Miért fontos a szellemtan?

NE EGYMÁS FEJÉT, HANEM LÁBAIT MOSSÁTOK MEG
(János 13,1-15)

A szellemi vezetés erõteljesen rámutat, hogy a Szentírás olvasása és megértése nyomán, a tudatos szellemi munkát végzõkre milyen kötelezettség hárul, Jézus szavainak tettekké váltásában, vagyis a megvalósításban. Ennek módszerét, nehézségeit és a növekedés örömeit mondják el világos, gyakorlatias, mégis meghitt stílusú tanításban.

Szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim!
Íme, láthatjátok, milyen a zavartalan szellemi munka, ami testben élõ és a test nélkül élõ teremtmények között létesülhet. Elhatároztuk, hogy ma itt együtt megbeszéljük a lábmosás problémáját. Megfigyelhettétek, mint adatott kezetekbe az ige, ennek nyomán felolvasásra került János evangéliumából a lábmosás története. Hallhattátok, hogy imádkozó testvérünk miként foglalta mondanivalójába ezt az igét, s ez most teljessé lesz azáltal, amit errõl beszélni akarok veletek.
Az Úr megmosta Péter lábát, amikor egészen tisztává akarta tenni. Az Úr megmosta azoknak a lábát, akiket földi gyermekeihez küldött, hogy azokat földi vándorlásaik útján vezessék, mind közelebb õhozzá.
Mi megmossuk a ti lábatokat, amikor azt akarjuk, hogy a földiektõl elszakadva, állandóan a mi mennyei Atyánk akaratát figyelve, az Õ nagy munkájában segítve, fáradozva, munkálkodva, elõbbre segítsük az embereket. S most, íme rajtatok a sor, hogy mossátok meg embertársaitoknak lábait, hogy lemaradjon azokról is minden földi szenny, minden sár, ami odatapasztja õket a földhöz.

Ha nem is tudjátok úgy megmosni lábaikat, ahogy az Úr megmosta Péter lábait, hogy azontúl már nem tapadt hozzájuk semmi földi szenny, ti mossátok barátaitok és testvéreitek lábait úgy, ahogy az édesanya mossa gyermekei lábát esténként, ágyba fektetésük elõtt, tudván-tudva, hogy újból és minden nap újra beszennyezik s ezért azokat naponként meg kell mosni.
(2001)
(Kuklis Ferenc gyûjteményébõl)
(forrás: spiritualitás.hu)

folytatása következik

folytatása az elõzõnek


Ti se fáradjatok el ebben, soha ne szüneteljen e munkátok, hanem állandóan legyetek segítségére testvéreiteknek, hogy a földi dolgoktól elszakadjanak, mert ennek a nemzedéknek immár nem sokat ad az Úr a földi dolgokból. Azért habzsolnak fel a szemeikkel, füleikkel, minden érzékszervükkel mindent, amit a föld adhat és nyújthat. Azért nyúlnak kinyújtott karokkal, kezekkel és ujjakkal mindenért, amit a föld ad. De jó lesz azoknak, akik elfordították már szemeiket a föld gyönyörûségeitõl, jó lesz azoknak, akik megkísérelték azt, hogy milyen jó tiszta lábakkal lefeküdni, tiszta lábakkal kelni, milyen jó, amikor megszabadulnak a földi sártól és portól.

Jó lesz azoknak is, akik ha nem is szabadultak meg végképpen, de különbséget tudnak tenni, hogy milyen nehéz a járás, ha odatapad a láb a földhöz, és milyen könnyû a járás, ha sártól, portól tiszta a láb, ezt ti ismertessétek meg testvéreitekkel. Legyetek alázatosak és ne a fejét mossátok meg az embereknek, mint ahogy ezt ti emberek mondani szoktátok: jól megmostam a fejét.
Tette ezt az Úr? Õ lehajolt a földig, amelyhez nem volt köze csak az áldozata révén, és lemosta a földi szennyet azok lábáról, akiket fel akart emelni magához.

Ti is hajoljatok le testvéreitek lábaihoz és azokat tegyétek könnyûvé és tisztává. Ne mondjátok egyszer se azt, hogy meddõ munka az egész, mert íme tegnap úgy éreztem, hogy tiszta volt és ma újra jön ugyanazokkal a terhekkel megrakottan, amiktõl tegnap, úgy látszott, megszabadult. Ne keseredjetek el testvéreim. Ti immár elszegõdtetek az Úr örökös szolgálatába, s ha lesz jutalmatok, ha nem, ne törõdjetek azzal, ti állandóan Õt szolgáljátok, amennyiben megkeresitek, megvigasztaljátok, megerõsítitek, megtartjátok az õ bárányait, akiket az Úr állandóan hív, s akik hol összefutnak az általa mutatott legelõn, hol szerteszélednek más legelõket keresve, mert az embernek éhsége sokféle!

folytatása következik

folytatása az elõzõnek

NE EGYMÁS FEJÉT MOSSÁTOK....

