Igaz történetek - valódi események

.


Ezért olyan különleges emberek a 0-ás vércsoporttal rendelkezõk
A 0-ás vércsoporthoz tartozó személyek és életvitelük is különlegesnek mondható!


"Az idõ nagyon lassú azok számára, akik várakoznak, nagyon gyors a félõknek, hosszú a siránkozóknak, rövid az ünneplõk számára, de azoknak, akik igazán szeretnek, egy örökkévalóságig is eltarthat." - William Shakespeare.


1930-ban, egy japán professzor azt állította, hogy az egyes emberek vércsoportja, nagyon sok mindent elárulhat az illetõ személyrõl. Megállapította, hogy a 0 várcsoporttal rendelkezõk egyediek, mivel különleges tulajdonságokkal vannak megáldva. Nézzük akkor, melyek is ezek a különleges tulajdonságok!


1. A 0-ás vércsoport az õsök vércsoportja

Azt tartják, hogy ezek az emberek fontos szerepet játszottak a társadalomban, már az õsidõk óta. Õk voltak a vadászok, akik felelõsséggel tartoztak a törzsükért és a természetért egyaránt.

2. Elképesztõ energiával rendelkeznek

Különös személyiségek, ennél fogva nagy szerencse, ha egy ilyen baráttal rendelkezünk.

3. Nagyon jó vezetõi képességekkel rendelkeznek

Lehet, hogy ez a tulajdonságuk az idõk folyamán, a társadalomban betöltött szerepük következtében alakult ki, de vitathatatlanul jó vezetõk. Ambíció és aktivitás jellemzi õket a céljaik elérése érdekében.

4. Mindig rendezettek és összeszedettek

Számukra nehézséget jelent, ha valamit abba kell hagyjanak a cél elérése elõtt. Általában minden apró kis részletre odafigyelnek, és addig dolgoznak, míg el nem érik a kitûzött célokat.

5. Rendívül jó logikával rendelkeznek

A japán kultúrában a 0-ás vércsoporttal rendelkezõ embereket áldottnak tekintik. Ezek a személyek általában nagyon következetesek, és felelõsségtudatosak. Egyetlen hátrányuk, hogy gyakran rendelkeznek egészségügyi problémákkal, mint amilyen a gyomorfekély, vagy a stressz. Az ebbe a vércsoportba tartozó személyek bárki számára adhatnak vért.

De milyen életstílus javasolt a 0-ás vércsoportuak számára?

Mivel rendelkeznek egészségtelen szokásokkal, állandó stresszben élnek, és nem mozognak eleget, ezért a 0-ás vércsoport nagyon érzékeny a különbözõ felszívódási zavarokra, a pajzsmirigy betegségeire, és az elhízásra. Stresszes állapotukban nagyon nagy haragot tudnak táplálni, hiperaktívak, és nyugtalanok.

Ezek elkerülésére, szakemberek javaslata a következõ lenne:

Az étkezéseket mindig az asztal mellett ülve vigyék véghez. Nyugodt tempóban egyenek és minden egyes falatot jól rágjanak meg. Kerüljék az alkohol és a koffein fogyasztását. A koffein veszélyes lehet az amúgy is magas adrenalin szintjükre nézve.

Impulzivitásuknál fogva sebezhetõbbek, és gyakran teszik ki magukat önpusztító életstílusnak. Állandóan keresik az élvezeteket, amikor stresszes állapotban vannak, igyekezzenek kerülni a fontos döntéseket és a pénzköltést is körültekintõbben tegyék.


filantropikum.com/ezert-olyan-kulonleges...porttal-rendelkezok/

Szerk.megjegyzése: Én is ebbe a csoportba tartozom.

.


Vannak emberek..


Vannak emberek, akikrõl kiderül, hogy cseppet sem ismered õket, noha évek óta melletted vannak.

Vannak emberek, akikkel szinte sosem beszéltél, mégis mindent tudsz róluk, elég a szemükbe nézned.

Vannak emberek, akiket úgy bántasz meg, hogy fogalmad sincs róla, és akik Téged bántanak meg ugyanígy.

Vannak emberek, akikben mindig is bíztál, de mikor szükséged lenne rájuk, hátat fordítanak Neked.

Vannak emberek, akikkel még alig hozott össze a sors, máris tettek érted valamit, ami megváltoztatta életed.

Vannak emberek, akik évtizedeken keresztül tartanak velünk az úton, majd amikor más felé visz a sors, egy szép emléken kívül semmi nem marad.

És vannak azok az emberek, akikkel csak egy pillantás erejéig találkozott lelkünk, és örökre megváltozott az életünk, örökre nyomot hagytak bennünk..

