Jézus, mint Út az életemben

Mindenki élni akar


Ha körülnézünk a természetben, azt látjuk, hogy élni akar még a kis bogár is, élni akarnak a fákon boldogan daloló madarak, az õserdõben a vadállatok, halak ezrei a tengerekben, élni akar a sivatagi kis növény, ezért nyújtja ki gyökereit távoli forráshoz ; élni akarnak a pompás ruhát öltõ virágok a kertben&;

És élni akar az ember. Már a csecsemõ is azzal kezdi, hogy felsír, lélegzik, keresi a táplálékot, anyja ölébe bújik, mert élni akar. Az életet keresi a fiatal fiú és lány, amikor párját; és benne az igazit keresi. Mikor a zenész leül hangszeréhez, úgy érzi:;Nekem ez az élet.; A festõ, a szobrász az életet keresi, mikor kezébe veszi az ecsetet, a vésõt. Az író is azt vallja: ;Akkor élek, amikor írok; A biológus, mikor mikroszkópja fölé hajol, a csillagász, mikor távcsövébe néz: mind-mind úgy érzi, neki ez az élet: dolgozni, alkotni.

Az életet keresi a férfi, amikor családot alapít ; gyerekeimben, utódaimban én élek tovább; Igen, a beteg is képes órákat ülni az orvosi rendelõben, mert élni akar, sõt ha kell, ott fekszik remegõ szívvel a mûtõasztalon ; csak azért, mert élni akar. Mi neked az élet? Sokáig lehetne még folytatni ezt a felsorolást. De vannak sokan, akik arról beszélnek: én akkor kezdtem élni, mikor megismertem Jézust.

Mi az élet nekem? Hogy Jézus megállt mellettem. Megszólított. Ne félj ; megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy. Maga az a tény, hogy Jézus megszólított, és azóta naponta újra szól hozzám ; ez nekem az élet. Az elsõ jele az életnek, hogy hallom a Pásztor hangját. Hogy örömmel hallom, hogy várom intését, vezetését, vigasztalását. Életet jelent, hogy nevemen szólít. Feltárja: ki vagyok, mik a gyenge pontjaim, hol kell jobban vigyáznom. Mindent más színben látok azóta: a munkámat, a családomat, sikert, kudarcot, betegséget. Az embereket. Jézus szava olyan, mint fáradt vándornak az üdítõ forrás friss vize.

A bûneset óta (1Móz 3) valami hiányzott. Micsoda? Az élet. Mert bejött a halál. És ott van bennünk a gyötrõ szomjúság, ezért keressük mindenben az életet. Jézus válasza: Én vagyok az élet. Aki bennem hisz, az él. Mindenki élni akar; ezzel kezdtük ezt az írást. Ki ebben, ki abban akarja megtalálni az életet. De csak az a boldog, aki el tudja mondani: nálam valami új kezdõdött ; Jézus lépett az életembe. Azóta nekem az élet: Krisztus.

Gáncs Aladár

.

.








Az Úton járás veszélyeirõl

Számomra az út egy nagyon fontos szempont az életemben, mármint a Jézusi úton való járás. A legfontosabbnak azt érzem, hogy legyen az embernek olyan érzéke, hogy felismerje azt, hogy számára melyik az, az út, ami az õ feladatához kapcsolódik. Vagyis lehet, hogy szép és ígéretes út amit választ magának az ember, de az nem biztos, hogy az, az életfeladatai között is szerepel.
Ezt leginkább azon veszi észre az ember, hogy nem sikerülnek az életében azok az események, amelyekhez olyan nagy reményt fûzött.
Itt megemlíteném azt is, hogy nagyon figyelmesnek kell lennie az embernek, mert könnyen csapdába is eshet, ha nem éber eléggé. Itt gondolok arra, hogy csak azt építem be a gondolataim közé, amit érzek, hogy a lelkemben is olyan hatást kelt, ami a késõbbiekben is a hasznomra fog válni.

