"Indiában közismert bölcsesség, hogy a világ olyan, mint egy vasúti váróterem; nem az otthonod. Nem maradsz örökké a váróteremben. A váróteremben semmi nem tartozik hozzád, sem a bútorok, sem a festmények a falon... Használod õket - megnézed a festményeket, üldögélsz a padon, megpihensz az ágyon -, de semmi sem a tiéd. Csak néhány percig maradsz, vagy legfeljebb néhány óráig, azután továbbmész. Igen, amit magaddal hoztál a váróterembe, azt magaddal is viszed, az a sajátod. Mit hoztál ebbe a világba?
A világ ugyanis kétségtelenül egy váróterem. Talán a várakozás nem másodpercekben, percekben, órákban, napokban mérhetõ, hanem akár évekig is eltarthat; de mit számít, hogy hét órát vagy hetven évet vársz-e?
Hetven év alatt megfeledkezhetsz arról, hogy csak egy váróteremben idõzöl. Talán kezded azt gondolni, hogy te vagy a tulajdonosa, hogy te építetted. Esetleg még a névtábládat is kiakasztod a bejáratra. Vannak emberek - a saját szememmel láttam, mert nagyon sokat utazom -, tehát vannak emberek, akik felírják a nevüket a váróterem mosdójában. Bevésik a nevüket a padokba. Ez ostobaságnak tûnik, de erõsen hasonlít ahhoz, amit az emberek a világban tesznek."
(Osho)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
"A pozitív érzelmek jobban gyógyítanak, mint bármilyen csodacseppek. (...) Bebizonyosodott, hogy a betegségek mögött szellemi erõ is van: gyûlölet, harag, keserûség. Betegek, mert hiányzik belõlük a derû és a szeretet gyógyító ereje."
(Gyökössy Endre)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Ha e kertben jársz, tekints e sírkõre,
És amit olvasol, tartsd meg emlékedben.
"Ami te vagy most, az voltam egykor én is,
S ami én vagyok most, az fogsz lenni te is."
Mivel e világon minden mulandó,
Dúsgazdag, s koldus egyaránt halandó.
Bármivel bírjál, mind e Földön marad,
Tégy hát jót tehetséged szerint életedben,
mert csak tetteid kísérnek a mennybe."