A munkaidõ lerövidül: egy teljes munkakört két-három ember fog ellátni.
Az emberek a számukra fontos felismerésekért önként adakoznak. Amikor az ember ad, ugyanakkor kap is, mert ez az energia mûködésének elve a világmindenségben. A Kilencedik Felismerés szerint, ha egyszer elkezdünk folyamatosan adni, attól kezdve mindig több fog beáramlani, mint amennyit egyáltalán szét tudunk osztani.
Az a legfontosabb, hogy meglássuk ennek az életmódnak az igazságosságát. Nem azért vagyunk ezen a bolygón, hogy kiépítsük a magunk ,,személyi kultuszát", hanem azért, hogy fejlõdjünk.
A kézirat nem tagadja, hanem inkább megvilágítja az egyház tanításait a teljes igazság a tudományos és a vallásos világszemlélet szintézisében.
Isten az evolúció által teremtette a világot és teremti még ma is. A Szentírás arról szól, hogy az ember hogyan tanulhatja meg befogadni Isten energiáját, Isten akaratát (Az Isten energiájára való fogékonyság tetõpontját Jézus élete jelentette).
A kézirat sok vallás lényegét megvilágítja. Minden vallás arról szól, hogy az emberiség kapcsolatot keres valami ,,magasabb" forrással. Továbbá minden vallás azt mondja, hogy Istent belül kell érzékelnünk mely érzéklelés, kitölti az embert, és többé teszi, mint azelõtt volt. A kézirat szerint valamikor a történelem folyamán egy ember meg fogja találni az Isten energiaforrására való rákapcsolódás igazi módját, és maradandó példát mutat arra, hogy ez lehetséges (Ez volt Jézus).
A Kilencedik Felismerés elárulja perspektívánkat, mi emberek vagyunk az egész evolúció csúcspontja. Az anyag kezdetben gyenge formát öltött, aztán egyre bonyolultabbat (ásványok, kövek, növények, állatok. emberek). Minden fejlettebb forma az elõzõnél magasabb rezgésszinten mûködik.
A fejlõdés elõször fizikai szinten folyt majd mentális síkra terelõdött. Most pedig az egész folyamatot behozzuk a tudatba. Az egész emberi történelem a tudatos evolúcióra készített fel bennünket. Az a sorsunk, hogy álladóan emeljük energiaszintünket. Ahogy emelkedik az energiaszint, úgy emelkedik testünk atomjainak rezgésszintje is. Így egyre könnyebbé, egyre inkább tisztán spirituális lényekké válhatunk. Miközben az emberek rezgésszintje emelkedik, akár teljes embercsoportok is, akik elérték a megfelelõ szintet, hirtelen láthatatlanná válnak azok számára, akiknek rezgése alacsonyabb szintû (szétválás). Az eltûnt csoport tagjai azonban úgy látják, hogy még mindig ott vannak, csak éppen könnyebbnek érzik magukat.
A Kilencedik Felismerés szerint a megmaradó emberek a harmadik évezredben elérik ezt a magasabb rezgésszintet, a hozzá legközelebb állok csoportjaival közösen. A történelem folyamán egyes kultúrák már el is érték ezt a rezgést a Maják, pl. együtt léptek át. Egyes egyenek szórványos átlépése most is elõfordulhat, de az emberiség általános átlényegülése csak akkor valósulhat meg, ha teljesen megszüntetjük a különbözõ félelemérzeteket (A félelem, harag, irigység, stb. nagy mértékben lecsökkenti az ember rezgését), ill. ha minden körülmények között fenn tudjuk tartani a kellõ rezgésszintet.
Minél több szépet, jót vagyunk képesek észlelni és teremteni, annál inkább fejlõdünk. Minél jobban fejlõdünk, annál magasabb a rezgésszintünk. Kitágult érzékelésünk végül megnyit bennünket a ,,Mennyország" számára, amely ma is itt van elõttünk, csak éppen egyenlõre nem látjuk...
TIZEDIK FELISMERÉS
Létezik egy Tizedik Felismerés is, mely nem írásos formában ,,Jött le" Ezt a hivatkozott könyv nem tárgyalja, csak utal rá. A kézirat azt sugallja, hogy a felismeréseknek el kell terjedniük az emberek között. Arra kell törekedni, hogy az emberek nyitottá váljanak - a fejlõdést biztosító - energiával való összekapcsolódással. Ha nem így történik és az emberiség továbbra is empátia nélkül, a másokon való keresztül gázolás negatív hatását növeli, valalmint a bolygó kizsákmonyolását fokozza, azt nem éli túl.
Mindannyiunknak meg kell tenni mindent a fejlõdésért. A változást magunkon kell kezdeni.
Lényege: Õrizni a látomást.
A Tizedik felismerés által arra eszmélünk rá, hogy az emberek a történelem folyamán mindvégig arra törekedtek, hogy ezt a megélt spiritualitást meghonosítsák itt a földön. Mindannyian feladattal érkezünk ide, és ahogy egyre tudatosabbá válik bennünk ez a felismerés, így egyre pontosabban felidézõdik bennünk a születési látomás: az, hogy mit akartunk elérni életünkben. Késõbb felidézhetjük a közös világlátomást is, amely szerint az új kultúra mindannyiunk együttmûködése által jön létre.
Tudjuk: az a feladatunk, hogy tudatosan, imával õrizzük ezt a látomást.
TIZENEGYEDIK FELISMERÉS
Lényege: Az imamezõk kiterjesztése.
A Tizenegyedik Felismerés arról szól, hogy pontosan miként õrizzük a látomást. Vallási szövegek, versek, a filozófusok mûvei évszázadok óta beszélnek egy bennünk lévõ, szunnyadó képességrõl, amelynek rejtélyes mûködése által befolyásolhatjuk, hogy mi történik a jövõben. Nevezték ezt a képességet a hit erejének, pozitív gondolkodásnak, az ima hatalmának. A tapasztalatok szerint az ima erejét a szándékmezõk adják, amelyeket kiterjeszthetünk és meg is erõsíthetünk, különösen olyankor, ha másokkal együtt egy közös látomásban egyesítjük erõnket. Ez az az erõ, amelynek révén õrizzük a spirituális világ látomását, gyûjtjük az energiát önmagunkban és másokban, hogy ez a látomás valósággá váljék.
TIZENKETTEDIK FELISMERÉS
A Tizenkettedik Felismerés még nem került nyilvánosságra...
blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&from=70&pi...hol=&n=szuromieszter