Hol a helyem?

A belsõ megszabadulás tudománya

A helyzetet a következõképpen szemléltethetjük: egy építõmester építõanyagot kap. Mivel azonban a tervet, amihez az anyagot küldték, még nem ismeri, nem tudja mit tegyen vele. Találomra házépítésbe fog, noha talán az volt a szándék, hogy híd épüljön belõle. Az eredmény bizonyára nem lesz kielégítõ.
Minden ember építõmester, aki ismeretlen építõanyagot kap. Ismeri-e élete értelmét? Tanulmányozta-e élettervét? A lélek tartalmazza az építési tervet.
Aki fel akarja fedezni létének értelmét, és meg akarja érteni feladatát az életben, annak meg kell megszabadítania magát attól az ismerettõl és tudománytól, amit ráerõltettek és elsajátíttattak vele, és az eredeti lélek tudatára kell ébrednie. Ez tartalmazza azt az élet- és építési tervet, valamint azt az ismeretet és tudományt, amely a megvalósításhoz szükséges. Ezt az ismeretet és tudományt pedig elõször fel kell tárni, hogy az építési terv megvalósulhasson.

Felfedezhetjük, hogy az ember teljesen a tér és idõ teremtette képekhez kötõdik, amely teljesen a markában tartja õt. Az évek, hetek, órák és másodpercek körforgása határozza meg az életet. Mindig túl sok vagy túl kevés az idõnk. Mindennapi életünket vajon nem emlékeink vagy a jövõre vonatkozó terveink határozzák-e meg, amelyek ezeken az emlékeken alapulnak? Csak nagyon ritkán éljük meg a jelent úgy, amilyen az valójában. E téren és idõn belül minden ellentétekben nyilvánul meg. Fenn és lenn, nagy és kicsi, világos és sötét, okos és buta, nõies és férfias, élet és halál, háború és béke áll egymással szemben, és a sor a végtelenségig folytatható. A napfényben kinyíló minden virág virul egy ideig, majd elhervad. Az ellentétek tehát a térhez és idõhöz vannak kötve. Ezek a dimenziók törvények, a törvények pedig rendet teremtenek. És ez a rend nemcsak elméletileg létezik, hanem kikerülhetetlen, helyreigazító erõvel bizonyosodik be. Ha valaki egyénileg vagy közösségként keresztezni akarja, vagy meg akarja törni ezt a rendet, vállalnia kell a következményeket, és csak remélheti, hogy helyesen becsülte fel azokat!


Mindenki tudja, hogy egyszer meg kell halnia. "Minden porból lett, és ismét porrá lesz "- mondja a Biblia. Ezzel a törvénnyel szemben tehetetlenek vagyunk. De miért vált ki a halál olyan kellemetlen érzést, miközben más természeti törvényeket probléma nélkül elfogadunk? Azért, mert a halálban talán felvillan az örök élet halvány emlékezete? Sejtjük talán, hogy lényünk legmélyén valami halhatatlannak kell lennie, mely tovább él a test halála után is? És azért rossz a lelkiismeretünk, mert ezt a halhatatlant életünkben nem ismertük fel és nem valósítottuk meg? A kijelentés, hogy az "én országom nem e világból való," mutatja, hogy két birodalom, két élettér létezik: Isten birodalma és a téridõrendi világ.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK

ELÕZÕ FOLYTATÁSA
részlet

A kijelentés, hogy ;az én országom nem e világból való;, mutatja, hogy két birodalom, két élettér létezik: Isten birodalma és a téridõrendi világ. Hogyan ismerhetjük fel újra és tapasztalhatjuk meg az örökkévalóság rendjét? Ezt a mulandó világot az örökkévalóság gyakorlóiskolájának is nevezik. Mert tapasztalatok révén itt kell megtanulnunk és belátnunk, hogy emberi szeretetünk nem töltheti be a magasabb élettörvényt. Ez a felismerés felkelti a vágyat az egyetlen szeretet után, amely a világi szeretet legmagasabb megnyilvánulásán is túl van. A természet Isten tankönyve, melyben fel vannak jegyezve az örökkévalóság törvényei. Ennek közepén áll az ember. De nem törõdik ezekkel a törvényekkel, mert mindig úgy véli, hogy fontosabb teendõi vannak.