És amikor testi éhségét, kívánságait csillapította, sokszor nem tudja, hogy mi az mégis benne, ami táplálék és ital után kiált. Akkor legyetek ti ott és nyújtsátok nekik azt a táplálékot és azt az italt, ami után õk éheznek és szomjúhoznak, de nem tudják, hogy mi után is. Ti nyújtsátok azt nekik, hogy megtanuljanak különbséget tenni testi és lelki éhség, testi és lelki szomjúság között. Hogy amikor a lelkük éhezik és szomjúhozik, ne csatangoljanak el és futkossanak földi örömök után, hanem vegyék el áldozatos kezekbõl azt a kenyeret, ami megelégíti õket.

Ne unjátok meg belekiáltani a fülükbe, belekiáltani a világba, hogy a Krisztus az, aki hívja õket, mert egy-egy kiáltásra sokan felfigyelnek, sokan visszafordulnak, sokan követnek titeket. Ti ilyenkor boldogok vagytok és azt hiszitek, immár nyert csatátok van és egyszer csak körülnéztek és megint üres körülöttetek minden. Akik tegnap még hallgattak rátok, ma már megint máshol keresgélnek megnyugvás és boldogság után.
De ti akkor se kedvetlenedjetek el, hanem újra és újra szóljatok, mert szátokba adta az Úr az igét. És ne törõdjetek azzal, hogy állhatatosan követnek e titeket vagy sem. Ne mondjátok ki soha azt a szót, hogy nem érdemes!

Egyetlenegy igaz szó megmenthet lelkeket, még sok idõ multával is, mert az igaz szó él, annak eleven lelke van és ha behatol a fülekbe, elél ott esztendõkig anélkül, hogy tudomást vennének róla, ám egyszer csak érzékennyé lesz a belsõ világa annak, akinek lelkében ott búvik meg az igaz szó, az ige, amit valaha hallott. S egyszerre csak mozgás támad ott a bensõben és az ige megkezdi munkáját, mert érzi, hogy a talaj termõvé válik és kinõhet belõle az ige fája. Azért ti soha ne higgyétek azt, hogy hiába beszéltetek. Ha igaz beszédet mondtatok, az elvégzi a maga munkáját, amikor eljön az ideje. Tehát ti soha ne lankadjatok.
Figyelmeteket ne kerülje el semmi, ami a közösségen belül történik. A ti szemeitek kísérje el a testvéreket otthonaikba, ismerjétek meg bánatukat, gondjaikat, örömeiket, mindennapjukat, Tudjatok mindenrõl és érezzétek meg a kellõ órát, a kellõ pillanatot, mikor kell közbelépni, hogy a fáradt és lankadt tagokat erõsítsétek, a széthulló erõket összefogjátok, a homályossá vált látást újra látni segítsétek, a szíveket felgyújtsátok és egymáshoz vezessétek, a meg-meglazuló kötelékeket szorosabbra vonjátok. Ez legyen a ti munkátok!

Mert testvéreim, az út odáig, amíg a szív megnyugszik és megbékél, az érzések elcsitulnak, a szellem megvilágosodik, a vágyak megtisztulnak annyira, hogy csak Istenre vágyakoznak, az út odáig nem könnyû. Éjjel-nappal munkálkodva, sok gyötrelmes és álmatlan éjszakát és órát átvirrasztva jut el szenvedésen és megpróbáltatásokon keresztül az ember odáig. És amikor megvan az a viszonylagos szellemi egyensúly, amellyel immár nem járja oly nehezen a földi pályát, mint sok ezer más ember körülötte, aki sötétségben él, akkor azt hiszi magáról az ember, az ember-gyermek, hogy õ már megfizetett azért az eredményért, amelyet elért. Pedig a fizetés csak ezután következik, mert eredményeit Isten ingyen való kegyelmébõl érte el.

folytatása következik

folytatása az elõzõnek


Ne egymás fejét mossátok...

A fizetés ezután jön, amikor a megszerzett értékekkel mást is gazdagít, másnak is szolgál, másnak is ad át belõle. Másokat erõsít, másokkal törõdik, egyszóval, megosztja azokat mindenkivel, aki arra rászorul. Ez tulajdonképpen a fizetés, ez a kamatoztatás, újabb tõkegyûjtés, magvetés, aminek újra lesz aratása.
Tehát testvéreim, így lássátok azt, amit elértetek! Látszólag a ti véres verejtéketek az, a ti munkátok és fáradozásotok, és mégis azt mondom: Isten kegyelme hajtott titeket elõre, az segített és az tart meg.

