Miért fontos a szellemtan?

.
Asztrálutazás

Az asztrális utazás azt jelenti, hogy valaki a fizikai testébõl kilépve, egy más dimenzióban, más nézõpontból, teljesen más szintû érzékeléssel tapasztalja meg a világot. Persze a részletekrõl megoszlanak a nézetek, de a közös nevezõ minden meghatározásban az önálló tudati egység "lélek vagy szellem " ami függetleníti magát a testtõl.

Az ezüstszál

Már a hindu vallásos írásokban is csillámló ezüst szálként emlegették azt a köteléket, ami összeköt bennünket a fizikai testünkkel. Természetesen ez nem egy látható dolog, de mindenképpen tisztán érzékelhetõ, amikor a testünkön kívül vagyunk. A fogamzás utáni hetekben "foglaljuk le" a testünket, és a születéskor végérvényesen belehuppanunk ez a láthatatlan szál e pillanattól kezdve bárhonnan, bármilyen dimenzióból összeköti a testet a lélekkel.

Ez a "bentlakó" állapot mindenki számára a normális és természetes, pedig igazából a szellem " bár nem fizikai elem " önmagában sokkal nagyobb, mint a koponya vagy a test.
Úgy kell elképzelni, mint egy felhõt, ami szétterül a fej körül, és mindig ott van, "ahova gondolja magát". Tehát abban a pillanatban, ahogy valaki ezt elhiszi, máris készen áll az asztrális utazásra.

Mire jó az asztrális utazás?

Leginkább arra, hogy az utazó megtapasztalja: a test nem azonos a lélekkel. Megtapasztalhatni a szellemi- vagy asztrálsík létezését olyan bizonyosság, ami megváltoztatja az életrõl, a halálról, a célokról, a fontosságokról, a képességekrõl és a lehetõségekrõl alkotott elképzelést.
A legtöbb ember ugyanis úgy van kódolva, hogy hiába hall az ilyesmirõl, alig hiszi, amíg maga meg nem tapasztalja.

Mivel a tudatos testen kívüli élmények az álom-szerû, alvás közbeni kóborlástól a meditatív, kristálytiszta állapotig terjednek, az asztrális utazásnak különbözõ céljai lehetnek. Egyrészt fantasztikus élmény, másrészt összekapcsol egy másik világgal, amiben az utazó maga is tudatosabban, idõn és téren kívül létezhet, és rengeteg dologra választ kaphat.
(forrás: Astronet.hu)

folytatása a következõben

folytatása az elõzõnek


A halál szele

Azok, akik véletlenül, akaratukon kívül lépnek ki a testükbõl, általában elõször nagyon megijednek, és gyorsan visszahuppannak, hiszen fogalmuk sincs, mi történik velük. A tudatosan kilépõk viszont idõnként olyan élményekrõl számolnak be, amik a csöppet sem felemelõek: fenyegetõ veszély érzete, illetve ellenséges lényekkel való találkozás, majd menekülés vissza a testbe ezek voltak a legkellemetlenebb tapasztalatok.

Az asztrális utazás " egyesek szerint" korántsem veszélytelen. Addig semmi baj, amíg emelkedett, pozitív állapotban konkrét célja van az utazásnak, ám ha az illetõ rossz hangulatban, stresszesen, szinte elvágyódva lép ki a testébõl, megeshet, hogy a halál-alagútban találja magát. Ha ott elindul a fény felé, még meggondolhatja magát, hiszen nem szakította el véglegesen a szálat önmaga és a fizikai teste között, viszont a lehangolt utazásoknak megvan az a veszélye, hogy az illetõ végleg ott marad ez azonban csak extrém, nagyon ritka esetekben fordulhat elõ.

Ha bármilyen kellemetlenséget tapasztal utazás közben, egybõl visszatérhet a testébe mert maga a szándék elegendõ ahhoz, hogy a következõ pillanatban már a "fizikai üzemmódban", a testén belülrõl szemlélje a dolgokat.

Felkészültél az útra?