Minden találkozásnak és eseménynek célja van az életünkben. Van, akivel kis idõre, van akivel pedig életekre fonódik össze a sorsunk. S lelkeink bizony felismerik egymást életeken túl is..

Guzsik-Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )

.



Életleckék Stephen Hawkingtõl, az embertõl, aki soha nem hibáztatta a Sorsot!

"Bármennyire is nehéz legyen az élet, mindig a csillagokra nézz, és soha ne a lábaidra. Mindig tehetsz valamit és mindig sikeres lehetsz valamiben. Fontos, hogy soha ne add fel".

A 76 éves korában elhunyt Stephen Hawking angol elméleti fizikus, korunk egyik legnagyobb gondolkodója volt. Elméletei által számtalan embert inspirált, a tudományos világban leginkább a fekete lyuk és a relativitáselmélet területén végzett kutatásai miatt vált ismertté.

Az alábbiakban néhány inspiráló idézetet hoztunk Stephen Hawkingtõl.


"Bármennyire is nehéz legyen az élet, mindig a csillagokra nézz és soha ne a lábaidra. Mindig tehetsz valamit és mindig sikeres lehetsz valamiben. Fontos, hogy soha ne add fel!"

"Amíg élet van, van remény."

"Megfigyeltem, hogy pontosan azok, akik azt mondják, hogy minden elõre eleve el van rendelve, nem mennek át soha anélkül az úton, hogy jobbra és balra néznének."

"A civilizáció hajnala óta, az ember arra vágyik, hogy megértse a világ alapjául szolgáló rendet. Kell hogy legyen valami nagyon különleges az univerzum határainak természetében. És mi lehetne különlegesebb annál, mint hogy nincsen határ. És nem lehetnek határai az emberi törekvésnek sem."

"Következõ alkalommal, mikor valaki arra hívja fel a figyelmed, hogy hibáztál, mondd el neki, hogy még tiszta szerencse, mert a tökéletlenség nélkül semmi sem létezne, sem õ, sem te."

"Meg kell keresned a legnagyobb értéket, amit tevékenységeid által életre tudsz hívni."

"Minden dolog az életedben addig lesz fontos, amíg nem adod fel!"

"A csendes embereknek vannak a leghangosabb gondolataik!"

"Bár nekünk, emberi lényeknek fizikai korlátaink vannak, szellemünk szabadon bejárhatja az egész világmindenséget."


filantropikum.com/eletleckek-stephen-haw...hibaztatta-a-sorsot/

.

Egy megdöbbentõ igaz történet

"Kicsit eltûntem az utóbbi hetekben, mert a jól megérdemelt pihenésemet töltöttem Indonéziában. Céges sikereimnek köszönhetõen úgy döntöttem, megjutalmazom magam. Pontosabban megjutalmaztak. De még Indonéziában sem került el a végzet. Indulás elõtte éjszaka nehezen aludtam el, forgolódtam, és nem tudom, hogy álom volt-e vagy látomás, de láttam magam, amint állok egy ...ház elõtt, és beszélgetek egy õszes hajú nagyon kedves bácsikával. Arra gondoltam, biztosan valamelyik elõzõ életem emlékképei jelenhettek meg, mivel nagyon valóságosként éltem meg. Arra is emlékszem, hogy egy kiskutya szaladt oda hozzánk, és a bácsika a feleségérõl mesélt nekem, aki már nem él. Teltek a percek és én ámulva figyeltem az élménybeszámolót és nagyon nagy szeretetet éreztem.

Másnap nagyon jó érzésekkel indultam útnak. Minden simán ment, gyönyörû helyen volt a szállásunk, egy kis házat béreltünk. A növényzet teljesen rabul ejtett. A csoda az ötödik napon történt. Megbeszéltük, hogy ebédelni megyünk a közeli helyi étterembe, ahol nagyon finom különleges fûszerezésû grill ételeket készítenek. Elkezdtem készülõdni, és mikor húztam fel a szoknyám, hirtelen görcs állt a hasamba. Nagyon erõs és nagyon rövid ideig tartó. Gondoltam, biztos rosszul mozdultam. Közben Tibi is elkészült, és ahogy elindultam a kijárat felé, újabb görcs. De csak 2 másodpercig tartott. Mintha valami figyelmeztetés lett volna. Arra gondoltam, ha még egy lesz, itthon maradok. Mikor az ajtóhoz értem, és készültem felvenni a papucsomat, kaptam egy újabb jelet. Közben aggódtam azon is, nehogy beteg legyek. Mondtam a Tibornak, menjen a többiekkel, én itthon maradok. Ezt 10 perc után megbántam, mert utána teljesen jól éreztem magam...

