ADVENT ÉS KARÁCSONY

.


2019. ADVENT ÉS KARÁCSONY



SZERETETTEL KÖSZÖNTÖK MINDEN KEDVES LÁTOGATÓT EZEN A WEBOLDALON ÉS KÍVÁNOM, HOGY MINDENKI TALÁLJA MEG EZEN AZ OLDALON, AMI A LELKÉT ÉPÍTI.

ÜDVÖZLETTEL: IMRE MARGIT a weboldal szerkesztõje

.

.


ADVENTI HÍRNÖK: FRISS FENYÕÁG


Adventi hírnök: friss fenyõág,
Lobog az elsõ gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyõág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyõág,
Lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyõág,
Lobog már négy kis gyertyaláng!
Azt mondta Jézus, visszajön még,
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!


(Szerzõ: M. Fresch nyomán: Hamar István)

.


A négy gyertya története


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek.

Azt monda az elsõ:
- Én vagyok a BÉKE . De az emberek nem képesek életben tartani.
Azt hiszem elfogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgõ kanóc emlékeztetett,
a hajdanán fényesen tündöklõ lángra.

Azt monta a második:
- Én vagyok a HIT . Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs
értelme tovább égnem.......
A következõ pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
-Én a SZERETET vagyok! Nincs már erõm tovább égni. Az emberek nem
törõdnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükség van rám...
Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek és mikor meglátta a három kialudt
gyertyát felkiáltott:
- De hisz nektek égni kell Mindörökké!
Elkeseredésében sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
-Ne félj amíg nekem van lángom, meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a REMÉNY !!!
A gyerek szeme felragyogott! Megragadta a még égõ gyertyát és lángjával
ÉLETRE keltette vele a többit.
(Ismeretlen szerzõ)

.


Advent második vasárnapja: Hívd a remény angyalát!


Advent második vasárnapján a csodaszép "Remény Angyala" látogatja meg a Földet, piros színben pompázva.

A várakozás és a remény idõszakát hozza el nekünk. Ez az idei évben különleges jelentõséggel bír, hiszen egy nagyon erõteljes, nehéz év van immár a hátunk mögött.

A következõ héten a Remény Angyala megkeresi a szeretetet minden egyes ember szívében. Ezzel az érzéssel járulhatunk hozzá az egész világ gazdagságához. Vajon mennyi fény lakik a szívedben? Tudsz-e reményekkel és szeretettel telve gondolni a jövõre egy nehéz idõszak után? Hiszed-e, hogy a megpróbáltatások most véget érnek?

Van egy teljes hét, hogy eljuss az elengedéshez, a megbocsátáshoz. Hogy megszabadíts a fájdalmaktól lelkedet. Hogy megnyisd a bezárt szíved, és újra tudj bízni.

Kérlek, ne az legyen most a cél, hogy tudj adni. A cél az legyen, hogy tudj befogadni. Fogadd be a remény angyalának üzenetét a lelkedbe. Fogadd be a reményt a szívedbe. Oly sokáig vergõdtél a szeretetlenségben.

Kérd az angyalt, adjon hitet! Kérj szeretetet, megnyílást, bõséget és törõdést. Kérj teljességet, békét és harmóniát, hogy egy hét múlva várakozással fogadd az öröm angyalát!

Guzsik-Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )

.

Advent idõszaka: beszélgess a lelkeddel


Ismét elérkezett az Advent ideje. A várakozás idõszaka sokaknak azonban csak a vásárlási lázat, a végeláthatatlan ajándékozási listák írását, a végkimerülésig tartó nagytakarítást és a stresszt jelenti. Szenteste aztán fáradtan rogyunk a fa alá, és alig várjuk, hogy vége legyen a napnak. Pedig ez a négy hét épp az ellenkezõjérõl kellene, hogy szóljon. A megállásról, a befele figyelésrõl, a visszavonulásról, a pihenésrõl, a saját lelkünkrõl.