Az egészben az a jó, hogy asztrális utazásra legtöbbször csak az képes, aki szellemiségében elég érett rá. Akinek nem sikerül kilépnie a testébõl a számos alkalmazható módszer egyikével sem, az foglalkozzon egy ideig azzal, hogy tisztítsa a tudatát, nyugtassa le a háborgást és a zûrzavart a gondolataiban. Erre számos megoldás létezik, a hasonló témájú könyvek olvasásától az egyszerû meditációig sok minden megfelelhet a célnak.

Testen kívüli élmény éber állapotban

Egy tavalyi kísérletben bebizonyították, hogy az ember nem a testén, hanem a nézõpontján keresztül határozza meg saját helyzetét.
A kísérleti alanyok szemét teljesen letakarták egy olyan szerkezettel, ami belülrõl képernyõt tartalmazott. A képernyõre az illetõ háta mögött, három méter magasban levõ kamera által közvetített képet vetítették, amitõl az alany a saját testét is látta valós idejû felvételként. Amikor egy tollal megbökték a hátukat, még akkor is úgy érzékelték, hogy a fizikai testük elõttük és lejjebb van – tehát a kamera által közvetített képet találták valóságosnak, és a fizikai ingert is más módon érzékelték.
A tudósok rámutattak, hogy ez nem valódi testen kívüli élmény, ugyanakkor hûen tükrözi a szellemi lény fizikai testétõl független mûködését.
(Forrás: Astronet)

Testet öltés, visszaszületés

Különbözõ szférákból történnek a testet öltések. Az alsóbb szférákból azért, hogy hibáinkat, alacsonyrendû tulajdonságainkat levethessük, a felsõbb szférákból pedig azért, hogy e szellemek az evangéliumi igazságokról tanúságot tegyenek. Gondoljunk Gandhira, Assisi Szent Ferencre, vagy Tereza anyára. Tanítás és tanulás, erkölcsi példaadás és javulás, ez a kegyelmi élet, a fizikai élet célja a Földön.

Tehát különbözõ szellemi fokozatú, különbözõ szférabeli szellemek öltenek testet a fizikai síkon, ezért tapasztalunk az emberek között óriási különbségeket életvitelben, világnézetben, erkölcsi felfogásban, életcélokban. Inkarnációink értelme a következõ: A Gondviselés alkalmat nyújt nekünk, mélyre került szellemeknek, hogy szellemileg emelkedhessünk, az anyag szeretetébõl kiemelkedhessünk. Mert ez az önzõvé, anyagiassá vált szellemeknek a szférákban lehetetlen.
A fizikai sík, az emberi élet az a terület, ahol az Úr, a Szellemi Vezetés bevonásával elbukott szellemgyermekeit gyógyítja és neveli.
Miért kellenek ehhez a testet öltések?
Elõször azért, hogy a különbözõ szférabeli szellemek közötti óriási különbségek a földi élet tartamára felfüggesztést nyerjenek. Az Isteni Kegyelem a mélyre bukott szellemek torz megjelenését a földi tartózkodás idejére felfüggeszti. Elfogadható külsõt - emberi testet - ad nekik, hogy a társadalom befogadja õket és javulhassanak. Mert különben olyan csúf és riasztó külsejük lenne, hogy a társadalom visszautasítaná velük a kapcsolatot.

A magasabb szférákból testet öltõ szellemeknél a helyzet fordított: õk a sugárzó megjelenésüket rakják le és felveszik az "egyenruhát", az emberi testet, és így az emberi élet tartamára hasonlókká válnak az alacsonyabb fokozatúakhoz.
Másodszor - azért adja Isten kegyelme az emberi életet, mert a fizikai síkon az egymással ellentétben lévõknek szeretetben fel kell oldódniuk és egymásért dolgozva szellemileg fejlõdniük. Tehát mit tesz Isten bölcsessége az emberi élet megadásával?
A múltat lefedi és az egymással harcban lévõket rokoni-családi kapcsolatokba hozva, megkönnyíti a szeretetben való feloldódást. Ha a múltat nem takarná le az Isteni Kegyelem és a családi kapcsolatokban emlékeznénk az egymás ellen elkövetett régi bûnökre, a szeretetben való kiegyenlítõdés lehetetlenné válna!


folytatása a következõben

folytatása az elõzõnek

Gondoljunk arra, hogy a börtönviseltek, bûnözõk milyen megbélyegzettek maradnak a társadalom elõtt. Irtózatos zavarok keletkeznének, ha emlékeznénk az egymás ellen elkövetett régi bûneinkre.
Harmadszor - azért van szükség az emberi életre, hogy itt a hamis látszat ellenére válassza és tegye ki-ki a jót! Mert a szférákban megtanulja a szellem, hogy a rossz cselekedeteknek rossz következményei vannak.
Ott ezt a lelki testén keservesen tapasztalja. Azonban kalmárként, mert az nekem jót fog eredményezni, nem elég a jót cselekedni.