Mint a képen látható út is jelképezi, hogy egyenes, messzire el lehet rajta látni, de ott vannak az árnyékok, az út szélén a veszély, a fák, a bozótos, hogy onnan ha nem vagyok elég figyelmes, akkor veszély leselkedhet rám. Minden fizikai esemény egy elõjele a lelki megtörténéseknek. Például, ha én azt veszem észre, hogy nagyon biztosan haladok az úton, de nem figyelek sem jobbra, sem balra az azt jelenti, hogy nagyon elbizakodott vagyok és nem érdekel a rajtam kívül történt események sorozata.
Ha úgy haladok az úton, hogy figyelmes vagyok, akkor észre vehetem azt is, hogy pl. az út másik oldaláról valaki át akar jönni, de nincs neki segítsége, egyedül képtelen. Ha átsegítem akkor már nem csak magammal voltam elfoglalva, hogy én haladhassak, hanem közben segítettem másnak is, hogy visszataláljon esetleg az útra, amelyrõl valami oknál fogva letért.

Szóval az úton való haladás az csak addig történik egyedül, amíg az ember magába burkolózik, és nem enged magához közel senkit, csak az õ rideg természete úralja és a megrögzött elképzelése az Istenrõl és az Õ tanításáról.
Pedig Jézus is azt tanította a tanítványainak, hogy " alakítsátok át a gondolkodásotokat". Ha ezt figyelembe vesszük, akkor nyitottnak kell lenni az embernek, hogy észrevegye a körülötte lévõ emberek segítségét is. Csak sokan nem segítségnek veszik, hanem kioktatásnak érzik azt. Itt van a bezártság, a nyitott ember mindenkitõl képes tanulni valamit, aki pedig bezárkózik, csak egyetlen formában képzeli el az Isten tanítását, az nagyon silány és szegény erszénnyel érkezik meg a mennyei otthonába.

A képen látható út nagyon szépen szimbolizálja az emberiség által elfogadott egységes hitet, mert nem lehet róla eltévedni, mert egyenes. Csak sokan azt felejtik el, hogy az úton nem csak egyedül jár az ember, mások is ott vannak, másoknak is van véleménye, gondolata, kérdése és megélt Istenélménye.

És ha ezeket mindenki összeveti, tanul belõle, akkor már nem lenne akkora feszültség a földi emberek között, akik a Jézusi utat járják. Akkor ha lenne megértés, elfogadás egymás iránt, akkor mindenki tudna tanulni a másiktól. De ameddig a kemény megrögzött Istenhitet képviselik az emberek és nem nyitottak, addig sajnos a Jézusi tanítást képviselõk között is eluralkodnak az ellentétes érzések a másik iránt, mert ha a másik ember nem úgy képviseli az Istent, ahogyan õ látja jónak, akkor azt már megbélyegzik a sátán jelzõvel.
Pedig ha egy kicsit is elgondolkodnának, hogy õk zárták be magukat egy hitelesnek képzelt tanításba, ami csak egy megrögzött szemlélet, hogy onnan nincs már más csak ez, amit õk keményen képviselnek. Ha rájönnének arra, hogy Isten nem csak egy közösségé, hanem minden szeretõ ember szívében él, bárhogyan gondolkodik is az Istenrõl, akkor bizony eluralkodna a földön a békesség, a szeretet, a megértés. Milyen jó is lenne ez.
Próbáljuk meg mindannyian felülvizsgálni magunkban, hogy helyes- e ahogyan gondolkodunk az Istenrõl, helyes-e ahogyan cselekedünk Isten nevében?? Szeretjük-e és tiszteljük -e embertárainkat úgy, ahogyan Jézus szeret és tisztel bennünket a szabad akaratunk meghagyásával.????

Szeretettel: Imre Margit
2010.01.04.

.

Angyali üzenet

Apró kavicsokból utat építhetsz, mely célodhoz elvezet.

Az élet apró örömeibõl és megéléseibõl tapasztalatot nyerhetsz, mely feltárja elõtted, merre vezessen utad.