Az õiránta való hálátokat ezentúl úgy róhatjátok le, hogy az Õ akarata szerint fogtok cselekedni. Az Õ akarata pedig az, hogy egy-egy tiszta gyermekével való találkozásnál minden tisztuljon meg. Tehát ti úgy tekintsétek magatokat ezentúl, mint mindazoknak a szolgáját, akiket az Úr a közeletekbe küld. Minél jobban megmosódtok, annál inkább képesek lesztek betölteni azt, mire Õ titeket ma elõhív.
Felejtsétek el azt, hogy kik vagytok, felejtsétek el azt, hogy mit akartok még elérni, mert az örökkévaló értékek úgyis jönnek a szolgálattal és gazdagítanak titeket, még ha nem is tudjátok szemmel tartani és számon tartani e folyamatot. Egyéb értékekre pedig nincs szükségetek, mert a szükségesek is mindezekkel egyidejûen jönnek és megadatnak.

Ezért legyetek nyugodtak, ne kapkodjatok, ne legyenek kétségeitek, ha nem láttok eredményeket. Erre felhívom ismételten a figyelmeteket, mert az eredmény megállapítása az Úrtól van, az nem a tiétek. Mert ti csak azt látjátok, ami itt a földi életben nyilvánul meg, de az Úr a láthatatlanban is le tudja mérni az eredményeket.
Isten veletek!
(2001)
(Kuklis Ferenc gyûjteményébõl)
(forrás) spiritualitás.hu)

AZ IGAZI HIT HATALMA

"Névtelen Szellem" közleménye

Többször gondoljatok azokra, akik tõletek elmentek, akiket szerettetek, és akik titeket szerettek; úgyszintén azokra is, akikkel valami differenciátok volt, hogy õk ne lássanak olyan érzéseket és gondolatokat a lelketekben, melyek õket talán kedvezõtlen érzésekre hangolnák, de lássanak lelketekben Isten felé való törekvést, javulási, tisztulási vágyat. A földdel való kapcsolatuk, amely az emlékezés folytán szorosabbá válik, ne legyen nekik fájdalmas, ne legyen sötét ború, amely õket szomorúsággal tölthetné el, hanem felemelõ érzés, ami lelküket eltölti, hogy közelebb érezzék magukat Istenhez és hozzátok, az által a szeretet által, amely itt a földi életben kelt ki abból a kicsiny magból, amelyet Isten gondviselése vetett el a lelketekben, hogy tisztítsa a földi élet légkörét, hogy minden egyes találkozással a jobb, az igazabb terjeszkedhessék, hogy ebben a szeretetben magatok részére az Isten, a mi Atyánk megelégedését kiérdemelhessétek.
A földi élet sem nem büntetés, sem nem a boldogságnak vagy az érdemeknek megvalósulása, jutalmazása, hanem kiengesztelésül van adva azokért a tévedésekért, amelyek a szellemvilágban meggátolták a boldogságotokat. Ezeket a gátakat kell lerombolnotok a földi életben; ezeket a tévedéseket, hibákat kell kiküszöbölnötök, amelyek titeket a boldogságtól elzárnak.
A mennyei Atyátok azért adott az embereknek vezetõket, hogy a földi életet ne tekintsétek börtönnek, bûnhõdésnek, hanem Isten kegyelmének, hogy azokban a megpróbáltatásokban, amelyeket ti hívtatok ki magatok ellen, el ne csüggedjetek, hanem a vigasztalást megtalálhassátok, hogy a reménységek beteljesedjenek, amelyeket Õ nyújtott nektek az ígéretek által, amelyeket nem szûnt meg a földi világban élõknek nyújtani.
Higgyetek és reménykedjetek, mert nem vagytok elhagyva. Ha el volnátok hagyva, nem küldene az Úr idõrõl-idõre hozzátok olyan vezetõket, oktatókat, akik a lelketeket átvilágítják mindazzal a világossággal, amellyel megbízattak, hogy nektek átadják. Mindazok a lelki értékek, amelyeket õk hoztak, itt vannak veletek, csak a kezeteket kell kinyújtanotok, csak egy kicsit keresnetek kell, és megtaláljátok a föld porában, még azokban a szenvedésekben is, amelyektõl a legjobban féltek.
*
A hit Isten ajándéka, amely elvezet titeket a valósághoz. De nem szabad engedni, hogy azt a hitet, amelyet Isten ad a földi embernek, belepje a por és elhomályosodjék. A földi embernek folyton-folyvást keresni, kutatni kell az igazságot, hogy a hit, amely elõször csak egy kicsiny világosság, növekedhessék, hogy nagy területeket bevilágítva egész embercsoportoknak nemzedékrõl nemzedékre a vezetõje, irányítója lehessen.
A földi ember azonban gyenge, gyarló, hibákkal, tévelygésekkel küzd, aki engedi, hogy az a kis világosság, amelyet neki Isten kegyelme adott, elhomályosodjék. Amikor a lélek kétségbeesve, tájékozatlanul áll a megpróbáltatások és a szenvedések közepette, akkor összeesik, és nem tudja, merre és hogyan keresse a kibontakozást.
Ennek a hitnek ápolására, növelésére adta a földi embereknek az Isten kegyelme a szellemekkel való érintkezés lehetõségét. Ennek a hitnek alátámasztására adta az utolsó idõkben ezt a formát, hogy a nagy zûrzavarban, az eszmék vad harcában el ne tévedjetek, hanem megtalálhassátok azt a keskeny utat, amelyet a mi Urunk mutatott mindnyájatoknak.