Ezért Isten letakarja az emberi életben a szellemi törvények bizonyosságát, és a látszat ellenére kell a jót cselekedni! Csak így lesz szellemi értéke tetteimnek! Csak így teremtõdik meg lényemben a biztosíték arra, hogy a szférákban birtokomba kerülõ hatalmas szellemi erõket a szeretet egyetemes törvénye szellemében fogom használni.
Mert Isten minden fejlõdõ szellemre hatalmas erõket és feladatokat bíz!
A testet öltéssel, a fizikai (emberi) életbe való leszületéssel lehetõséget kapunk a Kegyelemtõl a tisztulásra; hibáink a fizikai élet ütközései során oldódnak. Ütközések! Fájdalmak és vélt sérelmek. Ezek figyelmeztetnek hibáinkra, melyek kéregként vesznek körül.

Meg kell tanulnunk ezeket napi önvizsgálattal tudatosan felismerni. Csak ez után tudunk a hibarétegeink következetes lebontásával alkalmassá válni arra, hogy a mindeneket besugárzó Isteni Szeretet-, Bölcsesség- és Erõáramot egyre jobban befogadhassuk, abba bekapcsolódjunk és továbbsugározhassuk mások felé. Minél fényesebbé, szellemibbé válunk a szeretet törvényének betöltése által, annál inkább lehetõvé válik.
(Karsay István)

Születés

A gyermekek születése lehetõvé teszi a föld légkörébe jutott szellemeknek az újjászületést és tisztulást. A földi emberek mind ilyen javuló, tisztuló szellemek, akik életük után a föld légkörében maradnak mindaddig, míg a körforgás törvénye ismét testhez nem köti õket, amelyben újra születve, ismét megkezdhetik azt a munkát, amit halálukkal abbahagytak, tudniillik a lelkükben lévõ bûnös hajlamok kiirtását; ugyanis csakis azért, csupán evégett él az ember a földön.
A gyermek mikor a világra jön, elfelejti szelleméletét, s mint teljesen ártatlan csecsemõ kezdi meg az új életet. Hajlamai csak az öntudat ébredésével kezdenek felszínre jönni. Lelki tulajdonságai a gyermekkorban még csak homályosan bontakoznak ki.

Ez az a kor, amikor a szellem nem képes valódi énjét áttükrözni, mivel a környezet hatására és a nevelés által második énje képzõdik " a testi én "mely elnyomja belsõ énjének hajlamait. Így a helyesen nevelt testi öntudat jó eredmény, a rosszul nevelt, nem megfelelõ eredmény.
Azért, ha a szülõ próbára lesz téve gyermekei részérõl, ne zúgolódjon Isten ellen, mert tõle semmi rossz nem származhat, mindig csak jó. A rossz gyermek által saját rosszaságod lesz megbüntetve, melyet elkövettél ebben, vagy egy másik létezésedben, szüleiddel szemben. Tudd meg ember, hogy minden bûn hasonlót nemz, és a nemzedék semmisíti meg a nemzõit, míg csak ki nem fogy a bûnnek gyökere is a lélekbõl.