Másfél órát csak feküdtem és unatkoztam, aztán mikor elegem lett az unalomból, gondoltam, sétálok egyet az utcában. Annyira sok gyönyörû házat, fát, bokrot láttam, hogy kicsit tovább merészkedtem, és lassan azt vettem észre, hogy 2 órája sétálgatok és fogalmam sincs, merre vagyok. Egyszerûen elfelejtettem, hogy hányszor kanyarodtam jobb meg balra és hogy milyen sorrendben. Annyira magával ragadott a látvány. Kicsit kétségbe estem, és reménykedtem benne, valaki majd visszakalauzol a házunkba. A problémám csupán annyi volt, hogy nem tudtam a címet...

Oda vissza sétáltam az utcában, és bekanyarodtam egy sejtésem szerinti visszavezetõ útra. Hát persze hogy nem az volt. Viszont 1 perc után földbe gyökerezett a lában, mert ott álltam a ház elõtt, amit 6 napja álmomban láttam. Szinte kõvé dermedtem. Ez egy nagyon régi, viszont szépen felújított nagyon barátságos kis ház dús növényzettel, szökõkúttal. Álltam ott 10 percig és csak néztem. Azon bosszankodtam, hogy nincs nálam a fényképezõgépem.

Ahogy álltam ledermedve, megjelent egy nagyon idõs õsz bácsika, a szomszédból jött ki. Valószínûleg õ jelent meg az álmomban, de az álomban pontosan nem emlékszem rá. Akkor már szinte sokkot kaptam. Ha elõtte nem álmodok errõl, akkor az ezt követõ perceket nem tudom megélni. Kedvesen rám mosolygott és kérdezte, kit keresek. Mondtam neki, hogy csak sétálgatok, itt nyaralunk. Közelebb jött hozzám, összeráncolta a szemöldökét, és így szólt!

Jézusom, Te vagy az Erika? Mondtam neki, hogy összekever valakivel. Kérte, menjek be, szeretne mutatni nekem valamit. Beleegyeztem, mert minden részletet tudni akartam. Ahogy beléptem a házba, olyan érzésem volt, mintha haza érkeznék. Ismerõsek voltak az illatok, és egy gyönyörû kép a falon, melyen a bácsika háza volt egy régebbi kiadásban. Mintha ismerõs lett volna. A bácsi elõvett egy fényképet, gyönyörû zöld keretben, és megmutatta a feleségét, aki úgy nézett ki, mintha én lennék kb 20 évvel idõsebb kiadásban.

Akkor már sírni kezdtem, nem bírtam. Kértem, hogy meséljen róla. A felesége az Egyesült Államokban született, ott ismerkedtek meg, majd ide települtek. A néni az én születésem elõtt halt meg 2 nappal... A képet pedig õ festette a halála elõtt, amin megakadt a szemem. Annyit még leírnék, hogy ebben az életemben is festek, rajzolok, mûvészléleknek tartom magam.
Többször találkoztam a bácsival még a nyaralás folyamán, van elérhetõségünk, és megbeszéltük, hogy még az idén újra meglátogatom...
Annyira a hatása alatt vagyok még, hogy többet nem is írok most...
Csodák márpedig vannak..."

(Niki, 28 éves)


(forrás: Karsay István hírlevelévõl idézet)

.

Steve Jobs: Isten azért teremtette az érzékszerveinket, hogy befogadjuk a körülöttünk lévõk szeretetét!


Olvassátok szeretettel Steve Jobs szavait, amelyet még halála elõtt osztott meg a nagyvilággal.


"Elértem a siker csúcsát az üzleti világban. Mások számára példakép vagyok, az életem a siker szimbóluma. Mindezen túl a munkámon kívül sajnos nincs más okom a boldogságra. A gazdagság csak egy szelet a megszokott hétköznapok rutinjában.

Ebben a pillanatban a kórházi ágyon fekve, lepergett elõttem életem filmje. Tisztában vagyok vele, hogy az elismerés, a dicséret, a gazdagság, amit eddig élveztem életemben, mind mulandó, a halál pillanatában minden a semmibe vész. A sötét szobában látom a gépek zöld fényének villogását, amelyek az életemért küzdenek, hallom a búgó hangot, és egyre közelebb érzem a halál szelét.

Most már tisztában vagyok vele, hogy túlságosan sok idõt töltünk azzal, hogy minél több pénzt keressünk. Csak azzal vagyunk elfoglalva, hogy elegendõ vagyont halmozunk fel, mely élethosszig kitart, azonban teljesen más dolgokat kellene keressünk, olyanokat, melyeknek semmi köze nincs a pénzhez. Inkább a kapcsolatokkal, a mûvészettel, vagy gyermekkorunk álmaival kellene foglalkozunk.