Tulajdonképpen miért is foglalkozik az ember szüntelenül azzal, hogy megoldja élete problémáit? És miért nem sikerül neki? Az énje, vagy a lélek áll az útjában? Kinek a figyelmét kerüli el a helyes megoldás? Kinek nincs ideje rá, hogy elmélyüljön Isten törvényeiben? Ki érzi úgy, hogy korlátozzák? Ki fél a haláltól? Vajon nem az én tartja-e fogságban a lelket? Hogyan keletkezett az én? Gondolkodásból, érzésbõl és cselekvésbõl épül fel. A jelen és a múlt valamennyi gondolatának, érzésének és cselekedetének összege. Ezért is él a maga gyártotta képekbõl és érzésekbõl. Azokból az illúziókból él, melyeket maga teremtett. Ezért nem birtokol semmi lényegeset. E világ törvényeiben gyökerezik és az örökkévalóság kegyelmébõl él, anélkül, hogy felismerné vagy akarná ezt az örökkévalóságot. Mint hó a napsütésben, úgy olvadna el az én az eredeti életterület törvényei alatt.

Ha meg akarjuk ismerni a valódi isteni szeretet egységét és örökkévalóságát, akkor az énnek félre kell állnia. Ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha megismertük önmagunkat, ha találtunk egy álláspontot az énünkön kívül. Halandó személyiségünk életének csak akkor lesz mély értelme, ha valóságnak fogadjuk el a múlhatatlan életet, amelynek magja bennünk van. Ez a valóság közelebb van hozzánk, mint kezünk és lábunk, észrevehetõvé válik ugyanis megtisztított szívünk csendjében. Sokáig tarthat, míg az én titkos szándékait kiismerjük. Gyakran anélkül érzékeljük és fogadjuk el ezeket, hogy véleményt alkotnánk róluk. A valódi lélek gyarapodó tudata által egészen új dimenzió keletkezik az életben. És a kellõ pillanatban megjön mindaz a segítség, amelyre ebben az új dimenzióban szükségünk van. Akinek van szeme, hogy igazán lásson és füle, hogy valóban halljon, az új tudat által megtanulhatja felismerni az istenterv titkait. Mulandó létünkben így megnyilvánulhat egy új, örökkévalósági élet. Az ember ugyanis olyan, mint a gyümölcsben rejlõ mag. Ha az örökkévalóságnak ez a vetõmagja megnyilvánul, az örökkévalóság élete is ténnyé válik. Isten szeretete kapcsolódik ehhez a maghoz. Aki megnyitja magát neki, az belép a keresztény misztériumok elsõ szakaszába: a hit fázisába. Szívében ekkor átéli az örökkévalóság érintését.
A keresztény misztériumok második szakasza a remény. A mag csírázni kezd bennünk és kialakul a jó és rossz megkülönböztetésének új képessége. A csíra áttör a földi sötétségen és a fiatal hajtás a fény felé tör.
A remény a keresztény misztériumok harmadik állapotához, a szeretethez vezet. A csírából kifejlõdött a növény, és kezdõdik a virágzás.
Ez a szeretet, és ennek a szeretetnek a megismerése az isteni mindenhatósághoz való visszatérés kiindulópontja. Az új lélekben rejlik az emberré válás és rendeltetésünk terve. Abban a pontban található, ahol a vízszintes és a függõleges élet keresztezi egymást. Ha ezt a szellemi központot megeleveníti Krisztus ereje, elkezdõdik a megfordulás és az újra-feltámadás vagy transzfiguráció folyamata. Az örökkévalóság ezzel megkezdi a mulandó feloldását. A halandó én-lélek beleolvad az igazi ember, az Istenfiú lelkébe. Az arany rózsa kivirul. Isten és ember egyesülésével így legyõzetik a bûnbeesés, az ellentétek törvénye.