folytatása a következõben

folytatása az elõzõnek

Errõl az útról minden egyes földre született léleknek tudomása van. Hiszen minden léleknek az a vágya, hogy a zûrzavarból, a szenvedésbõl, a bizonytalanságból a békés bizonyosság világába, az igazság világába térhessen át. Ne higgyétek tehát, hogy a szellemvilág minden lélek részére eszményi boldogságot nyújt; ha ez így lenne, akkor nem törekednének annyira a szellemek a fizikai világ felé, a testöltés törvényébe!
A bûnbe alámerült szellemeket kényszeríti saját természetük, a megnyugvás, a boldogság utáni vágy, hogy keressenek, dolgozzanak, és ezzel a munkájukkal mindazokat az eredményeket felmorzsolják, amelyeket rossz irányban haladva teremtettek, anyaggá sûrítettek, és amelyeket szenvedéssé, megpróbáltatássá kovácsolt részükre a sors.
A szellemvilág az igazság világa, ahol minden megvalósul, amit a szellem átgondol és átérez. Minden vágy valósággá válik és ez a valóság esetleg rémes annak a léleknek, aki azt megalkotta.
Ezt a szót, hogy lélek, szándékosan használom beszédeimben, mert mindaddig csak lélekrõl lehet beszélni, ameddig a szellem, mint világosság, mint bölcsesség, ki nem emelkedik a lélek tévelygõ vágyaiból és ki nem alakul önálló egyéniséggé. Az a szellem, akinek még fájdalmas tapasztalatokra van szüksége, hogy meg tudja ismerni, mi a jó és mi a rossz, hogy azokból le tudja vonni magának a következtetések során azt az igazságot, amely az õ örökkévaló természetének jó és kedvezõ, még csak a fejlõdés kezdetén van. Ti azonban, akik kerestek, kutattok, akik a lelketekkel már-már megközelítettétek az igazságot, hogy azt megragadva a magatokévá tehessétek, ti már a szellemek világában, az igazság világában igyekeztek magatoknak helyet teremteni. És hogy ezt a helyet biztosíthassátok magatoknak, azért munkálkodtok önmagatokon, azért keresitek azt a biztos pontot, amelyre ráépíthetitek a magatok létét, amelyben erõt gyûjthettek, hogy elindulhassatok a fejlõdésnek elõttetek álló legközelebbi állomásához.
Akik már öntudatosan keresnek, kutatnak, és az igazságról fogalmaik vannak, azok belépnek abba a szellemi állapotba, amely nagyobb szabadságot biztosít részükre. Ezek nagyobb világosságot is tudnak a maguk világába széthinteni.
Aki azonban a szellemvilág ajtaja elõtt áll és nem azzal a céllal zörget a szellemvilág kapuján, hogy az õ örökkévaló lényének létét az örökkévalóban megszilárdíthassa, és nem vállalja a munkát, amely ott kötelezõvé válik a részére, az még mindig csak lelki vágyainak viharzásában él és tájékozatlanul kapkod ide-oda. Az ilyennek sokkal jobb volna, ha semmit sem tudna az igazságról. Mert minden igazság, amit itt tapasztal, megismer, és ez ellen az igazság ellen cselekszik, vádolja õt, ez az igazság törvényt ül felette és a szenvedésnek, a bûnhõdésnek világában kell majd számot adnia arról, amit önmaga ellen felidézett.
Forrás:
EVANGÉLIUMI SPIRITIZMUS III. kötet.
A "NÉVTELEN SZELLEM" TANÍTÁSAI ESZTER MÉDIUM ÚTJÁN
Kiadja: A Szellemi Búvárok Pesti Egylete - Budapest, 1936.