A gyermek és a szülõ egy Atyának gyermekei, s azonos irányban kell haladniuk, azonos célért kell lelkesedniük, egy érzéstõl kell áthatva lenniük, tudniillik Istent és törvényét megismerni, a törvény által megszabott úton haladni, ez pedig a szeretet. A házasság, a család, a nagy kiterjedésû rokonság, barátság, ismeretség, mind megannyi üres kertek, melyek a szeretet magvai által bevetve képeznék az emberiség szellemi üdülõhelyeit, ahol az élet-viharban kifáradt lelkek új erõt és bátorságot nyernének a további küzdelmekhez.
Addig mindig lesznek boldogtalan házasságok, csalódások, rossz gyermekek, gonosz szülõk, irigy és gõgös rokonok, hamis barátok, kárörvendõ ismerõsök, titkos és nyílt ellenségek, a bûnök házainak eme szörnyei, kik szívükben hordják a saját, és embertársaik számára szánt büntetéseket.

folytatása a következõben

.
folytatása az elõzõnek

A gyermek testi és szellemi nevelése a szülõ elsõ és legszentebb feladata, melyet a földön testelöltött szellem elvégezhet. Nincs összhang, ha nincs szeretet. A családi élet kell, hogy a szeretetnek meleg fészke legyen, ahol Isten törvénye él és uralkodik a szívekben. A szülõk egymás iránti szeretete a gyermekek szívében termékeny talajra talál és kibontja a szeretet és hála legszebb virágait.
A gyermek szelleme reátok van bízva szülõk, hogy lelkét megtisztítsátok a bûnöktõl. Értelmét fejlesszétek, akaratát, erejét növeljétek és szívében a szeretet érzését, minden szép, jó és tiszta iránti lelkesedését felébresszétek, hogy az élet megpróbáltatásaival szemben erõsen felfegyverkezve álljon, és megharcolhassa a kemény harcot az ellentét csábításaival szemben.

Gyermekeitek szellemi fejlõdése, józan, körültekintõ gondoskodást, bensõ szeretetet, jó példát, mindent megfigyelõ, mindent meglátó, semmit el nem nézõ nevelést igényel, mert a kisgyermek apró hibái, a felnõtt ember bûneivé válnak, ha azok vele együtt nevelõdnek fel.
Ne legyetek elnézõk. Ne engedjétek a lélek apró kinövéseit erõsödni; nyesegessétek le azokat, és helyükre oltsátok be a nemeset, szépet, a törvényeset. Iparkodjatok lelkileg nevelni, nem testileg, mert a test napról napra változik, de az élet örökéletû, és a rápazarolt fáradság meghozza gyümölcseit, melyeket örömmel élvez a szülõ, gyermek, testvér és barát.

A szülõk egymást és gyermekeiket tanítsák meg Isten örök törvényére: a szeretetre, elnézésre, megbocsátásra, és jó példa által a javulásra, hogy saját boldogságuk elérését a mások boldogításában keressék. Ha ez lesz a jelszó minden családban, minden rendû és rangú emberek között, ha minden szülõ betölti hivatását gyermekek szellemének nevelésében, úgy meg van oldva az emberek részére oly égetõen sürgõs kérdés: a boldogabb jövõ kérdése. Ha a családokat nemcsak a külsõ törvény és nem csupán az érdekek kötik össze, hanem Isten törvénye, a tettetés nélküli szeretet és a közös Atyában való hit, a tõle való függés és ennek folyománya a testvéri érzés, akkor megszûnik a szenvedés és boldogtalanság, nem lesz hûtlen házas, kötelességét nem teljesítõ szülõ, hálátlan gyermek, hamis barát, irigy rokon és ellenséges tanító.

Töltsétek be gyermeki és szülõi kötelességeiteket is, mert a gyermeki szeretet és hála, a szülõk lelkének földi jutalma. Szeressétek azokat, kiket az Úr lelketek mellé rendelt, és akik testtel ruházták fel javulni vágyó szellemeteket. A testi gyengeség éveiben igyekezzetek öreg napjaikat boldoggá, elégedetté tenni, nehogy szomorú emlékekkel kelljen a földrõl távozniuk és mint szellemek, idegenné váljanak számotokra.
Hirdessen a világ bármilyen divatos eszmét, kövesse bár azt az emberiség nagy része, ám ti, akik az Úr felé igyekeztek, akik megelégeltétek a szenvedést, lelki nyomorúságot, akik lelkileg éheztek és fáztok, jöjjetek az egyszerû, isteni kegyelem nyújtotta, boldogságot keresõ útra és nem fogtok csalódni várakozásaitokban!
(Karsay István)