Forrás:Lectorium Rosicru..

Fény és árnyék
Vas, 06/21/2009 - 14:02 - unique


Fény és árnyék"Hogyan jussunk el odáig hogy már gondolkodás nélkül cselekszünk helyesen?
Úgy, hogy megérted, mennyire értékes az életed, és egyetlen pillanatra sem felejted el. Nem tehetsz meg bármit, de minden pillanatban tudod, hogy éppen merre mehetsz. Ha áthat a béke, akkor te vagy maga a szépség és fordítva. A szeretet szó értelmetlenné válik, mert belépsz tökéletesen a jelenbe és mindent abból a gyönyörû panorámából látsz, és egyszerûvé váltál. És ha egyszer elérted ezt, már mindig ezt fogod keresni.

De mint mindent, ezt is gyakorolni kell fegyelmezetten. Kérdezed:
Hogyan lesz meg ez a béke? Megismered, majd elfogadod magad, adsz, figyelsz, vizsgálsz.
-adsz, figyelsz, vizsgálsz-
-adsz, figyelsz, vizsgálsz-
-adsz, figyelsz, vizsgálsz-

Ha sok a fájdalom, változtatsz, a feléd nyújtott kezet elfogadod, és te is nyújtod, továbbra is.
A fájdalom tanít, változásra késztet, felismered, hogy a félelem elveszi az energiáidat, a gyávaság a hazugság egy formája.
Elég, ha csak rálépünk az útra... és nem baj, ha nem látjuk még a célt... meglesz az is.
Az jelzi, hogy jó útra léptünk, hogy apró örömök és sikerek érnek.
Szívünket, lelkünket beleadva a mindennapok hõseként, tudjuk, mikor van az elég. Az ITT és MOST hatalma segít bennünket.
A boldogtalanság az, ami nem TE vagy. Nem én vagyok, aki szép, nem én vagyok, aki fiatal, nem én vagyok, aki gazdag, mégis én vagyok. Úgy, ahogy vagyok. Szomorúan, nevetõsen, de én vagyok, aki vagyok. Az egyetlen, aki mindig barátom marad. Ha békét kötök vele.

Lebegek, mint porszem a szélben,
itt állok a kapuk elõtt csendben,
jelet várok, s ha észreveszem,
indulok, nem félek.


Ahol árnyék van, ott fénynek is kell lennie..
Minden este meg kéne nézni mindenkinek, hogy tiszta-e vagy csak mosakodott.
Tisztára senki nem moshat senkit. Csakis önmagát.
Forrás: thesecret.hu

Valóban megtaláltam az utam?

Ezt a kérdést azt hiszem mindannyian feltesszük magunkban, ha valóban az igaz utat akarjuk járni. Az, hogy járok egy úton, az még nem is olyan biztos, hogy az, az én utam. Lehet, hogy nagyon igéretesnek látszik, kellemes a környezet, de azt is figyelembe kell vennem, hogy valóban ezt akarja az Isten velem?

Ezek mind csak kérdések, de ha figyelünk a lelkünkben megszólaló belsõ hangunkra, a lelkiismeretünkre, akkor az jelezni fog nekünk, hogy valami nincs rendbe velem.
Ugyanis az ember nagyon sokszor hajlandó magát olyan állapotba helyezni, hogy az neki mennyire jó és biztosan az Isten is ezt akarja neki. Még alá is tudja támasztani, olyan érvekkel, hogy ezt valóban az Isten akarta az õ számára.
Ez rendben is lenne, de a lelkiismerete, azt ha idõnként meghallja, ha el nem hallgattatja, akkor idõben fel fogja ismerni hogy helyesen cselekedett-e abban a szituációban, amiben éppen fontos döntést kellett meghoznia.