Ha nem állandóan a pénzt hajtanánk, olyan normális életet élhetnénk, mint én most. A vagyon folyamatos üldözése csak egy önmagából kiforduló személyt hoz létre. Isten azért teremtette az érzékszerveinket, hogy be tudjuk fogadni a körülöttünk lévõk szeretetét. Nem pedig azért, hogy a gazdagság által hamis illúziókat kergessük.

Az összes pénz, az összes befektetés, ami eddig az életem értelmét jelentette mind itt marad, semmit nem tudok magammal vinni a sírba. Csak azt a szeretetet, amit kaptam, és amit én adtam valaha, ez a csodálatos érzés lesz mindig az enyém. A szeretet nem ismer határokat, bárhová is mehetsz ott lesz veled. Érintsd meg a csúcsot, két dologra lesz szükséged csak hozzá: a kezedre és a szívedre.

Alkalmazhatsz valakit, hogy vezesse az autódat, hogy kezelje a pénzed, de senkinek sem fizethetsz azért, hogy elviselje a betegséged. Az anyagi dolgok bármikor pótolhatóak, de egy dolog soha semmivel nem pótolható, mégpedig az elvesztegetett élet.

Nem számít, hogy melyik életkorban vagy, az idõ múlásával egy nap mindannyian szembe kell néznünk. Töltsd addig a kiszámíthatatlan idõt szeretetben, békességben a családod körében, foglalkozz olyan dolgokkal, amelyek örömet okoznak. Légy jó magadhoz, és másokhoz is!"

(Steve Jobs)


filantropikum.com/steve-jobs-isten-azert...nk-levok-szeretetet/

.


Egy édesanya megható levele az idõs korról


Az édesanya a legdrágább és legfontosabb személy mindannyiunk számára. Az anyai szeretet határtalan, és az sem számít, ha már felnõtt nõ vagy, egy anya szemében mindig gyerek maradsz. Szomorú látni, hogy egyesek, ahogy felnõnek, mennyire eltávolodnak az édesanyjuktól.

Ez a levél mindazoknak a gyerekeknek szól, akik néha megfeledkeznek arról, hogy az édesanyjuk már nem olyan fiatal, és meglehet, hogy több türelemre és figyelemre van szüksége, mint korábban.

"Legkedvesebb virágszálam! Drága lányom! Arra kérlek, légy egy kissé megértõbb velem ebben a periódusban. Bizony már nem vagyok olyan fiatal és gyors, mint korábban. Sajnálom, de öregszem, gyermekem.

Ha esténként leülünk beszélgetni, arra kérlek, légy türelmesebb, és ne kiabálj, ha véletlen többször is megismétlem ugyanazt. Emlékezz csak vissza a gyerekkorodra. Emlékszel, hányszor olvastam fel neked ugyanazokat a meséket, csak mert azok voltak a kedvenceid, és mindig ugyanazokat akartad hallani?

Ha azt látod, hogy nem boldogulok a számítógéppel vagy a telefonnal, arra kérlek, ne haragudj meg rám, és légy türelmes. Próbáld megérteni, hogy érzem magamat ezekben a pillanatokban. Emlékezz arra, hogy tanítottam meg neked kiskorodban azokat a dolgokat, amik a felnõttek számára természetesek. Megtanítottalak arra, hogy moss fogat, hogy tartsd a kezedben a villát, hogy fésülködj meg. Türelmes voltam veled.

Ha már nagyon öreg és gyenge leszek, ne haragudj rám, ha nem tudom tartani veled a lépést. Ne légy rám dühös, ha lassan járok, hiszen valaha én is így tanítottalak meg téged járni. Amikor megtetted az elsõ lépéseket, én ott vártam rád, és hittem benned. Ne hagyj engem magamra, ahogy én sem hagytalak magadra soha, amikor szükséged volt rám. Sietség nélkül szeretném végigélni az életemet.

Ha néha elfelejtem, mirõl is beszéltem, elvesztem a beszélgetés fonalát, kérlek, ne légy rám dühös, és ne nevess ki. Emlékezz arra, hogy amikor kicsi voltál, és még alig tudtál beszélni, én meghallgattalak, és megértettelek, még akkor is, ha nem ismertél minden szót. Nekem az a legfontosabb, hogy mellettem légy.

Mindig is értékeltem és értékelni is fogom az együtt eltöltött idõt. Emlékszem minden mosolyodra, minden könnyedre, minden sikeredre és minden kudarcodra. Kimondhatatlanul szeretlek, jobban szeretlek, mint magát az életet.

Próbálj megérteni, és próbáld meg átérezni, min megyek most keresztül. Gyere, éljük át együtt megértésben és boldogságban az öregségemet!"


filantropikum.com/egy-edesanya-meghato-levele-az-idos-korrol/