Van egy régi, ha jól tudom indián mondás, miszerint ha elfáradtál állj meg, és várd meg míg a lelked utolér. Bizony most, Advent idején a mi dolgunk is ez lenne. Megállni, megpihenni, megtalálni azt a biztos középpontot önmagunkban, amibõl év közben kizökkentünk. Az is lehet, hogy még meg sem találtuk sohasem, mert csak szaladunk át az életen, elnyomva lelkünk egyre erõsödõ hangját. Mindannyiunkban létezik egy belsõ vezetõ, egy belsõ bölcsesség, ami vezetni szeretne minket az úton. Nevezhetjük ezt akár a lelkünknek is. Jelzi, ha jó irányba megyünk, és jelzi, ha letértünk az utunkról. Belsõ hangunk azonban nem mindig jól érthetõ. Hogy ismét megtaláld a kapcsolatot ezzel a belsõ vezetõddel, meg kellene állnod néha, és befele figyelned. A folyamatos gondolkodás, "agyalás", a problémákon való rágódás miatt nem hallod meg lelked finom üzeneteit.

Legtöbben akkor figyelnek csak oda belsõ hangjukra, amikor már keményen kapják a leckéket. Akár egy betegség, egy baleset, vagy bármi más negatív esemény formájában. Sokan azt kérdezik ilyenkor, miért veri õket a Sors vagy Isten, vajon mi rosszat követtek el. Mindössze annyit, hogy nem figyeltek a jelekre. Pedig a jeleket folyamatosan kapjuk. Ki így, ki úgy. Legtöbbször érzések formájában. Érezzük, hogy valami nem jó, valami nem stimmel. De elhessegetjük az érzést, és megmagyarázzuk magunknak, hogy biztosan csak a képzeletünk játszik velünk. Ha kapcsolatban vagyunk legbelsõ lényünkkel, akkor nem értjük félre az üzenetet. Akkor meg tudjuk különböztetni egónk hangját lelkünk hangjától.

Most, Advent idõszakában csináld kicsit másképp a dolgokat, mint eddig. Ne rohanj, nem fogsz semmirõl sem lemaradni. Amit meg kell élned, az így is úgy is megtalál. Az utóbbi napokban én is visszavonultam kicsit a külvilágtól, az emberi kapcsolataimból is. Nem értik sokan miért, és szóvá is teszik, hogy miért teszem ezt, miért nem beszélgetek többet a barátaimmal. Fõleg azok kérdezik meg, akiknek szintén nagy szükségük lenne arra, hogy magukra találjanak, hogy egy kis idõre ne csak kifelé, hanem befelé is figyeljenek.

Mi lenne, ha néhány napig nem néznél TV-t, nem hallgatnál rádiót, nem olvasnád a napi híreket, amelyek egyre félelemkeltõbbek? Mi lenne, ha kikapcsolnád a netet és a telefonodat? Ha nem mennél most bulizni, nem járnál zajos helyekre és tömegbe? Mi lenne, ha pár napig otthon maradnál, és hallgatnád a csendet? Ugyanis a csendben hallod meg leginkább lelked szavát. Éppen ezért nem szeretnek csendben lenni az emberek. A csendben találkoznak önmagukkal. Ugyanis a csend beszél. A csendben lelked tud végre szólni hozzád.

Legyen ez az Advent és ez a Karácsony kicsit más, mint a többi. Lassulj le, állj meg. Gondold végig az évedet, mit sikerült megvalósítani, és mit szeretnél még, hogy sikerüljön. Mitõl félsz, mi az, ami fáj, és mit nem tudsz megoldani. Mi az, aminek már nincs helye az életedben, ami nem visz elõre, hanem visszahúz. Nézz szét az emberi kapcsolataidban, kivel van megoldani való feladatod. Lehet, hogy nem lesz könnyû feladat szembenézni a problémákkal, megtenni a lépéseket, elengedni azt, ami már nem hozzád tartozik. De ne feledd el, ha te nem lépsz, ha halogatsz, elõbb utóbb a Sors lép helyetted, és ez szokott lenni a fájdalmasabb út.

Használd hát fel az Adventi idõszakot a rendrakásra. Kívül - belül. A külvilágban és a lelkedben is.

(Lukács Tünde)

harmonet.hu/ezoteria/69386-advent-idosza...ess-a-lelkeddel.html

.