Az emberek elõtt mindig két út áll, mindig elágazik az út, ahogyan a képen is látható. hogy vannak az életünkben iránytmutató táblák, és csak rajtunk múlik, minden alkalommal, hogy melyik irányt válasszuk. Lehet választani a jót és a kevésbé jót. Tudatosan írtam kevésbé jónak, mert a helytelen döntés sem "rossz" mert abból is lehet tanulni ha feldedezzük benne a ránk vonatkozó részeket.

A földi élet már csak ilyen, hogy tele van útjelzõ táblákkal, és csak az ember éberségén múlik, hogy melyiket válassza, melyiken akar haladni, melyik az, ami az õ feladataihoz kapcsolódnak.

Mindezeket csak akkor lehet észrevenni, ha nem önmagunkkal vagyunk elfoglalva, hanem arra figyelünk, hogy mi az, amit az életemben ki kell javítanom, mi az, amit meg kell változtatnom magam körül, hogy az életfeladatom kirajzolódjon elõttem és, hogy azt fel is tudjam ismerni, hogy az, az enyém, nekem van vele dolgom nem háríthatom át másokra, mert azt én hoztam le, mint életfeladatot az Isten kegyelmébõl a magam számára, a hibáim kijavítására

Mindezeket csak, mint útjelzõként szerettem volna elmondani nektek, de ez nem jelenti azt, hogy nincs más út, nincs jobb annál, amit éppen most járok. Csak az ember nyitottságán múlik, hogy felismeri-e azt az élethelyzetet, amiben a még jobb "Út" rejtõzik.
(Szeretettel: Imre Margit)



[img size=400]Valóban megtaláltam az utam? Ezt a kérdést azt hiszem mindannyian feltesszük magunkban, ha valóban az igaz utat akarjuk járni. Az, hogy járok egy úton, az még nem is olyan biztos, hogy az, az én utam. Lehet, hogy nagyon igéretesnek látszik, kellemes a környezet, de azt is figyelembe kell vennem, hogy valóban ezt akarja az Isten velem? Ezek mind csak kérdések, de ha figyelünk a lelkünkben megszólaló belsõ hangunkra, a lelkiismeretünkre, akkor az jelezni fog nekünk, hogy valami nincs rendbe velem. Ugyanis az ember nagyon sokszor hajlandó magát olyan állapotba helyezni, hogy az neki mennyire jó és biztosan az Isten is ezt akarja neki. Még alá is tudja támasztani, olyan érvekkel, hogy ezt valóban az Isten akarta az õ számára. Ez rendben is lenne, de a lelkiismerete, azt ha idõnként meghallja, ha el nem hallgattatja, akkor idõben fel fogja ismerni hogy helyesen cselekedett-e abban a szituációban, amiben éppen fontos döntést kellett meghoznia. Az emberek elõtt mindig két út áll, mindig elágazik az út, ahogyan a képen is látható. hogy vannak az életünkben iránytmutató táblák, és csak rajtunk múlik, minden alkalommal, hogy melyik irányt válasszuk. Lehet választani a jót és a kevésbé jót. Tudatosan írtam kevésbé jónak, mert a helytelen döntés sem "rossz" mert abból is lehet tanulni ha feldedezzük benne a ránk vonatkozó részeket. A földi élet már csak ilyen, hogy tele van útjelzõ táblákkal, és csak az ember éberségén múlik, hogy melyiket válassza, melyiken akar haladni, melyik az, ami az õ feladataihoz kapcsolódnak. Mindezeket csak akkor lehet észrevenni, ha nem önmagunkkal vagyunk elfoglalva, hanem arra figyelünk, hogy mi az, amit az életemben ki kell javítanom, mi az, amit meg kell változtatnom magam körül, hogy az életfeladatom kirajzolódjon elõttem és, hogy azt fel is tudjam ismerni, hogy az, az enyém, nekem van vele dolgom nem háríthatom át másokra, mert azt én hoztam le, mint életfeladatot az Isten kegyelmébõl a magam számára, a hibáim kijavítására Mindezeket csak, mint útjelzõként szerettem volna elmondani nektek, de ez nem jelenti azt, hogy nincs más út, nincs jobb annál, amit éppen most járok. Csak az ember nyitottságán múlik, hogy felismeri-e azt az élethelyzetet, amiben a még jobb "Út" rejtõzik.[/img]

Hogyan tudhatom meg, mi Isten akarata az életemre nézve?