Ha mindkettõre készen állsz, kiteljesítheted Létezésed, és tudásodat tettekre válthatod!

Ez emberséged feladata.
(Pusztai Orsi)
(kristálycsakra.hu)

A LÉLEK TÜKRE

Köszönöm Uram azt a különös szemléletmódot,
Ahogy ma reggel lelkemet mutatod.
Kívülrõl látom magam, mint egy idegen,
Pereg elõttem furcsán az életem.
Látom elõször a hétköznapom, azt, ami most van:
Teszem, mit dolgomnak vélek, s benne fontos: "a hogyan".
Kívülrõl látom, mintha önmagam angyalom szemével nézném,
Ha õ én lennék, akkor is így tenném?
Kívülrõl szemlélõn, de egységben vagyok mégis, nem kettõs a tudat,
Nem más ez, mint mélységes mély lelkiismeret-vizsgálat.
***

Látom, ahogy eszmélek hajnalonként,
Honnan ered, kié az elsõ érzés, vajon Uram, tényleg a Tiéd?
Valóban bennem élsz, vagy csak mondom azt?
Ténylegesen Tiéd a hálás mosoly és az elsõ gondolat?
Azt mondtad egyszer: "Hol gondolatod tartod, ott van a szíved,
És ahol a szíved van, ott van szereteted!"
Vajon mi az elsõ, ösztönös gondolat?
A hála érzése, vagy nyûgös fáradtságra ébred a tudat?

Ó Atyám!
Itt most rögtön arra kérlek,
segíts, hogy minden reggel mosolyra ébredjek!
Add, hogy szeretetem Tõled térjen vissza hajnalhasadtára,
Kíváncsian kérdjem: mit adtál fejlõdésként erre az új napra?
Mit oldunk meg ketten, együtt, hogy Te mindenképp legyél benne,
S mi lesz az, mire mondod: "Ahogy teszed, az lesz Nekem szíved felelete"!
***

Látom magam a munkában, napi tennivalóim között,
S látom, hogy szívembe milyen tettnél milyen sugallat költözött!
Látom a testem, mely dolgozik, tesz-vesz,
S látom a lényeket, ilyet is, olyat is, ki változón körülvesz.

Látok egy kis piszokfelhõt az éterben, s egy árnyat, tolvajként surranón,
S látom õrangyalom, hogy átölelni próbál, védõn, bíztatón.
Energiámban rengeteg tennivaló gondolata kavarog,
Kérdezetlen szól a sunyi tekergõ: "Azt úgysem bírod!"
Angyalom csak áll, szeretõn sugároz:
"Gondolatod Istentõl szabad! Tudd: az ember határoz!"

Tán így is tenném, mert a szívemben nyugalom és béke honol,
De megcsörren a telefon, és mély fájdalom ér az ott hallott szótól.
Az árny hamis vigyorral azonnal mellettem terem,
Az Angyal meg sugároz: imádkozz kedvesem!


Arcomon könnyek csorognak végig, mert erõs a fájdalom,
Amit az imént hallottam, tovább is csak azon gondolkodom.
Egyre sötétebb az éter, s a sugárzás is gyengül, már-már belesüppedek,
Bevetülõ napsugár hoz újabb érzést és reménységet.
Tisztításba, és mély imába kezdek,
Elsõ feladatom, s harcom e napon befejeztetett.
***

Azután látom magam a különbözõ emberi kapcsolatokban,
Néha mosolygok, de többször fájdalom jár át az emlékek sodrában.
Egy-egy kép erõsen felvillan, szinte megvilágítva kierõsödik,
"Ó Uram! Így van hát, ahogy a hiba elindul, s belõle bûn keletkezik!"

Kapok sebeket, mélyen vérzõt, fájdalmasat,
S benne e szomorúságban, én is csak osztom azt!
"Fentrõl" látva megértem: Amíg az ember le nem törli a könnyeket,
Addig észrevétlen bánt mást is, de így nem kaphat Kegyelmeket!