Mi Isten akarata az életedre nézve? Sok ember vágyik arra, hogy tegye Isten akaratát, de csak küszködik, mert nem tudja mi Isten akarata. Az alábbiakban néhány irányelvet olvashatsz a Bibliából, ami segíthet felismerni Isten akaratát. Istennek a te életeddel is nagy tervei vannak. Isten céllal teremtett minket, a maga képmására. Ugyanúgy, ahogy Isten születésétõl fogva kiválasztotta ézsaiást , Jeremiást és Pált. Egy adott célra, a te életedre nézve is megvan a terve."'Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövõt adok nektek.'" (Jeremiás 29,11)
A Biblia azt mondja, Isten akarata jó és tökéletes.(Róma 12,2)

Isten akarata mindenekelõtt az, hogy Fián - Jézus Krisztuson - keresztül kapcsolatunk legyen Vele.
"Ez jó és kedves a mi üdvözítõ Istenünk színe elõtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére." (1Timóteus 2,3-4)
Isten azt szeretné, ha Krisztus tanítványai legyünk. Ez azt jelenti, hogy a keresztényeknek Isten naponkénti követése mellett kell elkötelezniük magukat, bármilyen áron.
"Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem." (Lukács 9,23) A Biblia fog segíteni Isten akaratának megismerésében. "Lábam elõtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." (Zsolt 119,105)

Isten megígérte, hogy bölcsességet ad nekünk, ha imában kérjük tõle, s elhisszük, hogy meg is adja. Néha csak kérnünk kell Istentõl a bölcsességet, hogy felismerjük akaratát.
"Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentõl, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja." (Jakab 1,5) Isten elmondja, hogy bármivel kapcsolatban imádkozhatunk. Isten a Szentlelket adta segítõül."amikor azonban eljön õ, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra" (János 16,13a)
Hallgatnunk kell azokra az istenfélõ nõkre és férfiakra, akiket Isten adott az életünkbe.Sokszor pont egy szülõ, pap, gyülekezeti vezetõ, vasárnapi iskolai tanító, tanár vagy más felnõtt szavait kell meghallgatnunk, hogy eldönthessük, mit szeretne Isten, hogy tegyünk. "A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra." "Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó." (Példabeszédek )

A Biblia szerint béke jön el, ha Istennek tetszõen élünk. Mikor két lehetõség közül kell választanod, amikkel kapcsolatban imádkozol, néha az egyik melletti döntés nagyobb békességet ad. Valószínûleg az az, amit Isten is szeretne. "Az igazság békét teremt, és az igazság a békét és a biztonságot szolgálja örökké." (ézsaiás 32,17)
Bíznunk kell Istenben, hogy véghez is viszi akaratát az életünkben.
"Bízzál az úrban teljes szívbõl, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és õ egyengetni fogja ösvényeidet."(Példabeszédek)"Éppen ezért meg vagyok gyõzõdve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára." (Filippi 1,6)
Isten mindannyiunknak ajándékokat és tehetséget adott, hogy az õ szolgálatában használjuk. Isten fel is szerel minket mindennel, ami az általa adott feladat elvégzéséhez kell. Ha nem vagy tehetséges egy bizonyos területen, lehet, hogy Isten nem oda szánt. Emlékezz, Isten célja mindannyiunkkal az, hogy az õ dicsõségére legyünk és hogy az evangélium, valamint Isten királyságának ügye elõbbre jusson (1Mózes és Filippi).

FORRÁS: ChristianAnswers.Net

Bölcs gondolatok -


A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki.
Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik.
A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegõs és közvetlen érintkezés a világgal.
Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdõnek vagy mezõnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az idõtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben.
A séta a teljes magány.
Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra.
Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az õsi elemeknek.
Márai Sándor