Egy történésben megint kívülrõl látom magam, s ugyanúgy benne a másikat,
Érzem mit õ érez, s tudom az oda-vissza gondolatokat!...
"Istenem add, hogy mindkettõnk lelke legyen szabad!"

Visszanézve: látom egy másik ember lelkét, fájdalmas életét,
És látom vele szemben önmagam értetlenségét.
"Bocsáss meg Istenem, és add, hogy a mindenkori MOST-ban értsem meg ugyanezt,
Töröld ki lelkünkbõl, s töltsd meg Fényeddel a fájdalmas emlékeket!"

Volt olyan is, hogy nekem rontott igazságtalanul a másik ember vad indulata,
S csak álltam ott, a bénult fájdalomtól egészen elborítva.
De most emlékként: láthatom a másik tehetetlenségét,
Mely ily furán mutatkozott meg segítségkérésként.
"Istenem, add, hogy mindig észrevegyem, amit akkor még nem tudtam,
Hogy nem nekem szól a düh, ha valaki lelki-szellemi oldalról tudatlan!
Emberi léptékben ez hát Tanításod, a Keresztfán is jót adó Szereteted:
"Atyám bocsásd meg, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!"
***

Jönnek sorra az ismerõsök, családtagok, rokonok és barátok,
Kikkel a sors egy ideig összehozott, együtt tartott.
Emlékképek peregnek megállíthatatlanul,
Egyik éles, a másik csak épp, hogy elvonul.
Minden eset más, de mind-mind feloldást kér, átmosást, elengedést:
"Segíts kérni a bocsánatadásért a Kegyelem Irgalmas Istenét!
***

Ó Uram!
Szánj meg valamennyiünket!
Bocsássad meg a sok hibát, a kicsiket, és a komoly vétkeket!
Bocsássad meg, ahol erõs volt a jó szándékú, de tudatlan gondolat,
Ahol a kapcsolatban hiány volt az ismeret, mi szerint: mindenkinél szabad az akarat!
Lehetne sorolni a bûnök sorát: a káromkodásokat és a hitetlenséget,
A fájdalmakat, ahol egy gyermek szeme-csillogása tört meg.
Mert vérzõk e sebek az emberi lélekben,
s ugyanolyan vérzõk a bennünk élõ Isteni Szeretetben!...

- Életútja, és sorsa mindenkinek más és más,
S benne a történés is: hol itt, hol ott hibás.

- Vezesd Te Uram e mély és fájdalmas visszanézést,
Add, kérlek, hogy Erõd által kibírjuk a lélekbõl feljött múltnak tükrét!
Simítsd el kérlek, ahol a baj a szeretetlenségbõl fakadt,
Add, hogy erõsen kérjük érte bocsánatodat!
Segíts, hogy kijavítsuk mindazt, mit felfedeztünk,
Add, hogy érzékenyebb, s "látóbb" legyen szeretetünk.
Add Fényed, s Kegyelmed, hogy minden kitisztuljon,
s hogy életünk a Te szeretõ Kezedbe végleg belesimuljon.
Add, kérünk, hogy váljék minden bûnbánó könnyünk a lélek megújulására,
Szívünkben legyen Örömöd, és szemünkben az örömtõl ragyogó tettnek csillogása!
Adj még erõt ahhoz, hogy megvívhassuk azt a küzdelmet,
Mellyel a belsõ kín, és a külvilág erõszakossága fenyeget.
Add, kérünk, hogy Szereteted által felvértezve Erõddel, Szándékoddal,
Vezetéseddel: használjuk képességeinket, és tudásunkban: éljünk Útmutatásoddal!
Add, hogy Élõ legyen szívünkben Szereteted és "Mária Igenje",
Belõled induló Tettekkel segíts át minket az Új Földre!
Áldd meg Urunk az életünket újra,
Vezess rá bennünket megváltozott világod tiszta, Új Korszakára!
Ámen.

2008.12.10. M. G. Mária